Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen: I. RÉSZ - 4.) Fejezet - A Hindu vallás és filozófia - Az önmegvalósítás és a tökéletesség hindu útja

Egy tökéletes yogi nyolcféle felsőbbrendű eredményt érhet el: 1) Kisebbé válhat, mint egy atom; 2) nagyobb lehet, mint egy hegy; 3) könnyebb lehet, mint a levegő; 4) nehezebb lehet, mint a fém; 5) elérhet minden anyagi eredményt, amelyre vágyik (bolygót teremthet például); 6) képes lehet kontrollálni másokat, akár az Úr; 7) szabadon utazhat az univerzumban (és azon túl); 8) megválaszthatja saját halálának idejét és helyét, s ott születhet meg újra, ahol akar.

Az általánosan gyakorolt yoga rendszer légzési gyakorlata csupán a kezdete a rendszernek. A Felsőlelken való meditálás csak egy lépés előre. Csodálatos anyagi eredmények elérése is csak egy lépés előre. Ám a Felsőlélekkel való közvetlen kapcsolat és az általa adott utasítások elfogadása a legmagasabb szintű tökéletesség.

A yoga légző gyakorlatai és a meditáció gyakorlása nagyon nehéz ebben a korban. Még ötezer évvel ezelőtt is nehéz volt, másképp Arjuna nem utasította volna el Krsna tervét. Ezt a Kali korszakot elesett korszaknak nevezik. Az emberek manapság rövid életűek, s nagyon lassúak az önmegvalósítás, a lelki élet megértésében. Leginkább szerencsétlenek, s ezért ha valakit egy kicsit is érdekel az önmegvalósítás, azt sok-sok szélhámos vezeti félre. Az egyetlen út a yoga tökéletes szintjének megvalósításához, ha követjük a Bhagavad-gitá elveit, ahogyan azokat az Úr Caitanya Maháprabhu gyakorolta. Ez a yoga gyakorlásának legegyszerűbb és legmagasabb rendű tökéletessége.

A Krsna-tudat nem olyan dolog, amelyet mi hoztunk létre elmebeli spekulációnkkal. Ezt a Bhagavad-gitá írja elő, amely azt mondja, hogy ha mi Krsnáról gondolkozunk, Krsnáról énekelünk, Krsnával élünk, Krsnával eszünk, Krsnáról beszélünk, Krsnában reménykedünk, Krsnában létezünk, minden kétség nélkül visszatérünk Krsnához. Ez a Krsna-tudat lényege.

A Bhagavad-gitá mondja. Ott Krsna így szól: „Amikor megjelenek, misszióm az, hogy felszabadítsam a jámborokat és megsemmisítsem a gonoszokat.” Amikor Krsna megjelent, sok démont kellett megölnie. Ha Visnu képét nézzük, láthatjuk, hogy kagylókürtöt, lótuszvirágot, buzogányt és cakrát tart. Az utóbbi kettő a démonok, megölésére van. Ebben a világban az embereknek két osztálya van: a démonok és a bhakták. A bhaktákat félisteneknek nevezik; majdnem olyanok, mint Isten, mert isteni tulajdonságokkal rendelkeznek. A bhaktákat isteni személyeknek nevezik, a nem bhaktákat — az ateistákat — pedig démonoknak. Tehát Krsna — vagyis Isten — két misszióval jön: megvédelmezni a bhaktákat és elpusztítani a démonokat.

Ebben a korban azonban más fegyvere van. Ez a fegyver nem buzogány, cakra vagy más halálos fegyver — az Ő fegyvere az Önnön valójából áradó Felsőbbrendű Szeretet és Személyiségéhez való örök vonzalom.

Hasonlóképp, ebben a korban azok, akiknek elegendő intelligenciájuk van, elfogadják ezt a sankirtana mozgalmat és gyorsan fejlődnek. Az Úr Caitanyát „arany avatárának” nevezik.

„Avatára” azt jelenti: „aki leszáll, aki lejön”.

Ahogyan valaki lejöhet egy épület ötödik vagy a századik emeletéről, az avatára a lelki ég lelki bolygóiról jön le. Az ég, amelyet szabad szemmel vagy teleszkóppal látunk, az csak az anyagi ég. De túl ezen van egy másik égbolt, amelyet lehetetlen meglátni a szemeinkkel vagy a műszereinkkel. Ezt az információt találjuk a Bhagavad-gitában — ez nem puszta képzelődés. Krsna azt mondja, hogy az anyagi égbolton túl van egy másik égbolt, a lelki égbolt. Krsna szavát úgy kell elfogadnunk, ahogyan van.

A Srimad-Bhágavatamban megtaláljuk az avatárák felsorolását, s ott Úr Buddha neve is szerepel. A Srimad-Bhágavatam ötezer évvel ezelőtt íródott, és különféle neveket említ az elkövetkezendő időkre. Elmondja, hogy az Úr, mint Úr Buddha fog megjelenni, akinek anyját Ańjanának hívják, s Gayában jelenik majd meg. Buddha kétezer hatszáz évvel ezelőtt jelent meg, s a Srimad-Bhágavatam, amely ötezer éve íródott, megemlíti, hogy a jövőben meg fog jelenni. Ugyanígy az Úr Caitanyáról is említést tesz, valamint megemlíti a Kali-yuga utolsó avatáráját is. Ebben a korban az utolsó avatára Kalki. Egy Visnu-yasá nevű bráhmana fiaként jelenik majd meg, egy Sambhalának nevezett helyen. Indiában van egy hely, amit így neveznek, ezért valószínű, hogy az Úr ott fog megjelenni.

A Védikus Irodalom hitelessége, és olyan nagy és rendíthetetlen Gosvámik, mint Jiva Gosvámi — aki a legnagyobb tudós és filozófus volt a világon — alapján elfogadhatjuk az Úr Caitanyát Krsna inkarnációjaként.

Krsna azt mondja a Bhagavad-gitában: „Kedves Arjuna, ha valaki megérti megjelenésemet, eltávozásomat és cselekedeteimet, az — mivel megértette ezt — megkapja azt a lehetőséget, hogy a lelki világban szülessen meg, miután ezt a testet elhagyta.” El kell hagynunk ezt a testet — ma, holnap vagy talán holnapután. El kell hagynunk ezt a testet. De annak, aki megértette Krsnát, nem kell elfogadnia egy másik anyagi testet. Egyenesen a lelki világba megy és a lelki bolygókon születik meg. Tehát Krsna azt mondja, hogy amint az ember megkapja ezt a testet — mindegy, hogy indiai, vagy a Holdról, vagy a Napról, vagy a Brahmalokáról való —, az embernek tudnia kell, hogy ez bűnös tetteinek az eredménye. A bűnös cselekedeteknek vannak szintjei, így a bűnösség foka szerint kap az ember egy anyagi testet. Ezért valódi problémánk nem az, hogy hogyan együnk, aludjunk, párosodjunk és védekezzünk — valódi problémánk az, hogy olyan testet kapjunk, amely nem anyagi, hanem lelki. Ez a végső megoldás minden problémára. Krsna garantálja, hogy ha valaki meghódol Neki, ha valaki teljesen Krsna-tudatossá válik, akkor Ő megvédi bűnös életének minden visszahatásától.

Ez az odaadó szolgálat a sravana módszerével kezdődik. sravana azt jelenti: „hallás”, kirtana pedig azt jelenti, hogy „dicsőítés”. Az egyik embernek jellemeznie kell, a másiknak pedig hallania — vagy ugyanaz az ember jellemezhet és hallhat is. Nincs szüksége senki segítségére. Amikor a Hare Krsnát vibráljuk, akkor vibráljuk is és halljuk is. Ez így teljes. Ez a tökéletes folyamat. De mi ez a vibrálás és hallás? Visnuról, Krsnáról kell vibrálnunk és hallanunk. Nem bármi másról. Sravanam kirtanam visnoh: a hallás folyamatával érthetjük meg Visnut, a mindent átható Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Az emberi életnek az a célja, hogy előrelépjünk a felszabadulás ösvényén. Ezt apavargának hívják, a kötöttségektől való mentességnek. Kötöttek vagyunk. Az anyagi test elfogadása azt jelenti, hogy már kötöttek vagyunk. De nem a kötöttség folyamatában kell fejlődnünk. Amíg az elme a karmában merül el, addig anyagi testet kell elfogadnunk.

Minden Védikus Írás megerősíti, hogy az embernek a Legfelsőbb Abszolút Igazságon, Visnun kell meditálnia, és nem bármi máson. Ám a különböző korokra különböző meditációs folyamatok ajánlottak. A misztikus yoga meditációs folyamata lehetséges volt a Satya-yugában, amikor az emberek sok ezer évig éltek. Abban a korban a nagy yogi, Válmiki Muni hatvanezer évig meditált. Ez tehát egy hosszú időt igénylő folyamat, amely nem végezhető ebben a korban. Ha valaki komédiázni akar, az egy másik dolog. De ha valaki tényleg akarja ezt a meditációt gyakorolni, annak nagyon hosszú időbe telik, míg tökéletességre viszi. A következő korban, a Tretá-yugában a Védákban ajánlott különböző szertartásos áldozatok végzése volt a megvalósítás folyamata. Az azt követő korszakban, a Dvápara-yugában a folyamat a templomi imádat volt. A jelenlegi korban ugyanezt a eredményt lehet elérni a hari-kirtanával, Hari, Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítésével.

Hogy megoldja a születési hely szegmens problémát, az Úr Caitanya Maháprabhu előírta a Hare Krsna vibrálását. Ahogy a Hare Krsna vibrálása megtisztítja a szívet, az anyagi létezés lángoló tüze kialszik. Hogyan alszik ki? Amikor tisztítjuk a szívünket, megvalósítjuk, hogy nem tartozunk ehhez az anyagi világhoz. Mivel az emberek az anyagi világgal azonosítják magukat, azt gondolják: „Indiai vagyok, angol vagyok, ez vagyok, az vagyok.” De ha valaki vibrálja a Hare Krsna mantrát, akkor megvalósítja, hogy ő nem ez az anyagi test. „Nem tartozom ehhez a testhez vagy az anyagi világhoz. Lélek vagyok, a Legfelsőbb szerves része. Örök kapcsolatom van Vele, és nincs semmi közöm az anyagi világhoz.” Ezt hívják felszabadulásnak, tudásnak. Ha nincs közöm az anyagi világhoz, akkor felszabadultam. Ezt a tudást hívják brahma-bhútának. Annak a személynek, aki megvalósította ezt, nincs kötelessége. Mivel létezésünket az anyagi világgal azonosítjuk, nagyon sok kötelességünk van.

