ERDEI REMETESÉG
[MN 17.]
[MN 17.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom előttetek
az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg
jól; elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták a
szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, előfordul, hogy
egy szerzetes erdei remeteségbe vonul el, és mialatt abban az erdei remeteségben
tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása
nem fegyelmeződik, féktelen indulatai nem fékeződnek meg, az utolérhetetlen,
páratlan nyugalmat nem éri el, és amire a remetének élete fenntartásához
szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra,
abban csak szűkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra:
"Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt
ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem nem összpontosult,
fegyelmezetlen gondolkozásom nem fegyelmeződött, féktelen indulataim nem
fékeződtek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem értem el, és amire a
remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre,
betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesülök." Szerzetesek,
az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék az erdei remeteségből, ne
maradjon ott.
Az is előfordul szerzetesek, hogy
egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt
abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul,
fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmeződik, féktelen indulatai nem
fékeződnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, azonban amire
a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára,
fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bőségesen részesül. Szerzetesek,
az ilyen szerzetes vegye fontolóra: "[...] Én nem köntös kedvéért távoztam
otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az
otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az
otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az
otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után
távozzék az erdei remeteségből, ne maradjon ott.
Viszont előfordul, szerzetesek,
hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És
mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen
gondolkozása fegyelmeződik, féktelen indulatai megfékeződnek, az
utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, de amire a remetének élete
fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén
orvosságra, abban csak szűkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye
fontolóra: "Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom.
És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem
összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom fegyelmeződött, féktelen indulataim
megfékeződtek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat elértem, de amire a
remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre,
betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesülök. Én azonban nem
köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna
kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért
távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam
otthonomból az otthontalanságba." Szerzetesek, az ilyen szerzetes e
számvetés után maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.
Az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És
mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen
gondolkozása fegyelmeződik, féktelen indulatai megfékeződnek, az utolérhetetlen,
páratlan nyugalmat eléri, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége
van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban
bőségesen részesül. [...] Az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott az
erdei remeteségben, ne távozzék.
Az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy szerzetes egy falu (~ egy település, egy város, ~ egy tartomány, ~ egy
személy) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~
településnek, ~ városnak, ~ tartománynak, ~ személynek) a közelében
tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az
ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék a falu [stb.] mellől,
ne maradjon ott. Viszont előfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik falu
(~ település, stb.) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt
annak a falunak (~ településnek stb.) a közelében tartózkodik, csapongó
figyelme összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az ilyen szerzetes élete
fogytáig maradjon ott annak a falunak [stb.] a közelében, ne távozzék.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordul:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, ha egy szerzetes
magasabb rendű gondolkozásra törekszik, ötféle képzetet kell időről időre
átgondolnia. Mi ez az öt?
Előfordul, hogy miközben egy
szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol,
aközben bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet
gerjesztők, tévelygést gerjesztők. Ilyenkor a szerzetes azzal a képzettel
ellentétes, üdvös képzetre gondoljon. Hogyha azzal a képzettel ellentétes,
üdvös képzetre gondol, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő,
gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő képzetek eltűnnek, elenyésznek. Ezek
elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul,
elmélyed. Mint ahogyan az ügyes kőművesmester vagy kőművessegéd egy vékonyabb
ékkel a durvább éket kiüti, kilöki, eltávolítja, ugyanúgy, szerzetesek,
miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre
gondol, és aközben bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők,
gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, ilyenkor a szerzetes azzal a
képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondoljon, s hogyha azzal a képzettel
ellentétes, üdvös képzetre gondol, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot
gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő képzetek eltűnnek,
elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul,
összpontosul, elmélyed.
És ha ennek a szerzetesnek, noha
azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondolt, mégis bűnös, gonosz
gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést
gerjesztők, akkor az a szerzetes vegye fontolóra azoknak a gondolatoknak a
hitványságát: "Óh, hiszen ezek a gondolatok gonoszak, szennyesek, ezek a
gondolatok szenvedést teremnek!" Hogyha fontolóra veszi azoknak a
gondolatoknak a hitványságát, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő,
gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek.
Mint hogyha egy asszonynak, vagy szépen öltözött, daliás, ifjú férfinak a
nyakába döglött kígyót, vagy döglött kutyát, vagy emberi hullát akasztanának,
akkor ő elszörnyedne, felháborodnék, undorodnék - ugyanúgy, szerzetesek, [...]
a szerzetes vegye fontolóra ezeknek a gondolatoknak a hitványságát, [...] és
akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő,
tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével
lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed.
És ha ennek a szerzetesnek, noha
fontolóra vette azoknak a gondolatoknak a hitványságát, mégis bűnös, gonosz
gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést
gerjesztők, akkor az a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne
törődjék velük. Ha nem veszi figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törődik
velük, akkor ezek a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő,
tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek. Mint ahogyan a jószemű
ember, ha nem akarja látni a szeme elé kerülő alakot, akkor behunyja a szemét,
vagy másfelé fordítja tekintetét - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes ne
vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne törődjék velük.
És ha ennek a szerzetesnek, noha
nem vette figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törődött velük, mégis bűnös,
gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők,
tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort,
amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett. [...] Mint hogyha egy
ember gyorsan menne, és eszébe jutna: "Miért menjek gyorsan? Mehetek
lassan is", és lassan menne. Ekkor eszébe jutna: "Miért menjek
lassan? Meg is állhatok", és megállna. Ekkor eszébe jutna: "Miért
álljak? Le is ülhetek", és leülne. Ekkor eszébe jutna: "Miért üljek?
Le is fekhetek", és lefeküdne. Így ez az ember fokozatosan feladja a
hevesebb mozdulatokat, és fokozatosan nyugodtabbakra tér át. Ugyanígy,
szerzetesek, [...] a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort, amely azoknak
a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett. [...]
És ha ennek a szerzetesnek, noha
végiggondolta azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a
megszületéséhez vezetett, mégis bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot
gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes
szorítsa össze a fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével
fékezze meg, bénítsa meg, gyűrje le elméjét. Ha összeszorítja fogát, nyelvét
szájpadlásához feszíti, és gondolkozása erejével megfékezi, megbénítja, legyűri
elméjét, akkor ezek a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő,
tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek. Mint ahogy az erős ember
a gyengébb embert fejénél megragadva vagy vállánál megragadva megfékezi,
megbénítja, legyűri - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes szorítsa össze a
fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével fékezze meg,
bénítsa meg, gyűrje le elméjét, [...] és akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot
gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek,
elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul,
összpontosul, elmélyed. [...]
