Az Úr Brahma imái Krsnához
Brahma így szólt:
— Drága Uram! Te vagy az egyedül imádandó
Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége, ezért felajánlom tiszteletteljes
hódolatomat és imáimat, hogy örömet szerezzek Neked. Tested színe olyan, akár az
esőfelhő, sárga ruhádnak kisugárzása mindent beragyog.
— Hadd, ajánljam tiszteletteljes hódolatomat
Nanda Mahárája fiának, aki kagylóhéj-fülbevalóval, hajában pávatollal áll
előttem. Arca csodálatos, a fején sisakot visel, nyakában erdei virágokból font
füzér lóg, kezében pedig egy falat ételt tart. Bivalykürtöt, nádpálcát és
fuvolát hord magával, s most itt áll előttem apró lótuszlábaival.
— Drága Uram! Mondhatják rólam az emberek,
hogy én vagyok a védikus tudás mestere és az univerzum teremtője, de most
bebizonyosodott, arra sem vagyok képes, hogy megértsem való mivoltodat, hiába
állsz itt előttem személyesen, kisgyermekként. Barátaiddal és borjaiddal
játszol, úgyhogy az emberek még azt is gondolhatnák: nem lehetsz túl művelt.
Falusi fiúnak látszol, amint kezedben az elemózsiával a borjaidat keresed. És
mégis: olyan különbség van a Te tested és az enyém között, hogy felbecsülni sem
tudom hatalmadat! Amint azt elmondtam a Brahma-samhitában: a Te tested nem
anyagi. A Brahma-samhitában az áll, hogy az Úr teste minden tekintetben lelki,
nincsen különbség teste és lelke között. Bármely testrésze képes a többi
szerepét betölteni. Az Úr láthat a kezével, hallhat a szemével, felajánlásokat
fogadhat el a lábával, s teremthet a szájával.
— Pásztorfiúként való megjelenésed a bhakták
javát szolgálja — folytatta Brahma. — Sértést követtem el ellened azzal, hogy
elraboltam tehénpásztor barátaidat és borjaidat, mégis a kegyeddel áldottál meg
engem. Ez a Te transzcendentális tulajdonságod: nagyon vonzódsz híveidhez. Azonban
irántam érzett szereteted ellenére sem vagyok képes felbecsülni gyermeki
testeddel végbevitt cselekedeteid felmérhetetlen lelki mélységeit. Hogyha én,
Brahma, az univerzum leghatalmasabb személyisége sem vagyok képes felbecsülni
az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyermeki testének felfoghatatlan hatalmát,
akkor mit mondhatnánk másokról? S ha gyermektestednek még a lelki potenciáját
sem tudom felbecsülni, akkor mit érthetnék meg transzcendentális
kedvteléseidből? Ahogyan a Bhagavad-gitá is kijelenti: aki csak egy kicsit is
meg tud érteni az Úr transzcendentális kedvteléseiből, s csak egy kis mértékben
fel tudja fogni az Úr megjelenésének és eltávozásának transzcendentális
körülményeit, a teste elhagyása után nyomban alkalmassá válik arra, hogy
belépjen az Úr birodalmába. Ezt a kijelentést a Védák is megerősítik: pusztán
azáltal, hogy megismerjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét,
kiszabadulhatunk az ismétlődő születés és halál körforgásából. Ezért
mindenkinek azt tanácsolom: ne úgy akarjon megismerni Téged, hogy elméleteket
gyárt Rólad.
— Megismerésed legjobb módja az, ha az ember
alázatosan felhagy minden spekulatív módszerrel, s Rólad szóló tanításokban
részesül — akár személyesen Tőled (ahogyan a Bhagavad-gitában és más védikus
írásokban beszélsz magadról), akár egy önmegvalósított bhaktától, aki a Te
lótuszlábaidnál keresett menedéket. Egy bhaktát minden spekulációt félretéve
kell hallgatnunk. Az embernek még világi pozícióját sem szükséges feladnia,
csupán meg kell hallgatnia üzenetedet. Anyagi érzékekkel nem lehet felfogni
Téged, mégis, csupán azzal, hogy hall Rólad, az ember fokozatosan legyőzheti
téveszméken alapuló tudatlanságát. Tényleges valód csupán a Te kegyedből
tárulhat fel egy bhakta előtt. Ezen az egyetlen módon lehet megismerni Téged, lényed
misztériuma másképp bevehetetlen erőd marad. Odaadó szolgálat nélkül a
spekulatív tudás csupán haszontalan időpazarlás az Utánad való kutatásban. Az
odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy bárkit, aki egy parányi szolgálatot
végez, a tökéletesség legmagasabb szintjére képes emelni. Senkinek sem szabad
ezért lekicsinyelnie az odaadó szolgálat csodálatos folyamatát, s különböző
spekulatív módszereket részesítenie helyette előnyben. Elméleti úton szert
tehetünk ugyan némi részleges tudásra kozmikus megnyilvánulásaidat illetően,
Téged azonban, mindennek a forrását, lehetetlen így megismerni. Kárba veszett
munka azoknak a törekvése, akik csupán a spekulatív tudással foglalkoznak,
ahhoz az emberhez hasonlóan, aki a hántolt rizs után megmaradt pelyvát csépelve
próbál rizshez jutni. Miután kihántoltuk a rizst, azaz a cséplőgépen áthaladtak
a szemek, semmi haszna tovább csépelni a pelyvát — munkánk hiábavaló erőlködés
lesz csupán.
— Drága Uram! Sok példa van az emberiség
történetében arra, hogy valaki, miután kudarcot vallott a transzcendentális
szint elérésében, hozzákezdett az odaadó szolgálathoz (testével, elméjével és
szavaival is Téged szolgálva), s elérte a tökéletesség legmagasabb szintjét:
belépett birodalmadba. Teljesen hasztalan az az igyekezet, mely odaadó
szolgálat nélkül, spekulatív következtetésekkel vagy misztikus meditációval
próbál megismerni Téged. Ezért kell az embernek mindennapi kötelességeinek
teljesítése közben is valójában a Te odaadó szolgálatodat végeznie s a
transzcendentális cselekedeteidről szóló történetek hallgatásával és
elbeszélésével mindig kapcsolatban maradnia Veled. Ha az ember nagy
lelkesedéssel zengi dicsőségedet, s másokat is nagy odaadással hallgat, akik
Téged magasztalnak, a tökéletesség legmagasabb szintjére, a Te birodalmadba
juthat el ez által. Tehát ha valaki dicsőítésedet hallgatva és Téged dicsőítve
állandóan kapcsolatban van Veled, s munkája gyümölcsét is Neked ajánlja föl,
nagyon könnyen és boldogan jut el a Te legfelsőbb hajlékodra. Téged azok
ismerhetnek meg igazán, akik megtisztították szívüket minden szennyezettségtől.