Ne gondold, hogy a Krsna-tudat egy új vallás. A hindu vallásnak és filozófiának a Krsna-tudat az alapja és végső soron a mozgatórugója. Aki nem fogadja el Krsnát, az a hindu vallást sem fogadja el, és ezáltal, nem tud felszabadult lélek lenni, így öröké az anyagi világban fog maradni a lelke, továbbá soha de soha nem fog menekülni a saját karmájától, így mindig el kell majd fogadnia egy bizonyos anyagi testet itt a Földön.

A transzcendentális vibráció, amely a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare vibrálásával jön létre, a legmagasabb szintű módszer arra, hogy felélesszük transzcendentális tudatunkat. Mint élő lelkek eredetileg mindannyian Krsna-tudatos lények vagyunk, de mivel időtlen idők óta társulunk az anyaggal, most az anyagi atmoszféra hamissá tette a tudatunkat. Az anyagi légkört, amelyben most élünk, máyának, illúziónak hívják. Máyá azt jelenti: „az, ami nincs”. És mi ez az illúzió? Az illúzió az, hogy az anyagi természet urai próbálunk lenni, miközben valójában az anyagi természet szigorú törvényeinek szorításában vagyunk. Amikor egy szolga mesterségesen utánozni próbálja mindenható mesterét, akkor azt mondják róla, hogy illúzióban van. Megpróbáljuk kihasználni az anyagi természet forrásait, de egyre jobban és jobban belekeveredünk az összetettségébe. Ezért bár keményen küzdünk, hogy meghódítsuk a természetet, egyre jobban függünk tőle. Ezt az illuzórikus harcot nyomban meg lehet állítani örök Krsna-tudatunk felélesztésével.

A Krsna-tudat nem az elme mesterséges becsapása. Ez a tudat az élőlény eredeti, természetes energiája. Amikor halljuk ezt a transzcendentális vibrációt, ez a tudat újjáéled. A meditációnak ez a legkönnyebb módszere ajánlott erre a korra. Gyakorlati tapasztalattal is meg lehet érteni, hogy a mahá-mantra, a Felszabadulást Hozó Nagy Mantra vibrálása által az ember transzcendentális eksztázist érez, amely a lelki szférából jön. Az anyagi életfelfogásban az érzék kielégítéssel vagyunk elfoglalva, mint ahogyan ezt tettük alacsonyabb, állati szinten is. Kissé felemelkedve az érzék kielégítésnek erről a szintjéről, az ember az elmebeli spekulációba kezd, azzal a céllal, hogy kikerüljön az anyagnak ebből a szorításából. Följebb emelkedve ebből a spekulatív helyzetből, amikor az ember elég intelligens, próbálja megtalálni minden ok okát — belül és kívül. Amikor pedig az ember tényleg a lelki megértés repülőgépén ül, túljutva az érzékeken, az elmén és az intelligencián, akkor valóban a transzcendentális gépen ül. A Hare Krsna mantra vibrálása a lelki szintről származik, s így túljut a tudat minden alacsonyabb szintjén — vagyis az érzékek, az elme és az intelligencia szintjén. Ezért nincs szükség arra, hogy értsük a mantra nyelvét, nincs szükség sem elmebeli spekulációra, sem intellektuális szabályozásra a mahá-mantra vibrálásához. Ez automatikus, a lelki szintről jön, ezért mindenki részt vehet benne, minden előzetes képesítés nélkül. Fejlettebb szinten, természetesen, az embernek nem szabad sértéseket elkövetnie a lelki megértés területén.

Kezdetben lehet, hogy nincs jelen a transzcendentális eksztázisnak mind a nyolc jele: 1) elnémulás, 2) izzadás, 3) a testszőr égnek meredése, 4) a hang elcsúszása, 5) remegés, 6) a test legyengülése, 7) sírás eksztázisban, 8) transz. Nem kétséges, hogy ha valaki egy ideig vibrálja ezt a mantrát, rögtön a lelki szintre kerül, amelynek első jele az a késztetés, hogy táncolni kezdünk a mantra éneklésével együtt. Ezt gyakorlatban is láthattuk. Még egy gyerek is részt vehet az éneklésben és a táncban. Természetesen annak, aki túlságosan belebonyolódott az anyagi életbe, egy kicsit tovább tart, míg eljut a kívánt szintre, de még egy ilyen anyagilag lekötött ember is nagyon gyorsan felemelkedhet a lelki életbe. Amikor a mantrát az Úr egy tiszta bhaktája vibrálja szeretettel, akkor van a legnagyobb hatása a hallgatókra, ezért a vibrálást az Úr tiszta bhaktájának ajkairól kell hallani, hogy azonnali hatást érjünk el. Amennyire lehetséges, az abhakták mantrázásától tartsuk magunkat távol. Annak a tejnek, amelyet kígyó ajkai érintettek, mérgező hatása van.

A Hará szó az Úr energiájának megszólító formája. A Krsna és Ráma szavak Magának az Úrnak a megszólításai. Krsna és Ráma azt jelenti: „legfelsőbb gyönyör”, Hará pedig az Úr legfelsőbb gyönyörenergiája, amely Hare-ra változik megszólító esetben. Az anyagi energia, amelyet máyának hívnak, egy az Úr sok energiája közül. Mi élőlények szintén energia vagyunk, az Úr határenergiája. Az élőlények felsőbbrendűek az anyagi energiához képest. Amikor a felsőbbrendű energia az alsóbbrendűvel van kapcsolatban, akkor összeegyeztethetetlen helyzet keletkezik, de amikor a felsőbbrendű határenergia a felsőbbrendű energiával, Harával, kerül kapcsolatba, akkor létrejön természetes, boldog állapota.

Ez a három szó: Hare, Krsna és Ráma a mahá-mantra természetes magjai. Ez a vibrálás lelki kiáltás az Úr és az Ő energiája felé, hogy védjék meg a feltételekhez kötött lelket. Olyan ez, mint a gyerek őszinte sírása az anyja után. Hará Anya segít bhaktáinak elérni Isten Apa kegyét, és az Úr megnyilvánul annak a bhaktájának, aki őszintén vibrálja ezt a mantrát.

Hat Gosvámi volt: Rúpa Gosvámi, Sanátana Gosvámi, Raghunátha Bhatta Gosvámi, Jiva Gosvámi, Gopála Bhatta Gosvámi és Sri Raghunátha dása Gosvámi. A go szónak három jelentése van. Go jelenti azt, hogy „föld”, jelenti azt, hogy „tehén” és jelenti azt, hogy „érzékek”. Svámi azt jelenti, hogy „mester”, így a gosvámi azt jelenti, hogy ők az érzékeik mesterei voltak. Amikor az ember az érzékei mesterévé válik, akkor fejlődést érhet el a lelki életben. Ez a svámi szó igazi jelentése. Svámi azt jelenti, hogy az ember nem szolgája az érzékeinek, hanem mestere.

A hat Gosvámi közül Rúpa Gosvámi volt a legfőbb, aki egy szép verset állított össze Caitanya Maháprabhu tiszteletére. Így ír:

anarpita-carim cirát karunayávatirnam kalau

samarpayitum unnatojjvala-rasám sva-bhakti-sriyam

harih purata-sundara-dyuti-kadamba-sandipitah

sadá hrdaya-kandare sphuratu vah saci-nandanah

(Caitanya-caritámáta, Ádi 1.4)

Kalau ezt a kort, Kali korát, a Vaskort jelenti, amely nagyon tisztátalan kor, a vita és a nézeteltérések kora. Rúpa Gosvámi azt mondja, hogy ebben a Kali-korban, amikor minden veszekedésből és vitából áll, „Te leszálltál, hogy elhozd a legmagasabb rendű Istenszeretetet.”

Samarpayitum unnatojjvala-rasám: nem csak a legfelsőbb, hanem egy ragyogó rasát vagy transzcendentális kedvet. Purata-sundara-dyuti: a színed olyan, mint az arany csillogása. „Olyan kedves vagy, hogy megáldok mindenkit, (a Gosvámik tudnak áldani, mert ők az érzékek mesterei) hogy az Úrnak ez a formája, Úr Caitanya Maháprabhu, örökké ott táncoljon mindenkinek a szívében.”

Amikor Rúpa Gosvámi először találkozott az Úr Caitanya Maháprabhuval Prayágban, az Úr Caitanya énekelt és táncolt az utcán: „Hare Krsna, Hare Krsna”. Rúpa Gosvámi akkor is felajánlott egy imát. Namo mahá vadányáya krsna-prema-pradáya te: „Óh, Te vagy a legnagylelkűbb inkarnáció minden inkarnáció között, mert Te az Istenszeretetet osztod.” Krsna-prema-pradáya te, krsnáya krsna-caitanya-námne gaura-tvise namah: „Te Maga Krsna vagy, mert ha nem lennél Krsna, nem tudnád osztani a krsna-premát, vagyis az Istenszeretetet, mert a Krsna iránti szeretetet nem lehet könnyen elérni. Te mégis ingyen osztod ezt a szeretetet mindenkinek.”

A Satya-yugában — az Aranykorban — lehetséges volt a meditációs folyamatot végezni. Válmiki Muni például hatvanezer évig meditált, hogy elérje a tökéletességet. De hol van ehhez képest a mi öregkorunk? Emellett, ha valaki a meditációs folyamatot akarja gyakorolni úgy, ahogy azt a Bhagavad-gitá leírja, akkor választania kell egy elhagyatott helyet, egyedül kell lennie, merev pózban kell ülnie, teljes cölibátusban kell töltenie az életét — és így tovább. Sok szabály és megkötés van. Így az astánga-yoga meditáció nem lehetséges. Az más dolog, ha valaki az imitációval is megelégszik, de ha tényleg a tökéletességre vágyik, akkor keresztül kell mennie az astánga-yoga mind a nyolc szintjén. Ha ez nem lehetséges, akkor az egész csak idővesztegetés. Mi a yoga folyamat vagy a meditáció végső célja? A Legfelsőbbel, a Felsőlélekkel, a Legfelsőbb Úrral való kapcsolat a végső célja és tárgya minden yoga folyamatnak. A filozófiai kutatás, a jńána folyamata, szintén a Legfelsőbb Brahman megértésére irányul. Ezek kétségtelenül elismert folyamatok, de a hiteles Írások szerint ebben a Kali-korban — a Vaskorban — nem megfelelőek. Ezért kell elfogadnunk a hari-kirtana folyamatát. Minden előképzettség nélkül bárki gyakorolhatja. Nem kell a filozófiát vagy a Vedántát tanulmányoznunk. Ez volt az Úr Caitanya Prakásánanda Sarasvatival való találkozásának magyarázata.