Szerzetesek, az ilyen
szerzetesről mondják, hogy uralkodik a gondolatok menetének útján. Amilyen
gondolatra akar, olyan gondolatra gondol; amilyen gondolatra nem akar, olyan
gondolatra nem gondol. Elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá
lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Ekkortájt a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok időt töltött meghitt
együttlétben az apácákkal. Olyan meghitt együttlétben töltötte az időt az
apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, hogy ha valamelyik szerzetes
elmarasztaló szót ejtett az apácákról a tiszteletreméltó Mólijaphagguna
jelenlétében, akkor a tiszteletreméltó Mólijaphagguna megharagudott, kikelt
magából, és civakodásba kezdett. Ha pedig valamelyik szerzetes elmarasztaló
szót ejtett a tiszteletreméltó Mólijaphaggunáról az apácák jelenlétében, akkor
az apácák megharagudtak, kikeltek magukból, és civakodásba kezdtek. Ilyen
meghitt együttlétben töltötte az időt az apácákkal a tiszteletreméltó
Mólijaphagguna.
Ekkor az egyik szerzetes
felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte.
Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz az a szerzetes:
- Uram, a tiszteletreméltó
Mólijaphagguna túlságosan sok időt tölt meghitt együttlétben az apácákkal... [Megismételve.]
Ekkor a Magasztos odaszólított
egy másik szerzetest:
- Eredj, szerzetes, hívd ide
nevemben Mólijaphagguna szerzetest: "A Mester hívat, Phagguna
testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a
szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Mólijaphaggunát. Odaérve,
így szólt a tiszteletreméltó Mólijaphaggunához:
- A Mester hívat, Phagguna
testvér!
- Rendben van, testvér - mondott
igent a szerzetesnek a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, és a Magasztos elé
járult. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így
szólította meg az előtte ülő Mólijaphaggunát:
- Igaz-e, Phagguna, hogy te
túlságosan sok időt töltesz meghitt együttlétben az apácákkal?... [Megismételve.]
- Úgy van, uram.
- Ugyebár, Phagguna, te mint
tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál otthonodból az otthontalanságba?
- Úgy van, uram.
- Akkor pedig, Phagguna, nem
méltó hozzád, aki mint tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál
otthonodból az otthontalanságba, hogy most túlságosan sok időt töltesz meghitt együttlétben
az apácákkal. Így tehát, Phagguna, ha jelenlétedben valaki elmarasztaló szót
ejt az apácákról, akkor is távoztass el magadtól minden köznapi indulatot,
minden köznapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell erősítgetned magadban:
"Elmém nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok
kiejteni, kitartok a jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyűlöletet
szívemben." Ezt kell erősítgetned magadban, Phagguna. Ugyanígy, Phagguna,
ha jelenlétedben valaki kézzel megütné az apácákat, kővel megdobná az apácákat,
bottal megütné az apácákat, fegyverrel megütné az apácákat, akkor is el kell
távoztatnod magadtól minden köznapi indulatot, minden köznapi gondolatot,
Phagguna. Ilyenkor ezt kell erősítgetned magadban: "Elmém nem fog helytelen
irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok kiejteni, kitartok a
jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyűlöletet szívemben." [...]
Ezután a Magasztos a
szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, valaha
megelégedéssel töltötte el elmémet a szerzetesek viselkedése. Akkoriban elég
volt, ha e szavakkal fordultam a szerzetesekhez: "Szerzetesek, én
magánosan étkezem. Mivel magánosan étkezem, egészségesnek, frissnek, könnyűnek,
erősnek, nyugodtnak érzem magamat. Ezért ti is magánosan étkezzetek. Ha magánosan
étkeztek, szerzetesek, ti is egészségesnek, frissnek, könnyűnek, erősnek,
nyugodtnak fogjátok érezni magatokat." Szerzetesek, akkoriban nem volt
szükség rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam
a figyelmüket.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha sima talajon, négy út találkozásánál pompás kocsi állna befogott
lovakkal, oldalára akasztott ösztökével, és felszállna rá egy lovakhoz értő,
gyakorlott kocsihajtó, bal kezébe fogná a gyeplőt, jobb kezébe fogná az
ösztökét, és oda hajtana, ahová akarna. Ugyanígy, szerzetesek, nem volt szükség
rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam a
figyelmüket. Tehát, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a
jóban, akkor ti is gyarapodni, erősödni, növekedni fogtok ebben a rendi
fegyelemben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy falu vagy város közelében volna egy nagy szálafaerdő, amelyet benőtt
a bozót, és arra vetődne egy jó szándékú, jóindulatú, jóakaratú ember, és a
görbe, burjánzó vadhajtásokat lemetszené, eltávolítaná, és az erdőt tisztára
tisztogatná, viszont az egyenes, szépen nőtt szálahajtásokat gondosan gondozná,
akkor ez a szálafaerdő gyarapodásnak, erősödésnek, növekedésnek indulna.
Ugyanígy, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a jóban,
akkor ti is gyarapodni, erősödni, növekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.
Szerzetesek, élt valaha itt
Szávatthiban egy Védéhiká nevű háziasszony. Védéhiká háziasszony jó hírnek
örvendett: "Védéhiká háziasszony békés, Védéhiká háziasszony szelíd,
Védéhiká háziasszony nyugodt." Védéhiká háziasszonynak volt egy Kálí nevű,
szorgalmas, dolgos, ügyes kezű szolgálója. Egyszer Kálí szolgálónak ez a
gondolata támadt: "Úrnőm jó hírnek örvend: "Védéhiká háziasszony
békés, Védéhiká háziasszony szelíd, Védéhiká háziasszony nyugodt." Vajon
úrnőm csupán eltitkolja belső haragját, vagy egyáltalán nem ismer haragot? Vagy
pedig én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen eltitkolni belső
haragját, noha haragos? Mi volna, ha próbára tenném úrnőmet?"
Ekkor Kálí szolgáló csak fényes
nappal kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnőm?
- Mi az oka, hogy csak fényes
nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnőm.
- Mi az, hogy semmi különös,
hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnő, és
indulatában összeráncolta a szemöldökét. Ekkor Kálí szolgáló így gondolkozott:
- Úrnőm csupán eltitkolja belső
haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen
eltitkolni belső haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném
úrnőmet?
Ekkor Kálí szolgáló még későbben
kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Káli szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnőm?
- Mi az oka, hogy csak fényes
nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnőm.
- Mi az, hogy semmi különös,
hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnő, és
indulatában haragos szavakat szalasztott ki a száján. Ekkor Kálí szolgáló így
gondolkozott:
- Úrnőm csupán eltitkolja belső
haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen
eltitkolni belső haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném
úrnőmet?
Ekkor Kálí szolgáló még későbben
kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:
- Hé, te Kálí!
- Mi az, úrnőm?
- Mi az oka, hogy csak fényes
nappal keltél fel?
- Semmi különös, úrnőm.
- Mi az, hogy semmi különös,
hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?
Így szólt haragosan az úrnő, és
indulatában felkapta az ajtóreteszt, fejbe vágta vele, beszakította a fejét.
Ekkor Kálí szolgáló beszakadt fejjel, ömlő vérrel fellármázta a szomszédságot:
- Nézzétek, mit tett a békés
asszony, nézzétek, mit tett a szelíd asszony, nézzétek, mit tett a nyugodt
asszony! Megharagudott egyetlen szolgálójára, mert nappal keltem fel, felkapta
az ajtóreteszt, fejbe vágott vele, beszakította a fejemet!