A szív számára ezt a tisztulást az teszi lehetővé, ha dicsőségedről beszél, és
dicsőítésedet hallgatja az ember, ó, Uram. Az Úr mindent átható. Amint azt az
Úr Krsna a Bhagavad-gitában kijelenti: „Mindent Én tartok fenn, ugyanakkor
mégsem vagyok benne, semmiben.” Az Úr mindent áthat, ezért semmi nem létezik
anélkül, hogy Neki ne lenne róla tudomása. Az Istenség Legfelsőbb
Személyiségének mindent átható természetét az élőlény nem képes behatárolt tudatával
felfogni. Csak az képes a Legfelsőbb Urat egy bizonyos mértékig felfogni, aki —
tudatát az Úr lótuszlábaira rögzítve — állhatatossá és kiegyensúlyozottá tette
az elméjét. Az elme dolga az, hogy az érzék kielégítés érdekében minden témát
körüljárjon. Ezért csak az képes legyőzni az elméjét, s szilárdan megmaradni az
Úr lótuszlábainál, aki érzékszerveit az Úr szolgálatába állította. Azt az
állapotot, amikor az elme az Úr lótuszlábaira koncentrál, samádhinak nevezik.
Amíg az ember nem éri el a samádhi szintjét, nem értheti meg az Istenség
Legfelsőbb Személyiségének természetét. Lehet, hogy vannak olyan filozófusok és
tudósok, akik a világegyetem természetét vizsgálják atomról atomra, s lehet,
hogy olyan fejlett tudással rendelkeznek, hogy fel tudják, térképezni a kozmosz
atomszerkezetét vagy meg tudják számolni az űr bolygóit és csillagait, sőt,
akár a nap vagy a többi csillag és világító égitest ragyogó molekuláit is.
Akárhogy is próbálnák azonban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének
tulajdonságait soha nem tudnák megszámolni.
Ahogyan a Vedánta-sútra elején
olvashatjuk, a Legfelsőbb Személy az eredete minden tulajdonságnak. Gyakran
nirgunának nevezik Őt. A nirguna azt jelenti: „akinek felbecsülhetetlenek a
tulajdonságai”. A guna tulajdonságot jelent, a nir pedig azt:
„felbecsülhetetlen”. Ezzel szemben az imperszonalisták a nirguna szót
„tulajdonságok nélküli”-nek fordítják. Mivel az általuk követett folyamat által
képtelenek az Úr transzcendentális tulajdonságait felfogni, arra a
következtetésre jutnak, hogy a Legfelsőbb Úrnak nincsenek tulajdonságai.
Valójában azonban egészen más a helyzet. A valóság az, hogy Ő az eredeti
forrása minden tulajdonságnak. Minden tulajdonság Belőle árad, szakadatlanul.
Hogyan lenne hát képes egy behatárolt tudatú ember felmérni azokat? Még ha —
tegyük fel — egy adott pillanatban fel is tudnánk becsülni az Úr valamennyi
tulajdonságát, a következő pillanatban már megsokszorozódnának. Lehetetlen hát
felmérni az Úr transzcendentális tulajdonságait. Ezért nevezik Őt nirgunának,
azaz olyannak, akinek a tulajdonságait lehetetlen felbecsülni.
Nem szabad energiánkat
haszontalanul arra pazarolnunk, hogy spekulatív módon próbáljuk felbecsülni az
Úr képességeit. Nincs szükség a spekulatív találgatásokra, sem arra, hogy
különböző joga-gyakorlatokkal misztikus képességekre tegyünk szert. Csupán azt
kell megértenünk, hogy a boldogság és a bánat e test számára már úgyis eleve
elrendeltetett. Teljesen hasztalan azzal kísérleteznünk, hogy elkerüljük a
testi létezés keserűségeit, avagy — különféle testgyakorlatokkal — boldogságot
erőszakoljunk ki magunknak. A legjobb az, ha testünkkel, elménkkel és
szavainkkal meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s mindig az Õ
szolgálatát végezzük. Ez az egyedül gyümölcsöző transzcendentális törekvés, míg
az Abszolút Igazság megismerésére irányuló egyéb próbálkozások soha nem járnak
sikerrel. Az intelligens ember ezért nem spekulációval vagy misztikus erő
segítségével próbálja megismerni az Abszolút Igazságot. Inkább elmélyed az
odaadó szolgálatban, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségére bízza az életét.
Tudja, hogy bármi is történik a testével, a múltbeli gyümölcsöző tetteinek
tudható be. Ha valaki ilyen egyszerű, az odaadó szolgálaton alapuló életet él,
akkor automatikusan elnyeri majd örökségét: az Úr transzcendentális hajlékát.
Valójában mindenki a Legfelsőbb Úr része, a Legfelsőbb Úr gyermeke. Mindenkinek
joga van ahhoz, hogy részesüljön az Úr transzcendentális gyönyöréből, ám az
anyaggal való kapcsolatuk miatt a feltételekhez kötött élőlények úgymond
elestek jogos örökségüktől. Ha valaki magáévá teszi az odaadó szolgálat
egyszerű gyakorlatát, alkalmassá válik arra, hogy az anyagi szennyeződéstől
megszabadulva felemelkedjen a Legfelsőbb Úr társaságának transzcendentális
síkjára.
Az Úr Brahmá úgy viselkedett az
Úr Krsna előtt, mint a világ legönteltebb teremtménye, mivel próbára akarta
tenni az Úr csodálatos hatalmát. Elrabolta Krsna pajtásait és a borjakat, hogy
lássa, hogyan szerzi őket vissza az Úr. Tettét követően Brahmá belátta, hogy módfelett
elbizakodott kísérlet volt ez, mivel az előtt a valaki előtt akarta próbára
tenni az erejét, aki az eredeti birtokosa minden erőnek. Amikor magához tért,
az Úr Brahmá rájött, hogy bár rendkívüli hatalommal rendelkezik az anyagi világ
többi élőlényéhez képest, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hatalma és
energiája mellett eltörpül az ereje. Az anyagi világ tudósai olyan lenyűgöző
dolgokat találtak fel, mint például az atomfegyver. Amikor a földön
atomrobbantásokat végeznek — akár egy városban, akár valamilyen lakatlan
területen —, a roppant erejű fegyverek szörnyű pusztítást visznek végbe. Ha
azonban a napon próbálnák ki őket, a hatásuk elenyésző lenne: nyomban
jelentéktelenné válnának. S ugyanígy, Brahmá tette — Sri Krsna borjainak és
pajtásainak elrablása — a misztikus erő csodálatos megnyilvánulása lehetne, de
amikor Sri Krsna megannyi borjú és tehénpásztorfiú formájában kiterjesztette
magát, s minden erőfeszítés nélkül fenntartotta őket, Brahmá megérthette, hogy
saját hatalma az Övéhez képest jelentéktelen.