Amikor az Úr Caitanya és Prakásánanda Sarasvati alaposan megvitatták a Vedánta filozófiát, Prakásánanda Sarasvati először azt kérdezte Caitanya Maháprabhutól: „Hallottam, hogy korábban nagy tudós voltál. [Az Úr Caitanya valóban nagy tudós volt. Nimái Panditnak nevezték, és tizenhat éves korában legyőzte a Kashmirból érkezett nagy tudóst, Kesava Kásmirit.] Hallottam, hogy nagy szanszkrit tudós voltál, s különösen logikában vagy nagyon tanult. Te is bráhmana családban születtél, most pedig sannyási vagy. Hogy lehet, hogy énekelsz és táncolsz, és nem a Vedántát olvasod?” Ez volt az első kérdés, amelyet Prakásánanda Sarasvati kérdezett, s az Úr Caitanya így felelt rá: „Igen, ennek az az oka, hogy amikor lelki tanítómesterem felavatott, azt mondta, hogy nagyon ostoba vagyok. — Ne vitatkozz a Vedántáról! — mondta nekem. — Csak vesztegeted az időd. Csak fogadd el a Hare Krsna mantra vibrálásának folyamatát, és sikeres leszel.” Természetesen Caitanya Maháprabhu nem volt ostoba és a Vedánta sem az ostobáknak való. Az embernek szüksége van megfelelő oktatásra, s el kell érnie egy bizonyos helyzetet, mielőtt megérthetné a Vedántát.

A mantrázás segítségével minden szennyeződés eltűnik a szívből. Vibráld az Úr neveit! Nincs költség, nincs veszteség. Ha valaki csupán egy hétig mantrázik, látni fogja, hogy mennyit fejlődik a lelki tudásban.

A következő lényeges dolog: bhava-mahádávágni-nirvápanam: ahogy a szív megtisztult a szennyeződésektől, az anyagi lét összes problémája azonnal megoldódik. Ezt a világot dávágnihoz hasonlítja, amely azt jelenti, hogy lángoló tűz. Az anyagi létben senki sem akarja a boldogtalanságot, de az mégis jön, erőszakkal. Ez az anyagi természet törvénye. Senki sem akar tüzet, mégis bármikor bemegyünk a városba, a tűzoltóság mindig dolgozik. Mindig tűz van. Éppen így, sok dolog van, amelyet senki sem akar. Senki sem akarja a halált — halál mégis van. Senki sem akar öregséget — öregség mégis van. Ezek a dolgok jelen vannak akaratunk ellenére.

Különösen Indiában sok nagy szent, sok nagy király, sok brahmacári és sannyási töltötte életét nagy lemondásban, hogy véget vessen a további alvásnak. Az Úr Buddha egy herceg volt, aki mindent feladott és tapasyába merült. Ez a valódi élet. Bharata király, akiről Indiát Bhárata-varsának nevezték el, huszonnégy éves volt, amikor elhagyta fiatal feleségét és kis gyermekeit, s elment, hogy lemondást végezzen. Ebben a Kali-korban az életkor lecsökkent, s az emberek nem indulnak el az önmegvalósítás útján, vagy ha mégis, a sok csaló vezető különböző módokon megtéveszti őket. Ez a kor rendkívül tisztességtelen.

A Srimad-Bhágavatamban. A tizenkettedik ének harmadik fejezetében Sukadeva Gosvámi elmondta Pariksit Mahárájának ennek a kornak a hibáit, és most a Kali-kor minden tünete kétségtelenül megfigyelhető. A következő részben mégis azt mondja

Sukadeva Gosvámi: kaler dosa-nidhe rájann asti hy eko mahán gunah: „Kedves királyom, ez a Kali-kor tele van helytelen dolgokkal, de mégis kínál egy nagyszerű lehetőséget.” S hogy mi ez? Kirtanád eva krsnasya mukta-sangah param vrajet: „Pusztán a Hare Krsna mantra vibrálásával az ember felszabadulhat, és visszamehet Istenhez.”

Ez gyakorlati és hiteles folyamat, és az ember ellenőrizheti magát, hogy lássa, mennyit fejlődött a mantrázás segítségével. Ez a Krsna-tudatos mozgalom nem új dolog, s nem is valami olyan dolog, amit mi vezettünk be, vagy mi hoztunk létre. A védikus szabályok teszik hitelessé, valamint olyan ácáryák, mint Caitanya Maháprabhu és mások. Ez a módszer nagyon egyszerű, s nem jár veszteséggel. Nem számolunk fel érte semmit, nem kérünk tiszteletdíjat, nem egy titkos mantrát osztunk az embereknek, megígérve nekik, hogy hat hónapon belül Istenné válnak. Ez a folyamat mindenki számára nyitva áll — gyerekek, nők, lányok, fiúk, öregek — mindenki mantrázhat és láthatja az eredményeket.

Érdeklődőnek kell lennie, hogy megtudja, ki ő, miért került a születés, halál, öregkor és betegség nyomorúságai közé. A lelki élet azt jelenti, hogy emberi élet, és az anyagi élet azt jelenti, hogy állati élet. Ez minden. Követnünk kell azokat a szabályokat, amelyeket a Bhagavad-gitá leír. A Bhagavad-gitá leírja, hogy milyen az első osztályú, a jóság minőségében lévő étel, milyen étel van a második osztályban, a szenvedély minőségében, és a harmadik osztályban, a tudatlanságban. Fel kell emelnünk az emberi civilizációt a sattvic (jóság) szintjére, s akkor feléled transzcendentális tudatunk, vagyis Krsna-tudatunk.

evam prasanna-manaso

bhagavad-bhakti-yogatah

bhagavad-tattva-vijńánam

mukta-sangasya jáyate

(Bh§g. 1.2.20)

Ha az ember nem szabadul ki az anyagi természet három módjának karmai közül, nem értheti meg Istent. Prasanna-manasah. Brahman-megvalósított léleknek kell lennünk. Brahma-bhútah prasannátmá na socati na kánksati (Bg. 18.54).

Az utasítások ott vannak, így élnünk kell a lehetőséggel, és prédikálnunk kell. Ez az intelligens emberek felelőssége. Az emberek tömege tudja, hogy Isten nagy, de nem tudja, hogy valójában milyen nagy. Ezt a Védikus Irodalomban találjuk meg. Ez a kötelességünk a Vaskorban. Ez a hari-kirtana, param vijayate sri-krsna-sankirtanam: a Legfelsőbb dicsőítése.

Krsna Isten egyik neve, amely azt jelenti, hogy „mindenkit vonzó”. Ha valaki nem mindenkit vonzó, nem lehet Isten. Tehát a Krsna-tudat Isten-tudatot jelent. Mindannyian Isten kis részei vagyunk, minőségileg egyenlőek Vele. Mint élőlények, olyan a helyzetünk, mint egy darabka arany helyzete a nagy tömegű aranyhoz viszonyítva.

A tűz és a szikra is tűz, de az egyik nagy, a másik nagyon kicsi. De a tűz és a szikra kapcsolatától eltérően a mi kapcsolatunk Istennel örök, bár jelenleg az anyagi energiával való társulás miatt elfelejtettük ezt a kapcsolatot. Nagyon sok problémával kell szembenéznünk e miatt a feledékenység miatt. Ha felélesztjük eredeti Istentudatunkat, akkor boldogok leszünk. Ez a Krsna-tudat összefoglalása és lényege. Ez a legjobb folyamat arra, hogy felélesszük eredeti Istentudatunkat. Az önmegvalósításnak különböző folyamatai vannak, de a jelenlegi Kali-korban az emberek nagyon elesettek, és így a Krsna-tudat egyszerű folyamatára van szükségük. Most azt hiszik, hogy az úgynevezett anyagi fejlődés a megoldás a problémáikra, de ez nem így van. A valódi megoldás arra, hogy az anyagi állapotból kikerüljünk, az, hogy Krsna-tudatossá válunk. Mivel Isten örök, a mi létünk is örök, de az anyagi feltételek között azt gondoljuk: „ez a test vagyok”, s ezért egyik testet a másikra cseréljük. Ez a tudatlanságnak köszönhető. Valójában nem a testünk vagyunk, hanem lelki szikrák, Isten szerves részei.

Olyan, mint egy autó. Ahogy az egyik helyről a másikra megyünk az autónkkal, ugyanígy az anyagi életfeltételek mellett — a mentális spekulációnak köszönhetően —egyik helyzetből a másikba kerülünk, és megpróbálunk boldogok lenni. De semmi sem tesz bennünket boldoggá, hacsak nem kerülünk eredeti helyzetünkbe, ami nem más, mint hogy Isten szerves részei vagyunk, és valódi dolgunk az, hogy társuljunk Istennel és segítsük az élőlényeket, együttműködve Vele. A civilizált emberi életet nyolcmillió-négyszázezer létformán keresztüli hosszú evolúció után érjük el. Tehát ha nem élünk a civilizált emberi életnek azzal a lehetőségével, hogy megérthetjük, kicsoda Isten, kik vagyunk mi és mi a kapcsolatunk, hanem ehelyett, elvesztegetjük az életünket, mint a macskák és kutyák, ide-oda futva az érzék kielégítés után, akkor elvesztettük a nagy lehetőséget. A Krsna-tudatos mozgalom célja az, hogy megtanítsa az embereket, hogyan használják ki az emberi létforma összes előnyét azáltal, hogy megpróbálják megérteni Istent és Vele való kapcsolatukat.