Ettől fogva Védéhiká háziasszony
rossz hírbe került: "Indulatos Védéhiká háziasszony, durva Védéhiká
háziasszony, veszekedős Védéhiká háziasszony."
Ugyanígy, szerzetesek, némelyik
szerzetes csak addig béketűrő, csak addig marad szelíd, csak addig őrzi
nyugalmát, amíg bántó szóval nem illetik. Ám amikor a szerzetest bántó szóval
illetik, akkor bizonyítsa be béketűrését, akkor bizonyítsa be szelídségét,
akkor bizonyítsa be nyugalmát. Nem azt a szerzetest nevezem szelíd szavúnak,
aki csak akkor szelíd szavú, csak akkor szelíd viselkedésű, ha megkapja a
szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Miért
mondom ezt? Mert az ilyen szerzetes nem marad szelíd szavú, nem marad szelíd
viselkedésű, ha nem kapja meg a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet,
betegség esetén orvosságot. Amelyik szerzetes a Tant tiszteli, a Tant becsüli,
a Tant követi, és ezért szelíd szavú, ezért szelíd viselkedésű, azt nevezem
valóban szelíd szavúnak. Ezért ezt véssétek elmétekbe, szerzetesek: "A
Tant tisztelve, a Tant becsülve, a Tant követve leszünk szelíd szavúak, szelíd
viselkedésűek."
.................................................................................................................................................
Szerzetesek, még hogyha rablók és
útonállók kétélű fűrésszel fűrészelnék is le egyik tagotokat a másik után;
amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat.
Még ebben az esetben is ezt kell erősítgetnetek magatokban: "Elménk nem
fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni,
jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyűlöletet szívünkben. Ezt
a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tőle kiindulva az egész
világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és
szelídség érzületével fogjuk áthatni." Ezt kell erősítgetnetek magatokban,
szerzetesek.
Ezt a fűrész hasonlatával
megvilágított intelmet tartsátok állandóan emlékezetben, szerzetesek.
Ismertek-e olyan beszédet, akár finomat, akár durvát, amelyet ne bírnátok
elviselni?
- Nem ismerünk, urunk.
- Akkor tehát, szerzetesek,
tartsátok állandóan emlékezetben ezt a fűrész hasonlatával megvilágított intelmet;
ez hosszú időre javatokra, üdvötökre fog szolgálni.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Ez idő tájt egy Arittha nevű szerzetes, aki előzőleg keselyűvadász volt, ilyen
téves nézeteket táplált:
- Úgy értelmezem a Tant, amelyet
a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak
nevez, nem szükségszerűen okozzák az elkövető akadályoztatását.
Számos szerzetes meghallotta,
hogy Arittha szerzetes, aki előzőleg keselyűvadász volt, ilyen téves nézeteket
táplál: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők,
amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerűen okozzák az
elkövető akadályoztatását."
Ekkor azok a szerzetesek
felkeresték Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt. Odaérve, így szóltak
Arittha szerzeteshez, az egykori keselyűvadászhoz:
- Igaz-e, Arittha testvér, hogy
ilyen téves nézeteket táplálsz: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a
Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak
nevez, nem szükségszerűen okozzák az elkövető akadályoztatását"?
- Úgy van, testvérek, valóban így
értelmezem a Tant...[Megismételve.]
Ekkor azok a szerzetesek le
akarták beszélni téves nézeteiről Arittha szerzetest, az egykori
keselyűvadászt, és vitába szálltak vele, érveltek, magyaráztak:
- Ne beszélj így, Arittha
testvér, ne magyarázd félre a Magasztos tanítását, mert nem helyes a Magasztos
tanítását félremagyarázni, a Magasztos pedig nem állít ilyesmit. Arittha
testvér, a Magasztos különböző vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezőkről,
amelyek szükségszerűen az elkövető akadályoztatását okozzák. A Magasztos azt
mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel
járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Puszta csontvázhoz hasonlította az
élvezeteket a Magasztos, húscafatokhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos,
szalmalánghoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, parázzsal telt gödörhöz
hasonlította az élvezeteket a Magasztos, álomképekhez hasonlította az
élvezeteket a Magasztos, kölcsönkapott javakhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos,
fák gyümölcséhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, vágóhídhoz
hasonlította az élvezeteket a Magasztos, lándzsahegyhez hasonlította az
élvezeteket a Magasztos, kígyófejhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos,
amelyek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, túlteng
bennük a nyomorúság.
Ám hiába szálltak vitába a
szerzetesek Arittha szerzetessel, az egykori keselyűvadásszal, hiába érveltek,
magyaráztak, ő makacsul kitartott téves nézetei mellett, ragaszkodott hozzájuk:
"Testvérek, én így értelmezem a Tant..." [Megismételve.]
Amikor a szerzeteseknek nem
sikerült lebeszélniük téves nézeteiről Arittha szerzetest, az egykori
keselyűvadászt, felkeresték a Magasztost. Odaérve, üdvözölték a Magasztost, és
leültek előtte. Előtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek:
- Urunk, Arittha szerzetes, az
egykori keselyűvadász, ilyen téves nézeteket táplál: ... [Megismételve a
jelenet.] Urunk, amikor nem sikerült lebeszélnünk téves nézeteiről Arittha
szerzetest, úgy gondoltuk, hogy jelentjük az ügyet a Magasztosnak.
Ekkor a Magasztos az egyik
szerzetest szólította:
- Eredj, szerzetes, hívd ide
nevemben Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt: "A Mester hívat,
Arittha testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a
szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Arittha szerzetest.
Odaérve, így szólt Arittha szerzeteshez:
- A Mester hívat, Arittha
testvér!
- Rendben van, testvér - mondott
igent a szerzetesnek Arittha szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve,
üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az
előtte ülő Arittha szerzetest:
- Igaz-e, Arittha, hogy ilyen
téves nézeteket táplálsz: "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos
hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem
eredményezik szükségszerűen az elkövető akadályoztatását"?
- Igen, uram, valóban így
értelmezem a Tant... [Megismételve.]
- Balgatag ember, honnét veszed,
hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem szóltam-e különböző vonatkozásokban az
akadályozó tényezőkről, amelyek szükségszerűen az elkövető akadályoztatását
eredményezik? Azt mondtam, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel,
sok gyötrelemmel járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Te viszont,
balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba
kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni
belőle hosszú időre, balgatag ember!
Ekkor a Magasztos a
szerzetesekhez fordult:
- Mit gondoltok, szerzetesek: nem
okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez az Arittha szerzetes, az egykori
keselyűvadász?
- Hogyan történhetnék ilyesmi,
urunk? Semmiképpen sem, urunk!
E szavak hallatára Arittha
szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös
arccal, zavartan ült. Amikor a Magasztos látta, hogy Arittha szerzetes némán,
magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan
ül, így szólt Arittha szerzeteshez:
- Balgatag ember, le fogsz
lepleződni egyéni téves nézeteiddel. Most rögtön megkérdezem a szerzetesek
véleményét.
Ekkor a Magasztos a
szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, ti is úgy
értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek, mint ez az Arittha szerzetes, aki
értetlenségében félremagyarázza az én tanításomat, pusztulásba kergeti önmagát,
és sok kárt okoz?