Brahmá Acyutának nevezte az Úr
Krsnát, mert az Úr sohasem felejti el a bhaktája által nyújtott legkisebb
szolgálatot sem. Olyan kegyes híveihez, s annyira szereti őket, hogy a
legkisebb szolgálatot is a legnagyobbként fogadja el. Brahmá rengeteg
szolgálatot tesz az Úrnak. Mint az univerzum igazgatásának elsőszámú
személyisége, kétségtelenül hűséges szolgája Krsnának. Ezért volt képes
megbékíteni Krsnát. Arra kérte az Urat, fogadja el Őt szolgájának, akinek egy
kis hiba és szemtelenség megbocsátható. Elismerte, hogy Brahmáként betöltött
pozíciója tette Őt büszkévé. Ő a szenvedély kötőerejének inkarnációja ebben az
anyagi világban, s a szenvedély természetéből adódóan követte el ezt a hibát.
Brahmá abban reménykedett, hogy mivel az Úr Krsna szolgája, az Úr majd
megkönyörül rajta, s megbocsátja súlyos vétkét.
Brahmá rádöbbent valódi helyzetére. Ő valóban
az univerzum legnagyobb tanítója, aki az anyagi energia egészének elemeiből,
hamis egóból, éterből, levegőből, tűzből, vízből és földből álló anyagi
természet tervezőmérnöke is egyben. Egy ilyen univerzum talán gigantikus
méretű, ám meg lehet mérni, pontosan úgy, ahogyan testünket is lemérhetjük a
karunkkal. Az ember testének hossza általában hét könyök a saját karjával
mérve. Univerzumunk óriási testnek tűnhet, nagysága azonban az Úr Brahmá
szerinti hét könyökhossz csupán. Ettől az univerzumtól függetlenül számtalan
más univerzum is létezik, amelyek kívül esnek az Úr Brahmá hatáskörén. Ahogy
számtalan atomrészecske halad át egy ablakredőny résein, ugyanúgy millió és
millió univerzum árad ki Mahá-Visnu testének pórusaiból, s maga Mahá-Visnu nem
más, mint Krsna teljes kiterjedése részének a része. Tehát, még ha univerzumunk
legfelsőbb teremtménye is az Úr Brahmá, mi a jelentősége az Úr Krsna nagyságához
képest?
Brahmá ezért magát egy magzathoz
hasonlította anyja méhében. Ha a gyermek a kezével vagy a lábával játszik az
anyaméhben, s játék közben véletlenül hozzáér anyja testéhez, vajon az anya
megbántódik-e? Természetesen nem. Az Úr Brahmá hatalmas személyiség, mégis —
mint minden létező — az Istenség Legfelsőbb Személyiségének méhében van. Az Úr
energiája mindent átható, s nincs olyan hely a teremtésben, ahová ne jutna el.
Minden az Úr energiája által létezik, s így ennek az univerzumnak a Brahmája is
— a számtalan, millió és millió univerzum Brahmájával együtt — az Úr energiáján
belül létezik. Az Urat éppen ezért anyának is szokták tekinteni, s minden, ami
az anyaméhen belül van, az anya gyermekének számít. S a jó anya sohasem
bántódik meg, még akkor sem, ha rúgkapálása közben gyermeke hozzáér a testéhez.
Az Úr Brahmá elmondta, hogy egy
lótuszvirágon jött a világra, amely Náráyana köldökéből nőtt ki a három világ,
azaz a három bolygórendszer — Bhúrloka, Bhúvarloka és Svarloka — pusztulása
után. Az univerzum három részre tagolódik: Svarga, Martya és Pátála. E három
bolygórendszert a pusztuláskor víz lepi el. Ekkor Náráyana, Krsna teljes része,
ráfekszik e vízre, s köldökéből lassan egy lótusz szára nő ki. Ebből a
lótuszvirágból születik Brahmá. Mindebből természetesen következik, hogy Brahmá
anyja nem más, mint Náráyana. Mivel az Úr minden élőlény nyugvóhelye az
univerzum elpusztulása után, Náráyanának nevezik. A nára szó minden élőlény
együttesét jelenti, az ayana pedig nyugvóhelyet jelent. Garbhodakasáyi Visnut
azért nevezik Náráyanának, mert a vízen pihen, s Ő a nyugvóhelye minden
élőlénynek. Náráyana emellett mindenkinek a szívében is jelen van, mint ahogy
azt a Bhagavad-gitá is írja. Ebben az értelemben szintén Náráyana, mert az
ayana szó a „nyugvóhely” mellett, a „tudás forrását” is jelenti. A Bhagavad-gitá
azt is megerősíti, hogy az élőlény emlékezete a szívben lakozó Felsőléleknek
köszönhető. A test cseréjével az élőlény mindent elfelejt múltbeli életéről, de
Náráyana, a Felsőlélek jelen van a szívében, s emlékezteti az élőlényt, hogy
múltbeli vágyai szerint cselekedjen. Az Úr Brahmá be akarta bizonyítani, hogy
Krsna az eredeti Náráyana, hogy Ő Náráyana forrása, s hogy Náráyana nem külső
energiájának, a máyának a terméke, hanem a lelki energia kiterjedése. A külső
energia (a máyá) a kozmikus világ teremtése után lép működésbe, Náráyana
eredeti, lelki energiája viszont már a teremtés előtt is működött. Náráyana
kiterjedései tehát — Náráyanától Káranodakasáyi Visnuig, Káranodakasáyi
Visnutól Garbhodakasáyi Visnuig, Garbhodakasáyi Visnutól Ksirodakasáyi Visnuig,
és Ksirodakasáyi Visnutól a mindenki szívében jelen lévő kiterjedésekig — mind
Krsna kiterjedései, Krsna lelki energiájának megnyilvánulásai. Nem az anyagi
energia irányítja őket, következésképp nem ideiglenesek. Minden, amit az anyagi
energia irányít, ideiglenes, s minden, ami a lelki energia terméke, örök.