A vágyaink szerint a halál pillanatában egy másik testet kapunk — ám nem biztos, hogy az emberi test lesz. Már elmagyaráztam, hogy nyolcmillió-négyszázezer különböző létforma van. Bármelyikbe belekerülhetünk attól függően, hogy milyen az elmeállapotunk a halál pillanatában. Hogy mit gondolunk a halál pillanatában, az attól függ, hogyan cselekedtünk életünkben. Amíg anyagi tudatban vagyunk, addig cselekedeteinket az anyagi energia ellenőrzi, amelyet három kötőerő — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — igazgat. Ez a három kötőerő olyan, mint a három alapszín: sárga, piros és kék. Ahogyan összekeverhetjük a pirosat, sárgát és a kéket, hogy színek millióit hozzuk létre, ugyanígy keverednek össze a természet kötőerői, hogy létrehozzák a különféle életformákat. Ahhoz, hogy megállítsuk a születés és halál ismétlődését a különböző létformákban, túl kell jutnunk az anyagi természet, okozta burkolaton, és a tiszta tudat szintjére kell kerülnünk. De ha nem értjük meg a Krsna-tudat transzcendentális tudományát, akkor, halálunkkor egy másik testbe kerülünk, vagy jobba vagy, rosszabba, mint a jelenlegi. Ha a jóság módjában cselekszünk, akkor felemelkedhetünk a magasabb bolygórendszerekbe, ahol magasabb színvonalú az élet. Ha a szenvedély módjában cselekszünk, ezen a jelenlegi szinten maradunk. De ha tudatlanságból bűnös cselekedeteket követünk el, és megszegjük a természet törvényeit, akkor állati vagy növényi létbe süllyedünk. Akkor újra fel kell emelkednünk az emberi formába, ami egy olyan folyamat, amely millió évekig is eltarthat! Ezért az emberi lénynek felelősségteljesnek kell lennie. Meg kell ragadnia az emberi élet ritka lehetőségének előnyét úgy, hogy megérti Istennel való kapcsolatát, és eszerint cselekszik. Akkor kikerülhet a különböző létformákban való születés és halál körforgásából, és hazamehet, vissza Istenhez.

A valódi meditáció azt jelenti, hogy elérjük azt az állapotot, amelyben az elme átitatódott Istentudattal. De ha valaki nem tudja, kicsoda Isten, az hogyan tud meditálni? Ráadásul ebben a korban az emberek elméje annyira zaklatott, hogy nem tudnak koncentrálni. Láttam ezt az úgynevezett meditációt: csak alszanak és horkolnak. Sajnos Istentudat vagy „önmegvalósítás” név alatt sok csaló mutat be színvonaltalan meditációs módszereket, anélkül hogy utalnának a védikus tudás könyveire.

A Krsna-tudat nem egy új folyamat. Nagyon régi és hiteles. Nem lehet megváltoztatni. Amint megváltoztatják, rögtön elveszti az erejét. Ez az erő olyan, mint az elektromosság. Ha elektromosságot akar valaki gerjeszteni, követnie kell a szabványos előírásokat, és megfelelően elrendezni a negatív és pozitív pólusokat. Nem készíthet saját szeszélye alapján egy generátort úgy, hogy az elektromosságot hozzon létre. Ehhez hasonlóan a megfelelő forrásokból jött Krsna-tudatos filozófia megértésének is van hiteles módszere. Ha követjük a hiteles források instrukcióit, akkor a folyamat működni fog. Sajnos a modern ember egyik veszélyes betegsége az, hogy mindent a saját szeszélye szerint akar csinálni. Senki sem követi a hiteles utat. Ezért mindenki elbukik, mind lelkileg, mind anyagilag.

Mi nem használjuk ezt a szót, hogy misztikus. A mi valóságunk Isten megvalósítása, amely akkor következik be, amikor eljutunk a lelki szintre. Amíg testi életfelfogásban élünk, az érzék kielégítést valósítjuk meg, mert a testünk érzékekből áll. Amikor továbbfejlődünk a testi szintről, és az elmét látjuk az érzéki tevékenységek középpontjának, akkor az elmét fogadjuk el az önmegvalósítás végső szintjeként. Ez a mentális szint. A mentális szintről az intellektuális szintre juthatunk, és az intellektuális szintről felemelkedhetünk a transzcendentális szintre. Végül felemelkedhetünk a transzcendentális szint fölé is, és elérkezhetünk az érett lelki szintre. Ezek Isten megvalósításának szintjei. Ebben a korban, mivel az emberek olyan elesettek, a sástrák (Írások) azt a különleges javaslatot adják az embereknek, hogy kerüljenek rögtön a lelki szintre Isten neveinek vibrálása segítségével: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. Ha ezt a gyakorlatot követjük a lelki szinten, akkor azonnal megértjük lelki azonosságunkat. Akkor Isten megvalósításának folyamata nagyon gyorsan sikeres lesz.

Az egész folyamat arra szolgál, hogy megtisztítson bennünket, az evés pedig a tisztulás egy része. Azt hiszem, van önöknél egy szólás: „Az vagy, amit eszel” — és ez így van. Testi felépítésünket és mentális atmoszféránkat meghatározza, hogyan és mit eszünk. Ezért a sástrák azt ajánlják, hogy váljunk Krsna-tudatossá, és együk a Krsna által meghagyott étel maradékait. Ha egy tüdőbeteg eszik valamit, és valaki megeszi a maradékait, őt is megfertőzi a tuberkolózis. Hasonlóképp, ha krsna-prasádát eszel, akkor a Krsna-tudat fertőz meg. Így a gyakorlatunk az, hogy nem eszünk meg semmit rögtön. Először felajánljuk az ételt Krsnának, aztán esszük meg. Ez segít fejlődnünk a Krsna-tudatban.

Krsna megehet bármit, mert ő Isten, de a Bhagavad-gitában azt mondja: „Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.” Sohasem mondja: „Adj Nekem húst és bort!”

Tegyük fel, hogy valaki beteg és szeretne meggyógyulni. Követnie kell az orvos utasításait. Ha az orvos azt mondja neki: „Ne edd ezt, csak azt edd!”, akkor követnie kell az utasításokat. Ugyanígy van egy receptünk arra, hogyan lehet meggyógyulni a testi életfelfogásból: vibrálni kell a Hare Krsna mantrát, hallani kell Krsna cselekedeteiről, és krsna-prasádamot kell enni. Ez a kezelés a Krsna-tudat folyamata.

Aki anyagilag gazdag, az elfelejti Istent. Ezért a túl nagy anyagi gazdagság alkalmatlanná tesz arra, hogy megértsük Istent. Bár nincs abszolút törvény arra, hogy csak a szegény ember értheti meg Istent, általában mégis, ha valaki különösen gazdag, akkor egyetlen törekvése a pénzszerzés, s nehéz neki megértenie a lelki tanításokat.

Igen, a vallás hanyatlóban van. Ezt a Srimad-Bhágavatam is megjósolta (12.2.1):

tatas cánudinam dharmah

satyam saucam ksamá dayá

kálena baliná rájan

nanksyaty áyur balam smrtih

„A Kali-yugában (a nézeteltérések és a képmutatás jelen korában) a következő dolgok hanyatlanak majd: vallás, igazságosság, tisztaság, kegy, élettartam, testi erő és emlékezet.”

Ezek azok a kincsek, melyek az emberi lényt megkülönböztetik az állattól. Ezek a dolgok azonban hanyatlóban vannak. Nem lesz kegy, nem lesz igazságosság, az emlékezet rövid lesz, az élettartam megrövidül. A vallás szintén el fog tűnni. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan az állati szintre kerülünk.

Azoknak az embereknek nincs tudásuk Istenről, mégis vallásról prédikálnak. Mi a vallás? Dharmam tu sáksád bhagavat-pranitam: „A vallás útját a Legfelsőbb Úr közvetlenül jelentette ki.” Ezeknek, az embereknek nincsen elképzelésük Istenről — nem tudják, kicsoda Isten —, mégis valamilyen vallást hirdetnek. Mennyi ideig mehet ez így mesterségesen tovább? A vallás meg fog szűnni. Ez a jelenlegi helyzet. Nincs Istenről alkotott képünk, így aztán hogyan tudnánk, mi Isten parancsolata? A törvény például az állam rendeletét, jelenti. Ha nincsen állam, hol van a rendelet? Nekünk tiszta képünk van Istenről — Krsnáról. Ő adja a parancsokat, mi pedig elfogadjuk. Ha nincs Isten, nincs Istenről alkotott kép, nincs Istennek parancsolata, akkor hol a vallás? Ha nincsen állam, hol vannak a törvények?

venum kvanantam aravinda-daláyatáksam

barhávatamsam asitámbuda-sundarángam

kandarpa-koti-kamaniya-visesa-sobham

govindam ádi-purusam tam aham bhajámi

„Govindát imádom, az elsődleges Urat, aki kitűnő a fuvolajátékban, kinek virágzó szemei olyanok, akár a lótuszvirág szirmai, akinek fejét pávatollak díszítik, akinek csodálatos testét a kék felhők árnyalata színezi, s akinek egyedülálló kedvessége Cupidók millióit bűvöli el.” (Brahma-samhitá 5.30)

Az embereknek nincs ismeretük Istenről, ezért nem értik a vallást. Ez a hanyatlás, és mivel a vallás hanyatlik, az emberek egyre inkább olyanná válnak, mint az állatok. „Állat” azt jelenti, hogy nincs emlékezete.

Amikor Istenre való emlékezésünk lecsökken, akkor lecsökkennek emberi tulajdonságaink. A Kali-yugában az emberi tulajdonságok degradálódnak. Ez azt jelenti, hogy az emberek olyanok lesznek, mint a kutyák és a macskák.

Ezért kell az emberi energiát a fejlődésre használni, nem pedig a kutyákkal való versengésben alkalmazni. A szent ember nem azt csinálja, mint a kutya. Manapság az emberek azt hiszik, ez a kutyaság az élet, de a valódi élet a lelki fejlődés. Ezért mondja a Védikus Irodalom:

tasyaiva hetoh prayateta kovido

na labhyate yad bhramatám upary adhah

tal labhyate duhkhavad anyatah sukham

kálena sarvatra gabhira-ramhasá

„Azoknak, akik valóban intelligensek és hajlanak a filozófiára, csak arra a céltudatos végre kell törekedniük, amelyet még a legfelsőbb bolygótól (Brahmalokától) le a legalacsonyabb bolygóig (Pátáláig) való vándorlásban sem lehet elérni. Ami az érzéki élvezetekből eredő boldogságot illeti, idővel automatikusan el lehet érni, éppúgy, mint ahogyan a boldogságot és a szenvedést is megkapjuk, bár nem vágyunk rájuk.” (Srimad-Bhágavatam 1.5.18)

Az embernek arra a dologra kell fordítani az energiáját, amelyet sok-sok életen keresztül nem kapott meg. Sok-sok életen át a lélek kutyák, macskák, madarak, vadállatok testében volt. A testeknek nyolcmillió-négyszázezer típusa van. Lélekvándorlás történik, és a cél minden esetben az érzékkielégítés.

A Védák tanítása szerint minden egyes teremtett lélek karmája eleve el van rendelve. Ez az eleve elrendelés elve, mely kimondja, hogy a világra azért születünk, mint emberi lény, mert egy bizonyos küldetést kell végrehajtanunk, amelyet Sri Krsna eleve elrendel számunkra. Ebben az eleve elrendelésben kell az egyéni teremtett léleknek megtalálnia saját önnön valóját és az önmegvalósítás útját. Amit Sri Krsna eleve elrendel azt megváltoztatni, nem lehet, és aki ezt mégis megpróbálja a karmáján belül az a következő életében biztosan, megkapja a büntetését, de az is lehet, hogy még ebben a Földi életben szenvedni fog a bűne miatt. Bűnnek nevezem ebben a tekintetben azt, hogy az eleve elrendelés ellen lázad valaki. Lázadni ugyan lehet, de semmi értelme és ostobaság is. Sri Krsna tudja, hogy miért teszi ezt vagy azt, hiszen ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki minden tudás tárháza, ennél fogva tudja, hogy melyik embernek melyik sorsot (karmát) kell élnie ahhoz, hogy elérje a tökéletesség emberi szintjét. Persze vannak kivételek, akik az emberi létforma mellett többre is hivatottak, azért is kaptak jelentőségteljes küldetést Tőle. Ilyen Személyiség könyvem főszereplője (Sri Joakim), aki maga a megtestesült Sri Nárájána lótuszvirágon ülve.

Manapság az emberek azt hiszik, civilizáció annyit jelent, mint felhőkarcolókat építeni. De a védikus civilizáció azt mondja: nem, ez nem fejlődés. Az emberi élet igazi fejlődése az önmegvalósítás, hogy hogyan tudjuk megismerni az önvalónkat, nem pedig az, hogy felhőkarcolókat építünk.

A védikus civilizáció a varnásrama rendszerrel kezdődik. A varnásrama rendszer elrendezése a következő: bráhmanák (értelmiségiek, tanácsadók), ksatriyák (irányítók, szervezők), vaisyák (kereskedők, földművelők), súdrák (munkások); brahmacárik (tanulók), grhasták (házasok), vánaprasthák (visszavonult házasok) és sannyásik (lemondott szerzetesek). A végső cél Krsna, a Legfelsőbb Úr imádata. Ha tehát Krsnát imádjuk, teljesítjük a foglalkozásunkkal kapcsolatos összes kötelességünket, mint bráhmana, ksatriya, vaisya, súdra, brahmacári stb. Fogadják el ezt minél előbb, fogadják el a Krsna-tudatot! Ez nagyon fontos, a megértés és elsajátítás tekintetében.

A védikus civilizáció Isten megvalósítására szolgál. Ez a lényeg. Indiában még mindig azt látjuk, hogy a fontos ünnepek idején sok millió ember megy el, hogy megfürödjön a Gangeszban, mert érdekli őket, hogyan szabadulhatnának fel. Ezek az emberek nem lusták. Ezer, kétezer mérföldet is gyalogolnak, hogy megfürödjenek a Gangeszban. Nem lusták, de nem is a kutyák versenyével törődnek. Sőt már gyermekkoruk óta azzal foglalkoznak, hogy igyekeznek elérni az önmegvalósítást. Kaumára ácaret prájńo dharmán bhágavatán iha. Olyan szorgalmasak, hogy már egész gyermekkorukban akarják kezdeni a munkájukat. Rossz felfogás, tehát azt gondolni, hogy lusták.

A fejlődés az, hogy lelkileg tudjuk őket nevelni. Ezért mondják: tasyaiva hetoh prayateta kovidah: az energiádat az önmegvalósítás érdekében kell használnod. Ahaituky apratihatá: az odaadó szolgálatot, a Krsna-tudatot nem lehet befolyásolni. Ahogyan az anyagi sorsot nem befolyásolhatjuk, úgy a lelki életben való fejlődést sem, ha törekszünk rá. Tulajdonképpen Krsna megváltoztatja a sorsot, de csak hívei számára. Azt mondja: aham tvám sarva-pápebhyo moksayisyámi — „Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól.” (Bhagavad-gitá 18.66)

Ezért a mi dolgunk az, hogy meghódoljunk Krsnának. Ha mi mesterségesen több boldogságot akarunk az anyagi fejlődés által, az nem lehetséges.

Isten iránti szeretet — ez a Krsna-tudat. Ha az ember nem tanulta meg, hogyan kell Istent szeretni, akkor mi a vallás jelentősége? Ha az ember valóban az Isten iránti szeretet szintjén van, megérti kapcsolatát Istennel — „Istennek parányi szerves része vagyok.” Azután kiterjeszti szeretetét az állatokra is. Ha az ember igazán szereti Istent, akkor a rovarokat is szereti. Megérti: „Ennek a rovarnak másféle teste van, de ugyanúgy szerves része az én atyámnak, ezért testvérem.” Akkor nem tudna vágóhidakat fenntartani. Ha vágóhidakat tart fenn és megtagadja Krisztus parancsolatát: „Ne ölj!”, és kereszténynek vagy hindunak vallja magát, az nem vallás. Egyszerűen csak idővesztegetés, mert nem érti meg Istent. Nincs szeretete Isten iránt, mégis valamilyen szekta tagjának vallja magát — de ez nem igazi vallás. Ez történik szerte a világon.

Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha nem fogadja el valaki, hogy Krsna a legfelsőbb élőlény, akkor próbálja azt megérteni. Ez a műveltség: van egy legfelsőbb valaki. Krsna nem indiai — Ő Isten. A nap először Indiában kel fel, de ez nem azt jelenti, hogy a nap indiai. Hasonlóan, bár Krsna Indiában jelent meg, most eljött a nyugati országokba a Krsna-tudat mozgalmán keresztül.

Senki részéről nincs veszteség a Hare KĄ˘Łát vibrálva, a nyereség pedig csodálatos. A Bhagavad-gitá (3.21) szerint, amit a vezetők elfogadnak, azt elfogadják az egyszerű emberek is:

yad yad ácarati sresthas

tad tad evataro janah

sa yat pramánam kurute

lokas tad anuvartate

„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.”

A Védák tanítási szerint a teremtett egyéni léleknek joga van ahhoz, hogy boldog legyen. De az egyéni lélek csak akkor válhat teljesen boldoggá, ha elfogadja és meghódol Sri Krsna előtt. A boldogságot pedig csakis és kizárólagos módon Sri Krsna adhat az embernek.

Megérteni, mi Isten akarata, és gondoskodni arról, hogy a társadalom e cél elérése érdekében dolgozzon. Akkor az emberek boldogok lesznek. De ha az emberek rossz irányba haladnak, hogyan lehetnének boldogok? A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy jó irányba haladjanak. A jó irány ismerni Istent és parancsai szerint cselekedni. De ha maguk a vezetők nem hisznek Isten felsőbbrendűségében, és ha nem tudják, mit akar Isten tenni, vagy mit vár el tőlünk, akkor hogyan lehet ott jó kormányzat? A vezetők félre vannak vezetve és másokat is félrevezetnek. Ez a kaotikus állapot uralkodik ma a világban.

Én nem az egyházról beszélek. Egyház vagy nem egyház — nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a vezetőknek el kell fogadniuk, hogy van egy legfelsőbb irányító. Hogyan tagadhatják ezt? A természetben minden a Legfelsőbb Úr irányítása alatt működik. A vezetők nem tudják a természetet kontrollálni, miért nem fogadják hát el egy legfelsőbb irányító létét? Ez a baj a társadalomban. A vezetők minden tekintetben érzik, hogy lennie kell egy legfelsőbb irányítónak, és még mindig tagadják Őt.

Isten. Isten tökéletes, Ő határozza meg. A védikus szemlélet szerint Isten minden élőlény irányítója (nityo nityánám cetanas cetanánám). Különbözünk Tőle, mivel Ő teljesen tökéletes, mi pedig nem vagyunk azok. Megvannak bennünk Isten tulajdonságai, de nagyon kevés mértékben. Ezért csak nagyon parányi tudással rendelkezünk — ez minden. Egy kevéske tudással gyárthatsz 747-es repülőket, de nem gyárthatsz egy szúnyogot. Isten megteremtette a szúnyog testét, ami szintén egy „repülőgép”. És ez a különbség Isten és miközöttünk: van tudásunk, de nem olyan tökéletes, mint Istené. A kormány vezetőinek tehát Isten tanácsát kell kérniük, s akkor tökéletesen fognak irányítani.

A modern civilizáció nagy hibája az, hogy mások tulajdonát bitorolja, mintha sajátja lenne, s ezáltal szükségtelenül megzavarja a természet törvényeit. Ezek a törvények nagyon erősek. Egyetlen élőlény sem szegheti meg őket. Csupán az, aki Krsna-tudatos, tud úrrá lenni a természet törvényeinek megszorításain, s lehet ezáltal boldog és békés a világban. Ahogyan az államot a törvények, és rendeletek minisztériuma védelmezi, úgy az Univerzum államát is, melynek ez a Föld csupán jelentéktelen része, védelmezik a természet törvényei. Ez az anyagi természet egyike Isten különféle energiáinak, Aki a végső tulajdonosa mindennek, ami létezik. Ez a Föld ezért Isten tulajdona, de mi, élőlények, különösen az úgynevezett civilizált emberi lények, Isten tulajdonát sajátunknak nyilvánítottuk, egyéni és kollektív hamis felfogás alapján. Ha békét akarsz, el kell távolítanod ezt a hamis felfogást az elmédből és a világból. A tulajdonjognak az emberi faj által való hamis kinyilvánítása részlegesen vagy teljesen előidézője a béke minden zavarának a földön.