- Semmiképpen sem, urunk! Hiszen
a Magasztos különböző vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezőkről, amelyek
szükségszerűen az elkövető akadályoztatását eredményezik. A Magasztos azt
mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel
járnak... [Megismételve.]
- Helyes, szerzetesek; helyesen
értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek. Különböző vonatkozásokban szóltam az
akadályozó tényezőkről... [Megismételve.] Szerzetesek, elképzelhetetlen,
hogy ez az Arittha szerzetes az élvezeteken túlmenőleg, az élvezetek észlelésén
és elképzelésén túlmenőleg élvezetei beteljesülését élvezhesse.
Szerzetesek, vannak balgatag
emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, azonban noha szó szerint
megtanulták a Tant, a tanítások értelmét nem fogják fel. Minthogy a tanítások
értelmét nem fogták fel, azok nem szolgálnak szellemi gyarapodásukra. Csupán
ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, de a
lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét nem értik. Az
ilyen embereknek a helytelenül felfogott tanításokból nyomorúságuk és
szenvedésük származik hosszú időre. És miért? Azért, mert helytelenül fogták
fel a tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót
kereső, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és a
törzsénél vagy a farkánál fogva ragadná meg, s ekkor a kígyó rátekerőzne, és a
kezébe vagy a karjába vagy más testrészébe marna, és ő belehalna a harapásba,
vagy halálos kínokat szenvedne. És miért? Azért, mert helytelenül fogta meg a
kígyót, szerzetesek [...].
Viszont vannak tisztes családból
származó emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, és miután szó szerint
megtanulták a Tant, a tanítások értelmét is felfogják. Minthogy a tanítások
értelmét felfogták, azok szellemi gyarapodásukra szolgálnak. Ők nem
ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, és a
lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét megértik. Az
ilyen embereknek a helyesen felfogott tanításokból üdvük és boldogságuk
származik hosszú időre. És miért? Azért, mert helyesen fogták fel a
tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót
kereső, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és egy villás
végű bottal erősen leszorítaná, majd a villás végű bottal erősen leszorítva,
erősen megfogná a nyakánál. És ha a kígyó tekervényeivel rátekerőzne az ember
kezére vagy karjára vagy más testrészére, ő ebbe nem halna bele, és nem
szenvedne halálos kínokat. És miért? Azért, mert helyesen fogta meg a kígyót,
szerzetesek. [...]
Ezért, szerzetesek, ha valamelyik
beszédem értelmét felfogtátok, jegyezzétek meg jól. Ha viszont valamelyik
beszédem értelmét nem fogtátok fel, engem kell újra megkérdeznetek, vagy
valamelyik jól tájékozott szerzetest.
A tutaj hasonlatával világítom
meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való.
Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom.
- Igen, urunk - válaszolták a
szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, úgy van ez, mint
amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga előtt.
Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és
nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra.
Ekkor az az ember így gondolkozik: "Ez itt széles, megáradt víz. Az
innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas,
ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra.
Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá
kötöm össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben
átjutok a túlsó partra." Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat,
leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal
ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra
érkezve, így gondolkoznék: "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a
tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó
partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy a hátamra véve
indulok tovább utamra." Mit gondoltok, szerzetesek: ha ez az ember így
tenne, helyesen járna el a tutajjal?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Hát hogyan járna el helyesen a
tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve,
így gondolkoznék: "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak
a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra.
Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre
bocsátom, és tovább megyek utamra." Ha ez az ember így tenne, helyesen
járna el a tutajjal.
Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz
hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem
megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is
túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken.
Idevonatkozólag hat téves nézet
létezik, szerzetesek. Mi ez a hat? A tanulatlan, közönséges emberek, akik nem
ismerik a nemes dolgokat, nem hallottak a nemes Tanról, járatlanok a nemes
Tanban, nem ismerik az igaz embereket, nem hallottak az igaz emberek
tanításáról, járatlanok az igaz emberek tanításában, ezek ezt gondolják a
testről: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják az
érzetekről: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják
a tudatról: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt gondolják
az adottságokról: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem". Ezt
gondolják arról, amit látnak, hallanak, gondolnak, megismernek, elérnek,
kívánnak, elméjükben fontolgatnak: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én
Énem". Ezt gondolják arról a téves nézetről, amely szerint a világ azonos
az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó
leszek, mindörökre ugyanaz maradok: "Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én
Énem."
Viszont a tanult, nemes lelkű
ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes Tant, járatos a nemes
Tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos
az igaz emberek tanításában, az ezt gondolja a testről: "Ez nem az enyém,
ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja az érzetekről: "Ez
nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja a
tudatról: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt
gondolja az adottságokról: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az
én Énem". Ezt gondolja arról, amit lát, hall, gondol, megismer, elér,
kíván, elméjében fontolgat: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az
én Énem". Ezt gondolja arról a téves nézetről, amely szerint a világ
azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem
mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok: "Ez nem az enyém, ez nem én
vagyok, ez nem az én Énem". Aki így gondolkozik, az nem bánkódik nem
létező dolgok miatt.
E szavak hallatára az egyik
szerzetes így szólt a Magasztoshoz: - Uram, lehetséges-e bánkódás nem létező
külső dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes -
válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például így gondolkozik valaki:
"Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom
megkapni!" Az ilyen ember szomorkodik, gyötrődik, jajveszékel, mellét veri,
magán kívül van. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létező külső
dolgok miatt.
- Hát az lehetséges-e, uram, hogy
valaki ne bánkódjék nem létező külső dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes -
válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például valaki nem gondolkozik így:
"Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom
megkapni." Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrődik, nem jajveszékel,
nem veri a mellét, nincs magán kívül. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik
nem létező külső dolgok miatt.
- Uram, lehetséges-e bánkódás nem
létező belső dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes -
válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például ilyen nézeteket vall valaki:
"A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök,
változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok." Ez az ember
meghallja, hogy a Beérkezett vagy a Beérkezett valamelyik tanítványa a minden
tévtant, elfogultságot és előítéletet eloszlató, minden előzetes adottságot
megsemmisítő, minden ragaszkodást feloldó, a létszomjat kioltó, lemondáshoz,
vágytalansághoz, kialváshoz (nirvánához) vezető Tant hirdeti. Ekkor ez a
gondolata támad: "Óh, elpusztulok, óh, megsemmisülök, óh, nem fogok
létezni!" Az ilyen ember szomorkodik, gyötrődik, jajveszékel, mellét veri,
kétségbe esik. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létező belső dolgok
miatt.
- Hát az lehetséges-e, uram, hogy
valaki ne bánkódjék nem létező belső dolgok miatt?
- Lehetséges, szerzetes -
válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például valaki nem vall ilyen
nézeteket: "A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó,
örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok."...[stb.]
Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrődik, nem jajveszékel, nem veri
mellét, nem esik kétségbe. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik nem
létező belső dolgok miatt. - Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan birtokot
birtokba venni, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó,
mindörökre megmarad. Nos, szerzetesek, ismertek-e olyan birtokot, amelynek
birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad?