Az Úr Brahmá ekkor újra megerősítette, hogy
Krsna az eredeti Náráyana, majd elmondta, hogy az Úr gigantikus méretű
univerzális formája a Garbhodaka-óceánon fekszik.
— E gigantikus méretű kozmikus test
energiádnak egy másik megnyilvánulása. Mivel a vízen fekszik, szintén Náráyana,
s mi mindannyian e Náráyana-forma méhében vagyunk. Mindenhol különféle
Náráyana-megnyilvánulásaidat látom — látlak a vízen, érezlek a szívemben, s
most itt látlak magam előtt is. Te vagy az eredeti Náráyana.
— Drága Uram! Ebben az inkarnációdban
bebizonyítottad, hogy Te vagy a máyá legfelsőbb irányítója. A kozmikus
megnyilvánulásban maradsz, ugyanakkor az egész teremtés Benned van. Ezt a tényt
már akkor is bebizonyítottad, amikor az egész kozmikus teremtést megmutattad a
szádban Yasodá anyának. Mindezt felmérhetetlen energiád, a yogamáyá által,
minden külső segítség nélkül hajtod végre.
— Drága Uram, Krsna! Az egész kozmikus
megnyilvánulás, amit itt magunk körül látunk, a Te testedben helyezkedik el.
Mégis, kívülről látlak Téged, s kívülről látsz Te is engem. Hogyan is
történhetnének meg ezek a dolgok a Te felfoghatatlan energiád hatása nélkül?
Az Úr Brahmá kihangsúlyozta:
anélkül, hogy mindennek a hátterében az Istenség Legfelsőbb Személyiségének
határtalan energiáját látnánk, a dolgokat nem érthetjük meg a maguk valójában.
— Drága Uram! — folytatta Brahmá. — Ha minden
mást figyelmen kívül hagyunk, s csupán a mai eseményeket nézzük, vajon nem
csupán a Te felfoghatatlan energiád által történhetett mindaz, amit láttam?
Először egyedül láttalak Téged, azután kiterjesztetted magad, s a barátaid, a
borjak és egész Vrndávana képében jelentél meg, végül pedig azt láttam, hogy a
tehénpásztorfiúkkal és a borjakkal együtt négykarú Visnu-formákká változtok,
akiket minden földi elem, s velem együtt valamennyi félisten nagy tisztelettel
imádott. Aztán újra minden eltűnt, s ott maradtál egyedül, ugyanúgy, mint
amikor elraboltam barátaid és borjaid. Hát nem azt jelenti-e ez, hogy Te vagy a
Legfelsőbb Úr, Náráyana, mindennek a forrása, akiből minden árad, akibe aztán
újra visszatér minden, s aki mégis mindig ugyanolyan marad, mint azelőtt?
— Azok, akik nincsenek tudatában
felfoghatatlan energiádnak, nem érthetik meg, hogy Te vagy az egyedül, aki a
teremtő Brahmává, a világot fenntartó Visnuvá és a mindent elpusztító Sivává
terjeszted ki magad. Akik nincsenek tudatában a valóságnak, azok azt hiszik,
hogy én, Brahmá vagyok a teremtő, Visnu a fenntartó, az Úr Siva pedig a
pusztító. Valójában Te magad vagy mindhárom: a teremtő, a fenntartó és a
pusztító is. Éppen így terjeszted ki magad különféle inkarnációidba is. A
félistenek között Vámanadevaként, a nagy szentek között Parasurámaként, az
emberek között saját magadként — az Úr Krsnaként —, vagy az Úr Rámacandraként
jelensz meg, az állatok között pedig a vadkan-inkarnáció, illetve — a vízi
élőlények között — a hal-inkarnáció alakját öltöd magadra. S mégsem jelensz meg
soha: Te örökkévaló vagy. Felfoghatatlan energiád által jelensz meg és távozol el
újra és újra, csak azért, hogy védelmet nyújts hű bhaktáidnak és elpusztítsd a
démonokat. Ó, Uram! Ó, mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyisége, ó,
Felsőlélek, ó, minden misztikus erő irányítója! Senki sem ismeri igazán e három
világban bemutatott transzcendentális kedvteléseidet. Senki nem tudja, hogyan
is terjeszted ki magadból yogamáyádat és inkarnációidat, s hogyan cselekszel
transzcendentális energiáddal. Drága Uram, ez az egész kozmikus megnyilvánulás
olyan, mint egy felvillanó álom, mely ideiglenes volta ellenére is csak
szenvedést okoz az elménknek, s egész életünket aggodalommal tölti meg.
Szenvedés és aggodalom: ennyit
jelent az anyagi világban való lét. És mégis: ez az ideiglenes anyagi világ
örömtelinek és kedvesnek tűnik, mert a Te testedből áradt ki, mely örökkévaló,
gyönyörrel és tudással teli.
— Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy
Te vagy a Legfelsőbb Lélek, az Abszolút Igazság és a legfelsőbb, eredeti
személy; s habár felfoghatatlan transzcendentális hatalmad által számtalan
Visnu-formaként és energiaként, s számtalan élőlény szívébe terjesztetted ki
magad, Te vagy a legfelsőbb, az egyetlen, a mindenek feletti Felsőlélek. Te
vagy az eredeti tűz, melynek a számtalan élőlény csupán egy-egy parányi
szikrája. A Felsőlélek személytelen felfogása téves, hiszen látom, hogy Te vagy
az eredeti személy. A csekély tudásúak azt gondolhatják, hogy mivel Nanda
Mahárája fia vagy, Te nem az eredeti személy vagy, hanem úgy születtél, mint
egy emberi lény. Tévednek. Te vagy az őseredeti személy — ez az én véleményem.
Annak ellenére, hogy Nanda fia vagy, Te vagy az eredeti személy — ehhez semmi kétség
nem fér. Te vagy az Abszolút Igazság: Te nem ebből az anyagi sötétségből
származol. Te vagy a forrása az eredeti brahmajyotinak és minden anyagi
fényforrásnak — a napnak, a holdnak, a csillagoknak — is. Amint az a
Brahma-samhitában áll, a brahmajyoti nem más, mint transzcendentális tested
kisugárzása. Sokféle Visnu-inkarnáció és különböző tulajdonságaidat képviselő
inkarnáció van, ám ezek nincsenek Veled egy szinten. Te vagy az eredeti
fényforrás, az eredeti lámpa. Ugyan más inkarnációk is birtokolhatják ugyanazt
a fényerőt, mint az eredeti lámpa, de minden fénynek az eredeti lámpa a
forrása. S mivel Te nem az anyagi világ teremtményei közül való vagy, a világ
pusztulása után is eredeti, változatlan voltodban folytatod létedet.
— Mivel Te vagy az eredeti személy, a
Gopála-tápani upanisad és a Brahma-samhitá is így ír Rólad: govindam
ádi-purusam. Govinda az eredeti személy, minden ok oka. A Bhagavad-gitában is
az áll, hogy Te vagy a forrása a Brahman-kisugárzásnak. Senkinek sem szabad azt
gondolnia, hogy tested hétköznapi anyagi test. A Te tested aksara,
elpusztíthatatlan. Az anyagi test folytonosan ki van téve a háromféle
szenvedésnek, ám a Te tested sac-cid-ánandavigraha: gyönyörrel, tudással és
örökkévalósággal teljes. Te nirañjana is vagy, mert Yasodá anya kicsiny
gyermekeként vagy a gopik kedveseként bemutatott kedvteléseidet sohasem
szennyezik be az anyagi kötőerők. S bár számtalan tehénpásztorfiúként és
borjúként jelentél meg, transzcendentális energiád egy parányit sem csökkent.
Mindig teljes vagy önmagadban. A védikus irodalom szerint, ha a teljeset
elvesszük a teljesből — a Legfelsőbb Abszolút Igazságból —, akkor is a teljes
Legfelsőbb Abszolút Igazság marad. Bár a teljesnek sok kiterjedése létezik, a
teljes mindig ugyanaz az egyetlen teljes egész marad. Mivel kedvteléseid
lelkiek, nem szennyezhetik be őket az anyagi kötőerők. Amikor szüleidnek,
Nandának és Yasodának rendeled alá magad, a bhaktáid iránti szereteted fejezed
ki ezzel, s hatalmad egy parányit sem csökken. Nincs, aki vetélytársad lehetne.
Egy korlátolt tudású ember arra a következtetésre juthat, hogy megjelenésed és
kedvteléseid anyagiak. Te azonban transzcendentálisan felette állsz minden
tudásnak és tudatlanságnak, ahogyan azt a Gopála-tápani upanisad is megerősíti.
Te vagy az eredeti amrta, a halhatatlanság elpusztíthatatlan nektárja. Amint a
Védák írják: amrtam sásvatam brahma. A Brahman az örökkévaló, legfelsőbb
eredete mindennek, Ő az, akinek nincsen sem születése, sem halála.
— Az upanisadokban az áll, hogy a Legfelsőbb
Brahman ragyogó, mint a nap, Õ mindennek az eredete, s bárki, aki megismeri ezt
az eredeti személyt, megszabadul az anyagi, feltételekhez kötött élettől.
Bárki, aki az odaadó szolgálat által ragaszkodni kezd Hozzád, megismerheti
valódi helyzetedet, születésedet, eltávozásodat és cselekedeteidet.
Ahogyan a Bhagavad-gitá írja: ha
megismerjük örök helyzetedet, megjelenésedet és eltávozásodat, jelen testünk
elhagyása után azonnal felemelkedhetünk a lelki birodalomba. Ezért, hogy
keresztülszelje a tudatlanság anyagi óceánját, az intelligens ember a Te
lótuszlábaidnál keres menedéket, s így könnyedén eljut a lelki világba.
— Számtalan úgynevezett meditáló van, akik nem
tudják, hogy Te vagy a Legfelsőbb Lélek. A Bhagavad-gitában is az áll, hogy Te
vagy a mindenki szívében jelen lévő Felsőlélek. Rajtad kívül nem kell hát máson
meditálni. Aki örökké eredeti Krsna-formádon meditál, az könnyedén átszeli a
tudatlanság óceánját. Ám azoknak, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsőbb
Lélek, az anyagi világban kell maradniuk — úgynevezett meditációjuk ellenére
is. Ha alaki bhaktáiddal kapcsolatba kerülve ráébred arra, hogy az Úr Krsna az
eredeti Felsőlélek, akkor lehetősége nyílik arra, hogy átkeljen a tudatlanság
anyagi óceánján. Így emelkedhet fölül azon a tévedésén, hogy a kötelet kígyónak
gondolja: amint valaki megérti, hogy a kötél nem kígyó, megszabadul a
félelemtől. Aki tehát megérti — vagy személyes tanításodon, a Bhagavad-gitán
keresztül, vagy pedig tiszta bhaktáidnak a Srimad-Bhágavatammal és a többi
védikus írással alátámasztott tanításai által —, hogy Te vagy a megismerés
végső célja, annak már nincs semmi — Aki odaadó szolgálata eredményeképpen akárcsak egy parányi lelki előrelépést tesz,
megértheti dicsőségedet, míg a Brahman vagy a Paramátmá után kutató ember nem
képes felfogni személyiséged e dicsõ tulajdonságait, ha a kegyedbõl nem végez
legalább egy kevéske odaadó szolgálatot. Lehet valaki sok imperszonalista
tanítvány lelki tanítómestere, elvonulhat az erdőbe, egy barlangba vagy a
hegyekbe, remeteként meditálhat sok-sok évig, mégsem értheti meg dicsőségedet
anélkül, hogy az odaadó szolgálat áldásában részesülne. Még a Brahman vagy a
Paramátmá utáni kutatásban sem érhet el az ember semmilyen eredményt — még
sok-sok év után sem —, ha nem érinti meg az odaadó szolgálat csodálatos hatása.
— Ezért hát, drága Uram, azért a szerencséért
imádkozom, hogy akár ebben az életemben, akár egy másikban, bárhol szülessek is
meg, én is bhaktáid egyike lehessek. Azért imádkozom, hogy bárhová is kerülök
majd, odaadó szolgálatodat végezhessem. Nem törődöm azzal, milyen életformát
kapok a jövőben, hiszen látom, hogy híveid — tehénként, borjúként vagy
tehénpásztorfiúként is — mind abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mindig
a Te
Transzcendentális szerető
szolgálatodat végezhetik, és a társaságodban lehetnek. Ezért az az egyetlen
vágyam, hogy egy lehessek közülük, ahelyett, hogy ilyen magas rangú személyiség
legyek, mint most, hiszen a legnagyobb tudatlanság állapotában leledzem.
Vrndávana gopijai és tehenei mind olyan szerencsések, hogy tejükkel
táplálhatnak Téged. Akik nagy áldozatokat hajtanak végre és sok-sok értékes
kecskét, áldoznak föl, mit sem érnek el ahhoz a tökéletességhez képest, amit a
Te megismerésed jelent. Ám ezek az ártatlan falusi asszonyok és tehenek puszta
odaadó szolgálatukkal és tejükkel mind elégedetté tudnak tenni Téged. Te, akit
az áldozatok sohasem tesznek maradéktalanul elégedetté, nagy megelégedéssel
ittad a tejüket. Nagy csodálattal tölt el engem Nanda Mahárája, Yasodá anya, a
tehénpásztorfiúk és a
gopik kivételes helyzete, hiszen
Te, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság, szeretetük
legmeghittebb tárgya, itt élsz velük. Drága Uram, senki sem tudja felfogni
igazán Vrndávana lakóinak szerencséjét. Mi, félistenek, büszkék vagyunk
kivételes helyzetünkre, arra, hogy az élőlények érzékeinek irányítói vagyunk,
valójában azonban nem is lehetne összemérni a mi helyzetünket Vrndávana
szerencsés lakóinak helyzetével, akik a saját érzékeikkel élvezhetik
közelségedet és társaságodat. S miközben oly büszkék vagyunk arra, hogy az
érzékek irányítói vagyunk, Vrndávana transzcendentális népe nem áll a mi irányításunk
alatt. Érzékeik örömét ők a Neked végzett szolgálatban találják meg. Rendkívül
szerencsésnek tartanám magam, ha egy eljövendő életemben Vrndávana földjén
születhetnék meg.
— Drága Uram, az anyagi gazdagság és a
felszabadulás ezért nem érdekel engem. Nagyon alázatosan azért imádkozom
lótuszlábaid előtt, hogy bármilyen formában is, de Vrndávana erdejében
születhessek meg, s reám hulljon a vrndávanai bhakták lábáról származó áldott
por. Ha akár egy egyszerű fűszál lehetnék ezen a földön, dicső születés lenne
az számomra. De ha nem adatik meg nekem az a szerencse, hogy fűszál legyek
Vrndávana erdejében, akkor azért könyörgöm, hadd születhessek meg legalább
Vrndávana határában, hogy amikor a bhakták arra járnak, rajtam sétáljanak át.
Még ez is nagy szerencse lenne számomra. Egy olyan születésre vágyom csupán,
melyben rám szállhat a bhakták lábáról származó por. Azt látom, hogy itt
mindenki a Krsna-tudat nektárjában úszik, s minden gondolatuk Krsna — Mukunda —
lótuszlába körül forog, ami után még maguk a Védák is kutatnak.
A Bhagavad-gitában az áll, a
védikus tudás célja az, hogy megtaláljuk Krsnát. A Brahma-samhitából azt is
megtudhatjuk, hogy a védikus irodalom puszta tanulmányozásával nagyon nehéz
megtalálni Krsnát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Egy tiszta bhakta
kegyéből azonban nagyon is könnyű elérni Őt. Vrndávana tiszta bhaktái olyan
szerencsések, hogy örökké láthatják Mukundát, az Úr Krsnát. A mukunda szót
kétféle módon lehet értelmezni. A muk felszabadulást jelent: az Úr Krsna
felszabadulást ad, és ez által transzcendentális gyönyört. A mukunda szó
mosolygó arcára is utal, mely olyan, mint a kunda virág. A mukha arcot jelent.
A kunda virág csodálatos, s olyan, mintha mosolyogna — ebből jött létre a
hasonlat.
Vrndávana tiszta bhaktái és más bhakták
között az a különbség, hogy Vrndávana népének nincs egyéb vágya, mint az, hogy
Krsna társaságát élvezhesse. Krsna nagyon kegyes a bhaktáihoz, s teljesíti a
vágyukat; ha mindig arra vágynak, hogy Vele lehessenek, Ő kész arra, hogy ezt
megadja nekik. Vrndávana bhaktáinak szeretete önkéntelenül nyilvánul meg. Nekik
nem kell szigorú szabályokhoz tartaniuk magukat, hiszen nekik a természetük
részévé vált a Krsna iránti transzcendentális szeretet. A szabályok azok
számára vannak, akik még nem érték el a spontán szeretet szintjét. Brahmá
szintén az Úr bhaktája, egyszerű bhakta lévén azonban arra kényszerül, hogy
kövesse a szabályokat. Azért imádkozik Krsnához, hogy megszülethessen
Vrndávanában, s így felemelkedhessen a spontán szeretet szintjére.
— Uram, néha zavarban vagyok, mivel nem tudom,
hogyan is leszel majd képes viszonozni Vrndávana lakóinak odaadó szolgálatát —
folytatta az Úr Brahmá. — Jól tudom, hogy minden kegy legfelsőbb forrása vagy,
mégis zavarban vagyok: hogyan tudod majd visszafizetni mindazt a szolgálatot,
amit Vrndávana lakóitól kapsz? Amikor arra gondolok, hogy milyen végtelenül
kegyes és nagylelkű voltál, amikor még egy Putanát is — aki pedig szerető
anyának álcázva magát be akart csapni Téged — felszabadulással és az anyaság
helyzetével jutalmaztál meg, majd a kegyedből más, ugyanahhoz a családhoz
tartozó démonok (például Aghásura és Bakásura) is felszabadultak és elértek
Téged, valóban zavarban vagyok. Vrndávana lakói mindenüket odaadták Neked: a
testüket, az elméjüket, a szeretetüket, az otthonukat, valamennyi tulajdonukat.
Mindent a Te szolgálatodban használnak. Hogyan leszel képes visszafizetni ezt
az adósságot?
Már odaadtad magad Putanának! Azt
kell hát feltételeznem, hogy Vrndávana népének örökre adósa maradsz. Nem tudod
viszonozni szerető szolgálatukat. Drága Uram, a vrndávanai bhakták
szolgálatának csodálatos volta abban áll, hogy természetes ösztöneiket is a Te
szolgálatodba állították. Azt mondják, hogy az anyagi tárgyakhoz és az
otthonhoz való ragaszkodás az illúziónak köszönhető, amely feltételekhez köti
az élőlényt az anyagi világban. Ez azonban csak azokra érvényes, akik nem
Krsna-tudatúak. Vrndávana lakói számára nem létezik az otthonhoz, a családi
tűzhelyhez való ragaszkodás. Ragaszkodásukat Rád irányították, otthonuk pedig templom
lett, mert örökké ott vagy velük, s mivel minden mást elfelejtettek a Te
érdekedben, életük teljesen mentes az ilyen akadályoktól. A Krsna-tudatú embert
nem akadályozza már az otthonhoz, a családi tűzhelyhez való ragaszkodás.
Számára megszűnt minden illúzió.
— Azt is megértettem, hogy
tehénpásztorfiúként, tehénpásztorok gyermekeként való megjelenésed egyáltalán
nem anyagi cselekedet. Ragaszkodásuk annyira lekötelez Téged, hogy velük
maradsz, s transzcendentális jelenléteddel még több odaadó szolgálatra adsz
nekik lehetőséget. Vrndávanában nincsen különbség anyagi és lelki között,
hiszen mindent arra szentelnek, hogy szeretettel szolgáljanak Téged. Kedves
Uram, vrndávanai kedvteléseidet csupán azért végzed, hogy bhaktáidnak örömet
szerezz. Aki anyaginak véli vrndávanai kedvteléseidet, az tévúton jár.
— Drága Krsnám, akik kigúnyolnak Téged,
mondván, hogy anyagi tested van, akár egy hétköznapi embernek, azokat a
Bhagavad-gitá démoninak és csekély értelműnek nevezi. Te mindig
transzcendentális vagy. A nem-bhakták tévedésben vannak, mert anyagi
teremtményként tekintenek Rád. Valójában csupán azért öltötted föl ezt a
testet, amely teljesen úgy néz ki, mint egy egyszerű tehénpásztorfiú teste,
hogy fokozd bhaktáid odaadását és transzcendentális gyönyörét.
— Drága Uram, nincs mit mondani azokról, akik
azt hirdetik magukról, hogy már elérték Istent, vagy ők maguk váltak Istenné.
Ami engem illet, őszintén be kell vallanom, nem tudnálak megismerni Téged
testem, elmém vagy szavaim segítségével. Mit mondhatnék el Rólad, hogyan
ismerhetnélek meg Téged puszta érzékeimmel? Érzékeim mesterét, az elmémet sem
tudom tökéletesen Rád irányítani. Tulajdonságaidat, cselekedeteidet és testedet
nem ismerheti meg senki ebben az anyagi világban. Csupán kegyed által értheti
meg — egy bizonyos mértékben — az ember, hogy ki vagy. Drága Uram, Te vagy a
Teremtés Legfelsőbb Ura, bár tévedésből néha azt hiszem, én vagyok a mestere az
univerzumnak. S még ha én is lennék az ura ennek az univerzumnak, számtalan
univerzum van még ezen kívül, s mindegyik fölött számtalan másik Brahmá
uralkodik. Valójában azonban Te vagy mindegyikük mestere. A mindenki szívében
jelen lévő Felsőlélekként mindenről tudsz. Kérlek hát, hadd lehessek a szolgád,
aki meghódolt Neked! Abban reménykedem, hogy megbocsátod nekem a nagy sértést,
amit Ellened elkövettem: hogy zavartalak kedvtelésedben, barátaid és borjaid
körében. Kegyes engedelmeddel most el is távozom, hogy tovább élvezhesd
barátaid és borjaid társaságát.
— Drága Krsna! A neved is azt
sugallja, hogy mindenkit vonzó vagy. A nap és a hold szintén Neked köszönhetik
vonzerejüket. A nap vonzerejével gyönyörűvé varázsolod a Yadu-dinasztia életét,
a hold vonzerejével pedig növeled a föld, a félistenek, a bráhmanák, a tehenek
és az óceán erejét. Még Kamsa és a többi démon is a Te mindenek feletti
vonzerőd miatt pusztul el. Végső következtetésem ezért az, hogy Te vagy az
egyetlen imádandó Isten a teremtésben. Amíg ez az anyagi világ el nem pusztul,
amíg e világban napfény ragyog, kérlek, fogadd el alázatos hódolatomat! Miután
Brahmá, az univerzum ura nagy hódolattal és tisztelettel leborult az Istenség
Legfelsőbb Személyisége előtt, s háromszor körüljárta Őt, készen állt arra,
hogy visszatérjen saját birodalmába, Brahmalokára. Kézmozdulatával az Istenség
Legfelsőbb Személyisége engedélyt adott neki a távozásra. Mihelyt Brahmá
eltávozott, az Úr Krsna visszavitte a borjakat a Yamuná partjára, s
csatlakozott a tehénpásztorfiúk csapatához, akik ugyanúgy üldögéltek ott, mint
azon a napon, amikor eltűntek. Krsna a Yamuná folyó partján, ebéd közben hagyta
ott a barátait, s bár kerek egy év után tért vissza, a tehénpásztorfiúk úgy
érezték, egyetlen másodperc telt el azóta. Így hatnak Krsna különféle energiái.
A Bhagavad-gitában az áll, hogy Krsna jelen van mindenki szívében, s Ő az oka
az emlékezésnek és a felejtésnek. Minden élőlényt az Úr legfelsőbb energiája
irányít, akik néha emlékeznek eredeti helyzetükre, néha pedig nem. Az Úr
legfelsőbb energiájának hatása alatt Krsna barátai sem tudták, hogy egy teljes
évig nem is a Yamuná folyó partján voltak, hanem Brahmá misztikus varázsa
tartotta őket illúzióban. Amikor Krsna megjelent előttük, azt gondolták: „Krsna
visszatért egy perc alatt.” Nevetni kezdtek, mert arra gondoltak, hogy Krsna
biztos nem akart elszakadni ebédelő barátai társaságától. Ujjongva hívták:
— Krsna, kedves barátunk, milyen hamar
visszajöttél! Csodálatos! Még hozzá sem kezdtünk az ebédhez, egy falatot sem
ettünk! Szépen kérünk, egyél velünk! — Krsna elmosolyodott, és elfogadta
meghívásukat. Boldogan merült el falatozó barátai társaságában. Ebéd közben
arra gondolt: „A fiúk azt hiszik, hogy egy pillanat alatt tértem vissza. Nem
tudják, hogy egy egész éven át az Úr Brahmá misztikus tetteivel voltam
elfoglalva.”
Az ebéd végeztével Krsna és
barátai a borjakkal együtt visszatértek otthonaikba, Vrajabhumiba. Hazafelé
nagy élvezettel csodálták meg Aghásura óriási kígyó-tetemét. Mikor Krsna
visszatért Vrajabhumiba, Vrndávana aprajanagyja várta. Erdei virágokkal
teletűzdelt turbánját pávatoll díszítette. Nyakában virágfüzér pompázott,
testét a Govardhana-hegy barlangjaiból származó színes ásványokkal festette ki.
A Govardhana-hegy mindig is híres volt vörös ásványairól, és Krsna barátaival
együtt ezekkel festette ki magát. A kezükben pálcát tartó, egy-egy
bivalykürttel és fuvolával is felszerelt fiúk hívogatni kezdték a borjaikat,
mindegyiket a saját nevén szólítva. Nagyon büszkék voltak Krsna csodálatos
cselekedeteire, s a faluba vezető úton mindannyian az Ő dicsőségéről énekeltek.