Az ostoba, úgynevezett civilizált emberek kinyilvánították tulajdonjogukat Isten tulajdona felett, mivel istentelenné váltak. Nem lehetsz boldog és békés egy istentelen társadalomban. A Bhagavad-gitában Krsna azt mondja, Ő a valódi élvezője az élőlények minden tettének, Ő minden univerzum Legfelsőbb Ura s minden élőlény jóakaró barátja. Amikor az emberek a világban felismerik ezt, mint a béke alaptételét, akkor a béke győzedelmeskedni fog. Ezért ha békét akarsz, tudatodat — az egyéni és kollektív tudatot egyaránt — Krsna-tudattá kell alakítanod Isten szent neve éneklésének egyszerű folyamatával. Ez a világbéke elérésének alapvető és elfogadott folyamata. Ezért azt tanácsoljuk, mindenki váljon Krsna-tudatúvá a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare mantra éneklésével.

Ez a folyamat gyakorlatban alkalmazható, egyszerű és fenséges. Az Úr Caitanya 480 évvel ezelőtt vezette be ezt a módszert Indiában, s most a ti országotokban is elérhetővé vált. Fogadd el az éneklés fentebb említett egyszerű folyamatát, valósítsd meg eredeti helyzetedet Az eredeti Bhagavad-gitá olvasásával, és állítsd vissza elveszett kapcsolatodat Krsnával, Istennel. Béke és bőség lesz az azonnali eredménye szerte a világon.

A hindu nem szanszkrit szó. A mohamedánok adták ezt a nevet. Tudja, van egy folyó, amelyet szanszkrit nyelven Sindhunak neveznek. A mohamedánok az s hangot h-nak ejtik: a Sindhut Hindura változtatták. Így hát a hindu egy olyan terminus, amely nem található meg a szanszkrit szótárban, de használatba jött. De az igazi kulturális intézményt varnásrama-dharmának nevezik. Négy dharma (társadalmi felosztás) van — bráhmana, ksatriya, vaisya és súdra —, és négy ásráma, lelki felosztás — brahmacárya, grhastha, vánaprastha és sannyása. A védikus életfelfogás szerint anélkül, hogy az emberek elfogadnák a négy varna és ásrama rendszerét, intézményét, tulajdonképpen nem válhatnak emberi lénnyé. Az embernek el kell fogadnia a társadalmi rendek négyes felosztásának és a lelki rendek négyes felosztásának folyamatát. Ezt hívják varnásramának. India kultúrája ezen az ősi védikus rendszeren alapszik.

A Bhagavad-gitában (4.13) találjuk a következő kijelentést: cátur-varnyam mayá srstam — ezt a rendszert Visnu (Isten) teremtette, nem lehet megváltoztatni. Olyan ez, mint a nap. A nap a Legfelsőbb teremtése. Napfény van Amerikában, Oroszországban és Indiában — mindenhol. Hasonlóan ez a varnásrama rendszer is elterjedt valamilyen formában. Vegyük például a bráhmanákat, a rendszer legintelligensebb osztályát. Ők a társadalom agyai. A ksatriyák az irányítók, a vaisyák a termelő osztály, a súdrák a dolgozó osztály. Az emberek e négy osztálya mindenhol megtalálható, különféle elnevezésekkel. Mivel ezt az eredeti teremtő teremtette, így mindenhol jelen van: varnásrama-dharma.

A Bhagavad-gitá megemlíti: cátur-varnyam mayá srstam. A Bhagavad-gitát ötezer évvel ezelőtt beszélték el, s az áll benne: „A Bhagavad-gitá e rendszerét először a Napistennek tanítottam.” Ha ön megbecsüli ezt az időszakot, akkor negyvenmillió évvel ezelőtt volt. Vissza tudják az európai tudósok vezetni a történelmet negyvenmillió évvel ezelőttre? Vissza tudnak menni? Bizonyítékunk van arra, hogy ez a varnásrama rendszer ötezer évvel ezelőtt már elterjedt volt. A Visnu Purána (3.8.9) is említést tesz a varnásrama rendszerről. Varnásramácára-vatá purusena parah pumán. Ezt állítja a Visnuu Purána. A varnásrama-dharma nem egy történelmi korszak jelensége, melyet a modern korban kalkuláltak ki. Ez természetes jelenség. A Srimad-Bhágavatam azt az összehasonlítást adja, hogy ahogyan a testnek négy része van — az agy, a karok, a gyomor és a láb —, így természetes módon ez a négyes felosztás létezik a társadalom testének esetében is. Létezik az embereknek az az osztálya, akiket az agynak tartanak, olyan osztálya, akik az állam kezeinek tekinthetők, olyan osztály, akiket termelői osztálynak hívnak és így tovább. Nem szükséges a történelmi nyomozás; természetes módon létezik a teremtés napjától kezdve.

Nekem pedig konkrét bizonyítékom van arra, hogy Sri Joakim lelke megegyezik Sri Krsna lelki aspaktusaival és, hogy Sri Joakim lelki keletkezése negyvenmillió évvel ezelőtt is, ugyanolyan struktúrájában már létezett, mint a mai jelenkorunkban, Sri Krsna Személyében.

Fontos tudnunk még egy bizonyos helyzetet ahhoz, hogy megértsük ezt a hatalmas időbeni eltérést. Bár Sri Krsna személyesen csak körübelül 5000 évvel ezelőtt jelent meg a Földön, de lelke és teremtése már a Világegyetem megalakulásánál ott volt, hiszen Sri Krsna mérhetetlen nagy kegyéből jött létre a teremtés maga.

A mi szempontunk azonban nem az, hogy visszahozzuk a hindu társadalom régi formáját. Ez lehetetlen. A mi elképzelésünk az, hogy az eredeti gondolatból átvegyük a legjobb elképzeléseket. A Srimad-Bhágavatamban például, van leírás a kommunista elképzelésekről. Ezt Mahárája Pariksitnak beszélték el. Ha valami jó, ha van egy jó tapasztalat, akkor miért ne fogadnánk el? Ez a mi nézőpontunk. Emellett a modern civilizációban hiányzik az egyik legfontosabb pont — az emberi élet célja. Tudományosan az emberi élet célja az önmegvalósítás, átma-tattva. Azt mondják, hogy ha az emberi társadalom tagjai nem jutnak el az önmegvalósítás pontjáig, akkor bármit tesznek, kudarcot vallanak. Tulajdonképpen ez történik a modern társadalomban, a gazdasági és egyéb fejlődés ellenére: ahelyett, hogy békét és nyugalmat tartanának fenn, harcolnak — egyénileg, társadalmilag, politikailag és a nemzetek egymás között. Ha hideg fejjel elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a tudomány számos ágazatában bekövetkezett nagy fejlődés ellenére ugyanazt a mentalitást tartjuk, mint ami az alacsonyabb rendű állatok társadalmában látható. A Srimad-Bhágavatam alapján a következtetésünk az, hogy ez az emberi test nem arra van, hogy nehéz munkát végezzen az érzék kielégítés érdekében. De az emberek nem tudnak semmit arról, ami emögött van. Nem tudnak a következő életről. Nincs tudományos tanszékük, amely tanulmányozná, mi történik azután, ha ez a test elpusztul.

Krsna a hiteles forrás. Krsnát minden ácárya hiteles forrásként fogadja el. A Bhagavad-gitát tudományos és filozófiai körökben egyaránt elfogadják az egész világon. Krsna azt mondja:

dehino 'smin yathá dehe

kaumáram yauvanam jará

tathá dehántara-práptir

dhiras tatra na muhyati

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (Bg. 2.13)

Ezt Krsna jelenti ki, a legnagyobb tekintély a mi tudományos tradíciónk alapján. Az ilyen állítást mi vita nélkül elfogadjuk. Ez a védikus megértés módja.

Veda: Tudás (szanszkrit)

Yei krsna-tattva-vettá, sei 'guru' haya.

„Bárki, aki érti Krsna tudományát, lelki tanítómester lehet.”

(Caitanya-caritámrta, Madhya 8.128)

Ennek a mondásnak és ténynek van egy másik hasonlóan fontos párja mely így szól:

„Bárki, aki érti Krsna Személyét és megjelenési formájának sokszínűségét, lelki tanítómesterré válhat és ténylegesen válik is.”

A Bhagavad-gitában (18.66) Krsna azt mondja: sarva-dharmán parityajya mám ekam saranam vraja

— „Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez az igazi tudás — meghódolni a Legfelsőbb előtt.

A meghódolás végső tárgya Krsna. A Bhagavad-gitában ezért (7.19) Krsna azt mondja:

bahúnám janmanám ante jńánaván mám prapadyate.

„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát nekem, mert tudja, hogy én vagyok minden ok oka.”

Vásudevah sarvam iti sa mahátmá sudurlabhah:

„Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”

Indiában rengeteg Krsna-tudatos ember van, százak, ezrek, milliók. Indiában ez nem is kérdéses. Nincs egyetlenegy hindu, aki ne lenne Krsna-tudatos. Ők Vaisnavák. Ezt Vaisnava kultúrának nevezik. Ön járt Indiában, tehát ahogyan köztudott, sok millió Vaisnava van ott. Ez az úr itt például [egy jelenlevő indiai úrra mutat] az Air India légitársaság parancsnoka. Ő nem az én tanítványom, de Vaisnava, Krsna-tudatos ember. Indiában több millió Krsna-tudatos ember él. Még mohamedánok is vannak, akik Krsna-tudatúak. Ez olyan természetes. A Caitanya-caritámrtában az áll, hogy a Krsna-tudat jelen van mindenhol, mindenki szívében. Egyszerűen csak fel kell ébresztenünk ezzel a folyamattal. Ennyi az egész. Még az ön szívében is benne van. Öntől ez nem idegen. Mindenki szívében benne van a Krsna-tudat. Ezzel a módszerrel fel kell ébresztenünk. Éppolyan ez, mint amikor a nap felkel. Nem úgy van, hogy a nap hirtelen feljön a semmiből. A nap ott van, de reggel felkel. Hasonlóan ez a Krsna-tudat is mindenhol jelen van, de valahogyan most be van fedve.

Arjuna, mielőtt megértette volna a Bhagavad-gitát, harcos volt, s miután megértette a Bhagavad-gitát, harcos maradt. Mi tehát nem akarjuk a helyzetet megváltoztatni. Ön például egy tiszteletre méltó professzor, tanár. Mi nem mondjuk, hogy meg kell változtatnia a helyzetét. Azért jöttünk, hogy meggyőzzük önt a filozófiánkról. Ennyi az egész. Arjuna megtagadta a harcot: „Krsna, én nem akarom megölni a rokonaimat. Én nem akarom ezt a királyságot.” De megértette a Bhagavad-gitát, s amikor végül Krsna megkérdezte: „Hogyan határoztál?”, így válaszolt: karisye vacanam tava — „Igen, úgy cselekszem, ahogyan Te mondod.” (Bhagavad-gitá 18.72) Ez azt jelenti, hogy megváltozott a tudata. Harcos volt, harcos maradt, de megváltoztatta tudatát. Ezt akarjuk mi. Mi nem akarjuk megzavarni a társadalom jelenlegi körülményeit. Nem vagyunk a technológia ellen. Nem, de meg akarjuk értetni az emberekkel ezt a Krsna-tudatot. Ez a mi szándékunk.

A Védákban az áll, hogy a lelket semmilyen anyagi szennyeződés nem érheti, csak átmenetileg lehet befedett. Ezt a befedettséget el kell távolítani, s akkor az ember megtisztul. Ez az emberi élet küldetése — megszabadítani magunkat az anyagi környezettől, eljutni a lelki megértésig, s meghódolni Krsna előtt. Akkor az élet tökéletessé válik.

A tudomány és technológia egész világa azzal a hamis feltevéssel foglalkozik, hogy az élet anyagból született. Nem engedhetjük, hogy ez az értelmetlen teória válasz nélkül maradjon. Az élet nem anyagból jön. Az anyag keletkezik az életből. Ez nem feltevés — ez tény. A tudomány egy helytelen elméleten alapszik, éppezért minden számítása és következtetése rossz, s az emberek szenvednek emiatt. Ha majd mindezek a helytelen tudományos teóriák helyesek lesznek, akkor lesznek az emberek boldogok. Nekünk tehát kihívást kell intéznünk a tudósokhoz, és le kell őket győznünk. Másképp félrevezetik az egész társadalmat.

Az anyag hat fázison megy keresztül változása közben: születés, növekedés, fennmaradás, melléktermékek létrehozása, hanyatlás és halál. Ám az élet az anyagban, a lélek — örök; nem megy át ilyen változásokon. Az élet csak látszólag fejlődik és hanyatlik, tulajdonképpen csak keresztülmegy e hat szakasz mindegyikén, mígnem az anyagi testet már nem lehet tovább fenntartani. Akkor az öreg test meghal, a lélek pedig egy új testbe kerül. Amikor ruhánk régi és elnyűtt, kicseréljük. Éppígy testünk is egy napon használhatatlan lesz és régi, s mi továbbmegyünk egy új testbe.

Ahogyan Krsna mondja a Bhagavad-gitában (2.13), dehino 'smin yathá dehe kaumáram yauvanam jará / tathá dehántara-práptih: „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét megvalósított embert azonban nem zavarja meg az efféle változás.” És egy kicsivel később (2.18): antavanta ime dehá nityasyoktáh saririnah. Ez azt jelenti, hogy a megsemmisíthetetlen és örök léleknek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek. Az anyagi test elpusztítható, de az élet a testben nitya, azaz örök.

A Védák szerint a lélek mérete a testben egy hajszál végének egy tízezred része. Ez nagyon parányi méret, gyakorlatilag atomnyi. Mégis e miatt az atomnyi lelki energia miatt működik a testem. Olyan nehéz ezt megérteni? Tegyük fel, hogy egy ember magát nagyon erősnek és izmosnak gondolja. Miért olyan izmos és erős? Csak azért, mert a testében van egy parányi lelki szikra. De amint a lelki szikra kialszik, a test meghal, ereje és energiája semmivé válik. Ha a tudósok azt mondják, hogy az anyag az élet oka és eredete, akkor hozzanak vissza az életbe akár egyetlenegy embert is úgy, hogy vegyi anyagokkal injekciózzák be, Ezt nem tudják megtenni.

Először értsük meg a lelket. A lélek egy parányi Isten. Ha megértjük a mintát, megérthetjük az egészet is.

Tudás azt jelenti, hogy az embernek be is kell bizonyítania az elméletét.

Igen, a tudományos módszer először megfigyelést jelent, azután feltevést, azután bizonyítást.

Sri Joakim Istenné válásánál pontosan ezeket, a szegmenseket alkalmaztam, ahhoz, hogy megbizonyosodjam arról, hogy Sri Joakim ténylegesen és hitelesen is Isten. Megfigyeltem az egész életét és 2007. október 21.-ik napján, amikor Sri Joakim megszerezte a Világbajnoki címet akkor megtettem a feltevésemet (azon oknál fogva, hogy Sri Joakim 28 évesen és 4 naposan ért fel a csúcsra és hogy ez biztosítja számára azt a lehetőséget és most már tényt, hogy 29 éves korában birtokolni fogja az egyes rajtszámú autót). Ez a könyv pedig a bizonyítási eljárás, hogy Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen a mai jelenkor Sri Krsnája, azaz az Istenség legfelsőbb Személyisége.

A különbség Isten és énközöttem az, hogy bár rendelkezem ugyanazokkal a potenciákkal, mint Ő, én csak egy kevés mennyiséget tudok előállítani kémiai anyagokból, míg Isten óriási mennyiséget. Én képes vagyok előállítani egy kevés vizet izzadság formájában, de Isten létre tudja hozni a tengereket. Egy csöpp tengervíz analizálása a tenger minőségi analizálását nyújtja neked, minden tévedéstől mentesen. Hasonlóan, az egyszerű élőlény Istennek parányi szerves része, így az élőlényeket analizálva elkezdhetjük megérteni Istent. Isten hatalmas misztikus képességgel rendelkezik, amely pontosan úgy működik, mint egy elektromos műszer. A műszerek bizonyos energia hatására működnek, s olyan ügyesen vannak elkészítve, hogy minden munka elkészül egy gombnyomásra. Hasonlóan Isten mondta: „Legyen teremtés!” — és volt teremtés. Így végiggondolva a természet működését nem túlságosan nehéz megérteni. Istennek olyan csodálatos energiái vannak, hogy a teremtés — egyedül az Ő parancsára — azonnal bekövetkezik.

Istent nem lehet induktív módszerrel megismerni. Ezért nevezik Őt adhoksajának, ami azt jelenti: „közvetlen érzékeléssel megismerhetetlen”. A tudósok azt mondják, hogy nincs Isten, mert közvetlen érzékeléssel próbálják megérteni. Ő azonban adhoksaja, így hát a tudósok tudatlanok maradnak Istenről, mivel nem rendelkeznek azzal a módszerrel, amellyel meg lehet Őt ismerni. A transzcendentális tudomány megértése érdekében az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, alázatosan hallgatnia kell őt, és szolgálatot kell végeznie neki. Az Úr Krsna megmagyarázza a Bhagavad-gitában (4.34): tad viddhi pranipátena pariprasnena sevayá.

„Sri Joakim köszönöm szépen azt a kegyet és azt a tudásbeli ajándékot, amit Tőled kaptam ahhoz, hogy megismerjem tökéletes és csodálatos személyedet.”

A természet energiát jelent, s amint energiáról beszélünk, el kell fogadnunk, hogy ennek az energiának forrása is van.

Az embernek el kell fogadnia, hogy az eredeti forrás Isten, aki minden misztikus erővel teljes, és akiből minden árad. Krsna maga mondja a Bhagavad-gitában (10.8): aham sarvasya prabhavo mattah sarvam pravartate. „Én vagyok az eredete minden lelkinek és anyaginak. Minden Belőlem árad.” A mi következtetéseink nem vak hiten alapulnak — a legtudományosabb következtetések ezek. Az anyag származik az életből. Az életben — az eredetben — határtalan anyagi erőforrások vannak, melyek a teremtés nagy rejtelmei. A modern tudományos kutatás olyan, mint a Sánkhya filozófia, amely az anyagi elemeket vizsgálja. Sánkhya azt jelenti: „számolni”. Mi szintén Sánkhya filozófusok vagyunk bizonyos mértékben, mert számoljuk és analizáljuk az anyagi elemeket: ez föld, ez levegő, ez tűz. Ezen kívül számon tudom tartani az elmémet, az intelligenciámat és az egómat. Az egómon túl már nem tudok számolni. De Krsna azt mondja, van létezés az egón túl is, s ez a létezés az életerő — a lélek. Ez az, amit a tudósok nem tudnak. Azt hiszik, az élet pusztán anyagi elemek kombinációja, de Krsna tagadja ezt a Bhagavad-gitában (7.5). Apareyam itas tv anyám prakrtim viddhi me parám: „Ezen alsóbbrendű természet mögött van egy felsőbbrendű energiám.” Az alsóbbrendű energiát az anyagi elemek alkotják, a felsőbbrendű energia pedig az élőlény.

bhúmir ápo 'nalo váyuh

kham mano buddhir eva ca

ahankára itiyam me

bhinná prakrtir astadhá

„Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis egó — e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat.” (Bg. 7.4)

Az anyagi elemek nem teremtők! A lélek teremt. Senki sem teremthet életet csupán az anyaggal, az anyag pedig nem teremtheti meg önmagát. Igen, szükség van a felsőbbrendű energiára — az élőlényre. A hidrogén és az oxigén alsóbbrendű energia, de amikor a felsőbbrendű energia összekeveri őket, vízzé válnak. Az alsóbbrendű energiának nincs ereje a felsőbbrendű energia beavatkozása nélkül. A tengernek nincs ereje felsőbb erő nélkül. Hasonlóan van egy másik erő, amely magasabb rendű a levegőnél, és újabb és újabb erők, míg el nem érünk Krsnához, a legfelsőbb erőhöz.

sarva-yonisu kaunteya

múrtayah sambhavanti yáh

tásáh brahma mahad yonir

aham bija-pradah pitá

„Minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.” (Bg. 14.4)

Sajnos a tudósok csupán a közbülső okot figyelik meg, nem érzékelik a távolabbi okot. Kétféle ok van: közbülső ok és távolabbi ok. Krsnát a Védák úgy írják le, mint sarva-kárana-káranam, minden ok oka. Ha megértjük minden ok okát, akkor megértünk mindent. Yasmin vijńáte sarvam evam vijńátam bhavati: „Ha ismered az okot, a későbbi alárendelt okok automatikusan ismertté válnak.” A tudósok — bár az eredeti ok után kutatnak — nem fogadják el, amikor a Védák, melyek tökéletes tudást tartalmaznak, megadják az eredeti okot. Kitartanak részleges, tökéletlen tudományuk mellett.

Tulajdonképpen mindent a nap energiája tart fönn, de a tudósok nem tudják, honnan származik a napenergia. A Bhagavad-gitában (15.12) Krsna azt mondja:

yad áditya-gatam tejo

jagad bhásayate 'khilam

yac candramasi yac cágnau

tat tejo viddhi mámakam

„Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Hold sugárzása, tűznek fényessége is mind Tőlem árad.”

Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönenből mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből egyszerre árad a Nap és a Hold fényessége, hiszen hiteles reinkarnáltja és egyben avatára is Sri Krsnának. Erről tanúskodik elsősorban Sri Joakim tetoválásai is, hiszen nem véletlenül vannak, rajta és nem véletlenül készítette őket akkor amikor. (Erről részletesen majd a könyv későbbi részében részletesen is írok, mert a mostani gondolatmenetet nem törném meg ezzel.)

Krsna újra azt mondja: jyotisám ravir amsumán. „A csillagok közül a ragyogó Nap vagyok.” (Bg. 10.21) A Bhagavad-gitá tizenegyedik fejezetében Arjuna szintén azt mondja Krsnának: sasi-súrya-netram. „A Hold és a Nap végtelen számú szemeid közé tartoznak.” Ezt a tudást tartalmazza a Bhagavad-gitá, de a tudósok ezt nem tudják elsajátítani a spekulálásukkal.

Az Írásokból megtudhatjuk, hogy az óceánban kilencezer féle életforma létezik. Az Írások adta információ pontos, mivel Krsnától származik, és ahogyan Krsna Maga mondja: „Mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s mindenről, ami a jövőben történni fog.” (Bg. 7.26)

Tökéletes tudományért egy felsőbb személyhez, egy guruhoz kell fordulnunk. Megpróbálhat valaki egy tárgyat megtanulni otthon, könyveket olvasva, de sokkal jobban tanulhat, ha elmegy egy iskolába és felkeres egy professzort. Ugyanígy kell nekünk egy guruhoz fordulnunk. Természetesen, ha egy hamis guruhoz fordulunk, a tudásunk is hamis lesz. De ha a guru tökéletes, akkor tökéletes lesz a tudásunk. Mi elfogadjuk Krsnát gurunak. Ha Ő tökéletes a tudásban, a mi tudásunk is tökéletes lesz. Ami bennünket illet, nekünk magunknak nem kell tökéletesnek lennünk, de ha tudásunkat a tökéletestől kapjuk, a mi tudásunk is tökéletes.

A végső törvényhozó Krsna, és egy törvény csak az Ő akaratából működik. A tudósok sokféleképpen próbálták megmagyarázni Isten akaratát, de mivel máyá, az illúzió hatása alatt állnak, csak úgy tudnak beszélni, mint egy szellemjárta ember.

A Bhagavad-gitában (8.17) Krsna kijelenti:

sahasra-yuga-paryantam

ahar yad brahmano viduh

rátrim yuga-sahasrántám

te 'ho-rátra-vido janáh

„Ezer földi korszak Brahm§ egy napja, másik ezer az éjszakája.”

Így Brahmá ezzel a számítással több millió és millió évig él. Mi nem hisszük el ezt, bár a bizonyítékok adottak az Írásokban. Más szóval levonjuk azt a következtetést, hogy Krsna értelmetlenül beszél, míg mi hiteles tekintélyként beszélünk. Még komoly tudósok is azt mondják, hogy ezek az állítások az Írásokban mind csak elmebeli spekulációk. Bár ezek az emberek nem többek szélhámosoknál, jó nevű tudósnak tartják őket. Isten helyzete fölé helyezik saját magukat azzal, hogy megkísérlik megcáfolni vagy megtagadni Isten állításait a kinyilvánított írásokban. Rengeteg ostoba rejtőzik így tudósok, filozófusok álruhájában, félrevezetve az egész világot.

Az egyidejű teremtést megerősíti a Bhagavad-gitá. Az állatoknak, embereknek — ugyanúgy, mint a félisteneknek — minden változata kezdettől fogva létezik. Az élőlény egy bizonyos típusú testet akar, és Krsna megadja neki. Mivel bizonyos módon vágyakozik a dolgokra, az anyagban a természet meghatározott tulajdonságaival fog társulni. Társulása alapján egy bizonyos típusú testet kap. A pszichológiai erők, az elme, a gondolkodás, az érzelmek és az akarat meghatározzák azt a bizonyos típusú helyzetet és testet, amelyet az élőlény megkap. Az evolúció folyamata jelen van, de ez nem a fajok evolúciója. Nem úgy van, hogy az egyik életfajta a másikból fejlődik ki, mert ahogyan Krsna kijelenti:

avyaktád vyaktayah sarváh

prabhavanty ahar-ágame

rátry-ágame praliyante

tatraivávyakta-samjńake

„Brahmá napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül.” (Bg. 8.18)

Az evolúció az egyéni élőlény lelki evolúciója az élet különféle fajain keresztül. Ha valaki egy hal testébe kerül, lépésről lépésre keresztül kell mennie az evolúciós folyamaton. Ha valaki a lépcső tetején van, és valahogyan visszaesik, lépésről lépésre újra fel kell mennie az evolúciós lépcsőn.

A Védák mondják: yasmin vijńáte sarvam evam vijńátam bhavati. Ha ismerjük az Abszolút Igazságot, minden más igazság ismertté válik, de ha az Abszolút Igazságot nem ismerjük, akkor tudatlanságban élünk. Lehet, hogy valaki nem hivatásos tudós vagy filozófus, de kiállhat bárkivel szemben, és bátran beszélhet, ha ismer egyetlen dolgot: Krsnát.

Ha oda mennének, minden kíváncsiságuk kielégülne. Megértenék, hogy az alacsonyabb rendű energia mögött van egy felsőbbrendű, lelki energia. Ez az anyagi energia nem tud függetlenül működni. A lelki energia kell, hogy csatlakozzon hozzá. Az anyagi elemek nem maguktól keletkeznek. A lélek az, aki teremt. Megpróbálhatunk csinálni valamit az anyagból, de az anyag nem hozza létre önmagát.

Lehet egy szép autónk, de ha nincs, aki vezesse, mi a haszna? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan kell működtetni egy gépet, s anélkül, hogy az ember megnyomna egy gombot, egyetlen gép sem működik. Hasonlóan a felsőbb energia nélkül az anyagi energia nem képes működni. E csodálatos kozmikus megnyilvánulás mögött egy felsőbbrendű energia irányítása áll. Ezeket az információkat az Írások mind megadják, az emberek mégsem hisznek benne.

Valójában minden Isten tulajdona, de az emberek azt állítják, hogy az övék vagy az országuké.

Az emberek mesterségesen gyártják a problémákat, a tudósok pedig azzal segítenek nekik, hogy számtalan ártalmas megoldást ajánlanak fel. Csak bátorítják a szélhámosokat és a gazembereket, akik próbálják felhasználni Isten tulajdonát.

Aki nem ismeri fel Isten tulajdonjogát, az tolvaj.

Ez a Krsna-tudatú gondolkodásmód arra szolgál, hogy valódi célt adjon az életnek azzal, hogy Krsnát, Istent állítja minden dolog középpontjába.

Kedves Úr Krsna, Te olyan kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, de nem tudom, miért hoztál engem ide. Most bármit megtehetsz velem, amit csak akarsz.

Úgy gondolom, van valami tennivalód itt, különben miért hoznál engem erre a szörnyű helyre?

Az emberek legtöbbjét itt a tudatlanság és a szenvedély anyagi módjai fedik be. Az anyagi életben elmerülve azt gondolják magukról, hogy nagyon boldogok és elégedettek, s ezért nem tudják megízlelni Vásudeva transzcendentális üzenetét. Nem tudom, hogyan lesznek képesek arra, hogy megértsék ezt az üzenetet.

Azonban tudom, hogy a Te indokolatlan kegyed mindent lehetővé tesz, mert a legtapasztaltabb misztikus vagy.

Hogyan fogják megérteni az odaadó szolgálat ízét? Óh, Uram, csak kegyedért imádkozom, hogy képes legyek átadni nekik üzenetedet!

Minden élőlény a Te akaratodból került az illuzórikus energia ellenőrzése alá, s ezért ha Te akarod, akaratodból ki is szabadulhatnak az illúzió karmaiból.

Bárcsak felvilágosítanád őket! Csak ha Te is akarod megvilágosodásukat, lesznek képesek megérteni üzenetedet.

A Srimad-Bhágavatam minden szava a Te inkarnációd, és ha egy józan személy alázatos hallással újra meg újra elfogadja őket, akkor képes lesz rá, hogy megértse az üzenetedet.

A Srimad-Bhágavatam azt mondja (1.2.17-21): „Sri Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Paramátmá (a Felsőlélek) minden élőlény szívében, és az őszinte bhakta jóakarója, megtisztítja az anyagi élvezet vágyától annak a bhaktának a szívét, aki megízleli az Ő üzeneteit, amelyek magukban is hatásosak, ha megfelelően hallják és vibrálják őket. A Bhágavatam rendszeres hallásával és a tiszta bhaktát szolgálva gyakorlatilag minden megsemmisül, ami nyugtalanságot okozhat a szívnek, és a transzcendentális dalokkal magasztalt dicsőséges Úr szerető szolgálata visszavonhatatlanul megkezdődik. Amikor a szerető szolgálat megkezdődik a szívben, a szenvedély (rajas) módja, a tudatlanság (tamas), a kéj és a vágy (káma) eltűnnek a szívből. A bhakta ekkor megszilárdul a jóságban, és boldoggá válik. Így megszilárdulva a jóság minőségében az ember újjáéled az odaadó szolgálattól és eléri az anyagi társulás alól való felszabadulást (muktit), és tudományosan megismeri az Istenség Személyiségét. Így a szívben lévő minden csomó, minden nyugtalanság darabokra szakad. A gyümölcsöző cselekedetek (karma) megszűnnek, amikor az ember az önvalót tekinti tanítójának.”

Megszabadul a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőerőinek hatásától, s így minden kedvezőtlen dolog, amely a szív mélyén összegyűlt, eltűnik.

Hogyan fogom megértetni velük a Krsna-tudat üzenetét? Nagyon szerencsétlen és képzetlen vagyok, a legelesettebb. Ezért keresem az áldásodat, hogy képes legyek meggyőzni őket, hiszen én egymagam erőtlen vagyok ehhez.