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem
ismerek olyan birtokot, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem
mulandó, mindörökre megmarad. - Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan
egyéniségelméletet követni, amelynek követőjét nem éri bánat, szomorúság,
szenvedés, keserűség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen
egyéniségelméletet? [...]
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem
ismerek ilyen egyéniségelméletet. [...] - Szerzetesek, esetleg szeretnétek
olyan vallási nézeteket vallani, amelyeknek vallóját nem éri bánat, szomorúság,
szenvedés, keserűség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen vallási
nézeteket? [...]
- Nem, urunk.
- Helyes, szerzetesek; én sem
ismerek ilyen vallási nézeteket. [...] - Szerzetesek, ha léteznék Én, akkor
ugyebár Enyém is léteznék?
- Úgy van, urunk.
- És ha Enyém léteznék, akkor
ugyebár az egyén Énje is léteznék, szerzetesek?
- Úgy van, urunk.
- De mivel, szerzetesek,
valójában és ténylegesen nem észlelhető Én és Enyém, ez a tévtan: "A világ
azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem
mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok", nemdebár, kizárólag és teljesen
együgyűség?
- Mi más lehetne, urunk, mint
kizárólag és teljesen együgyűség?
.................................................................................................................................................
- Szerzetesek, ezekért a
beszédeimért, ezekért a tanításaimért, egyes remeték és papok igaztalanul,
tévesen, valótlanul, alaptalanul ezzel vádolnak: "Gótama remete nihilista,
a létező lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti."
Szerzetesek, ezek a tiszteletreméltó remeték és papok igaztalanul, tévesen,
valótlanul, alaptalanul azzal vádolnak, ami nem vagyok és amit nem állítok,
amikor azt mondják, hogy Gótama remete nihilista, a létező lények pusztulását,
megsemmisülését, nemlétét hirdeti. Ezelőtt is, most is, csak a szenvedést és a
szenvedés megszüntetését hirdetem, szerzetesek.
Szerzetesek, ha egyesek a
Beérkezettet szidják, támadják, gyűlölik, a Beérkezett nem bántódik meg, nem
kedvetlenedik el, nem gerjed haragra. Szerzetesek, ha egyesek a Beérkezettet
dicsérik, magasztalják, becsülik, tisztelik, a Beérkezett nem örül, nem támad
jó kedve, nem érez elégedettséget. Amikor egyesek a Beérkezettet dicsérik,
magasztalják, becsülik, tisztelik, akkor a Beérkezett ezt gondolja: "Mivel
mindezt hamarébb felismertem, azért ér most ez az elismerés." Ugyanígy,
szerzetesek, ha egyesek titeket szidnak, támadnak, gyűlölnek, akkor ti se
bántódjatok meg, ne kedvetlenedjetek el, ne gerjedjetek haragra. Ugyanígy,
szerzetesek, ha egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek,
akkor ti se örüljetek, ne támadjon jó kedvetek, ne érezzetek elégedettséget.
Ugyanígy, szerzetesek, amikor egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak,
becsülnek, tisztelnek, akkor ti is gondoljátok ezt: "Mivel mindezt
hamarébb felismertük, azért ér most ez az elismerés." [...]
- Mi a véleményetek, szerzetesek:
ha itt a Dzsétavana-ligetben az emberek elhordanák vagy felégetnék vagy elhasználnák
az itt lévő füvet, fát, ágakat, leveleket, ezt gondolnátok-e: "Bennünket
hordanak el, égetnek fel, használnak el az emberek"?
- Semmiképpen sem, urunk, hiszen
ez nem a mi Énünk, nem is a miénk!
- Ugyanígy, szerzetesek,
mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és
boldogságotok származik belőle hosszú időre. Mi az, ami nem a tiétek? A test,
szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és
boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az érzetek (~ a tudat, ~ az
adottságok, ~ a megismerés) nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok,
üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre.
Íme, szerzetesek, előadtam,
megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant. Miután így előadtam,
megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant, mindazok a
szerzetesek, akik a szentséget elérték, az indulatokat legyőzték, célba
jutottak, cselekvésüket bevégezték, terhüket letették, az üdvöt elnyerték, a
létezés kényszerétől megszabadultak és a megváltás birtokosaivá lettek, azok
többé nem térnek vissza a lét forgatagába. [...]
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi
mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a
Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, a vadfogó nem
ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: "Fogyasszák el az
erdei vadak ezt az eledelt, amelyet elébük szórtam, és legyenek tőle
egészségesek, jól tápláltak, éljenek sokáig, hosszú ideig!" A vadfogó
ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: "Az erdei vadak
rá fogják vetni magukat erre a csalétekre, amelyet elébük szórtam, és
elcsábulva falni fogják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva
falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az
éberségről, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, kedvem szerint
zsákmányul ejthetem őket a csalétek mellett."
Ekkor, szerzetesek, az első falka
rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt, és elcsábulva
falták a jó falatokat. Amikor rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó
falatokat, megfeledkeztek az éberségről. Megfeledkezve az éberségről,
figyelmetlenekké váltak. Amikor figyelmetlenekké váltak, a vadfogó kedve
szerint zsákmányul ejtette őket a csalétek mellett. Így az első falka a vadfogó
hatalmába esett.
Ekkor a második falka így
gondolkozott: "Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, amelyet
a vadfogó elébük szórt... [stb.], a vadfogó kedve szerint zsákmányul
ejtette őket a csalétek mellett. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a
csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdő mélyére rejtőzünk, és ott
maradunk." Ezek gondosan elkerülték a csalétket, és a veszedelmes ételt
elkerülve, az erdő mélyére rejtőztek, és ott maradtak. Azonban a nyár utolsó
hónapjában, amikor fű és víz kiszáradt, testük rendkívül lesoványodott. Testük
rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerült. Ellenálló erejük
kimerülte folytán visszatértek a csalétekhez, amelyet a vadfogó elébük szórt.
Rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat... [stb.]. Így a
második falka is a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a harmadik falka így
gondolkozott: "Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [...] a
vadfogó hatalmába esett. Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre,
[...] a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek
közelében, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá
magunkat a csalétekre, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ha nem vetjük rá
magunkat, nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk. Ha nem csábulunk
el, miközben a jó falatokat faljuk, nem feledkezünk meg az éberségről. Ha nem
feledkezünk meg az éberségről, nem válunk figyelmetlenekké. Ha nem válunk
figyelmetlenekké, nem ejt bennünket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a
csalétek mellett." Ezek letanyáztak a csalétek közelében, amelyet a
vadfogó elébük szórt. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre,
[...] nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó
segédeinek ez az ötletük támadt: "Ez a harmadik falka ravasz és óvatos.
Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös harmadik falka, mert a
kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy
mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük
szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a harmadik falkának a tanyáját,
ahol rejtőzködnek." Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől
körülkerítették nagy hálókkal. Ezután a vadfogó és segédei rátaláltak a
harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik falka is a
vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a negyedik falka így
gondolkozott: "Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [...] a
vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a második falka rávetette magát a
csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a harmadik falka
letanyázott a csalétek közelében, [...] nem ejtette őket kedve szerint
zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett, [...] mégis a vadfogó és segédei
rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik
falka is a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most olyan helyen
tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei."