Vrndávana minden gopija látta, amint a gyönyörűséges Krsna megérkezik a faluba.
A tehénpásztorfiúk csodálatos dalokat költöttek az óriáskígyó elpusztításáról,
s arról, hogyan menekültek meg hatalmas szájából. Egyes dalok Yasodá anya
gyermekeként, mások Nanda Mahárája fiaként énekeltek Krsnáról.
— Krsna olyan csodálatos! Kimentett minket a
nagy kígyó csapdájából és megölte őt! — lelkendeztek. Mit sem tudtak arról,
hogy Aghásura megölése óta egy év telt már el.
E kedvteléssel kapcsolatban
Pariksit Mahárája a következőt kérdezte Sukadeva Gosvámitól: hogyan lehetséges
az, hogy Vrndávana lakóiban hirtelen ilyen nagy szeretet ébredt Krsna iránt,
amikor Krsna egyik családhoz sem tartozott?
Az eredeti pásztorfiúk
távollétében miért ébredt a szülõkben nagyobb szeretet a megannyi alakban
megjelenő Krsna iránt, mint ahogyan a saját fiaikat szerették? — kérdezte
Pariksit Mahárája. — Hogyan lehet az, hogy a tehenek is jobban ragaszkodtak
ezekhez, a borjakhoz, mint a sajátjaikhoz?
Sukadeva Gosvámi válaszában
elmondta, hogy minden élőlény önmagát szereti a legjobban. A külső dolgok — az
otthon, a család, a barátok, a társadalom, az ország, a vagyon, a jólét, a
hírnév stb. — az énhez képest mind másodlagos tényezők az élőlény boldogsága
szempontjából. Csupán azért nyújtanak örömet, mert az én örömet merít belőlük.
Ez az oka énközpontúságunknak, annak, hogy sokkal inkább ragaszkodunk saját
magunkhoz és a testünkhöz, mint a barátainkhoz, a hozzátartozóinkhoz, a
feleségünkhöz, a gyerekeinkhez. Amikor az embert valamilyen azonnali veszély
fenyegeti, először magáról gondoskodik, és csak utána másokról. Ez az élőlény
természete. Ez mutatja azt, hogy mindennél jobban szereti önmagát. Önmaga után
az ember ragaszkodásának következő legfontosabb tárgya az anyagi test. Aki nem
tud a lélekről, az annyira ragaszkodik a testéhez, hogy még öregkorában is
különféle mesterséges módszerekkel akarja megőrizni azt, abba a hitbe ringatva
magát, hogy öreg és rozzant teste még megmenthető. Akár lelki, akár anyagi
életfelfogásban él az ember, éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy örömet szerezzen
önmagának. Azért ragaszkodunk az anyagi javakhoz, mert örömet okoznak
érzékeinknek, testünknek. Az ember csak azért ragaszkodik a testéhez, mert az
„én”, a lélek, a testében található. Ha valaki fejlettebb síkra jut el,
megértheti, hogy a lélek azért kedves annyira, mert Krsna része. Végső soron
Krsna az, aki mindenki számára kedves és vonzó. Ő a Felsőlelke mindennek.
Ezért, hogy ezt megtanítsa nekünk, alászáll és elmondja, hogy a mindenkit vonzó
központ Ő maga. Semmi nem lehet vonzó, ami nem Krsnának valamilyen kiterjedése.
Minden, ami vonzó ebben a kozmikus megnyilvánulásban, vonzerejét Krsnának
köszönheti. Krsna a forrása minden gyönyörnek. Mindennek Krsna az éltető
alapelve, s a fejlett transzcendentalisták mindent Vele kapcsolatban látnak.
A
Caitanya-caritámrtában az áll, hogy egy máhá-bhágavata (egy lelkileg
rendkívül fejlett bhakta) Krsnát minden mozgó és mozdulatlan élőlény élő
erejének látja. Mindent Krsnával kapcsolatban lát a kozmikus megnyilvánulásban.
Annak a szerencsés embernek, aki mindenben Krsnát látva Nála keresett
menedéket, a felszabadulás már a birtokában van. Már nincs többé az anyagi
világban. Ezt a Bhagavad-gitá is megerősíti: bárki, aki Krsna odaadó
szolgálatát végzi, már a brahma-bhuta szintjén, azaz lelki szinten van. Már a
Krsna név is a kegyelem és a felszabadulás ígéretét hordozza. S. B.
Bhaktivedanta Perlitának, Sri Joakim neve jelenti ugyanezt, mert Perlita
mindenben és mindenek felett csakis és kizárólagos módon Sri Joakim
Személyiségét láthatja teljes lecsupaszított valójában. Sri Joakim köszönöm
szépen azt a belőled áradó hatalmas kegyet, hogy láthatlak kívülről és belülről
egyaránt. Sri Joakim a TE TÖKÉLETES NIRVÁNÁD, az én felszabadulásom záloga és
bárhova is vessen az élet és a karma én ott is TÉGED foglak látni és odaadóan
szolgálni, hiszen általad soha de soha nem kell elfogadnom anyagi testet ebben
a világban. Lelkem általad vált transzcendensé és felszabadult lélekké.
Bárki, aki menedéket kér Krsna
lótuszlábainál, bekerül abba a csónakba, amely a tudatlanság óceánját szeli át.
Számára az anyagi megnyilvánulás határtalan kiterjedése olyan jelentéktelenné
zsugorodik, mint egy borjúpata nyomában összegyűlt víz. Krsna a menedék minden
nagy lélek számára, s Ő nyújt menedéket az anyagi világoknak is. Aki a Krsna-tudat
síkjára lépett, annak Vaikuntha, vagyis a lelki világ nincs messze. Nem az
anyagi világban él, ahol minden lépésnél veszély leselkedik az emberre.
Így hát Sukadeva Gosvámi az Úr
Brahmá imáinak és kijelentéseinek elbeszélésével a Krsnatudat teljes tudományát
is elmagyarázta Pariksit Mahárájának. Ezek a leírások — az Úr Krsna és a
tehénpásztorfiúk fenti kedvtelései, Yamuná-parti falatozásuk, valamint az Úr
Brahmá imái — mind transzcendentálisak. Mindazoknak, akik meghallgatják,
elmesélik, vagy eléneklik e történeteket, lelki vágyaik maradéktalanul
teljesülni fognak.
.jpg)
