I. Rész - 3.) Fejezet - A Hindu vallás és filozófia - Sri Krsna születése és megjelenése - Teljes fejezet

I. Rész

3.) Fejezet

A Hindu vallás és filozófia

Sri Krsna születése és megjelenése

Az Úr Krsna megjelenése

Réges régen, amikor már óriási teherként nehezedett a világra az a haderő, amit a föld királyai országaik védelmében halmoztak fel, nagy nyugtalanságot keltve ezzel az egész világon, Bhúmi, a föld uralkodó istensége elment Brahmához, hogy elpanaszolja neki, milyen szerencsétlen helyzetbe került e királyok miatt, akik az uralkodói rend tagjainak szerepében tetszelegtek, pedig valójában démonok voltak. Tehéntestet öltve, könnyekkel a szemében jelent meg előtte, s csak sírt és zokogott, hogy fölkeltse együttérzését. Amikor elmesélte, milyen gyászos világ köszöntött a földre, az Úr Brahmát mélységes bánat töltötte el, és azonnal a tejóceánhoz indult, Visnu lakhelyére. A félistenek is vele tartottak, élükön az Úr Sívával, s Bhúmi is követte őket. A tejóceán partjához érve Brahmá engesztelő imákkal fordult az Úr Visnut, aki egy transzcendentális vadkan képében egyszer már megmentette a földet.

A védikus mantrák között található egy ima, a purusa-sukta. A félistenek ezzel az imával szokták felajánlani a hódolatukat Visnunak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A bolygók uralkodó istenségei — ahogyan az iménti sorokból megtudhattuk — bármikor meglátogathatják az univerzum legfelsőbb urát, Brahmát, ha valamilyen zavar támad a bolygójukon. Amikor azonban Brahmá járul a Legfelsőbb Úr, Visnu színe elé, nem láthatja Őt közvetlenül —meg kell állnia a tejóceán partján. Univerzumunknak van egy bolygója, Svetadvipa, s ezen a bolygón található a tejóceán. A védikus szentírásokban arról olvashatunk, hogy míg a mi bolygónkon sósvizű óceán van, addig más bolygókon másféle óceánok vannak. Valahol tejóceán, máshol olajóceán, megint máshol pedig szeszóceán található, hogy csak néhányat említsünk az univerzum sokféle óceánja közül.

A purusa-sukta egy jól ismert ima, amit a félistenek akkor mondanak el, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Ksirodakasáji-Visnut szeretnék megbékíteni, akit azért neveznek így, mert a tejóceánon fekszik. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s Rajta keresztül jelenik meg minden inkarnáció ebben az univerzumban. Miután a félistenek felajánlották a purusa-sukta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, úgy tűnt, nem kapnak rá választ. Ekkor az Úr Brahmá meditációba merült, az Úr Visnu pedig egy üzenetet juttatott el hozzá, amit Brahmá továbbadott a félisteneknek. Ez a védikus tudás elsajátításának folyamata. A védikus tudást először Brahmá kapta meg a szívén keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Amint az a Srimad-Bhagavatam elején áll: tene brahma hrdá, vagyis az Úr Brahmához a szívén keresztül jutott el a Védák transzcendentális tudománya. Most is csupán ő volt képes megérteni az Úr Visnu üzenetét, s miután megértette, továbbadta azt a félisteneknek, hogy azonnal cselekedhessenek. Az üzenet így szólt: az Istenség Legfelsőbb Személyisége hamarosan meg fog jelenni mindenek fölött álló, mérhetetlen energiáival a földön, s mindaddig, amíg a földön marad, hogy véghezvigye küldetését — hogy elpusztítsa a démonokat és megvédelmezze a bhaktákat —, a félisteneknek is itt kell lenniük, hogy segítsenek Neki.

Azonnal meg kell születniük a Yadu-dinasztiában, ahol az Úr nemsokára megjelenik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krsna, személyesen fog megjelenni Vasudeva fiaként. Megjelenése előtt azonban előreküldi a félisteneket, hogy feleségeikkel együtt szent családokban szülessenek meg, s az Úr segítségére legyenek terve megvalósításában. A Srimad-Bhagavatam ide vonatkozó kifejezése, a tatpriyártham azt jelenti, hogy a félisteneknek azért kell megjelenniük a földön, hogy az Úr kedvében járjanak. Más szóval, minden élőlény, aki csupán azért él, hogy az Urat elégedetté tegye, félisten. A félistenek azt is megtudták, hogy az Úr Krsna teljes értékű kiterjedése, Ananta, aki millió és millió csuklyáját széttárva tartja fenn az univerzum bolygóit, szintén megjelenik az Úr Krsna megérkezése előtt. Arról is értesültek továbbá, hogy Visnu külső energiája, a máyá, aki minden feltételekhez kötött lelket megigéz, szintén megjelenik, hogy segítsen a Legfelsőbb Úr szándékát véghezvinni.

Miután kedves szavaival megnyugtatta és utasításokkal látta el a félisteneket és Bhúmit, az Úr Brahmá, aki a prajápatiknak, az univerzum ősatyáinak atyja, visszaindult birodalmába, a legfelsőbb anyagi bolygóra, Brahmalokára.

A Yadu-dinasztia feje, Súrasena király, a Mathurá nevű birodalom fölött uralkodott. Ebben az országban fekszik Mathurá városa és a királyról elnevezett tartomány, Súrasena is. A Yaduk királyainak fővárosa Mathurá lett — egyrészt Súrasena király uralkodásának köszönhetően, másrészt pedig azért, mert a Yadu-dinasztia jámbor nemzetség volt, melynek tagjai tudták, hogy az Úr Krsna örökké jelen van Mathurában, ahogyan Dvarakában is.

Történt egyszer, hogy Súrasena király fia, Vasudeva, éppen hazafelé tartott menyegzőjéről ifjú feleségével, Devakival. Devaka, Devaki apja, tekintélyes hozományt gyűjtött össze, mert nagyon szerette a lányát. Sok száz, aranydísszel ékesített hintót adott az ifjú párnak. Vasudeva lovainak gyeplőjét maga Kamsa, Ugrasena fia tartotta, hogy húga, Devaki kedvében járjon. A védikus társadalom szokásai szerint, amikor egy lány férjhez megy, a fivér kíséri új otthonukba az ifjú házasokat. Mivel a fiatal menyasszonynak nem könnyű apja családjától elválnia, bátyja egészen az após házáig kíséri. Devaki teljes hozománya négyszáz, aranyfüzérrel gazdagon feldíszített elefántból, tizenötezer díszes paripából és ezernyolcszáz szekérből állott. Devaka arról is gondoskodott, hogy kétszáz gyönyörű lány kövesse leányát a férj házába. Amikor egy ksatriya megnősül, az Indiában még ma is élő ksatriya házassági szokásrendszer értelmében néhány tucat a menyasszony fiatal barátnői közül a menyasszonnyal együtt a király házába megy. A királyné kísérőit szolgálólányoknak hívják, valójában azonban ők a királyné barátnői. Ez az időtlen idők óta élő szokás legalább az Úr Krsna megjelenése előtti időkre, ötezer évvel ezelőttre vezethető vissza. Vasudeva tehát feleségével együtt kétszáz gyönyörű lányt is magával vitt a palotájába.

Ahogy díszes fogatán a vőlegény és a menyasszony tovahaladt az úton, ezer és ezer hangszer hangja csendült fel, hogy még ünnepélyesebbé tegye a kedvező eseményt. Kagylókürtök, harsonák, dobok, üstdobok csodálatos hangversenye töltötte meg a levegőt. Ahogy az esküvői menet, élén a Kamsa hajtotta szekérrel, békésen haladt előre, egyszer csak egy csodás hang szólította meg Kamsát a magasból.

— Kamsa, te ostoba! A húgod és a sógorod fogatát hajtod, s közben nem is sejted, hogy húgod nyolcadik gyermeke meg fog ölni!

Kamsa Ugrasena fia, a Bhoja-dinasztia sarja volt. Azt mondják, Kamsa volt a legdémonibb a Bhoja-dinasztia királyai közül. Amint meghallotta az égi jóslatot, hajánál fogva megragadta Devakit, hogy megölje a kardjával. Vasudevát megdöbbentette Kamsa viselkedése, de aztán okos és meggyőző érvekkel megpróbálta megnyugtatni kegyetlen és elvetemült sógorát.

— Kamsa! Kedves sógorom! Te vagy a Bhoja-dinasztia leghíresebb királya, s az emberek derék uralkodóként és a legnagyobb harcosként tartanak számon. Csak nem lennél képes dühödben megölni egy nőt, aki ráadásul a saját húgod, méghozzá egy ilyen szerencsés napon, esküvője napján? Miért félsz ennyire a haláltól? Hiszen születésed napjától a halál felé tartasz. Ha huszonöt éves vagy, az azt jelenti, hogy huszonöt éve a halál útját járod. Minden pillanatban, minden másodpercben a halál áll utad végén. Miért kellene hát félned tőle? A halál elkerülhetetlen. Lehet, hogy ma halsz meg, lehet, hogy csak száz év múlva, de a halált nem kerülheted el. Miért félsz hát annyira? A halál nem más, mint mostani tested megsemmisülése. Amint ez a test megszűnik működni, és elvegyül az anyagi természet öt elemével, a testben lévő élőlény, jelenlegi cselekedetei és azok visszahatásai alapján, egy másik testet kap. Éppen olyan ez, mint amikor az ember sétál az utcán: előre rakja az egyik lábát, és amikor megbizonyosodik róla, hogy biztos talajra lépett, felemeli a másikat. Így cserélődnek a testek egymás után, a lélek pedig egyikből a másikba vándorol. Nézd csak meg, milyen óvatosan másznak a hernyók az egyik ágról a másikra! Ugyanígy az élőlény is csak akkor lép át egy másik testbe, amikor a felette álló hatalmak már eldöntötték, milyen lesz a következő teste. Mindaddig, amíg az élőlény feltételekhez kötve él ebben az anyagi világban, anyagi testeket kell magára öltenie, egyiket a másik után. Következő testét jelenlegi életének cselekedetei és azok visszahatásai alapján adják neki a természet törvényei.

— Ez a test pontosan olyan, mint amilyeneket álmunkban látunk. Alvás közben elménk millió és millió testet teremt. Láttunk már aranyat is, hegyet is, s e két fogalom összevonásával egy aranyhegy is megjelenhet álmunkban. Néha olyan testről álmodunk, amivel repülni tudunk, s ilyenkor teljesen megfeledkezünk a jelenlegiről. Így váltogatjuk anyagi testeinket is, és amikor egy bizonyos testben vagyunk, elfelejtjük az előzőt. Álmunkban egyik új test a másik után bukkanhat fel, de ha felébredünk, elfelejtjük mindet. Ezek az anyagi testek is elménk működésének a termékei, jelen életünkben azonban nem emlékszünk előző testeinkre.

— Az elme csapongó természetű. Néha elfogad valamit, majd azonnal el is utasítja ugyanazt a dolgot. Az elme működése az érzék kielégítés öt tárgyával (forma, íz, illat, hang, tapintás) kapcsolatos elfogadás és elutasítás. A maga spekulatív módján az elme kapcsolatba kerül az érzék kielégítés tárgyaival, s az élőlény azt a bizonyos fajta testet kapja meg, amelyikre vágyik. A test tehát a természet törvényeinek adománya. Egy adott testbe kerülve az élőlény az anyagi világban folytatja létét, hogy testének adottságai szerint élvezzen és szenvedjen. Ha nem lenne egy bizonyos típusú testünk, nem élvezhetnénk, és nem szenvedhetnénk elménk előző életünkből átörökölt hajlamai és adottságai szerint. Ezt a testet pedig annak megfelelően kapjuk, hogy milyen az elmeállapotunk a halál pillanatában.

— Amikor a ragyogó bolygók — a nap, a hold vagy a csillagok — visszatükröződnek a különféle folyadékok, a víz, az olaj vagy a tisztított vaj felszínén, tükörképük a folyadék mozgása szerint mozog. A víz mozgása miatt a vízen tükröződő hold is mozogni látszik, valójában azonban mozdulatlan. Elméjének képzelgései alapján az élőlény is különféle testeket kap, bár valójában nincs kapcsolata velük. Ám az illúzió — a máyá — varázsától elbűvölt élőlény önmagát egy bizonyos testhez tartozónak véli. Ezt jelenti a feltételekhez kötött élet. Vegyünk például egy élőlényt, aki éppen egy emberi testben van: azt hiszi, hogy az emberi társadalomhoz, egy bizonyos országhoz, egy bizonyos helyhez tartozik. Így tekint önmagára, s ezzel egy újabb testet készít elő magának, amelyre valójában semmi szüksége nincs. Az elme ilyen vágyai és képzelgései az okai a különböző anyagi testeknek. Az anyagi természet annyira befedi az élőlény tudatát, hogy bármilyen testet kap is, elégedett lesz vele, és szíves-örömest véli magát ezzel a testtel azonosnak. Mindezek fényében arra kérlek, ne hagyd, hogy elméd és tested követelései eluralkodjanak rajtad!

Vasudeva arra kérte Kamsát, hogy ne viseltessen gyűlölettel a húga iránt, akinek épp aznap ülték a menyegzőjét. Nem szabad senkit bántanunk — az erőszak a félelem oka mind ebben, mind a következő világban, amikor Yamarája, a halál utáni büntetés ura előtt felelnünk kell érte. Vasudeva emlékeztette Kamsát, hogy Devaki az édes húga, s a különleges alkalomra, Devaki esküvőjére is utalt, továbbá arra is, hogy a fiatalabb leány- vagy fiútestvérünknek ugyanolyan védelmet kell nyújtanunk, mint a saját gyermekünknek.

— Nehéz helyzetben vagy — érvelt Vasudeva —, mert ha megölnéd húgodat, az kétségtelenül beárnyékolná hírneved. Vasudeva egyrészt helyes tanácsokkal, másrészt filozófiai érvekkel próbálta megbékíteni Kamsát, de nem járt sikerrel. Kamsa környezete démoni volt, s emiatt ő maga is mindig démonként viselkedett, annak ellenére, hogy nemes királyi család sarjaként nőtt fel. Egy démon sohasem törődik a jó tanácsokkal. Olyan, mint egy megrögzött tolvaj, akit erkölcsi érveinkkel hiába próbálunk jobb belátásra bírni, nem hallgat ránk. Akik démoniak vagy ateisták, természetüknél fogva ugyanilyen nehezen fogadnak el jó tanácsot, bármilyen hiteles legyen is az. Ez a különbség a félistenek és a démonok között. Akik elfogadják a jó tanácsot és megpróbálnak a szerint élni, azokat félisteneknek hívják, azokat pedig, akik képtelenek elfogadni a jó tanácsot, démonoknak nevezik.

Miután kudarcot vallott Kamsa megbékítésében, Vasudeva azon gondolkodott, hogyan tudná megvédeni a feleségét, Devakit. Amikor veszély fenyegeti, az intelligens embernek lehetőleg ki kell kerülnie a veszélyes helyzetből. Abban az esetben azonban, ha minden bölcsessége ellenére sem képes elkerülni a bajt, nem hibáztatható. A lehető legjobban kell teljesítenünk a kötelességünket, de ha szándékunk ilyenkor esetleg mégis kudarcba fullad, az nem a mi hibánk.

— Legelőször Devaki életét kell megmentenem — töprengett Vasudeva —, és később, ha lesznek gyermekeink, majd meglátom, hogyan segíthetek rajtuk. Ha majd egy olyan gyermekem születik, aki — mint Kamsa gondolja — képes lesz megölni őt, akkor mind a ketten, Devaki és a gyermek is megmenekülnek, hiszen a Gondviselés törvénye felfoghatatlan. De most az a legfontosabb, hogy valahogy megmentsem Devaki életét. Nem lehet pontosan tudni, hogy az élőlény miképpen kerül kapcsolatba egy adott testtel, mint ahogy arról sem tudunk semmi biztosat, hogy a lángoló tűz miként kerül kapcsolatba egy bizonyos fával az erdőben. Láthatjuk, hogy amikor egy erdő lángra lobban, a tűz néha felkúszik az egyik fán, majd átjut egy másikra a szél segítségével. E példához hasonlóan, ha valaki nagyon körültekintően és lelkiismeretesen végzi is a kötelességeit, azt nagyon nehéz megállapítania, miféle testet is kap majd a következő életében. Bharata Mahárája nagyon lelkiismeretesen hajtotta végre az önmegvalósítást, szolgáló kötelességeit, véletlenül azonban átmeneti ragaszkodás ébredt benne egy őz iránt, s a következő életében egy őz testében kellett újraszületnie.

Jóllehet Kamsa mérhetetlenül bűnös és elvetemült volt, Vasudeva, miután jól átgondolta magában, miképpen menthetné meg a feleségét, nagy tisztelettel kezdett beszélni hozzá. Néha előfordul, hogy egy végtelenül erényes ember, mint amilyen Vasudeva is volt, kénytelen hízelegni egy olyan gonosztevőnek, mint Kamsa. Ez a diplomácia titka. Vasudeva rettentően aggódott, mégis mosolyt erőltetett az arcára, s mivel tudta, hogy a szégyentelen Kamsa nem ismer könyörületet, nagy tisztelettel szólította meg. A következő szavakat intézte hozzá:

— Kedves sógorom! Kérlek, lásd be, húgod semmiféle veszélyt nem jelent a számodra. Azt hiszed, veszély leselkedik rád, mert az égi hang ezt jövendölte. De a veszélyt csak húgod fiai jelenthetik majd, akik még a világra sem jöttek. S ki tudja: lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz fiúgyermekünk a jövőben. Mindezt megfontolva, láthatod, hogy pillanatnyilag biztonságban vagy. A húgodtól sem kell félned. Ha valaha is fiai születnének, ígérem, átadom őket neked, hogy azt tehesd velük, amit jónak látsz. Kamsa ismerte Vasudeva becsületszavának súlyát, így ezek a szavak meggyőzték. Egyelőre letett szörnyű szándékáról, húga meggyilkolásáról. Vasudeva fellélegzett, s miután ékes szavakkal méltatta Kamsa döntését, hazatért otthonába.

Ahogy telt-múlt az idő, Vasudevának és Devakinak sorra születtek a gyermekei: nyolc fiú és egy leány. Amikor az első fiú megszületett, Vasudeva, adott szavát betartva, azonnal elvitte Kamsához. A kiváló jelleméről, szavahihetőségéről híres Vasudeva nem akarta meghazudtolni jó hírnevét. Noha kimondhatatlanul fájt neki, hogy újszülött gyermekét oda kell adnia Kamsának, mégis így tett. Kamsa repesett az örömtől, Vasudeva viselkedése láttán azonban egy kissé mégis elfogta a részvét. Ez az eset nagyon tanulságos. Egy olyan nagy lélek számára, mint Vasudeva, semmi sem jelenthet akkora fájdalmat, hogy az megakadályozza kötelessége végrehajtásában. Egy Vasudevához hasonló művelt ember, habozás nélkül hajtja végre kötelességeit, míg egy olyan démon, mint Kamsa, nem retten vissza semmilyen gonosztettől. Azt mondják, hogy egy szent el tudja viselni az élet szörnyű megpróbáltatásait, egy tanult ember minden körülmények között teljesíti a kötelességét, anélkül hogy kedvező feltételekre várna, egy Kamsához hasonló gonosztevő bármilyen bűnös cselekedetre képes, egy bhakta pedig kész mindent feláldozni, hogy örömet szerezzen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

Kamsát elégedettséggel töltötte el Vasudeva cselekedete, ugyanakkor meg is lepte, hogy sógora betartotta ígéretét. Könyörület ébredt benne iránta, s örömében így szólt hozzá:

— Kedves Vasudeva, nem kell ideadnod ezt a gyermeket, hiszen nem jelent veszélyt a számomra. Azt hallottam, hogy a nyolcadik gyermeketek fog megölni. Miért vegyem el hát őt? Nyugodtan visszaviheted.

Így hát Vasudeva elindult hazafelé elsőszülött gyermekével. Örült, hogy Kamsa így viselkedett, mégsem hitt neki, mert tudta, hogy sógora kiszámíthatatlan. Egy ateistával gyakran megesik, hogy nem tartja be a szavát. Aki nem tud uralkodni az érzékszervein, az nem lehet szilárd semmilyen elhatározásában. Cánakya Pandit, a nagy államférfi azt mondta: „Sohase bízz diplomatában vagy nőben.” A féktelen érzék kielégítéshez ragaszkodó emberek megbízhatatlanok, és nem lehet hinni a szavukban.

Ekkor történt, hogy a nagy szent, Nárada meglátogatta Kamsát. Tudomására jutott, hogy Kamsában részvét támadt Vasudeva iránt, és visszaadta neki elsőszülött gyermekét. Nárada nagyon szerette volna siettetni az Úr Krsna megjelenését, ezért elmondta Kamsának, hogy Vrindávana lakói — Nanda Mahárája, a tehénpásztorok és feleségeik —, továbbá Vasudeva, apjával, Surasena és valamennyi rokonával együtt a Yadu-dinasztia Vrsni családjában, mind az Úr megjelenésére készülnek. Nárada figyelmeztette Kamsát, hogy legyen óvatos a barátokkal, a jóakarókkal és az e családok tagjaiként megszületett félistenekkel. Kamsa barátai és tanácsadói mind démonok voltak, s a démonok mindig félnek a félistenektől. Miután Nárada elmondta neki, hogy félistenek jelentek meg a Yadu családokban, Kamsa felocsúdott. Megértette, hogy mivel a félistenek már megszülettek, az Úr Visnu is hamarosan megérkezik. Azonnal elfogatta Vasudevát és Devakit, és börtönbe záratta őket.

A börtönben láncra vert Vasudeva és Devaki évről évre egy-egy fiúgyermeknek adott életet, Kamsa pedig, mindegyikről azt gondolván, hogy Visnu inkarnációja, sorra megölte őket. Legfőképpen a nyolcadik gyermektől félt, de Nárada látogatása óta csak az járt a fejében, hogy a csecsemők bármelyike lehet Krsna. Ezért úgy gondolta, a legjobb, ha Vasudeva és Devaki összes gyermekét megöli. Kamsa tettén nem kell csodálkoznunk. A világtörténelemben számtalan olyan példa akad, amikor a királyi családok valamely tagja apját, fivérét, barátait megölte, sőt, egész családját kiirtotta önös céljai érdekében. Nincs ebben semmi meglepő: szörnyű nagyravágyásukban a démoni emberek bárkit képesek megölni.

Nárada kegyéből Kamsa előtt feltárult előző élete. Megtudta, hogy a múltban egy Kálanemi nevű démon volt, és Visnu ölte meg. A Bhoja családban megszületve megfogadta, hogy halálos ellensége lesz a Yadu-dinasztiának. Krsna ebben a családban készült megszületni, és Kamsa rettegett attól, hogy mint előző életében, Krsna ezúttal is meg fogja ölni. Először bebörtönözte saját apját, Ugrasenát, mivel ő volt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák legfőbb királya, majd Súrasenának, Vasudeva apjának a királyságát is elfoglalta. Ezek után az egész terület királyának kiáltotta ki magát.

A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Krsnához

Kamsa, amellett, hogy elfoglalta a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák, valamint Surasena királyságát, egy sor démoni királlyal —Pralambával, Bakával, Cánúrával, Trnávartával, Aghásurával, Mustikával, Aristával, Dvividával, Pútanával, Kesivel és Dhenukával — is szövetségre lépett. Magadha tartományban (a mai Bihar állam területén) akkoriban Jarásandha uralkodott. Ügyes politikájával Kamsa a kor leghatalmasabb királyságát szilárdította meg Jarásandha védelme alatt. Később más királyokkal, például Bánásurával és Bhaumásurával is szövetséget kötött, mígnem ő lett a legerősebb. Ezek után egyre ellenségesebben kezdett fellépni a Yadu-dinasztiával, Krsna majdani családjával szemben. Kamsa zaklatása miatt a Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák királyai a környező királyságokban, a Kuruknál, a Pancáláknál, illetve a Kekaya, Sálva, Vidharba, Nisadha, Videha és Kosala nevű tartományokban kerestek menedéket. A Yadu-, Bhoja- és Andhaka-dinasztiák egységének megtörésével Kamsa végérvényesen megszilárdította hatalmát az akkoriban Bháratavarsának nevezett hatalmas földterületen.

Ahogy Kamsa sorra öldöste Vasudeva és Devaki hat gyermekét, sok barátja és rokona kereste fel, s mind arra kérték, hagyjon fel ezekkel, a szörnyű tettekkel. Végül azonban mindannyian Kamsa hívei lettek.

Amikor Devaki hetedszer is várandós lett, Krsna teljes értékű kiterjedése, Ananta jelent meg a méhében. Devakit egyszerre árasztották el az öröm és a bánat érzései. Boldoggá tette, hogy maga az Úr Visnu jelent meg a méhében, de nagy bánat is gyötörte, mivel tudta, hogy amint a gyermek megszületik, Kamsa el fogja pusztítani. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krsna, aki az egész világegyetem, s legfőképpen a Yadu-dinasztia Ura, megszánta a Kamsa szörnyűséges tettei miatt rettegésben élő Yadukat, s elrendelte belső energiája, Yogamáyá megjelenését.

Yogamáyá az Istenség Személyiségének elsődleges energiája. A Védák szerint az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan energiával rendelkezik: parásya saktir vividhaiva srúyate. Különféle energiái kívülről, illetve belülről hatnak, s mind közül Yogamáyá a legfőbb. Krsna kívánsága az volt, hogy Yogamáyának Vrajabhúmi földjén, a csodálatos tehenek otthonában, a mindig gyönyörűen feldíszített Vrndávanában jelenjen meg. Vasudeva egyik felesége, Rohini Vrndávanában lakott Nanda király és Yasodá királyné házánál. Kamsa kegyetlenkedése elől Rohinihez hasonlóan a Yadu-dinasztia több más tagja is az ország távoli vidékeire menekült, sőt, néhányan a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket.

Krsna így szólt Yogamáyához:

— Kamsa börtönében él láncra verve Vasudeva és felesége, Devaki, akinek méhében most teljes értékű kiterjedésem, Sesa rejtőzik. Úgy rendezd, hogy Devaki méhéből kerüljön át Sesa Rohini méhébe! Miután ezt megtetted, összes energiámmal együtt Én magam fogok megjelenni Devaki méhében. Devaki és Vasudeva fiaként születek majd meg, te pedig Nanda és Yasoda leányaként fogsz megjelenni Vrndávanában.

— Mivel a húgomként jelensz meg, az emberek drága dolgokkal fognak imádni ebben a világban: füstölőkkel, mécsesekkel, virágokkal és különféle áldozatokkal; te pedig gyorsan kielégíted majd érzéki vágyaikat. Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó emberek különböző kiterjedéseidet Durgá, Bhadrakáli, Vijayá, Vaisnavi, Kumudá, Candiká, Krsna, Mádhavi, Kanyaká, Máyá, Náráyani, ľsáni, Sárada és Ambiká néven fogják imádni. Krsna, a Legfőbb Erőforrás, illetve Yogamáyá, a legfelsőbb erő testvérekként jelentek meg. Bár nehéz különbséget tenni az Erőforrás és az erő között, az erő mindig az Erőforrás alárendeltje. A materialisták az energiát, az erőt imádják, a transzcendentalisták viszont az Erőforrást. Krsna a Legfelsőbb Energiaforrás, Durgá pedig a legfőbb energia az anyagi világban. A védikus kultúrában az emberek a Legfelsőbb Erőforrást és energiáját egyaránt imádják. A Visnunak és Devinek emelt ezer és ezer templomban gyakran egyidejűleg imádják őket. Durgának, Krsna külső energiájának imádója könnyen elérhet bármilyen anyagi sikert, aki viszont transzcendentális felemelkedésre vágyik, annak — Krsna-tudatban — a Legfőbb Energiaforrást kell imádnia.

Krsna azt is tudatta Yogamáyával, hogy teljes értékű kiterjedése, Ananta Sesa Devaki méhében jelent meg. Mivel Ananta külső erő hatására kerül majd át Rohini méhébe, Sankarsanának fogják nevezni. Ő a forrása annak a lelki erőnek (bala), amely lehetővé teszi, hogy az ember elérhesse a tökéletes boldogságot (ramana). Így tehát Anantát, a teljes értékű kiterjedést megjelenése után Sankarsanának vagy Balarámának fogják nevezni. Az Upanisadok szerint Balaráma kegye nélkül senki sem érheti el az önmegvalósítás legmagasabb szintjét (náyam átmá bala-hinena labhyah). A bala szó nem fizikai erőt jelent. Fizikai erővel senki sem érhet el lelki tökéletességet. Lelki erőre van szükségünk, amit Balaráma (Sankarsana) adhat meg nekünk. Ananta, azaz Sesa jelenti azt az erőt, mely pályájukon tartja a bolygókat. Anyagi szinten ezt a fenntartó erőt gravitációnak hívják, de valójában ez Sankarsana energiájának megnyilvánulása. Balaráma — vagy Sankarsana — maga a lelki erő, az eredeti lelki tanítómester. Így az Úr Nityánanda Prabhu, aki szintén Balaráma inkarnációja, az eredeti lelki tanítómester. A lelki tanítómester tehát Balarámát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli, aki a lelki erőt adja. A Caitanya-caritámrta az áll, hogy a lelki tanítómester Krsna kegyének megnyilvánulása.

Amikor Yogamáyá végighallgatta Krsna utasításait, tisztelete jeléül körüljárta Őt, majd parancsának megfelelően megjelent az anyagi világban. Amikor Yogamáyá — az Istenség Személyisége (a Legfelsőbb Erőforrás) legfőbb energiája — Devaki méhéből Rohini méhébe helyezte át Krsnát, mindkét asszony Yogamáyá varázsa alatt állt, azaz a yoga-nidra állapotába került. Az emberek azt hitték, hogy Devaki hetedik terhessége megszakadt. Így, bár Balaráma Devaki fiaként jelent meg, átkerült Rohini méhébe, hogy az ő fiaként szülessen meg. Ezt követően az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krsna, aki mindig kész arra, hogy tiszta bhaktáját megvédelmezze, az egész teremtés Uraként, összes felfoghatatlan energiájával együtt megjelent Vasudeva elméjében.

Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségét hordozta szívében, Vasudeva olyan volt, akár a ragyogó nap, melynek sugarai elviselhetetlenül perzselőek a közönséges ember számára. Az Úrnak az a formája, ahogyan Vasudeva makulátlanul tiszta szívében megjelent, nem különbözik Krsna eredeti formájától. Bárhol jelenjen meg Krsna, azt a helyet — különösen, ha a szívben jelenik meg — dhámának hívják, ahol nem csupán Krsna formája, hanem e formával egyidejűleg neve, tulajdonságai és környezete is megnyilvánul.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, teljes energiáival együtt, Vasudeva elméjéből Devaki elméjébe került át, éppen úgy, ahogy a lenyugvó nap utolsó sugarai festik meg a keleti horizonton felkelő teliholdat. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az Úr Krsna nem megtermékenyítés útján került Devaki méhébe. Vasudeva tiszta szívében jelent meg először, majd átkerült Devaki szívébe. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, felfoghatatlan hatalma révén, bármilyen módon megnyilvánulhat.

Megjelenése nincs a köznapi értelemben vett megtermékenyítéshez kötve.

Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége tehát Vasudeva testéből Devaki testébe került át, anélkül hogy a közönséges élőlényeket korlátozó körülmények bármelyike hatással lett volna Rá. Amikor Krsna eljön, minden teljes értékű kiterjedése (például Náráyana) és inkarnációja (Nrsimha, Varáha stb.) is megjelenik Vele együtt, s egyikük sincs alávetve az anyagi lét feltételeinek. Devaki így az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az egész teremtés okának a lakhelyévé vált. Az Abszolút Igazságot hordozta méhében, de mivel Kamsa börtönében sínylődött, helyzete a rejtett parázshoz vagy az eltékozolt tudáshoz volt hasonlatos. Amikor a tüzet eltakarják az edény falai, nem gyönyörködhetünk fényes sugaraiban. Éppígy az a tudás sem vívhatja ki csodálatunkat, amely nem az emberek javát szolgálja. Így, bár az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogantatása gyönyörűvé varázsolta Devakit, a börtön mélyén senki sem láthatta transzcendentális szépségét.

Kamsa azonban felfigyelt rá. Rögtön tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelent meg húga méhében, mert Devaki még sohasem volt ilyen gyönyörű. Egyértelmű volt a számára, hogy valami csodálatos dolog történik Devakival, s ettől teljesen megzavarodott. Tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki meg fogja ölni őt, immár megérkezett. Gondolkodóba esett:

„Mit tegyek Devakival? Biztos, hogy Visnut vagy Krsnát rejti a méhe, tehát az is bizonyos: Krsna eljött, hogy végrehajtsa a félistenek misszióját. Még ha most rögtön meg is ölöm Devakit, Krsna küldetését akkor sem tudom megakadályozni.” Kamsa tisztában volt azzal, hogy Visnu szándékát senki sem hiúsíthatja meg. Minden értelmes ember belátja, hogy Isten törvényét nem lehet áthágni.

A Legfelsőbb akarata a démonok minden mesterkedése ellenére is teljesül. „Ha most azonnal megölöm Devakit — töprengett tovább Kamsa —, Visnu még ádázabbul fogja végrehajtani akaratát. Szörnyű tett lenne, ha éppen most ölném meg Devakit. Ki ne szeretné megőrizni a jó hírét, még egy ilyen nehéz helyzetben is? Ha most megölném Devakit, az nagyon rossz fényt vetne rám. Végtére is Devaki egy asszony, aki most az én gondjaimra van bízva, s ráadásul éppen áldott állapotban van. Ha megölném, jámbor tetteim eredményei mind megsemmisülnének, s az életem bizonyára csúfos véget érne. A kegyetlen ember már életében is olyan, akár egy halott. Amíg él, senki sem szereti igazán, s halála után is csak átkozzák. Mivel önmagát a testének véli, óhatatlanul lealacsonyodik, s a pokol legsötétebb régióiba kerül.” Így tanakodott Kamsa azon, hogy megölje-e Devakit vagy sem.

Ám végül mégsem oltotta ki húga életét, inkább úgy döntött, kivárja az elkerülhetetlen jövendőt. Elméje azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti gyűlöletbe merült. Türelmesen várta a gyermek világrajöttét, hogy testvéreihez hasonlóan vele is végezzen majd, s közben egyre inkább elhatalmasodott rajta a Krsna iránti gyűlölet. Alvás, evés, pihenés és séta közben — élete minden pillanatában — szüntelenül Krsna körül jártak a gondolatai. Elméje annyira elmerült abban, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt, hogy maga körül mindenben csak Krsnát vagy Visnut látta. Kamsát ennek ellenére mégsem tekinthetjük bhaktának, hiszen ellenségként gondolt Krsnára. A legkiválóbb bhakták is mindig Krsnára gondolnak, ám a bhakta szeretettel gondol az Úrra, nem pedig ellenségesen. A Krsna-tudat azt jelenti, hogy szeretettel gondolunk Krsnára: ha nem szeretettel gondolunk Rá, az nem Krsna-tudat. Ekkor Brahmá és Siva, számos félisten és nagy bölcs — köztük Nárada — kíséretében, láthatatlanná válva felkeresték Kamsa palotáját, hogy válogatott imáikkal az Istenség Legfelsőbb Személyiségét magasztalják. Olyan imák ezek, melyek fölöttébb kedvesek a bhaktáknak, s amelyek beteljesítik az Úr híveinek vágyait. A félistenek először arról beszéltek, hogy az Úr mindig hű marad adott szavához. A Bhagavad-gitában ugyanis Krsna kijelenti, hogy azért száll alá az anyagi világba, hogy megvédelmezze a jámborokat és megsemmisítse a gonoszokat. Ezt Ő maga ígéri meg. A félistenek tudták: az Úr azért jelent meg Devaki méhében, hogy teljesítse ígéretét, s ez nagy örömmel töltötte el őket. A félistenek ezután Legfelsőbb Abszolút Igazságnak, satyam paramnak szólították Krsnát. A maga módján minden ember az igazság után kutat — ez az életfilozófiai aspektusa. A félistenek kijelentik, hogy Krsna a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Aki tökéletes Krsna-tudatra tesz szert, az elérheti az Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazság Krsna, mivel a relatív igazságokkal ellentétben Ő az örökkévaló idő mindhárom szakaszában, a múltban, a jelenben és a jövőben is az Igazság marad. Az anyagi világban minden az örökkévaló idő irányítása alatt áll a múltban, a jelenben és a jövőben. Krsna viszont a teremtést megelőzően is létezett, a teremtés idején Benne nyugszik minden, s a teremtés megsemmisülése után is létezni fog. Krsna tehát minden körülmények között az Abszolút Igazság. Bárminemű igazsággal is találkozunk az anyagi világban, az Krsnától, a Legfelsőbb Igazságtól ered. Bármilyen fenséggel, bármilyen hírnévvel, bármilyen erővel, bármilyen bölcsességgel vagy műveltséggel is találkozunk ebben az anyagi világban, annak mind Krsna az oka. Krsna a forrása minden relatív igazságnak.

Az anyagi világot alkotó öt alapvető elem, a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter, mind Krsnából árad ki. A materialista tudósok ezt az öt anyagi elemet tekintik a teremtés okának, mit sem tudva arról, hogy az elemeket — durva és finomfizikai formájukban egyaránt — valójában Krsna hozza létre. Az anyagi világban tevékenykedő élőlények is az Ő határenergiájának termékei. A Bhagavad-gita hetedik fejezetéből egyértelműen kiderül, hogy a teremtés nem más, mint Krsna kétféle energiájának, felsőbbrendű és alsóbbrendű energiájának a kombinációja. Az élőlények alkotják a felsőbbrendű energiát, míg Krsna alsóbbrendű energiája az élettelen anyagi elemekből áll. Megnyilvánulatlan állapotában minden Krsnában pihen. A félistenek ezután az anyagi teremtést részletesen elemző imáikkal fejezték ki tiszteletüket az Istenség Személyisége legfelsőbb formájának, Krsnának. Mi is az anyagi megnyilvánulás? Az anyagi megnyilvánulás éppen olyan, mint egy fa. A fák a földben gyökereznek, az anyagi teremtés fája pedig az anyagi természetben gyökerezik. Azért hasonlítják az anyagi megnyilvánulást egy fához, mert amikor eljön az ideje, a fákat kidöntik. Szanszkritul a fát vrksának nevezik, s ez a szó egy olyan dologra utal, amit végül kidöntenek. Az anyagi teremtés fáját ezért nem tekinthetjük Abszolút Igazságnak, mert az idő befolyása alatt áll, Krsna teste viszont örökkévaló. Ő létezett már az anyagi teremtés kezdete előtt is, létezik annak fennmaradása idején, és annak elpusztulása után is létezni fog.

A Katha-upanisad szintén idézi ezt a hasonlatot az anyagi világ fájáról, mely az anyagi természet talaján áll. Ez a fa kétféle gyümölcsöt hoz: örömöt és bánatot. A test fáján két madár él: az egyik Krsna helyhez kötött aspektusa, Paramátmá, a másik pedig az egyéni élőlény. Az utóbbi az anyagi teremtés fájának gyümölcseivel táplálkozik, olykor a keserűség, máskor az öröm terméséből csipegetve, míg a másik madár, Paramátmá, önmagában elégedett lévén, közömbös az anyagi teremtés gyümölcsei iránt. A Katha-upanisad azt írja: a test fáján ülő egyik madár csipeget a gyümölcsökből, míg a másik csupán tanúja ennek. A fa gyökere három irányba ágazik el, s ez a hármas gyökér az anyagi természet három kötőereje: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. E kötőerőkkel kapcsolatba lépve az ember — a gyökerek terjeszkedéséhez hasonlóan — meghosszabbítja saját anyagi létét. Négyféle ízű gyümölcs terem a fán: a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és végül a felszabadulás gyümölcse. Az élőlények a kötőerőkkel való kapcsolatuk alapján ízlelik meg a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás különböző fajtáit. Valójában az anyagi tevékenységek mindegyikét a tudatlanság kötőerejében hajtják végre, de mivel három kötőerő van, a jóság vagy a szenvedély olykor elfedi a tudatlanságot. Az anyagi gyümölcsök ízét ötféle érzékszerv fogja fel. Az öt tudásszerző érzékszervet hatféle korbács ostorozza: a bánat, az illúzió, a betegség, az éhség, a szomjúság és a halál. Az anyagi test fáját hét réteg fedi: bőr, hús, vér, velő, csont, zsír és sperma. A fa nyolc ága a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter, az elme, az értelem és a hamis ego. A testnek kilenc kapuja van: a két szem, a két orrlyuk, a két fül, a száj, a nemi szerv és a végbélnyílás. Tízféle belső levegő kering a testben: prána, apána, udána, vyána, samána stb. A fán ülő két madár tehát — amint az a fenti magyarázatból is kitűnik — az egyéni lélek és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyhez kötött formája.

Az anyagi világ ősoka az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Önmagát kiterjesztve, Ő irányítja az anyagi világ három kötőerejét is. Visnu a jóság minőségéért, Brahmá a szenvedély, az Úr Siva pedig a tudatlanság kötőerejéért felelős. Az anyagi világot a szenvedély minősége révén Brahmá teremti, a jóság kötőerejével Visnu tartja fenn, Siva pedig a tudatlanság kötőerejével megsemmisíti.

Végül az egész teremtés a Legfelsőbb Úrban pihen meg. Ő a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés oka. Miután az anyagi megnyilvánulás feloszlik, finom formában, a Legfelsőbb Úr energiájaként az Úr testében nyugszik.

— A Legfelsőbb Úr, Krsna most az anyagi világ fenntartása érdekében jelenik meg — hangzott a félistenek imája. A Legvégső Ok egy, de az anyagi kötőerők befolyása alatt álló kevésbé intelligens emberek az anyagi világ létrejötte mögött különböző okokat vélnek felfedezni. Az igazi bölcs azonban látja, hogy egyetlen ok van, Krsna. A Brahma-sita szerint Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden ok végső oka: sarva-kárana-káranam. Brahmá a megbízott teremtő, míg Visnu Krsnának a fenntartásért, az Úr Siva pedig a megsemmisülésért felelős kiterjedése.

— Kedves Urunk! — imádkoztak a félistenek. — Örök formádat és személyiségedet módfelett nehéz megérteni. Egy egyszerű ember aligha lenne képes erre, ezért személyesen szállsz alá, hogy megmutasd örökkévaló, eredeti alakodat. Különböző inkarnációidat még felfogják valahogy az emberek, de kétkarú, örök Krsna-formád láttán, mely pontosan ugyanúgy jár-kel az emberek között, mintha közülük való lenne, csupán zavarba jönnek. Ezen örökkévaló formád látványa egyre fokozódó transzcendentális örömmel tölti el bhaktáidat, de az abhakták számára nagy veszélyt jelent.

— A Bhagavad-gitában is az áll, hogy Krsna nagyon kedves a sádhuknak: paritránya sádhunám. A démonok számára viszont roppant veszélyes, hiszen megjelenésének egyik oka éppen az, hogy elpusztítsa őket. Az Úr tehát kedves a bhaktákhoz, a démonok számára viszont nagy veszélyt jelent.

— Ó, lótuszvirág-szemű Urunk, Te vagy a tiszta jóság forrása! A samádhiba merült nagy szentek számára, akiknek transzcendentális gondolatai mindig lótuszlábaid körül járnak, s mélyen, szüntelenül Rajtad meditálnak, az anyagi világ tudatlanságának hatalmas óceánja egy borjú patanyomában összegyűlt pocsolyának tűnik csupán. — A meditáció célja az, hogy elménket — az Úr lótuszlábainál kezdve — az Istenség Személyiségére összpontosítsuk. Pusztán az Úr lótuszlábain meditálva a nagy szentek könnyűszerrel átjutnak az anyagi létezés parttalan óceánján.

— Ó, önragyogó Urunk! A nagy szentek, akik lótuszlábaid transzcendentális csónakja segítségével átszelték a tudatlanság óceánját, nem vitték magukkal ezt a csónakot, így az továbbra is az innenső parton ringatózik. — Amikor valaki átevez egy folyón, vele együtt a csónak is a túlpartra kerül. Ő célhoz ér, de mi lesz azokkal, akik az innenső parton maradtak, hogy tudnak ők ugyanabba a csónakba beszállni? — kérdezhetnénk. E nehéz kérdésre, ahogy a félistenek imájából is kiderül, az a válasz, hogy az innenső oldalon tartózkodó bhakták is átszelhetik az anyagi természet óceánját, mert a csónak még mindig ezen a parton van: a tiszta bhakták nem vitték magukkal a túlsó partra. Ha ugyanis valaki egyszerűen közelmegy ehhez a csónakhoz, az anyagi tudatlanság óceánja akkorára zsugorodik csupán, mint egy borjú patanyomában összegyűlt víz, amit egy bhakta, anélkül, hogy magával kellene vinnie a csónakot, könnyedén átléphet. A feltételekhez kötött lelkekkel együttérző nagy szentek kegye folytán a csónak továbbra is az innenső parton marad. Más szóval, az ember bármikor meditálhat az Úr lótuszlábain, s ha így tesz, könnyen átkelhet az anyagi létezés végeláthatatlan óceánján.

A meditáció azt jelenti, hogy elménket az Úr lótuszlábaira összpontosítjuk. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lótuszlábai vannak. Az imperszonalisták azonban nem ismerik el, hogy az Úrnak lába — lótuszlába — lenne, ezért meditációjuk tárgya mindig személytelen. A félistenek határozott véleménye szerint azok, akik valamilyen üres vagy személytelen dolgon meditálnak, nem juthatnak át a tudatlanság óceánján. Az ilyen emberek csak képzelik, hogy már felszabadultak.

— Ó, lótuszvirág-szemű Urunk! Értelmük tisztátalan marad, mert nem meditálnak isteni lótuszlábaidon. A személytelen filozófia hívei, bár átmenetileg felemelkedhetnek az imperszonalista megvalósítás szintjére, újra a feltételekhez kötött anyagi létbe esnek vissza, mivel elmulasztották lótuszlábaid imádatát. — Az imperszonalisták szigorú lemondásokat és vezekléseket végeznek, hogy beleolvadjanak a Brahman-kisugárzásba, a személytelen Brahman-létbe. Elméjük azonban nem mentes az anyagi szennyezettségtől, mert csupán annyit tettek, hogy megpróbálták megtagadni az anyagi gondolkodásmódot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy felszabadultak — ezért újra elbuknak. A Bhagavad-gita szerint az imperszonalistáknak sok-sok nehézséggel kell megküzdeniük, amíg felismerik a végső célt. A Srimad-Bhagavatam már az első oldalakon felhívja a figyelmünket arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat nélkül senki sem szabadulhat meg a gyümölcsöző tettek kötelékeitől. Az Úr Krsnának a Bhagavad-gitában, illetve a bölcs Náradának aSrimad-Bhagavatamban elhangzó szavait most a félistenek is megerősítik: — Aki nem kezd hozzá az odaadó szolgálathoz, arról tudhatjuk, hogy nem érte el a tudás végső célját, és nem élvezi kegyedet. — Az imperszonalisták csak azt gondolják, hogy már felszabadultak, pedig parányit sem vonzódnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, sőt, nem ismerik el azt sem, hogy Krsna transzcendentális formával rendelkezne, mert úgy vélik, megjelenésekor csupán egy anyagi testet ölt magára. Erről a Bhagavad-gita is említést tesz: avajánanti mám mudháh. Az imperszonalisták akkor is visszaesnek, ha az anyagi vágyakat legyőzve mégis sikerül felküzdeniük magukat a felszabadulás szintjéig. Ha pusztán a tudás kedvéért halmozzák fel tudásukat, s nem látnak hozzá az Úr odaadó szolgálatához, akkor nem érhetik el a kívánt célt, s nyereségük csupán a tetteikbe ölt fáradozás, semmi több.

A Bhagavad-gita világosan kijelenti, hogy a Brahmannal való azonosság felismerése még nem minden. A Brahmannal való azonosság felismerése hozzásegítheti az embert az anyagi ragaszkodástól és ellenszenvtől mentes örömhöz és az egykedvűség állapotának eléréséhez, de ennek a szintnek az elérése után tovább kell lépnie az odaadó szolgálat felé. Miután a Brahman-megvalósítás szintjét elérve az ember elkezdi az odaadó szolgálatot, bebocsátást nyer a lelki birodalomba, hogy örökké ott éljen az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságában. Ez az odaadó szolgálat eredménye. Az imperszonalistákkal szemben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktái sohasem buknak el. Ha egy bhakta netán visszaesik, akkor is szeretettel kötődik Urához. A bhakták, noha számos akadállyal találhatják szemben magukat az odaadó szolgálat útján, könnyedén és félelem nélkül legyőzik e nehézségeket. Mivel átadták magukat Neki, teljes bizodalmuk van benne, hogy Krsna mindig megvédi őket. A Bhagavad-gitában maga Krsna jelenti ki: „Az én hívem nem vész el soha.”

— Drága Urunk! — folytatták a félistenek. — Eredeti, tiszta formádban, a jóság örökkévaló alakjában, az összes élőlény jóléte érdekében jelentél meg az anyagi világban. Személyes ittlétednek köszönhetően most könnyen megismerhetik az Istenség Legfelsőbb Személyisége természetét és formáját. A négy életrend valamennyi tagja, a brahmacárik, a grhasthák, a vánaprasthák és a sannyásik egyaránt kihasználhatják a kedvező lehetőséget, amit áldott megjelenésed jelent.

— Ó, drága Urunk, szerencse istennőjének férje! Az imperszonalistákkal ellentétben az odaadó szolgálatodban elmerült bhakták nem esnek vissza emelkedett helyzetükből. Védelmedet élvezve könnyedén átkelnek a máyá hadvezéreinek feje fölött, akik megpróbálnak akadályokat gördíteni a felszabadulás útjába. Drága Urunk, az élőlények nagy szerencséjére megjelentél transzcendentális formádban, hogy szemtől szemben láthassanak Téged, s hogy imádatuk jeléül — ahogyan azt a szentírások javasolják — a védikus szertartások, a misztikus meditáció, illetve az odaadó szolgálat folyamatát ajánlhassák fel Neked. Ó, drága Urunk! Ha nem jelentél volna meg örök, transzcendentális alakodban, mely tudással és boldogsággal teli, s szétoszlat minden Rólad kiagyalt képtelenséget, akkor az emberek, az anyagi természet éppen rájuk ható kötőereje szerint, csak különböző elmeszüleményeket gyártanának Rólad. Krsna megjelenése szétoszlatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről kialakult képzelgéseket. Mindenki a rá jellemző anyagi kötőerőktől függően alkotja meg a maga Isten-képét. A Brahma-samhitában az áll, hogy az Úr a legidősebb személy. A vallásos emberek egy része ezért nagyon öregnek képzeli el Istent, s ábrázolásaikon Isten aggastyánként jelenik meg. Ám a Brahma-samhita meg is cáfolja előző állítását: habár Krsna a legidősebb az élőlények között, örök formája mindig fiatal. A Srimad-Bhagavatam ezzel kapcsolatban a vijńánam ajńána-bhidápamárjanam kifejezést használja. A vijńánam szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló transzcendentális tudásra vonatkozik, s emellett tapasztalati tudást is jelent. A transzcendentális tudást a tanítványi lánc alászálló folyamata által kell elfogadni. Brahmá is ennek megfelelően ismerteti a Krsnára vonatkozó tudást a Brahma-samhitában. A Brahma-samhita is vijńánam tehát, mivel Brahmá transzcendentális tapasztalatait tartalmazza Krsna lelki világbeli formájáról és kedvteléseiről. Ez a tudás ajńána-bhidápamárjanam, azaz olyan tudás, ami szétzúz minden, tudatlanságból született téveszmét. Az emberek megpróbálják elképzelni az Urat: saját képzeletük szeszélye alapján egyesek formával rendelkezőnek, mások forma nélkülinek vélik őt. A Brahma-samhita Krsna-képe azonban vijńánam: Brahmá tudományos, tapasztalati tudása, amelyet Sri Caitanya Maháprabhu is elfogadott. Efelől nincs kétség. Krsna formája, színe, fuvolája, s minden egyéb, amiről e műben szó esik: valóság.

A Srimad-Bhágavatamban tehát az áll, hogy a vijńánam minden spekulatív tudást legyőz. — Ezért, ha nem jelennél meg saját, eredeti formádban, Krsnaként — folytatták a félistenek —, sem az ajńána-bhidát (azt, hogy a spekulatív tudás valójában tudatlanság), sem a vijńánamot nem lehetne megérteni. Ajńána-bhidápamárjanam: megjelenésed eloszlatja a tudatlanságból születő spekulatív tudás sötétségét, s megalapozza a Brahmához hasonló hiteles tekintélyek valódi, tapasztalati tudományát. Az anyagi természet három kötőereje által befolyásolt emberek e kötőerők hatásának megfelelően képzelik el saját Istenüket. Ki így, ki úgy írja le Istent, ám megjelenésed végre tisztázza majd, valójában milyen is Isten. Az imperszonalisták legnagyobb tévedése az, hogy azt gondolják, amikor Isten inkarnációja eljön, akkor a jóság kötőerejében lévő anyagi formát vesz fel. Krsna vagy Náráyana teste azonban mindig transzcendentális — mindig felette áll minden anyagi elképzelésnek. Még a legkiválóbb imperszonalista, Sankarácárya is elismerte, hogy náráyáná paro 'vyaktát: az anyagi teremtést az anyag avyakta (személytelen) megnyilvánulása, vagyis a differenciálatlan teljes anyaghalmaz okozza, de Krsna transzcendentális ehhez az anyagi folyamathoz képest. A Srimad-Bhagavatam ezzel kapcsolatban a Şudha-sattva, azaz a „transzcendentális” kifejezést használja. Krsna nem a jóság anyagi kötőerejéhez tartozik, Ő az anyagi jóság felett áll. A boldogság és a tudás örök, transzcendentális helyzetében van.

— Kedves Urunk, amikor megjelensz különböző inkarnációidként, az adott helyzetnek megfelelően különféle formákat veszel föl, s más-más néven szólítanak. Neved Krsna, mert végtelenül vonzó vagy, transzcendentális szépséged miatt pedig Syámasundarának neveznek. A Syáma név azt jelenti, hogy „feketés színű”, mégis azt mondják, gyönyörűbb vagy, mint ezer meg ezer szerelemisten: kandarpa-koti-kamaniya. Testszínedet a sötét viharfelhő árnyalatához hasonlítják, de mivel Te vagy a Transzcendentális Abszolút, szépséged sokszorosan fölülmúlja Kámadeva csodálatos testének lenyűgöző vonásait. Néha Giridhárinak neveznek, mert fölemelted a Govardhana-hegyet.

Nandanandana, Vásudeva és Devakinandana néven is szólítanak majd, hiszen Nanda Mahárája, illetve Devaki és Vasudeva fiaként jelensz meg. Mivel anyagi látásmóddal tekintenek Rád, az imperszonalisták azt hiszik, különféle formáidat és neveidet egy-egy anyagi tetted vagy tulajdonságod alapján kapod.

— Ó, kedves Urunk, abszolút természeted, transzcendentális formád, neved, tulajdonságaid vagy tetteid nem ismerhetők meg elméleti spekulációval. Az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie, s ha akár egy kicsit is megízleli lótuszlábaid szolgálatát, felfoghatja transzcendentális természetedet, formádat és tulajdonságaidat. Mások akár évmilliókig is törhetik a fejüket, halvány sejtelmük se lesz róla, milyen is vagy valójában. — Más szóval azok, akik nem bhakták, képtelenek felfogni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krsnát, mert Yogamáyá függönye eltakarja előlük Krsna valódi tulajdonságait. Ezt Krsna is megerősíti a Bhagavad-gitában: náham prakásah sarvasya. „Én nem fedem fel magam bárki előtt.” Amikor Krsna itt járt a bolygón, mindenki láthatta Őt a kuruksetrai csatamezőn, de nem mindenki értette meg, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mégis, aki az Ő jelenlétében esett el, végérvényesen megszabadult az anyagi kötelékektől, s a lelki világba jutott.

— Ó, Urunk! Az imperszonalisták és azok, akik nem bhakták, nem érthetik meg, hogy neved és formád egy és ugyanaz. — Az Úr abszolút, ezért neve és tényleges formája között nincs különbség. Az anyagi világban a név és a forma nem ugyanaz. A mangó egész más, mint ez a szó: „mangó”. A mangót senki sem ízlelheti meg az által, ha csak azt ismételgeti: „mangó, mangó, mangó”. De a bhakta, aki tudja, hogy Krsna neve és formája között nincs különbség, a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare mantrát ismételve megtapasztalja, hogy mindig Krsna társaságában van.

Azok számára, akik nem nagyon fejlettek a Legfelsőbbről szóló abszolút tudásban, az Úr Krsna bemutatja transzcendentális kedvteléseit. Csupán Krsna cselekedeteire kell gondolniuk, s elérhetik a végső célt. Mint ahogy Krsna transzcendentális neve és formája között sincs különbség, úgy transzcendentális kedvtelései és formája sem különböznek egymástól. A nagy bölcs, Vyásadeva, a kevésbé intelligens emberek (a nők, a kétkezi munkások és a kereskedők) számára megírta a Mahábháratát. Krsna a Mahábháratában cselekedetei révén van jelen. A Mahábhárata történelem, s Krsna transzcendentális cselekedeteit tanulmányozva és hallgatva, illetve ezekre emlékezve a kevésbé intelligens emberek is fokozatosan felemelkedhetnek a tiszta bhakták szintjére. Egy tiszta bhaktáról, aki gondolatait állandóan Krsna lótuszlábaira szögezi, s mindig nagy odaadással szolgálja Őt, soha nem szabad azt gondolnunk, hogy ebben az anyagi világban él. Sri Rupa Gosvámi szerint azt, aki testével, elméjével és cselekedeteivel mindig Krsna-tudatos tettekbe merül, már ebben a testében felszabadultnak kell tekintenünk. A Bhagavad-gita ezt szintén megerősíti: akik nagy odaadással szolgálják az Urat, azok már túljutottak az anyagi feltételekhez kötöttség szintjén. Krsna azért jelenik meg, hogy bhaktáinak és a nem bhaktáknak egyaránt esélyt adjon az élet végső céljának felismerésére. Hívei közvetlenül is megpillanthatják és imádhatják Őt, akik pedig még nem bhakták, lehetőséget kapnak arra, hogy megismerjék tetteit, s így ugyanerre a szintre juthassanak el.

— Ó, kedves Urunk, ó, legfelsőbb irányító! Amikor megjelensz a földön, a Kamsához és Jarásandhához hasonló démonok elpusztulnak, és szerencse köszönt a világra. Amikor e földön jársz, lótuszlábaid nyomokat hagynak: a zászló, a háromágú szigony és a villám jelét. Ezzel tünteted ki a földet, és bennünket is a mennyei bolygókon, akik láthatjuk e csodás jeleket.

— Ó, kedves Urunk! — folytatták a félistenek. — Te megszületetlen vagy, s így megjelenésed egyetlen oka az lehet, hogy örömödet leled kedvteléseidben. — Bár a Bhagavad-gita szerint Krsna azért szállt alá, hogy megvédelmezze bhaktáit és elpusztítsa a démonokat, valójában a bhaktákkal való örömteli találkozás kedvéért, s nem is annyira a démonok elpusztítása miatt jelenik meg. A démonokat az anyagi természet is egykettőre meg tudja semmisíteni.

— Az anyagi természet tettei és visszahatásai — a teremtés, a fennmaradás és a megsemmisülés — automatikusan mennek végbe, de a szent nevednél oltalmat kereső bhakták kellő védelemben részesülnek, hiszen neved nem különbözik személyedtől. — A bhakták megvédelmezése és a démonok elpusztítása tulajdonképpen nem feladata az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Amikor megjelenik, azt csak transzcendentális öröméért teszi. Megjelenésének nem lehet más oka.

— Kedves Urunk! Hódolattal borulunk le Előtted, a Yadu-dinasztia legkiválóbbja lótuszlábai előtt. Korábban hal, ló, teknős, félig ember-félig oroszlán, vadkan, hattyú, Rámacandra, Parasuráma vagy más inkarnációdban jelentél meg, csupán azért, hogy oltalmat nyújts bhaktáidnak. Most, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként jöttél el, arra kérünk, oltalmazz meg minket is a három világban, s háríts el minden akadályt, ami békés életünk útjában állhat!

— Ó, kedves Devaki anya! Méhedben az Istenség Legfelsőbb Személyisége rejtőzik, aki teljes értékű kiterjedéseivel együtt száll alá. Ő az Istenség eredeti Személyisége, akinek megjelenése mindenkire áldást hoz. Ne félj hát bátyádtól, Bhoja királyától, hiszen fiad, az Úr Krsna, az Istenség eredeti Személyisége azért száll alá, hogy oltalmába vegye a jámbor Yadu nemzetséget. Nem egyedül jelenik meg, hanem közvetlen, teljes értékű kiterjedésével, Balarámával együtt.

Devaki nagyon aggódott Krsna miatt — rettegett Kamsától, aki eddig sorban megölte gyermekeit. A Visnu-purána szerint a félistenek többször is felkeresték feleségeikkel együtt Devakit, s bátorították: ne féljen attól, hogy bátyja, Kamsa elpusztítja születendő gyermekét. Krsna, aki a méhében volt, nem csak azért jelenik meg, hogy könnyítsen a világra nehezedő terhen. Legfőképpen azért jön el, hogy megvédje a Yadu nemzetség érdekeit, valamint Devakit és Vasudevát. Krsna Vasudeva elméjéből Devaki elméjébe, majd a méhébe került át, ezért az összes félisten nagy tisztelettel imádta Devakit, Krsna anyját.

Miután ekképp magasztalták az Úr transzcendentális formáját, az Úr Brahmá és az Úr Siva vezette félistenek mennyei bolygóikra, távoztak.

Az Úr Krsna születése

A Bhagavad-gitában Krsna kijelenti, hogy megjelenése, születése és cselekedetei mind transzcendentálisak, s aki valóban megérti őket, azonnal alkalmassá válik arra, hogy eljusson a lelki világba. Krsna megjelenése — születése — nem hasonlítható egy közönséges ember világra jöttéhez, aki múltbeli cselekedetei miatt kénytelen anyagi testet ölteni. Ahogy az előző fejezetből is kiderült, az Úr saját örömére jelenik meg. Amikor elérkezett Krsna megjelenésének ideje, a csillagok állása rendkívül kedvezőre fordult. A csillagképben a Brahmá közvetlen irányítása alatt álló Rohini csillag hatása vált uralkodóvá, ami nagyon jó jelnek számít. A különböző csillagállásokon túl az asztrológia a bolygók egymáshoz viszonyított helyzetéből adódó kedvező és kedvezőtlen pillanatokkal is számol. Krsna születésekor a bolygórendszerek olyan alakzatokba rendeződtek, melyek hatására minden kedvezővé vált. Szerte a világon — keleten, nyugaton, délen és északon — jólét és béke uralkodott. Szerencsés csillagok ragyogtak az égen, s a városokban, a falvakban, a legelőkön és az emberek elméjében a szerencse és a bőség jelei mutatkoztak. A folyók bővizűen hömpölyögtek, a tavakon szebbnél szebb lótuszvirágok pompáztak. Az erdők pávákkal, gyönyörű madarakkal voltak teli, a ligeteket hangos csivitelés, rikoltozás töltötte be. Párjukkal táncot lejtettek a pávák, a lágy szellő finom virágillatot sodort, s mindenkit borzongatóan jóleső érzés kerített hatalmába. A bráhmanák — akiknek az életében a különböző tűzáldozatok fontos szerepet játszottak — otthonukat most nagyon kellemesnek találták áldozataik elvégzéséhez. Eddig már-már úgy tűnt, a démoni királyok gáncsoskodása miatt végérvényesen kihunyt az áldozati tűz a bráhmanák házioltárain — most azonban háborítatlanul lobbanhatott fel a tűzceremóniák lángja. Az áldozati tilalom miatt nagy kiábrándultság lett úrrá a bráhmanák elméjén, értelmén és tettein. Krsna születésének pillanatában azonban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének eljövetelét tudtul adó transzcendentális égi hangok hatására, az ő szívüket is határtalan boldogság árasztotta el.

A Gandharvák és a Kinnarák énekükkel, Siddhaloka lakói és a Cáranák pedig imáikkal magasztalták az Istenség Személyiségét. A mennyei bolygókon az angyalok és a vidyádharák feleségeikkel együtt boldog táncra perdültek, a nagy bölcsek és a félistenek pedig örömükben virágesőt szórtak a magasból. A tengerparton lágyan csobogtak a hullámok, s a távolból a tenger fölött úszó felhők kellemes, fület gyönyörködtető mennydörgése hallatszott.

Amikor minden készen állt, a mindenki szívében jelen lévő Sri Visnu az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként megjelent az éj sötétjében az istennői szépséggel tündöklő Devaki előtt. Megjelenése olyan volt, mint a teliholdé, mely ott ragyogott a keleti horizonton azon az éjjelen. Felmerülhet azonban az az ellenvetés, hogy Sri Krsna a fogyó hold nyolcadik napján jelent meg: hogyan lehetett aznap mégis telihold? Ennek az volt az oka, hogy mivel Krsna a hold jegyében álló Yadu nemzetség sarjaként szállt alá, ez olyan örömmel töltötte el a holdat, e nemzetség ősatyját, hogy a Legfelsőbb Úr kegyéből teljes pompájában jött föl az égre.

A Khamanikya című csillagászati írás részletesen leírja, milyen is volt a csillagok állása Krsna megjelenésének idején. Ez a forrás is megerősíti, hogy abban az áldásos pillanatban a Legfelsőbb Brahman, az Abszolút Igazság született meg. A csodálatos négykarú gyermek, akit Vasudeva látott maga előtt, kagylókürtöt, buzogányt, cakrát és lótuszvirágot tartott a kezében. Mellkasán Şrivatsa-jel díszlett, kaustubha-köves nyakéket és sárga selyemruhát viselt. Teste tündöklő fekete felhőként ragyogott, fejét vaidúrya-drágakővel kirakott sisak koronázta. Haja dúsan omlott alá, testét pompás karkötők, fülön függők, és egyéb ékszerek pazar tömege díszítette. Vasudeva ámulva figyelte a csodálatos jelenséget. Hogyan lehet egy újszülött gyermek így felékesítve? Megértette, hogy maga az Úr Krsna jelent meg előtte, s nagyon meghatódott. Vasudeva alázatosan azon töprengett, vajon miért éppen az ő fiaként szállt alá eredeti formájában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mikor ő csak egy egyszerű ember, aki az anyagi természet befolyása alatt áll, s jelenleg Kamsa börtönében sínylődik. Egyetlen közönséges gyermek sem születik négy karral, gyönyörű ruhákban és felékszerezve, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének összes ismertetőjegyével. Újra és újra gyermekére pillantott, s azt latolgatta, miképpen ünnepelhetné meg a kivételes eseményt. „A fiúgyermek születését mindig méltóképpen megünneplik — gondolta. — Családomban, bár most itt raboskodom a börtönben, maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelent meg. Vajon hogyan ünnepelhetném meg méltó módon ezt a szerencsés pillanatot?” Amikor Vasudeva, akit másképpen Ánakadundubhinak is neveznek, ránézett újszülött gyermekére, olyan boldogság töltötte el, hogy sok ezer tehenet akart a bráhmanáknak adományozni. A védikus hagyományok szerint a ksatriya uralkodók temérdek adományt osztanak szét a hálaadó ceremóniák során. A bráhmanáknak és a bölcseknek például aranydíszekkel felékesített teheneket szokás ajándékozni. Vasudeva is szeretett volna adományozó szertartást rendezni, hogy megünnepelje Krsna megjelenését, de erre nem volt módja, mivel Kamsa börtönében raboskodott. Ezért aztán csupán gondolatban adományozott sok-sok ezer tehenet a bráhmanáknak.

Amikor Vasudeva meggyőződött arról, hogy újszülött fia maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, leborulva, összekulcsolt kézzel imádkozni kezdett Hozzá. Transzcendentális állapotában még Kamsától való félelméről is megfeledkezett. Az újszülött csecsemő ragyogása betöltötte az egész termet.

Így imádkozott Vasudeva az Úr Krsnához:

— Ó, kedves Uram, tudom, ki vagy! Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Felsőlélek minden élőlény szívében, az Abszolút Igazság. Örökkévaló formádban jelentél meg, melyet most a tulajdon szemünkkel láthatunk. Tudom, azért jelentél meg, mert meg akarsz szabadítani Kamsától való félelmemtől. Nem tartozol az anyagi világhoz, mert Te vagy az, aki az anyagi természetre pillantva előidézed a kozmikus megnyilvánulást. Felmerülhet a kérdés, miképpen lehetséges, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki pillantásával megteremti az egész anyagi világot, Vasudeva felesége, Devaki méhébe került. Vasudeva következő szavai azonban minden félreértést eloszlatnak:

— Kedves Uram, nincs abban semmi rendkívüli, hogy Devaki méhében jelentél meg, hiszen a teremtés is hasonlóan zajlott le. Mahá-Visnuként az Okozati-óceánon feküdtél, s légzésed nyomán számtalan univerzum jött létre. Ezután Garbhodakasáji Visnuként minden univerzumban megjelentél, majd Ksirodakasáji Visnuként kiterjedve, az élőlények szívébe, sőt, az atomokba is behatoltál. Hasonlóképpen költöztél Devaki méhébe is. Úgy tűnik, mintha a méhében lennél, ám mégis mindent átható maradsz. Egyidejű behatolásod és kívülmaradásod rejtélyét a következő anyagi példa még érthetőbbé teszi. A teljes anyagi energia a tizenhat elemre tagolódva is megőrzi teljességét. Az anyagi test nem más, mint az öt durva anyagi elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) keveréke. Egy anyagi test láttán azt gondolhatnánk, hogy alkotóelemei újonnan lettek teremtve, pedig valójában azok a testen kívül is léteznek. Ugyanígy, amikor Devaki méhében megjelensz, egyúttal azon kívül is létezel. Mindig saját hajlékodon tartózkodsz, mégis képes vagy rá, hogy különböző formák millióit öltsd egyidejűleg magadra.

— Nagy intelligenciára van szükség ahhoz, hogy megérthessük, miként is jelensz meg, hiszen az anyagi energia is Belőled árad ki. Te vagy az anyagi energia eredeti forrása, épp úgy, ahogy a fénynek a nap a forrása. S ahogy a napsugarak sosem takarják el a napot, az anyagi energia sem fedhet el Téged, hiszen csak egyik kiáradásod. Látszólag az anyagi kötőerők befolyása alatt állsz, valójában azonban azok soha nem fedhetnek be Téged. Ez a kiváló értelemmel megáldott bölcselők véleménye. Más szóval, habár látszólag az anyagi energián belül jelensz meg, az sohasem fed be Téged.

A védikus szentírások szerint a Legfelsőbb Brahmanból kiáradó fény az, ami mindent ragyogóvá varázsol. A Brahma-samhitából megtudhatjuk, hogy a brahmajyoti, a Brahman-sugárzás, a Legfelsőbb Úr testéből árad, s ez a sugárzás minden teremtés forrása. A Bhagavad-gitában is az áll, hogy a brahmajyoti Krsna testének ragyogása. Krsna tehát mindennek az eredeti oka. A kevésbé intelligens emberek azonban azt hiszik, hogy amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll az anyagi világba, anyagi tulajdonságokat ölt magára. Az ilyen elképzelések azonban nem vallanak túl nagy intellektuális érettségre.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetve és közvetlenül mindenütt ott van; az anyagi teremtésen belül és kívül egyaránt létezik. Nemcsak Garbhodakasáji Visnuként van jelen az anyagi teremtésben, hanem az atomokba is behatol. Az atomok léte tehát Krsna jelenlétének köszönhető. Krsna lététől semmi sem választható el. A Védák arra utasítanak, hogy mindennek az ősokát, a Legfelsőbb Lelket kell felkutatnunk, mert semmi sem létezik a Legfelsőbb Lélektől függetlenül. Az anyagi természet is az Ő energiájának egyik átalakulása. Az élettelen anyag és az életerő — a lélek — egyaránt Krsna kiterjedése. Csak az ostobák képzelik azt, hogy megjelenésekor egyben az anyagi feltételeknek is aláveti magát az Úr. Még ha úgy is tűnik, hogy anyagi testet öltött magára, akkor sem áll az anyagi körülmények befolyása alatt. Krsna tehát megjelent, és sorra megcáfolta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megjelenése és eltávozása körüli tökéletlen következtetéseket.

— Ó, Uram! Megjelenésed, léted és eltávozásod az anyagi kötőerők fölött áll. Te vagy mindennek az irányítója, a Legfelsőbb Brahman menedéke, így Veled kapcsolatban semmi sem elképzelhetetlen vagy ellentmondásos. Az anyagi természet, ahogy azt Te is elmondtad, az irányításod alatt működik, éppen úgy, ahogy egy kormánytisztviselő is a kormányfő utasításai alapján tevékenykedik. Az irányításod alatt álló tevékenységek nem befolyásolhatnak Téged. Mivel Te vagy a Legfelsőbb Brahman, minden Benned lakozik, s mivel az anyagi természet működését is Te irányítod, e tevékenységek egyike sincs rád hatással.

— Suklamnak neveznek, vagyis „fehérnek”. A Şuklam („fehérség”) szó a minden anyagi tulajdonságtól mentes Abszolút Igazságot szimbolizálja. Az Úr Brahmát raktának, vörösnek is nevezik, mert a teremtést szolgáló szenvedély minőségét képviseli. A sötétséget az Úr Sivával társítják, mivel ő semmisíti meg a világegyetemet. Jóllehet a kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és megsemmisítését energiáid végzik, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőereje nem befolyásol Téged. A Védák is megerősítik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mentes az anyagi tulajdonságoktól — harir hi nirgunah sáksát —, és személyéből teljes mértékben hiányzik a szenvedély és a tudatlanság kötőereje.

— Ó, Uram, Te vagy az Istenség Személyisége, a leghatalmasabb! Te tartod fenn a világmindenség rendjét. Bár Te vagy a legfőbb irányító, végtelenül kegyesen megjelentél családomban. Meggyőződésem, hogy beteljesíted eljöveteled célját, s mind egy szálig végzel a királyi ruhába öltözött démoni uralkodókkal és követőikkel.

— Azért jelentél meg, tudom, hogy elpusztítsd a barbár Kamsát és híveit. Megjövendölték neki, hogy kezed között leli majd halálát, ezért sorra megölte bátyáidat, s most is csak születésed hírére vár. Amint tudomást szerez megjelenésedről, nyomban idesiet majd fegyvereivel, hogy megöljön Téged! Vasudevát követően Devaki mondta el imáit, akit Kamsa tette még mindig rémületben tartott.

Így szólt:

— Drága Uram! A védikus írások eredetinek nevezik Visnuból kiáramló örök formáidat: Náráyanát, az Úr Rámát, Hayasirsát, Varáhát, Nrsimhát, Vámanát, Baladevát s milliónyi más inkarnációdat. Te vagy az eredeti Úr, hiszen inkarnációid kívül állnak az anyagi teremtésen: már az univerzum teremtése előtt is léteztek. Mindent átható örök formáidat tökéletes tudás és boldogság jellemzi. E formák önmagukban ragyogóak, változatlanok, s anyagi tulajdonságoktól mentesen, a transzcendentális jóság szintjén végzik örök kedvteléseiket. Nem vagy egy adott formához kötve, hiszen mindegyik transzcendentális formád önmagában teljes, örökkévaló. Te vagy a Legfelsőbb Úr, Visnu.

— Amikor sok millió év múltán az Úr Brahmá élete véget ér, elkezdődik majd az anyagi teremtés megsemmisülése: az öt fizikai elem — a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter — a mahat-tattvába olvad. A mahat-tattva ezután az idő parancsára a megnyilvánulatlan anyagi energia egészébe, majd ez utóbbi a pradhánába, az energia forrásába olvad bele, a pradhána pedig végül Benned olvad fel. A teljes kozmikus megnyilvánulás megsemmisülése után tehát egyedül Te maradsz fenn — transzcendentális neveddel, formáddal, tulajdonságaiddal és környezeteddel együtt.

— Ó, Uram, tisztelettel és hódolattal borulok le Előtted, a megnyilvánulatlan energia egészének irányítója, az anyagi természet végső forrása előtt. Uram, a teljes kozmikus megnyilvánulás az idő befolyása alatt áll, legyen az egyetlen pillanat vagy egy teljes esztendő. Minden a Te irányításod alatt működik, s Te vagy minden energia forrása.

— A feltételekhez kötött lelkek kivétel nélkül mind folytonosan egyik testből a másikba, egyik bolygóról a másikra menekülnek, s mégsem szabadulnak meg a születés és halál béklyóiból. De amikor egy szorongó élőlény lótuszlábaidnál keres menedéket, nem kell többé rettegnie a félelmetes haláltól. — Devakinak ezt a kijelentését maga az Úr támasztja alá a Bhagavad-gitában. Hiába vándorol az élőlény szerte az univerzumban Patalalokától Brahmalokáig, nem menekülhet el a születés, a halál, a betegség és az öregség elől — mondja Krsna. Ha azonban eljut Isten birodalmába — folytatja az Úr —, nem kell többé visszatérnie az anyagi világba.

— Kérlek hát, oltalmazz meg Ugrasena fia, Kamsa kegyetlen kezétől! Hozzád imádkozom, ments ki e félelmetes helyzetből, hiszen Te mindig kész vagy megvédeni azokat, akik Téged szolgálnak. — Devaki szavait Krsna is megerősíti, amikor így biztatja Arjunát a Bhagavad-gitában: „Ó, Kaunteya, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” Devaki oltalomért könyörgött Krsnához, de anyai szeretetének is hangot adott: — Jól tudom, hogy transzcendentális formádat csak a nagy bölcsek pillanthatják meg meditációjuk során, mégis rettegek a gondolattól, mi történik majd, ha Kamsa is tudomást szerez megjelenésedről. Kérlek hát, válj láthatatlanná anyagi szemeink számára! — Más szóval arra kérte az Urat, hogy egy közönséges gyermek alakját öltse magára. — Kamsától való rettegésem egyetlen oka az, hogy nagyon féltelek Téged. Ó, Madhusˇdana, bátyám talán még nem értesült róla, hogy megszülettél. Kérlek hát, rejtsd el négykarú formádat, mely Visnu jelvényeit — a kagylókürtöt, a cakrát, a buzogányt és a lótuszvirágot — tartja kezében! Kedves Uram, a kozmikus megnyilvánulás pusztulása után az egész univerzum visszakerül a hasadba, engem mégis abban a kegyben részesítettél, hogy megjelentél a méhemben. Csodálattal tölt el, hogy úgy cselekszel, mint egy közönséges halandó, csak hogy örömet szerezz a bhaktádnak.

Krsna végighallgatta Devaki szavait, s így válaszolt:

— Kedves anyám! Sváyambhuva Manu korszakában atyám, Vasudeva a Prajápatik egyike volt, és Sutapának hívták, te pedig az ő felesége, Prsni voltál. Akkoriban történt, hogy az Úr Brahmá, mivel növelni kívánta a népességet, utódok nemzésére szólított fel benneteket. Szigorú lemondásaitok révén ti képesek voltatok uralkodni az érzékeiteken, s hűségesen követtétek a vallás elveit. A yoga-rendszer légzőgyakorlatainak köszönhetően el tudtátok viselni az anyagi természet minden kellemetlenségét, az esős évszakot, a vadul tomboló szélvihart és a perzselő napsugarakat. Szívetek ez által megtisztult, s úrrá lettetek az anyagi természet befolyása fölött is. Mértékletességből csupán lehullott faleveleken éltetek, s a nemi vágyakat is legyőzve, egy kivételes áldás reményében kitartóan imádtatok Engem. A félistenek időszámítása szerint tizenkétezer évig vezekeltetek, mindvégig Rám szögezve elméteket. Odaadó szolgálatotok és az, hogy a szívetek mélyén mindig Rám gondoltatok, nagyon boldoggá tett Engem. Ezért, ó, bűntelen anya, a te szíved mindig tiszta. Óhajodnak eleget téve akkor is megjelentem előtted ugyanebben a formámban, s azt tudakoltam, mi a legfőbb kívánságod. Elmondtad, mennyire szeretnéd, ha a fiadként jelennék meg. Ott álltál Velem szemtől szemben, s mégsem az anyagi kötöttségtől való teljes megszabadulást kérted, hanem azt, hogy legyek a fiad. Mikor a Legfelsőbb Úr emberi formában jelenik meg, szüksége van egy anyára és egy apára. Az Úr tehát, hogy megjelenhessen az anyagi világban, kiválasztotta szüleit: Prsnit és Sutapát. Sem Prsni, sem Sutapá nem vágyott ezért a felszabadulásra. Az Úr transzcendentális odaadó szolgálata jóval fontosabb, mint a felszabadulás. Krsna azonnal felszabadíthatta volna Prsnit és Sutapát, de későbbi megjelenéseire gondolva inkább az anyagi világban tartotta őket, amint azt a Srimad-Bhagavatam ezt követő versei is elmagyarázzák. Az Úr tehát teljesítette vágyukat, s kegyéből a szüleivé válhattak. A vezekléssel felhagyva újra a férj és a feleség szerepét vállalták magukra, hogy megfoganhasson gyermekük, azaz maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mikor elérkezett az ideje, Prsni teherbe esett, és világra hozta gyermekét.

— Nevem akkor Prsnigarbha volt — mondta az Úr Devakinak és Vasudevának. — Abban az áldásban részesítettelek benneteket, hogy háromszor jelenek meg a fiatokként. Először tehát Prsnigarbha néven, Prsni és Sutapá gyermekeként születtem meg. A következő korszakban — mint Aditi és Kasyapa — szintén megszülettetek, s Upendra néven lettem újra a gyermeketek. Törpeként jelentem meg, ezért Vámanadevának is neveztek. Most, harmadszorra, pedig mint Krsna lettem a fiatok. Azért Visnu-formámban jelentem meg, hogy egyértelmű legyen a számotokra: újra Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége jöttem el. Közönséges csecsemőként is megjelenhettem volna, de akkor, ó, anyám, nem hitted volna el, hogy ismét az Istenség Legfelsőbb Személyisége költözött méhedbe. Kedves szüleim, nagy szeretettel és odaadással már többször is felneveltetek saját fiatokként, ezért nagyon boldog vagyok, és nagy hálával tartozom nektek. Biztosítalak benneteket, ezúttal hazatérhettek, vissza Istenhez, hiszen tökéletesen végrehajtottátok küldetéseteket. Tudom, mennyire aggódtok Miattam, s milyen rettentően féltek Kamsától. Kérlek hát, Vasudeva, hamar vigyél Gokulába, és cserélj ki Yasodá újszülött kislányával! — Szavai végeztével az Úr szülei szeme láttára közönséges csecsemővé változott, majd elhallgatott. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kérésére Vasudeva éppen Gokulába készült fiával a karján, amikor Nandának és Yasodának lánya született. Ő volt Yogamáyá, az Úr belső energiája. Yogamáyá megjelenésének hatására Kamsa palotájában mindenki mély álomba merült, főképpen az ajtónállók, s a palota bereteszelt és leláncolt kapui maguktól kinyíltak. Koromsötét éjszaka volt, de ölében a kis Krsnával Vasudeva éppoly tisztán látott, mintha nappali verőfény lett volna.

A Caitanya-caritámata a napfényhez hasonlítja Krsnát. Bárhol jelenjék is meg Krsna, a sötétséghez hasonlatos illuzórikus energia nem maradhat ott tovább. A börtönajtók maguktól feltárultak, s amikor ölében Krsnával Vasudeva kilépett a kapun, szertefoszlott a sötétség. Odakint villámlott, heves vihar és felhőszakadás tombolt, de az Úr Sesa — kígyó formájának csuklyáit széttárva — ernyőt formált Vasudeva feje fölé, hogy megvédje őt az esőtől. A Yamuná partján is hatalmas szélvihar tombolt — a folyó tajtékzott, hatalmas hullámokat korbácsolt rajta a szél. Ám az ítéletidő ellenére a folyó éppúgy utat nyitott nekik, akár az Indiai-óceán Rámacandrának, amikor az hidat épített az öböl vizén. A túlparton, Gokulában, Vasudeva Nanda Mahárája palotájához sietett. A tehénpásztorok mind mélyen aludtak. Vasudeva, a kedvező alkalmat kihasználva, csöndesen belépett Yasodá lakosztályába, s kicserélte a fiát Yasodá újszülött lányával. Sietve visszatért Kamsa börtönébe, nesztelenül Devaki ölébe fektette a gyermeket, majd újra magára tette a láncokat, nehogy Kamsa megsejtse, mi minden történt az éjszaka leple alatt.

Yasodá, aki mély álomba merült a szülés fáradalmai után, ébredése után csak arra emlékezett, hogy megszületett a gyermeke, de arra már nem, vajon fiúnak vagy lánynak adott-e életet.