[...] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és
segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [...] és nem
ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó
segédeinek ez az ötletük támadt: "Ez a negyedik falka ravasz és óvatos.
Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös negyedik falka, mert a
kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy
mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük
szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a negyedik falkának a tanyáját,
ahol rejtőzködnek." Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől
körülkerítették nagy hálókkal. Azonban a vadfogó és segédei nem találtak rá a
negyedik falka tanyájára, ahol rejtőzködtek.
Ekkor a vadfogónak és segédeinek
ez az ötletük támadt: "Ha elriasztjuk ezt a negyedik falkát, a felriadt
falka a többieket is el fogja riasztani, és az összes erdei állat el fogja
kerülni a kiszórt csalétket. Jobb lesz, ha lemondunk erről a negyedik
falkáról." Ezzel a vadfogó és segédei lemondtak a negyedik falkáról. Így a
negyedik falka nem esett a vadfogó hatalmába.
Ezt a hasonlatot, szerzetesek, az
igazság feltárása kedvéért mondtam, és jelentése a következő. A csalétek az öt
érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelképezi.
A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és
papokat jelképezik.
A remeték és papok első csoportja
ráveti magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük
szór, és elcsábulva falják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva
falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az
éberségről, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, a Kísértő
kedve szerint zsákmányul ejti őket a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségek
mellett. Így a remeték és papok első csoportja a Kísértő hatalmába esik. Az
erdei vadak első falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre az első
csoportjára céloztam.
A remeték és papok második
csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok első csoportja
rávetette magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük
szórt, [...] a Kísértő hatalmába estek. Jobb lesz, ha mi most gondosan
elkerüljük a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a veszedelmes
tápláléktól elfordulva, elvonulunk az erdő mélyére." Ezek gondosan
elkerülik a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a veszedelmes
tápláléktól elfordulva, elvonulnak az erdő mélyére. Ott vadnövényekkel
táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával
és nedvével, szézámmaggal, fűvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal,
hullott gyümölccsel táplálkoznak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fű
és víz kiszárad, testük rendkívül lesoványodik. Testük rendkívüli lesoványodása
folytán ellenálló erejük kimerül. Ellenálló erejük kimerülte folytán
gondolataik fölötti uralmuk is megszűnik. Gondolataik fölötti uralmuk megszűnte
folytán visszatérnek a csalétekhez, amelyet a Kísértő elébük szórt: a világi
gyönyörűségekhez. [...] Így a remeték és papok második csoportja is a Kísértő
hatalmába esik. Az erdei vadak második falkájának hasonlatával a remetéknek és
papoknak erre a második csoportjára céloztam.
A remeték és papok harmadik
csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok első csoportja... [stb.]
Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek mellett, amelyet a Kísértő elébünk
szórt: a világi gyönyörűségek mellett. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá
magunkat a Kísértő csalétkére: a világi gyönyörűségekre." [...] Ezek
azonban fölösleges töprengésbe kezdenek: "Vajon örökkévaló a világ?"
"Vajon nem örökkévaló a világ?" "Véges-e a világ?" "Végtelen-e
a világ?" "Azonos-e a lélek a testtel?" "Különbözik-e a
lélek a testtől?" "Létezik-e a Beérkezett a halál után?"
"Nem létezik a Beérkezett a halál után?" "Létezik is, nem is a
Beérkezett a halál után?" "Az sem mondható, hogy létezik, és az sem
mondható, hogy nem létezik a Beérkezett a halál után?" Így a remeték és
papok harmadik csoportja is a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak harmadik
falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a harmadik csoportjára
céloztam.
A remeték és papok negyedik
csoportja így gondolkozik: "Amikor a remeték és papok első csoportja... [stb.]
Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket
a Kísértő és a Kísértő segédei." [...] Így a remeték és papok negyedik
csoportja nem esik a Kísértő hatalmába. Az erdei vadak negyedik falkájának
hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a negyedik csoportjára céloztam.
Mi ez a hely, ahol nem tudja
elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden
vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve
elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jut. Az ilyen
szerzetesről ezt mondják: "Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő
szeme világát, láthatatlanná vált a Kísértő számára."
Utána pedig az elmélkedést és
gondolkozást feladva, a szerzetes eléri a belső nyugalmat, az elmélkedés és
gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület
állapotába jut (~ harmadik révület állapotába, ~ negyedik révület állapotába, ~
a tér végtelenségének állapotába, ~ a tudat végtelenségének állapotába, ~ a
semmiség állapotába, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába, ~ az
érzékelés és észlelés megszüntetésébe jut). Az ilyen szerzetesről ezt mondják:
"Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szemevilágát, láthatatlanná
vált a Kísértő számára."
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Rádzsagahában, a Keselyűcsúcs-hegyen tartózkodott, nem sokkal Dévadatta
kilépése után. Ekkor a Magasztos így intette a szerzeteseket, Dévadattára
utalva:
- Előfordul, szerzetesek, hogy
egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az
otthontalanságba távozik. "Elborít a születés, öregség, halál, bánat,
keserűség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a
szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!"
Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést
és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet elégedetté és
magabiztossá teszi. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján saját magát
nagyra tartja, a többieket lenézi: "Engem ellátnak és tisztelnek, a
többieket nem ismerik, nem becsülik." Az alamizsna, megbecsülés és
tisztelet figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága
következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni,
keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsű, terebélyes fát, és
felmászik a törzsön, felmászik a fa vékonyabb részén, felmászik a kérgen,
felmászik az ágakon, és letör egy leveles hajtást, gondolva, hogy keményfa, és
azzal távozik. Egy jó szemű ember meglátja, s magában így szól: "Ez az
ember nyilván nem ismeri a keményfát, nem ismeri a vékony fát, nem ismeri a
kérget, nem ismeri az ágat, nem ismeri a leveles hajtást. Így történhetett,
hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát szeretett volna találni,
keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa törzsű, terebélyes fát,
akkor felmászott a törzsön, felmászott a fa vékonyabb részén, felmászott a
kérgen, felmászott az ágakon, és letört egy leveles hajtást, gondolva, hogy
keményfa, és azzal távozott. Csakhogy azt, amihez keményfára lett volna
szüksége, nem tudja elkészíteni belőle." Ugyanígy van, szerzetesek, ha egy
tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az
otthontalanságba távozik,... [stb.] Az ilyen szerzetesről azt mondják,
hogy a megtartóztató életnek csak leveles hajtását törte le, és megelégedett
vele. Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú
hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] az
alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi elégedetté és önhitté, [...] és
gondos igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége
elégedetté és önhitté teszi, s erénye tökéletessége alapján saját magát nagyra
tartja, a többieket lenézi. "Én erényes és igaz vagyok, a többi szerzetes
rossz erkölcsű és gonosz." Erénye tökéletessége figyelmetlenné,
könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a
szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy ágat,
gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen szerzetesről azt
mondják, hogy a megtartóztató életnek csak az ágát törte le, és megelégedett
vele.
Az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából
az otthontalanságba távozik, [...] erénye tökéletessége elégedetté teszi, de
nem teszi önhitté, erénye tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra,
nem nézi le a többieket, erénye tökéletessége nem teszi figyelmetlenné,
könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés tökéletességére
juttatja. Elmélyedése tökéletessége elégedetté és egyben önhitté teszi, [...]
figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében
megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy darab kérget,
gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen szerzetesről azt
mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a kérgét törte le, és megelégedett
vele.
Az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából
az otthontalanságba távozik, [...] elmélyedése tökéletessége elégedetté teszi,
de nem teszi önhitté, elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját
magát nagyra, nem nézi le a többieket, elmélyedésének tökéletessége nem teszi
figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás
megismeréséhez juttatja. A tudás megismerése elégedetté és egyben önhitté
teszi, figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága
következtében megreked a szenvedésben.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [...] letör egy darab
vékonyabb fát, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [...] Az ilyen
szerzetesről azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a vékonyát törte
le, és megelégedett vele.
Az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából
az otthontalanságba távozik, [...] a tudás megismerése elégedetté teszi, de nem
teszi önhitté, a tudás megismerése alapján nem tartja saját magát nagyra, nem
nézi le a többieket, a tudás megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé
és hanyaggá, és gondos igyekezete időleges megváltáshoz juttatja. Előfordul
azonban, hogy ez a szerzetes újra elveszíti az időleges megváltást.
Úgy van ez, szerzetesek, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni,
keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsű, terebélyes fát, és
kivágja a törzs keményét, és azzal távozik, tudva, hogy keményfa. Egy jó szemű
ember meglátja, s magában így szól: "Ez az ember nyilván ismeri a törzset,
ismeri a fa vékonyabb részét, ismeri a kérget, ismeri az ágat, ismeri a leveles
hajtást. Így történhetett, hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát
szeretett volna találni, keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa
törzsű, terebélyes fát, akkor kivágta a törzs keményét, és azzal távozott,
tudva, hogy keményfa. És azt, amihez keményfára volt szüksége, el is tudja
készíteni belőle."
És az is előfordul, szerzetesek,
hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából
az otthontalanságba távozik. "Elborít a születés, öregség, halál, bánat,
keserűség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a
szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!"
Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést
és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi
elégedetté és önhitté; az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján nem
tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; az alamizsna, megbecsülés
és tisztelet nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos
igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége elégedetté
teszi, de nem teszi önhitté; erénye tökéletessége alapján nem tartja saját
magát nagyra, nem nézi le a többieket; erénye tökéletessége nem teszi
figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés
tökéletességére juttatja. Az elmélyedés tökéletessége elégedetté teszi, de nem
teszi önhitté; elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját magát
nagyra, nem nézi le a többieket; elmélyedésének tökéletessége nem teszi figyelmetlenné,
könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás megismeréséhez juttatja.
A tudás megismerése elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; a tudás megismerése
alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; a tudás
megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos
igyekezete időtlen megváltáshoz juttatja. Az pedig, szerzetesek, lehetetlen és
nem történhetik meg, hogy ez a szerzetes újra elveszítse az időtlen megváltást.
Így tehát, szerzetesek, a
megtartóztató élet haszna nem az alamizsna, megbecsülés és tisztelet, nem az
erény tökéletessége, nem az elmélyedés tökéletessége, nem a tudás megismerése.
Az elme végleges megváltása a megtartóztató élet célja, a megtartóztató élet
lényege, a megtartóztató élet értelme.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Tizenegy olyan tulajdonság van,
szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda
őrzésére és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor nem ismeri a
tehenek testalkatát, nem ismeri jellegzetességeiket, nem tudja eltávolítani a
férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a füstöléshez, nem ismeri a gázlót,
nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt, nem ért a legeltetéshez,
túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellő becsben a bikákat, a csorda
apaállatait és vezetőit. Ez az a tizenegy tulajdonság, szerzetesek, amelyek
alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda őrzésére és felhizlalására.
Ugyanígy tizenegy olyan
jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a szerzetest a
gyarapodásra, előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a
tizenegy? Ha a szerzetes nem ismeri a testet, nem ismeri a jellegzetességeket,
nem tudja eltávolítani a férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a
füstöléshez, nem ismeri a gázlót, nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt,
nem ért a legeltetéshez, túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellő becsben
az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a
rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ismeri a testet? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel helyesen,
hogy bármiféle test, minden test a négy anyagi elemből és a négy elem testi
vonatkozásából áll. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a testet.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ismeri a jellegzetességeket? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel
helyesen, hogy a balgát tettei jellemzik, a bölcset tettei jellemzik. Ezt
jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a jellegzetességeket.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem tudja eltávolítani a férgeket? Előfordul, hogy egy szerzetes a
gondolataiban felbukkanó kívánságokat magáévá teszi, nem utasítja el, nem veti
el, nem űzi el, nem semmisíti meg. A gondolataiban felbukkanó rosszindulatot (~
gyűlölséget, ~ gonosz, bűnös indulatokat) magáévá teszi, nem utasítja el, nem
veti el, nem űzi el, nem semmisíti meg. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem
tudja eltávolítani a férgeket.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem tud sebet bekötözni? Előfordul, hogy egy szerzetes szemével alakot lát, és
ekkor a jelenségekhez kötődik, a külsődlegességekhez kötődik, ennek
következtében az ellenőrizetlenül hagyott látószervet bántó, leverő, gonosz,
bűnös indulatok támadják meg, ő nem védekezik ellenük, nem őrzi látószervét,
nem védi látószervét. Előfordul, hogy fülével hangot hall (~ orrával illatot
érez, ~ nyelvével ízt érez, ~ testével tapintást érzékel, ~ gondolkozásával
fogalmat fog fel), és ekkor a jelenségekhez kötődik, a külsődlegességekhez
kötődik, ennek következtében az ellenőrizetlenül hagyott hallószervet (~
szaglószervet, ~ ízlelőszervet, ~ tapintószervet, ~ gondolkozószervet) bántó,
leverő, gonosz, bűnös indulatok támadják meg, ő nem védekezik ellenük, nem őrzi
hallószervét, nem védi hallószervét (~ szaglószervét, ~ ízlelőszervét, ~
tapintószervét, ~ gondolkozószervét). Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem
tud sebet bekötözni.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ért a füstöléshez? Előfordul, hogy egy szerzetes nem tudja úgy elmagyarázni
másoknak a Tant, ahogy ő hallotta, ahogy ő értette. Ezt jelenti az, hogy egy
szerzetes nem ért a füstöléshez.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ismeri a gázlót? Előfordul, hogy egy szerzetes nem keresi fel időről időre
a tanításokban járatos, nagy tudományú, a Tant őrző, a rendi fegyelmet őrző, a
szabályokat őrző szerzeteseket, és nem kérdez tőlük, nem érdeklődik tőlük:
"Tiszteletreméltó uram, ez hogyan van? Ennek mi a jelentése?" Így
azok a bölcs mesterek nem tárhatják fel, ami rejtve van előtte, nem
világíthatják meg, ami homályos számára, nem oszlathatják el kételyeit a kétes
tantételekben. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a gázlót.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ismeri az itatót? Előfordul, hogy egy szerzetes nem fogja fel a Beérkezett
tanítása alapján a Tannak és a rendi fegyelemnek a lényegét, nem fogja fel a
Tant, nem fogja fel a Tanban rejlő boldogságot. Ezt jelenti az, hogy egy
szerzetes nem ismeri az itatót.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ismeri az ösvényt? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a
nemes nyolcágú ösvényt. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri az
ösvényt.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem ért a legeltetéshez? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a
négy gondolkozásgyakorlatot. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ért a
legeltetéshez.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
túlságosan kifeji a tejet? Előfordul, hogy egy szerzetest a világi hívők
túlzott mértékben ellátnak ruhával, élelemmel, fekvőhellyel, betegség esetén
orvosszerekkel, és a szerzetes nem tud mértéket tartani az elfogadásban. Ezt
jelenti az, hogy egy szerzetes túlságosan kifeji a tejet.
Mit jelent az, hogy egy szerzetes
nem tartja kellő becsben az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a
rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői? Előfordul,
hogy egy szerzetes az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez,
régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői, nem szolgálja nyíltan
és titkon barátságos testi szolgálatokkal, nem szolgálja nyíltan és titkon
barátságos beszéddel, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos gondolatokkal.
Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tartja kellő becsben az idős
szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a
gyülekezet atyái és vezetői.
Ez az a tizenegy jellemvonás,
szerzetesek, amely alkalmatlanná teszi a szerzetest a gyarapodásra,
előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben.
Tizenegy olyan tulajdonság van,
szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a csordapásztort a marhacsorda őrzésére
és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor ismeri a tehenek
testalkatát, ismeri jellegzetességeiket...[stb.]
Ugyanígy tizenegy olyan
jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a szerzetest a
gyarapodásra, előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a
tizenegy? Ha a szerzetes ismeri a testet, ismeri a jellegzetességeket... [stb.]
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Vaddzsí-földön, Ukkácsélá mellett, a Gangá folyó partján tartózkodott. Itt a
Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, történt egyszer,
hogy Magadha-földön egy balgatag pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi
időben, gázló nélküli helyen akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó
túlpartjára, Szuvidéha-földre, anélkül hogy a folyó innenső partját szemügyre
vette volna, anélkül hogy a folyó túlsó partját szemügyre vette volna. Ekkor a
tehenek a Gangá folyó közepén örvény sodrásába kerültek, veszedelembe kerültek,
odavesztek. Ez lett a következménye annak, hogy a Magadha-földi balgatag
pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben, gázló nélküli helyen
akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre,
anélkül hogy a folyó innenső partját szemügyre vette volna, anélkül hogy a
folyó túlsó partját szemügyre vette volna.
Ugyanez a helyzet azokkal a
remetékkel és papokkal, akik nem ismerik ezt a világot és nem ismerik a túlvilágot,
nem tudják, mi van alávetve a Kísértő hatalmának, és mi esik a Kísértő hatalmán
kívül, nem tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál
hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni,
azoknak nyomorúságuk, szenvedésük származik belőle hosszú időre.
És történt egyszer, szerzetesek,
hogy Magadha-földön egy okos pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi
időben, gázlón akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára,
Szuvidéha-földre, de előbb szemügyre vette a folyó innenső partját, szemügyre
vette a folyó túlsó partját. Először a bikákat, a csorda apaállatait és
vezetőit hajtotta át. Azok átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a
túlpartra. Ezután az erős, tapasztalt ökröket hajtotta át. Azok is átszelték a
Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután a teheneket és üszőket
hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a
túlpartra. Ezután a gyenge borjakat hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát,
és épségben átjutottak a túlpartra. Utolsónak maradt egy fiatal, újszülött
borjú. Az is ment anyja bőgése után, és az is átszelte a Gangá sodrát, és
épségben átjutott a túlpartra. Ez lett a következménye annak, hogy a
Magadha-földi okos pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben,
gázlón akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára,
Szuvidéha-földre, de előbb szemügyre vette a folyó innenső partját, szemügyre
vette a folyó túlsó partját.
Ugyanez a helyzet azokkal a
remetékkel és papokkal, akik ismerik ezt a világot és ismerik a túlvilágot,
tudják, mi van alávetve a Kísértő hatalmának, és mi esik a Kísértő hatalmán
kívül, tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán
kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni, azoknak
üdvük, boldogságuk származik belőle hosszú időre.
Szerzetesek, ahogyan a bikák, a
csorda apaállatai és vezetői átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a
túlpartra, ugyanúgy a szentséget elérő indulataikat megfékező, célba jutó,
cselekvésüket befejező, terhüket letevő, az üdvöt elérő, a lét bilincseiből
kiszabaduló, tökéletes bölcsességben megváltott szerzetesek is átszelték a
Kísértő sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ahogyan az erős, tapasztalt
ökrök átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a
világhoz kapcsoló öt kötődést eltépő, magasabb létben születendő, onnan
kialvásba (nirvánába) jutó, e világra többé vissza nem térő szerzetesek
is át fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra.
Ahogyan a tehenek és üszők átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a
túlpartra, ugyanúgy a három kötődést eltépő, mohóságot, gyűlöletet és
balgaságot eltávoztató, egyszer visszatérő szerzetesek csak egyszer fognak még
visszatérni a világra, és ezzel véget vetnek a szenvedésnek, át fogják szelni a
Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a gyenge
borjak átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a
három kötődést eltépő, a sodrásba beálló, visszaeséstől nem fenyegetett
szerzetesek, akiknek megvilágosodása bizonyos, szintén át fogják szelni a
Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a fiatal,
újszülött borjú anyja bőgése után menve átszelte a Gangá sodrát és épségben
átjutott a túlpartra, ugyanúgy a Tant követő, hittel követő szerzetesek is át
fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra.
Szerzetesek én ismerem ezt a
világot, és ismerem a túlvilágot. Tudom, mi van alávetve a Kísértő hatalmának,
és mi esik a Kísértő hatalmán kívül. Tudom, mi van alávetve a halál hatalmának,
és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rám kell hallgatni és
bennem kell bízni, azoknak üdvük, boldogságuk származik belőle hosszú időre.
Így beszélt a Magasztos.
Szavaihoz még hozzáfűzte a boldogságos Mester:
E világ s túlvilág titkát
felfedte, aki ismeri,
s hogy hová ér el s hová nem a Kísértő és a halál.
s hogy hová ér el s hová nem a Kísértő és a halál.
A Megvilágosult látja, miben áll
az egész világ,
s kitárta a halál-mentes nirvána biztos kapuját.
s kitárta a halál-mentes nirvána biztos kapuját.
Átszelve a Gonosz sodra,
szétporladt, több hatalma nincs.
Örvendjetek, elértétek a nyugalmat, szerzetesek!
Örvendjetek, elértétek a nyugalmat, szerzetesek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése