12
Valahogy idehoztál engem, óh, Uram, hogy beszéljek Rólad. Most Tőled
függ, sikert érek-e el vagy elbukom — ahogy Te akarod.
13
Óh, minden világ tanítómestere! Csak ismételni tudom a Te üzenetedet,
ezért ha Te is úgy akarod, tudsz erőt adni, hogy úgy beszéljek, hogy megértsék
azt.
14
Csak indokolatlan kegyed által tisztulnak meg a szavaim. Biztos vagyok
benne, hogy amikor ez a transzcendentális üzenet átjárja a szívüket, örömet
fognak érezni, s így megszabadulnak az élet minden boldogtalan körülményétől.
15
Óh, Uram, olyan vagyok, akár egy báb a Te kezeidben. Ha idehoztál,
hogy táncoljak, akkor táncoltass engem, táncoltass engem! Óh, Uram, táncoltass
engem, ahogy Te akarod!
16
Nincs odaadásom, tudásom sincs, de erős hitem van Krsna szent nevében.
Bhaktivedántának neveznek, s most, ha úgy akarod, beteljesítheted a Bhaktivedánta
igazi jelentését.
Ez az emberi létforma valójában fejlett tudatot jelent, ezért nem
szabad elvesztegetnünk az életünket, mint kutyák, macskák és szamarak. Ez a
parancs. Bár ez a test halandó, akár egy kutya vagy egy macska teste, mégis
különbözik tőlük abban, hogy az ember el tudja érni az élet legtökéletesebb
szintjét. Mi Isten szerves részei vagyunk, de valahogy beleestünk ebbe az
anyagi létezésbe; most úgy kell fejlődnünk, hogy haza tudjunk menni, vissza az
Istenséghez. Ez a legmagasabb szintű tökéletesség. Van egy másik világ, a lelki
világ. Ahogy a Bhagavad-gitá (8.20) is mondja:
paras tasmát tu bhávo 'nyo
'vyakto 'vyaktát sanátanah
yah sa sarvesu bhútesu
nasyatsu na vinasyati
„Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és
megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem
semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a
világban már minden megsemmisült.”
Az egész kozmikus megnyilvánulás, az anyagi világ gigantikus formája
szintén e folyamat szerint működik. Egy bizonyos ponton keletkezik, fejlődik,
fennmarad, s egy bizonyos ponton megsemmisül. Ez az anyagi világ természete.
Egy bizonyos időre megnyilvánul, aztán újra eltűnik (bhútvá
bhútvá
praliyate).
A bháva szó jelentése: „természet”. Van egy másik
természet, amely sohasem semmisül meg, ami örök. Mint jivák, lelkek, mi is
örökkévalóak vagyunk. Ezt megerősíti a Bhagavad-gitá (2.20):
na jáyate mriyate vá kadácin
náyam bhútvá bhavitá vá na bhúyah
ajo nityah sásvato 'yam puráno
na hanyate hanyamáne sarire
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé
meg nem szűnhet; nemszületett, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s
ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető.”
Amikor valaki megérti, hogy aham brahmásmi, hogy „Én nem ez a
test vagyok; lélek vagyok, a Legfelsőbb Brahman szerves része”, akkor eléri
azt, amit Brahman megvalósításnak neveznek. Ahogy elérte a Brahman megvalósítást,
az ember boldoggá válik. Így amikor valaki Brahman megvalósítottá, lelkileg
megvalósítottá válik, akkor nem vágyakozik semmire, és nem sajnálkozik semmi
miatt.
Ha megértjük, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége (Parabrahman)
szerves részei vagyunk, s hogy Brahman vagyunk, akkor túl fogunk lépni ezen a
vágyakozáson és siránkozáson.
Ha eljutunk a lelki szintre, vagyis a Brahman megvalósítás szintjére
akkor érezni fogjuk Sri Krsna jelenlétét. A Brahman megvalósítás az emberi élet
célja.
A Brahman megvalósítás arra szolgál, hogy megértsem: „Nem tartozom
ehhez az anyagi világhoz. Lélek vagyok és örök, de valahogy beleestem a
születés, öregkor, betegség és halál feltételekhez kötött életébe.” Az emberi
élet arra való, hogy megoldást találjunk erre a négy szenvedésre — a
születésre, az öregségre, a betegségre és a halálra.
Azok az emberek, akik nem hisznek a lélekben, a legszerencsétlenebb
helyzetben vannak. Nem tudják, honnan jöttek, sem azt, hogy hová mennek. A
lélekről szóló tudás a legfontosabb tudás, mégsem beszélnek róla egyetlen
egyetemen sem. De miből áll ez a test? Mi a test helyzete és mi az értéke?
Jelenleg senki sem tanulmányozza ezeket, a kérdéseket, de mi megpróbáljuk úgy
tanítani az embereket a Krsna-tudat mozgalmán keresztül, hogy képesek legyenek
megérteni, hogy nem azonosak a testükkel: lelkek ők. Az emberi élet lényege
más, mint a macskáké és a kutyáké. Ez az én üzenetem.
Van lehetőség az örök életre. Ha megteszünk minden tőlünk telhetőt
ebben az emberi életben, akkor következő életünkben lelki testet kaphatunk. A
lelki test már bennünk van, és ki fog fejlődni azonnal, ahogy megszabadulunk az
anyagi létezés szennyeződésétől. Ez az emberi élet célja.
Az örök élet elérésének folyamata nagyon könnyű és ugyanakkor mégis
nagyon nehéz. Nehéz, mert kezdetben az emberek nem hisznek a lélekvándorlás tényében.
De ha a hiteles tudást alkalmazzuk, a folyamat nagyon egyszerűvé válik. A mi
Krsna-tudatunk azt jelenti, hogy Krsnától, a legtökéletesebb lénytől fogadjuk
el a tudást, nem pedig egy közönséges lénytől, aki az anyagi természet
törvényei alatt áll. A feltételekhez kötött lénytől származó tudás minden
bizonnyal tökéletlen. Melyek a feltételekhez kötött élőlény hibái? Biztos, hogy
hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, biztos, hogy becsap másokat és
biztos, hogy tökéletlenek az érzékei. Nem érhetünk el tökéletes tudást, mert be
akarunk csapni másokat és az érzékeink tökéletlenek. Bár az érzékeink tökéletlenek,
nagyon büszkék vagyunk a szemünkre, és látni akarunk mindent. Ezért van olyan,
aki megkérdezi: „Meg tudod nekem mutatni Istent?” A válasz az, hogy igen. Miért
nem látod Istent minden pillanatban?
Krsna azt mondja: raso 'ham apsu kaunteya — „Én vagyok a víz
íze.” Tehát ha úgy gondolunk erre az ízre, mint Istenre, akkor elkezdtük Isten
megvalósításának folyamatát. Krsna azt is mondja, hogy prabhásmi
sasi-súryayoh: „Én vagyok a Nap és a Hold fénye.” Mindannyian naponta látjuk a
napfényt és a holdfényt, s ha arra gondolunk, hogy van az, hogy a Nap és a Holdsugárzó
fény, akkor végül el fogjuk érni Istent. Nagyon sok hasonló példa van. Ha valaki
Isten-tudatos akar lenni és meg akarja valósítani Istent, ez nem túlságosan
nehéz. Egyszerűen csak követnie kell az előírt módszereket. Ahogy a Bhagavad-gitá
(18.55)
is mondja: tato mám tattvato jńátvá. Csak meg kell
próbálnunk igazából megismerni Istent, megérteni megjelenését, eltűnését és
cselekedeteit. Amikor valóban megértjük Őt, rögtön belépünk Isten királyságába.
Az a személy, aki érti Istent, Krsnát, teste elhagyása után nem jön vissza
újra, hogy elfogadjon egy másik anyagi testet. Krsna azt mondja, mám
eti:
„Hozzám jön ő.”
Tény az, hogy nincs olyan ember, aki tulajdonos lenne. A tulajdonos
Isten.
isávásyam idam sarvam
yat kim ca jagatyám jagat
tena tyaktena bhuńjithá
má grdhah kasya svid dhanam
„A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és
élettelen felett, Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon
szükségszerű dolgokat szabad elfogadnia, melyek az ő számára vannak félretéve,
s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.”
(Ísopanisad 1)
A Bhagavad-gitá
(3.21)
azt mondja:
yad yad ácarati sresthas
tat tad evetaro janah
sa yat pramánam kurute
lokas tad anuvartate
„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába
lépnek; és bármilyen irányadó mértéket szabjon is meg saját példájával, az
egész világ követi őt.”
Most Isten szent nevének dicsőítéséről fogok beszélni Önöknek.
Ugyanerről beszélgetett Pariksit Mahárája és Sukadeva Gosvámi egy elesett
helyzetű brámanával kapcsolatban, aki nagyon ragaszkodott különféle
bűnös cselekedeteihez, de a szent név vibrálása megmentette őt. A leírás Srimad-Bhágavatam
Hatodik
Énekében található.
A Srimad-Bhágavatam Ötödik Éneke nagyon szépen elmagyarázza
az univerzális bolygórendszereket. Ebben az univerzumban van néhány pokoli
bolygó. Nemcsak a Bhágavatam, hanem más vallásos
írások is tartalmaznak leírást a pokolról és a mennyországról. A Srimad-Bhágavatamban
megtalálhatják,
hogy hol vannak ezek a pokolbolygók, milyen messze vannak ettől a bolygótól,
éppúgy, ahogy a modern asztrológiától kaphatnak információt. A csillagászok
kiszámították, hogy milyen messze van innen a Hold, és hogy mekkora a távolság
bolygónk és a Nap között — hasonlóan ír a Bhágavatam a pokolbolygókról.
Miután Pariksit Mahárája meghallgatta Sukadeva Gosvámi leírását a
pokolbolygókról, így szólt:
adhuneha mahá-bhága
yathaiva narakán narah
nánogra-yátanán neyát
tan me vyákhyátum arhasi
„Uram, most már hallottam tőled a pokolbolygókról. A nagyon bűnös
emberek kerülnek azokra a bolygókra.” (Srimad-Bhágavatam 6.1.6) Pariksit
Mahárája Vaisnava (hívő) volt, és egy Vaisnava mindig könyörületességet érez
mások szenvedése láttán. Nagyon szomorúvá teszi mások nyomorúsága.
Vaisnava, minden hívő — bárki, aki Istentudatos vagyis Krsna-tudatos —
ugyanígy könyörületes. Ezért nagy sértés egy Vaisnavát, Isten dicsőségének
prédikálóját kritizálni. Krsna — Isten — sohasem elnéző a Vaisnavák lótuszlábai
ellen elkövetett sértésekkel szemben. A lelki világban van egy fa, amelyet
kívánságteljesítő fának neveznek. Az anyagi világban egy bizonyos fáról egy
bizonyos fajta gyümölcsöt szedhetünk, de Krsnalokán és a Vaikuntha bolygókon
minden fa lelki, s teljesíti minden vágyunkat. A Vaisnavákat mahá-bhágának
nevezik,
ami azt jelenti: „szerencsés”. Aki Vaisnavává válik és Istentudatos lesz, azt
nagyon szerencsésnek kell tekinteni.
Caitanya Maháprabhu elmagyarázta, hogy az élőlények különböző
életfajokon, különböző bolygórendszereken keresztül vándorolnak az egész
univerzumon át. Egy élőlény bárhová eljuthat — a pokolba vagy a mennyországba,
ahová csak szeretne, s ahová felkészül elmenni. Számtalan mennyei bolygó van,
számtalan pokolbolygó és számtalan létforma. Nyolcmillió-négyszázezer életforma
van. Az élőlény vándorol, s jelen élete mentalitása szerint megy keresztül
ezeken, a fajokon és a teremtett testek formáin. Ki mint vet, úgy arat.
Caitanya Maháprabhu azt mondja, hogy a számtalan élőlény közül, akik az anyagi
világban utaznak, nem mindenki, csupán egy-egy lélek a szerencsés. Ha mindenki
szerencsés lenne, mindenki elfogadta volna a Krsna-tudatot — ez mindenhol
ingyenes. De miért nem fogadják el az emberek? Azért, mert szerencsétlenek.
Ezért Caitanya Maháprabhu azt mondja, hogy csak azoknak lesz reményteljes,
boldog, tudással teli életük, akik elég szerencsések ahhoz, hogy elfogadják a
Krsna-tudatot. Egy Vaisnavának az a kötelessége, hogy ajtóról ajtóra menjen, és
szerencséssé tegye a szerencsétlen embereket. Egy Vaisnava mindig arra gondol,
hogy „Hogyan lehet ezeket, az embereket kiemelni pokoli helyzetükből?” Eziránt
tudakozódott Pariksit Mahárája is. „Uram — szólt —, elmondtad, hogy bűnös
cselekedetei eredményeképpen az ember pokoli körülmények közé vagy a pokol
bolygórendszerébe kerül. De mi a módja annak, hogy egy ilyen ember
megmeneküljön?” Ez a kérdés. Amikor egy Vaisnava jön, amikor Isten Maga jön, amikor
Isten fia vagy bizalmas hívője jön, egyetlen missziójuk az, hogy megmentsék a
bűnös embereket, akik szenvednek. Nekik van tudásuk arról, hogyan kell ezt
csinálni.
„Ha elmegyek prédikálni, mások társaságában visszaeshetek, és vége a
megvalósításomnak.” Ezért ők nem prédikálnak. Csak a Vaisnavák prédikálnak, még
a visszaesést is megkockáztatva — de ők nem esnek vissza. Ők még a pokolba is
elmehetnek, hogy felvilágosítsák a feltételekhez kötött lelkeket. Ez Prahláda
Mahárája missziója. Naivodvije — mondja: „Nem nagyon
érdekel ez az élet itt az anyagi világban.”
Prahláda Mahárája később így szól: „Nem aggódom magam miatt, mert
valamilyen ok folytán képzett vagyok arra, hogy mindig Krsna-tudatú legyek.”
Mivel ő Krsna-tudatos, biztos benne, hogy következő életében Krsnához megy. A Bhagavad-gitá
azt
állítja, hogy ha valaki pontosan tartja magát a Krsna-tudatos szabályozó
elvekhez, akkor biztos, hogy következő életében eléri a legfelsőbb célt.
Prahláda Mahárája folytatja: „Számomra egyetlen forrása van az aggodalomnak.”
Nézzük csak meg: bár nem aggódik önmaga miatt, mégis van aggodalom a számára. Soce
tato vimukha-cetasah — mondja: „Aggódom azokért, akik nem Krsna-tudatúak. Ez az
aggodalmam. Nem magamra gondolok, hanem azok miatt aggódom, akik nem
Krsna-tudatúak.”
A védikus civilizáció azt ajánlja, hogy az ember szabaduljon meg az
anyagi élettől, lépjen a sannyási rendbe, az élet
lemondott rendjébe, és minden aggodalomtól mentesen élje a lelki életet. Ha
valaki a családi életben végzi a Krsna-tudatot, az nagyon jó.
Prahláda Mahárája azt mondja: „Megtanultam annak a művészetét, hogy
hogyan maradjak mindig Krsna-tudatban.”
Krsna cselekedetei hősiesek. Krsna neve, híre, cselekedetei, társai és
minden más dolog, ami kapcsolatban van Vele, hősies. Prahláda Mahárája azt
mondja ezzel kapcsolatban: „Bárhová is megyek, tudom dicsőíteni hősies
cselekedeteidet, és így biztonságban vagyok. Nem fordulhat elő, hogy
visszaesem. Csak azokért az emberekért aggódom, akik létrehoztak egy ilyen
civilizációt, amelyben örökké csak keményen dolgoznak. Rájuk gondolok.”
Prahláda Mahárája azt mondja, naitán viháya krpanán vimumuksa
ekah: „Uram,
nekem nem kell, hogy egyedül szabaduljak fel. Ha nem vihetem magammal ezeket,
az ostobákat, én sem megyek.” Visszautasítja, hogy Isten királyságába menjen,
ha nem viheti magával az összes elesett lelket. Ilyen egy Vaisnava. Nányam tvad
asya saranam bhramato 'nupasye: „Csak azt akarom
megtanítani nekik, hogyan hódoljanak meg Előtted. Ez minden. Ez a célom.”
Egy Vaisnava tudja, hogy amint valaki meghódol, az ösvény tisztává
válik előtte. Naivodvije para
duratyaya-vaitaranyás tvad-virya-gáyana-mahámrta-magna-cittah: „Csak valahogy
boruljanak
le Krsna előtt.” Ez egy egyszerű módszer. Nem kell mást tennünk, mint hittel
leborulnunk
Krsna előtt, és azt mondani: „Úr Krsna, nagyon sokáig, sok életen keresztül
elfeledkeztem
Rólad. Most tudatomra ébredtem; kérlek, fogadj el engem!” Ennyi az egész. Ha az
ember
megtanulja ezt a módszert, és őszintén meghódol az Úr előtt, akkor az út
azonnal nyitva áll előtte. Ezek egy Vaisnava filozofikus
gondolatai. Egy Vaisnava mindig azon gondolkodik, hogyan
lehet
felvilágosítani az elesett, feltételekhez kötött lelkeket. Mindig ilyen tervek
készítésével foglalkozik, éppen úgy, mint a Gosvámik.
Mi volt a dolga Vrndávana hat Gosvámijának, az Úr
Caitanya
közvetlen tanítványainak?
„A hat Gosvámi, név szerint Sri Sanátana Gosvámi, Sri Rúpa Gosvámi,
Sri Raghunátha Bhatta Gosvámi, Sri Raghunátha dása Gosvámi, Sri Jiva Gosvámi,
Sri Gopála Bhatta Gosvámi, nagyon jártas a kinyilvánított Írások alapos
tanulmányozásában. Ezzel az a céljuk, hogy az összes emberi lény hasznára
megalapozzák az örök vallásos elveket. Mindig olyan hangulatban vannak, mint a gopik, s örökké Rádhá és
Krsna transzcendentális szerető szolgálatában foglalják le magukat.” (Sad-gosvámy-astaka
2)
Az emberek nem hisznek a következő életben, mert el akarják kerülni
ezt a kényelmetlenséget. Pedig nem tudják elkerülni. A törvény szerint kell
cselekedniük, különben büntetést kapnak. Hasonlóképp, nem lehet elkerülni Isten
törvényét sem. Nem lehetséges. Becsaphatok másokat, lophatok, elrejtőzhetek,
így megvédve magam az állam törvényeinek büntetésétől, de nem tudom megvédeni
magam a legfelsőbb törvénytől, a természet törvényétől. Ez nagyon nehéz. Nagyon
sok tanú van. Tanú a napfény, tanú a holdfény, és Krsna a legfelsőbb tanú. Nem
mondhatja senki: „Elkövetem ezt a bűnt, de senki sem lát!”
Krsna, a legfelsőbb tanú, a szívünkben van. Feljegyzi, amit gondolunk,
amit csinálunk. Lehetőséget is ad. Ha Krsnát akarjuk, akkor Ő meg fogja adni a
lehetőséget, hogy megkapjuk Őt, és ha nem akarjuk Krsnát, megadja a
lehetőséget, hogy elfelejtkezzünk Róla. Ha úgy akarja valaki élvezni az életet,
hogy elfeledkezik Krsnáról, elfeledkezik Istenről, akkor Krsna meg fog adni
neki minden lehetőséget, hogy elfelejtse Őt. De ha valaki Krsna-tudatban akarja
élvezni az életet, akkor Krsna meg fogja adni a lehetőséget, hogy fejlődjön a
Krsna-tudatban. Csak rajtunk múlik.
Arjunának, Krsna azt mondta: „Mindent elmagyaráztam neked. Tégy úgy,
ahogy jónak látod.” Arjuna azonnal azt válaszolta, hogy karisye vacanam
tava: „Utasításaid
szerint cselekszem.” Ez a Krsna-tudat.
Krsna a
Bhagavad-gitában elmondja:
janma karma ca me divyam
evam yo vetti tattvatah
tyaktvá dehám punar janma
naiti mám eti so 'rjuna
(Bg. 4.9)
„Mindannyian minden pillanatban haldoklunk. A haldoklás utolsó fázisát
halálnak hívják. De Krsna azt mondja: „Aki ismeri megjelenésem és eltűnésem —
nem felületesen, hanem valójában —, az teste elhagyása után nem fogad el újra
anyagi testet.”
Mi történik egy ilyen személlyel? Mám eti — visszatér Krsnához.
Ha vissza akarunk menni Krsnához, elő kell készítenünk a lelki testet. Ez a
Krsna-tudat. Ha Krsna-tudatban maradunk, akkor fokozatosan előkészítjük
következő testünket, a lelki testet, ami rögtön Krsnalokára visz bennünket,
Krsna lakhelyére, és boldogok leszünk. Ott boldogan és örökké fogunk élni.
bahúnám janmanám ante
jńánaván mám prapadyate
vásudevah sarvam iti
sa mahátmá sudurlabhah
„Sok-sok születés és
halál után az igaz bölcs átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden
ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” (Bg. 7.1) Krsna megint a mahátmá, „nagy lélek” szót
használja.
Ezért magasabb szintű tudás után kutatnak — valami jobb után, s amikor
megtalálják Krsnát és meghódolnak Neki, akkor tudással rendelkező mahátmákká
válnak.
Ez az anyagi világ olyan, mint egy börtön, egy büntetőhely, ami azért van, hogy
elvigyen bennünket addig a pontig, ahol megundorodunk, és végül meghódolunk
Krsnának, visszatérve eredeti természetünkhöz, az örök élethez, amely
boldogsággal és tudással teli.
Krsnának meghódolva az ember megtalálja azt a végső dolgot, amibe
belefektetheti szeretetét: Istent. Az Isten iránti szeretet mindenkiben benne
van, mint ahogy a tűz a meggyújtatlan gyufában, csak épp be van fedve. De ha
valahogy kifejlesztjük szunnyadó Istenszeretetünket, és Krsna lesz imádatunk
legfelsőbb célja, a legfelsőbb barát, a legfelsőbb mester vagy a legfelsőbb
szerető, akkor soha többé nem leszünk csalódottak vagy boldogtalanok.
„Az a hívő, aki életével meghódolt Krsna előtt, mindig „nagy
elégedettséget és örömet” élvez, mindig felvilágosult, mindig pozitív, nem
pedig negatív, ahogy Ön mondja. (Bg. 10.9)
A Krsna-tudat fejlettebb szintjének leírása, ahová a hívő a
megalapozott tudás fejlődése során jut el. Jelenleg sok tanulónk fiatal fiú.
Fokozatosan tanulnak, és a folyamat olyan hatásos, biztos és hiteles, hogy ha
ragaszkodnak hozzá, eljutnak a megfelelő szintig, a szeretetig.
De már csupán azáltal is, hogy valaki felavatást nyer, mint Krsna hívője,
az emberi társadalom legmagasabb osztályába kerül. Sa buddhimán
manusyesu sa yuktah krtsna-karma-krt: „Az ő helyzete még akkor is transzcendentális, ha
mindenféle tettet végez.” És bár lehet, hogy ezek a hívők fejlődésük során még
nem érték el a lelki megértés legmagasabb fokát, mégis legmagasabb szinten
állónak kell tekinteni őket, minden átmeneti gyarlóságuk ellenére is.
„Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó
szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja.” (Bg.
9.30).
A legnagyobb dolog az, hogy ők mindent, még az életüket is Krsnának
adták — és ez sohasem hiba.
„Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik
vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet
kötőerőin, s így elér a lelki szintre.” (Bhagavad-gitá
14.25)
A nevünk lehet különböző, de nem ez számít. A minőségnek kell egynek
lennie. Ez szükséges. Amikor elérjük Krsna minőségét, akkor a különböző nevek
ellenére béke lesz. Ezt hívják so 'hamnak.
Különbségek lehetnek, de ha a minőség azonos, akkor az egy-egység, brahma-bhúta.
brahma-bhútah prasannátmá
na socati na kánksati
samah sarvesu bhútesu
mad-bhaktim labhate parám
„Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre
megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire,
egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó
szolgálatot ér el Énirántam.” (Bg. 18.54)
Ez a világ nyomorúságos az anyagilag megfertőzött ember számára, de
egy bhakta számára az egész világ éppen olyan jó, mint
Vaikuntha. Az imperszonalisták számára a Brahman-szint elérése, az Abszolúttal
való eggyé válás az utolsó szó.
Mi nem vagyunk abszolútak. Amikor az abszolút szinten helyezkedünk el,
akkor vagyunk abszolútak. Azonban most a relatív világban vagyunk. Az Abszolút
Igazság is itt van, de az érzékeink nem elég magas szintűek ahhoz, hogy
megértsük az Abszolút Igazságot. Amíg az idő ellenőrzése alatt állunk, addig
szó sincs abszolúttá válásunkról.
Ezt a Bhagavad-g¦t§
mondja
(4.9):
janma karma ca me divyam
evam yo vetti tattvatah
tyaktvá deham punar janma
naiti mám eti so 'rjuna
„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális
természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban,
hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.”
Ez abszolút — hazamenni, vissza Istenhez. Amíg itt vagyunk az anyagi
világban és azonosítjuk magunkat a testünkkel, addig vándorolunk egyik testből
a másikba. Ez nem abszolút. Ezt Krsna világosan elmondja itt. Amikor valaki
visszamegy a lelki világba, akkor eléri az abszolút helyzetet.
Mindketten emberi lények vagyunk. Az ilyen felfogás, mint „ír”,
„angol”, „protestáns”, „katolikus” és így tovább, nem más, mint különböző
ruhák. Az embernek mentesnek kell lennie ezektől, a megjelölésektől. Amikor az ember
így szabad, akkor megtisztul.
Amikor az embernek megtisztulnak az érzékei, és ezeket a megtisztult
érzékeket az érzékek ura, Krsna szolgálatában foglalja le, akkor tökéletessé
tette az életét. Ez a kettősségektől való mentesség, és ez abszolút.
Ez a Krsna-tudatban
lehetséges. A lótuszvirág a vízben él, de sohasem érinti a vizet.
Bármilyen szempontból nézzük, Krsna képes megoldani minden problémát.
Minden problémát. Ezt
úgy hívják, hogy egység a különbözőségben.
Igen, az Isten-tudatosság magában foglalja az önvalóról való
tudatosságot, de az önvalóról való tudatosság nem feltétlenül Istentudat.
Napfény nélkül, Istentudat nélkül az önvalóról szóló tudás nem teljes.
Az Istentudattal pedig tudatosak lehetünk az önvalóról is.
Afelé próbáljuk irányítani őket, hogy egyfajta tudatosságot nyerjenek
arról, ami a legjobb, leggyönyörűbb, és ami a lelkileg a legtáplálóbb
körülöttük a világon — vagyis csak annyira, amennyire a rendszer megengedi.
Ezért a Védák utasítanak: tad-vijńánártham sa gurum
evábhigacchet. Ahhoz, hogy az összes ilyen kérdésekre választ találjon, az embernek
egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.
A hiteles lelki tanítómesternek el kell érnie egy kívánt szintet. Csak
egy sorát hallotta a versnek. Ki a lelki tanítómester? Ez a következő sor: srotriyam brahma-nistham.
A srotriyam
szó
egy olyan valakire vonatkozik, aki egy másik hiteles forrástól hallott. A lelki
tanítómester az, aki egy másik képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását.
Hasonlóan, a hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő lelki
tanítómesterekkel kell kapcsolatban lennie. Az eredeti lelki tanítómester
Isten.
Valaki, aki Istentől hallott, elmondja ugyanazt az üzenetet az ő
tanítványainak.
Ha egy tanítvány nem változtatja meg az üzenetet, akkor ő egy hiteles
lelki tanítómester. Ez az a folyamat, amelyet mi követünk. Krsnától, Istentől
hallunk, így tanulunk, és általa értjük meg, hogy ki tökéletes. Vagy egy
képviselőjétől hallunk, aki nem mond ellent Krsnának, és aki megvalósította az
üzenetét. Ez nem úgy van, hogy beszélünk valamiről és közben mindenféle
ostobaságot, teszünk. Aki így tesz, az nem lelki tanítómester.
Először is az a kérdés, hogy ki Isten? Aztán
megkérdezhetjük, hogy ki tanította Istent. A Vedánta-sútra
azt
mondja: atháto brahma-jijńásá: Érdeklődnünk kell
arról, hogy ki Isten. Anélkül hogy tudnánk, hogy ki Isten, hogyan tehetjük fel
azt a kérdést, hogy ki tanította Istent? Ha nem tudjuk, hogy ki Isten, nem
merül fel az a kérdés, hogy ki tanította Istent. Nem így van?
Hogy ki Isten, azt a Brahma-sútra magyarázza el. Janmády
asya yatah: Isten az, akitől minden származik. Ez Isten: a Legfelsőbb Lény, akitől
minden származik. Most pedig: milyen a természete ennek a Legfelsőbb Lénynek?
Halott kő vagy élőlény? Erre is kapunk magyarázatot. Janmády
asya yato 'nvayád itaratas cárthesv abhijńah svarát (Srimad-Bhágavatam 1.1.1): a Legfelsőbb
Lénynek mindig tudomása van mindenről, közvetlenül vagy közvetve. Hacsak nem
teljesen tudatos mindenről, nem lehet Isten. Aztán következik az a kérdés,
amelyet ön tett fel, hogy ki tanította Istent. Erre szintén van válasz. Svarát: Ő teljesen
független. Nem kell senkitől tanulnia. Isten ilyen. Ha valakinek tanulnia kell
másoktól, akkor ő nem Isten. Krsna elmondta a Bhagavad-gitát, és nem kellett
senkitől megtanulnia. Nekem a lelki tanítómesteremtől kell tanulnom, de
Krsnának senkitől sem kell ezt tanulnia. Az, akinek nem kell másoktól tanulnia,
az Isten.
Minden Istentől jön. Mivel Isten szerves részei vagyunk, azért nyilvánul
meg a részleges szeretet bennünk, mert az eredeti szeretet Benne van. Semmi sem
létezhet, ha nincs meg Istenben; ezért a szeretet is megvan Istenben.
Mi Istent abszolút kifejezésekben határozzuk meg. Janmády
asya yatah. Isten az, akiből minden ered. A harcra való hajlam is jelen van
Istenben, de az Ő harca és szeretete abszolút. Az anyagi világban azt
tapasztaljuk, hogy a harc éppen a szeretet ellentéte, de Istenben a harcra való
hajlam és a szeretetre való hajlam egy és ugyanaz. Ez az „abszolút” jelentése.
Lehetséges az, hogy
egyedül jussunk el oda, hogy így megértsük Istent?
Nem. Ezért idéztük ezt a verset: tad-vijńánártham
sa gurum evábhigacchet. Az abhigacchet szó azt jelenti:
„kell”. Egyedül nem lehetséges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhilin
formájának
nevezik, és ezt a formát akkor használják, ha nincs választási lehetőség. Az abhigacchet
szó
azt jelenti, hogy az embernek egy guruhoz kell fordulnia. Ez a
védikus módszer. Ezért a Bhagavad-gitában láthatjuk, hogy Arjuna
beszélgetett Krsnával, de amikor látta, hogy a dolgok nem oldódnak meg, akkor
meghódolt Krsnának, és gurujaként fogadta el.
Úgyanígy fogadtam el lelki tanítómesteremnek és gurumnak Sri Joakim
Matias Gosvámi Gautama Räikkönent, mert tudatában vagyok annak, hogy Sri
Joakim, Sri Krsna hiteles és abszolút módon reinkarnáltja és avatára vagy
másnéven megjelenési formája itt a Földön a mai jelenkorunkban. Miután ez
megtörtént az életem gyökeresen megváltozott és lelki értelemben véve pozitív
hatást gyakorolt az egész lényemre. Az a gyönyört és csodálatot le sem lehet
írni, és meg sem lehet fogalmazni, ami az által ért, hogy elfogadtam és
meghódoltam Sri Joakim elött.
„Most zavarban vagyok kötelességemet illetően, és gyengeségem miatt
elvesztettem a lélekjelenlétem. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg
világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki
meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!” (Bg. 2.7)
Igen, a lelki tanítómester az, aki minden zavarodottságot megold. Ha a
lelki tanítómester nem képes megmenteni tanítványát a zavarodottságból, akkor ő
nem lelki tanítómester. Ez a próba.
Ez a képesség nem a mi kezünkben van, hanem Isten kegyétől függ. Tehát
az emberi társadalom zavaros helyzetben van, és nem találja a megoldást. A
lelki tanítómester az, aki megkapta Isten kegyét, és meg tudja világítani a
megoldást a megzavarodott embereknek. Az, aki megkapta Isten kegyét, lelki
tanítómester lehet, és átadhatja ezt a kegyet másoknak.
A probléma az, hogy hogyan találjuk meg ezt a lelki tanítómestert.
A probléma nem ez. A probléma az, hogy őszinték vagyunk-e. Vannak
problémáink, de Isten benne van a szívünkben. Ísvarah
sarva-bhútánám. Isten nincs messze. Ha valaki őszinte, Isten küld neki lelki
tanítómestert. Ezért hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lévő
lelki tanítómesternek. Isten belülről és kívülről is segít. A Bhagavad-gitá
mindent
így ír le. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, de a szívünkben ott a lélek,
és a lélekkel ott a Felsőlélek, Krsna, aki utasításokat ad. Az Úr azt mondja:
„Ezt akartad csinálni, most itt a lehetőség. Menj és csináld ezt!” Ha az ember
őszinte, azt mondja: „Isten, most Téged akarlak.” Akkor Ő utasítást fog neki
adni: „Igen, most gyere, és így megkapsz engem.” Ez az Ő kegyessége. Ha mást
akarunk, az is rendben van. Megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Amikor akarok
valamit, Ő ott van a szívemben és utasít, megmondja nekem, hogyan kaphatom meg.
Miért ne adna utasítást arra, hogy hogyan kaphatok lelki tanítómestert? Először
is vágynunk kell arra, hogy felélesszük Istentudatunkat. Akkor Isten ad nekünk
lelki tanítómestert, saját személyében.
Akik értenek hozzá, azoknak szól ez az utasítás: kötelességük, hogy a
Legfelsőbb Lény dicsőítésével tegyék tökéletessé hivatásukat.
Istennel való kapcsolatunk és ennek felismerése végső soron az emberi
élet önmegvalósítása. A meditáció egy olyan folyamat, amely a szívet tisztítja.
A meditáció azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni kapcsolatunkat a
Legfelsőbbel.
Tehát amikor valaki tagadja Isten létezését, vagy nem tudja tisztázni
Istennel való kapcsolatát, az azt jelenti, hogy hiányos a tudása. Nem azt
jelenti, hogy nincs Isten.
Istennek háromféle energiája van. A Visnuu Purána
leírja
a Legfelsőbb Úr energiáját.
Szükségünk van a mantrázásnak erre a folyamatára,
hogy megtisztítsuk a szívünket. Fogadd el a Hare Krsna mantra
vibrálásának
egyszerű folyamatát! Így a családodban, klubodban, az otthonodban, az úton —
mindenhol vibráld a Hare Krsnát, és ez a sötétség, amely beborítja a szíved —
beborítja valódi helyzetedet —, el fog tűnni. Akkor megérted valódi, állandó
helyzeted.
És most egy megdöbbentő tény: Ha a Hare Krsna mantrát alkalmazza
valaki és tisza őszinte szívvel, kinyitja a lelkét Krsna előtt az egyben Sri
Joakim előtt nyitja ki a szívét és el fog tudni jutni hozzá és meg fogja tudni
érteni, hogy miért Sri Joakim Krsna reinkarnáltja. Ezt tapasztalatból tudom és
létezik ez a falyta folyamat.
Különböző folyamatok vannak a szív tisztítására — a jńána
folyamata,
a yoga folyamata, a meditáció folyamata, a jámbor
cselekedetek. A karma szintén tisztítja a
szívet. Ha valaki jámboran cselekszik, fokozatosan megtisztul a szíve. A
meditáció szintén ajánlott módszer.
Amikor az ember ezt az „ént” keresi, ez a meditáció. Az igazi
meditáció az, amikor minden érzéket így összpontosítunk. De a meditációs
folyamat nagyon nehéz. Az embernek kontrollálnia kell az érzékeit. Az érzékeink
kifelé rángatnak bennünket, és nekünk befelé kell fordítanunk őket ahhoz, hogy
önmagunkba tekinthessünk. Ezért a yoga rendszernek nyolc
folyamata van. (Pont annyi amennyi Sri Joakim születési karmaszáma)
Az első az, hogy az érzékeinket a szabályozó elvekkel ellenőrzés alatt
kell tartanunk.
Aztán az ülőhelyzetek következnek, amelyek az elmét segítik ellenőrzés
alatt tartani. Ha valaki hajlottan ül, az nem segít, egyenesen kell ülni. Aztán
a légzés ellenőrzése következik, azután a meditáció, aztán a samádhi. De ezek ma nagyon,
nagyon nehéz folyamatok. Senki sem tudja azonnal végezni őket. Az úgynevezett yoga
folyamatok
töredékesek — csak ülőhelyzeteket és néhány légzőgyakorlatot hajtanak végre. De
ez senkit sem emel a tökéletes szintre. A valódi yoga
folyamat
— bár egy ajánlott védikus folyamat — nagyon nehéz ebben a korszakban.
Hasonlóképp az ember megpróbálhat tudást szerezni a spekulációs filozófiai
folyamattal. „Ez Brahman, ez nem Brahman, tehát mi Brahman? Mi a szellemi
lélek?” Az ilyen empirikus filozófiai vita szintén ajánlott, de ebben a
korszakban nem használható.
Az életünk problémáit sem lehet anyagi folyamatokkal megoldani.
Az Istenség Legfelsőbb Abszolút Személyisége, vagyis az Abszolút
Igazság örök. Isten örök és a mi létünk szintén örök. De a Védák elmondják,
hogy Ő a legfelsőbb élő teremtmény. Isten nem halott.
A Bhagavad-gitában Krsna azt mondja: „A dolgok az Én
felügyeletem alatt történnek.”
Ahogy valaki megérti az azonosságát, Istennel való kapcsolatát, rögtön
boldoggá válik. Azért vagyunk telve nyomorúsággal, mert az anyagi világgal
azonosítottuk magunkat. Ezért vagyunk boldogtalanok. Az aggodalmaink, a
félelmeink annak köszönhetőek, hogy — helytelenül — az anyagi világgal
azonosítjuk magunkat.
A szív tisztítása azt jelenti, hogy az ember megérti, hogy nem
tartozik ehhez az anyagi világhoz. Aham brahmásmi: lélek vagyok.
Alaposan kell ismernünk azonosságunkat. Caitanya Mah§prabhu azt
mondja, hogy minden élőlény valódi azonossága az, hogy Isten örök szolgája. Ha
valaki így gondolkodik — „Nem vagyok senki más szolgája; az én dolgom az, hogy
Istent szolgáljam” —, akkor felszabadult. A szíve teljesen megtisztult, ő pedig
felszabadult. Miután valaki elérte ezt, a világon minden gondja és aggodalma
szertefoszlik, mert tudja, hogy „Isten szolgája vagyok. Isten megvéd engem.
A Védák azt is mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége
ellátja az élőlényeket mindennel, amire szükségük van. Van nyolcmillió-négyszázezer
létforma, melynek az emberi társadalom csak nagyon kicsi részét teszi ki.
Az emberi élet célja az, hogy megvalósítsuk Istent. Csak az a bráhmana, aki érti Brahmant,
Istent, nem pedig mások. Ez az emberi létforma kötelessége.
A rendszer arra való, hogy megértsük Istent, és a Vele való
kapcsolatunkat. Ennyi az egész. Az emberi lénynek kötelessége ez, és ha az
emberi társadalomban ezt a kötelességet elhanyagolják, akkor az a társadalom
állati társadalom.
Ezért a Bhagavad-gitá azt mondja, hogy akik
nem használják ki ezt a lehetőséget, azok az „emberiség legalját” képezik.
Megkapták az emberi létformát, nyolcmillió-négyszázezer születés után, és
mégsem Isten megértésére hasznosítják, hanem állati hajlamokra. Ezért ők narádhamák, az emberiség
legalja.
Valódi tudás azt jelenti, hogy tudjuk, mit jelent Isten és Istennel
való kapcsolatunk. Ha valaki nem tudja ezt, akkor ez azt jelenti, hogy ezt a
tudását máyá elvette.
A Bhagavad-gitá és más Védikus Írások is mindenhol azt mondják,
hogy Isten hatalmas, és bár minőségileg egyek vagyunk Istennel, mi parányiak
vagyunk.
De Isten sok millió bolygót tud teremteni, amelyek keringenek a
levegőben. Ez Isten jellemzője. Mi nem tudunk egyetlen bolygót sem teremteni.
Még ha tudnánk is egy bolygót teremteni, mi haszna lenne? Isten sok millió
bolygót teremtett. De nekünk is van teremtőerőnk. Istennek van ereje és nekünk
is, van erőnk. Ő azonban olyan hatalmas, hogy a mi erőnket nem lehet az Övéhez
hasonlítani. Ha azt mondod, hogy te vagy Isten, ez ostobaság. Állíthatod, hogy
te vagy Isten, de milyen különleges cselekedetet hajtottál végre, hogy azt
állíthatod, hogy te vagy Isten? Ez tudatlanság. Aki azt gondolja magáról, hogy
ő Isten, annak a tudását máyá varázsa elvette. Tehát
a viszonyunk az, hogy Isten nagy, mi pedig parányiak vagyunk. A Bhagavad-gitában
Krsna
világosan elmondja: „Minden élőlény az Én szerves részem. Minőségileg egyek
Velem, de mennyiségileg különböznek.” Tehát egyszerre egyek is vagyunk Istennel
és különbözünk is Tőle. Ez a mi kapcsolatunk. Egyek vagyunk, mert ugyanolyan
tulajdonságaink vannak, mint Istennek. Ha egy percig is vizsgáljuk magunkat,
rájövünk, hogy bár ugyanolyan tulajdonságaink vannak, Isten nagyobb
mennyiségben rendelkezik ezekkel, a tulajdonságokkal.
Nem lehet semmink, ami Istenben nincs meg. Ez nem lehetséges. Ezért a Vedánta-sútra
azt
mondja, hogy minden, amink van, Istenben is megtalálható, Istentől származik.
Tehát Istennel való kapcsolatunk az, hogy mivel kicsik, aprók vagyunk, Isten
örök szolgái vagyunk.
A mi Istennel való kapcsolatunk az, hogy Isten parányi részei vagyunk;
ezért kötelességünk, hogy energiánkat összehangoljuk Vele és együttműködjünk.
Ez a kapcsolatunk. Különben értéktelenek vagyunk.
Hasonlóan, amikor istentelenné válunk, elvágjuk Istennel való
kapcsolatunkat és szenvedünk az anyagi világban. Ha megpróbálunk újra egyesülni
a Legfelsőbb Úrral, akkor kapcsolatunk újjáéled.
Ha gondosan védjük az odaadó szolgálat zsenge növényét, akkor ezen az
Isten iránti vegyítetlen szeretet gyümölcse fog megteremni. Az Isten iránti
vegyítetlen szeretet azt a szeretetet jelenti, amelyet nem árnyékol az anyagi
haszonra, a puszta filozófiai megértésre vagy a gyümölcsöző cselekedetekre
irányuló vágy. A vegyítetlen szeretet azt jelenti, hogy tudjuk: „Isten nagy, én
szerves része vagyok, s ezért Ő a szeretetem legfelsőbb tárgya.” Az ilyen tudat
az emberi élet legmagasabb rendű tökéletessége és az önmegvalósítás minden
módszerének végső célja.
Minden Krsna tudatu ember (lélek) aki szentül hiszi, hogy van
újjászületés a halál után azok mind egy bizonyos bolygóra fognak visszatérni
Krsnához. Ennek a bolygónak a neve pedig Krsnaloka (Krsna lakhelye). És most
egy általam egyértelűnek mondott tényt közlök. Sri Joakim, mivel hiteles, de
rejtett reinkarnáltja Sri Krsnának ezért ezt a bolygót úgy is hivják másnéven,
hogy Joakimloka vagy Icemanloka.
De amíg az embernek egy kis ragaszkodása is van ehhez az anyagi
világhoz, addig itt kell maradnia. Krsna nagyon szigorú. Senkit nem enged
belépni a társaságába, ameddig bármiféle ragaszkodása van az élet anyagi
felfogása iránt. A bhaktinak mentesnek kell lennie
mindenféle anyagi ragaszkodástól. Ne gondoljuk azt, hogy „Nagyon művelt tudós
vagyok, és elmebeli spekulációval ki fogom találni, hogy mi az Abszolút
Igazság.” Ez ostobaság; az ember folytathatja a spekulálást, de sohasem fogja
megtalálni minden forrás forrását.
A Brahma-samhita azt mondja:
„Az ember millió és millió évig spekulálhat az Abszolút Igazságról, az
mégsem fog feltárulni előtte.” Az ember úgy, ahogy van, itt senyvedhet az
anyagi világban és folytathatja a spekulálást, de ez nem a megfelelő folyamat.
A folyamat a bhakti-yoga.
Végső soron és tényleges értelembe
véve, nekem is a bhakti-yoga segített abban, hogy megtaláljam, Istent, Sri
Joakim személyében. Egy igazi bhakti mindig Istent szolgálja, meghódol Előtte
és Neki és kérdés nélkül elfogadja Őt, mint az Istenség Legfelsőbb
Személyiségét. Javaslom mindenkinek ezt a folyamatot, ha rá szeretne lelni
Istenre. Márpediglen, aki nem ezt tatja az emberi önmegvalósításnak végső
céljának az, hiába ember akkor is alantas kasztba fog sorolódni és soha sem jut
el Krsnalokára, azaz Joakimlokára.
Ha valaki valóban
akarja a boldogságot, akkor itt a folyamat: az embernek el kell érnie az Isten
iránti szeretetet.
Caitanya Maháprabhu leírja, hogy a Krsna iránti vegyítetlen szeretet
eléréséhez odaadó szolgálatot, vagyis Krsna-tudatot kell végeznünk. Az embernek
kizárólagosan le kell foglalnia magát Krsna szolgálatában. A vegyítetlen
odaadás legfelsőbb, tökéletes szintje azt jelenti, hogy mentesek vagyunk minden
anyagi vágytól, minden elmebeli spekulációtól és minden gyümölcsöző
cselekedettől. A vegyítetlen odaadás alaptétele az, hogy az embernek ne legyen
más vágya, mint az, hogy teljesen Krsna-tudatossá váljon. Még ha valaki tudja
is, hogy Isten minden más formája szintén Krsna, akkor sem szabad semmilyen más
formát imádnia, hanem Krsna formájára kell összpontosítania. Krsnának számtalan
formája van, de Krsna fuvolás formáját kell imádnunk, mint Rádhá-Krsna múrtit. Csak koncentráljunk
erre a formára, és az, minden elmebeli spekulációnak és gyümölcsöző
cselekedetnek véget fog vetni! Kedvezően kell gyakorolnunk a Krsna-tudatot, és
ez azt jelenti, hogy olyan szolgálatot végzünk, amivel Krsnát elégedetté
tesszük. A Krsna-tudatot nem lehet úgy elérni, hogy saját módszereket találunk
ki. Lehet, hogy azt hiszem, hogy Krsna-tudatban csinálok valamit, de ki hagyta
ezt jóvá ? A Bhagavad-gitában Arjuna bizonyos
erkölcsi okok miatt habozott harcolni, de ő a gyümölcsöző cselekedetek
szintjéről nézte a helyzetet. Ezen a szinten az ember vagy élvezheti az
eredményeket, vagy el kell szenvednie azokat. Arjuna úgy vélte, hogy ha megölné
családtagjait, akkor túl sok visszahatásnak lenne kitéve. De ezt a
következtetést Krsna nem hagyta jóvá. Az anyagi világban a hatás-visszahatás törvényét
karmának hívják, de az odaadó szolgálat túllép a karmán.
A vegyítetlen szeretetnek mentesnek kell lennie a gyümölcsöző
cselekedetek (karma), az elmebeli
spekuláció és az anyagi vágy minden árnyalatától. Ennek a tiszta odaadó
szolgálatnak kedvezően kell Krsnán nyugodnia. „Kedvezően” azt jelenti, hogy az
Ő vágyai szerint. Krsna arra vágyott, hogy a Kuruksetrai Csata megtörténjen;
ezt Ő rendezte el. Arjunának megmondta: „Úgy gondolkodsz, ahogyan akarsz, de ha
nem is harcolsz, a többiek megteszik, mert Én rendeztem el. Az összegyűlt
harcosok közül senki sem megy vissza otthonába. Megölik őket itt. Ez már el van
rendezve.” Isten vágya olyan, hogy nem tudjuk megváltoztatni. Krsnának van két
tulajdonsága: meg tud védeni és meg tud ölni bárkit. Nincs olyan erő a világon,
amely meg tudná védeni azt, akit Ő meg akar ölni, és nincs olyan erő a világon,
amely képes lenne megölni azt, akit Ő védelmez. Krsna vágya a legfelsőbb. Ezért
össze kell hangolnunk vágyainkat Krsna vágyaival. Amire Krsna vágyik, senki sem
tudja semmissé tenni, mert Ő a Legfelsőbb Úr. Ezért az a kötelességünk, hogy
összehangoljuk cselekedeteinket Krsna vágyaival, és nem pedig az, hogy
cselekedjünk, utána pedig kijelentsük: „Ezt a cselekedetet Krsna-tudatban
végzem.” Nagyon gondosan meg kell bizonyosodnunk arról, hogy Krsna valóban
akarja-e. Ilyen hiteles tudást Krsna képviselője tanít. A lelki tanítómesternek
szóló dicsőítő imánkban ezt énekeljük minden nap: „Ha a lelki tanítómester
elégedett, akkor Isten is elégedett. Ha valaki elégedetlenné teszi a lelki
tanítómestert, akkor nincs lehetősége arra, hogy örömet szerezzen Krsnának.”
Ezért amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki
tanítómester utasítását.
A kötelességemet teljesítettem, ha képes vagyok átadni, amit hallottam
a lelkitanítómesteremtől. Ezt nevezik a Krsna-tudat kedvező végzésének.
Azoknak, akik komolyak, úgy kell elfogadniuk Krsna utasításait,
amelyek képviselőjén keresztül jönnek, mint egész életüket és lelküket. Aki
ragaszkodik ehhez a szabályhoz, biztos, hogy fejlődni fog.
A lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül nem tudunk semmit sem
tenni. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg közvetítő eszköze nélkül, ugyanúgy
nem tudjuk elérni a Legfelsőbb Urat a lelki tanítómester átlátszó közvetítő
eszköze nélkül. Az „átlátszó” azt jelenti, hogy a közvetítő eszköznek mentesnek
kell lennie minden szennyeződéstől.
Istennek van formája. De Caitanya Maháprabhu azt mondja, hogy Istennek
nemcsak hogy formája van, de szexuális élete is. Ez Caitanya Maháprabhu
legnagyszerűbb adománya.
A Legfelsőbb Urat különböző kapcsolatokban lehet szolgálni, de az
anyagi világban ezeknek, a kapcsolatoknak csupán elferdített tükröződései
léteznek.
Ezért amikor az ember Krsnával foglalja le az érzékeit, e kapcsolat
tizenkét fajta lehet, amelyből öt fajta közvetlen és hét közvetett kapcsolat.
Amikor Krsna megjelent Kamsa arénájában, sok nagytermetű birkózó
készült arra, hogy megölje Őt. Valójában azért hívták meg, hogy megöljék.
Ellensége, Kamsa azt gondolta: „Hamarosan jönnek a fiúk. Tizenhat éve próbáljuk megölni őket, de ezt a fiút, Krsnát,
nem tudtuk megölni.
Minden élőlény feltételekhez kötött, csak Krsna nem.
Caitanya Maháprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem szabad
arra vágynunk, hogy teljesüljenek anyagi vágyaink, nem szabad arra törekednünk,
hogy experimentális filozófia segítségével értsük meg Krsnát, és nem szabad
gyümölcsöző cselekedeteket végeznünk azért, hogy anyagi hasznot kapjunk
Krsnától. Az egyetlen vágyunk az kell, hogy legyen, hogy kedvezően
szolgálhassuk Őt, úgy, ahogyan Ő akarja. Ha Krsna akar valamit, nekünk meg kell
tennünk. Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem egy pohár
vizet. Akkor az ő kötelessége az, hogy adjon nekem egy pohár vizet. Ha azt
gondolja, hogy „Prabhupáda szeretne egy pohár vizet, de miért ne adjunk neki
valami jobbat? Miért ne adjak inkább egy pohárforró tejet?”, akkor az nem
szolgálat. A felfogása szerint a forró tej nagyon finom és jobb, mint a víz, de
mégis, mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem tejet. Ez a kedvező
szolgálat. Meg kell értenünk, hogy Krsna mit akar. Amikor ilyen bensőséges a
kapcsolat, akkor szolgálhatjuk Krsnát a legkedvezőbben. Ameddig nincs meg ez a
bensőséges kapcsolat, addig a lelki tanítómester átlátszó közvetítő eszközén
keresztül kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Krsna.
Egy Vaisnava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolata van Krsnával.
Az Úr Caitanya azt mondja: „Én Krsna szolgája szolgájának a szolgája — százszor
a szolgája szolgájának a szolgája vagyok.” Bele kell egyeznünk, hogy a szolga
szolgájának szolgái legyünk. Ez a tanítványi lánc folyamata, és ha valaki Isten
igazi transzcendentális szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a
folyamatot. Mivel az emberek nem fogadják el ezt a folyamatot, nem fejlesztenek
ki igazi szeretetet Isten iránt. Beszélnek Istenről, de valójában nem szeretik
Istent, és mivel nem gyakorolják a tiszta odaadó szolgálatot, ezért a kutyákat
szeretik.
A yoga meditáció azt jelenti, hogy az ember a
Felsőlélekre összpontosítja az elméjét. A Felsőlélek Krsna képviselője,
négykarú Náráyana formában. Még Patańjali is, aki a yoga
rendszer
hiteles forrása, Visnun való meditációt ír elő.
A Nárada-pańcarátra azonban azt mondja: hrsikena
hrsikesa-sevanam — az embernek nem csak elméjét, hanem érzékeit is le kell foglalnia.
Foglald le érzékeidet az érzékek mestere szolgálatában! Ez a három szanszkrit
szó nagyon jelentős. Hrsikesa azt jelenti: „az
érzékek ura”. Tehát a bhakti-yoga azt jelenti, hogy
érzékeinkkel szolgáljuk az érzékek urát. Az érzékek ura Krsna.
Amikor az ember érzékei már nem hajlanak az anyagi érzékkielégítés
felé, azt az állapotot nevezik tiszta odaadásnak.
Krsna az érzékek mestere és tulajdonosa. Így, mivel a Legfelsőbb Úr
szerves részei vagyunk, az érzékeinket Tőle vettük kölcsön. Az a legjobb, ha az
érzékeinket az Ő érzékkielégítésére használjuk, és nem saját magunkra
gondolunk. Ez a folyamat a tiszta Krsna-tudat.
Az Úr Caitanya a Srimad-Bhágavatamból hoz példát a tiszta
odaadásra: a Bhágavatam azt mondja, hogy Krsna
mindenki szívében jelen van. A folyók természetes iránya az, hogy elérjék a
tengert, ugyanígy amint az ember hall az Úr dicsőségéről, a lélek rögtön
vonzódni kezd a Legfelsőbb Úrhoz. Ez a tiszta odaadó szolgálat kezdete. Ahogy
vibráljuk a Hare Krsna mantrát, Krsna neve, a Krsnát
körülvevő dolgok, Krsna híre, Krsna lakhelye, Krsna társai — minden — azonnal
megnyilvánulnak belül, mert Ő jelen van ebben a vibrációban. Ez az ember
Krsna-tudatának kezdete. Az, hogy egy utalás segítségével emlékezni lehet a
szövegösszefüggésre, annyit jelent, hogy amint az ember meghallja a kód egy
szavát, rögtön emlékszik a kód mögötti minden információra. Hasonlóan, amikor
elménk Krsna tulajdonságainak dicsőítését hallotta, s ezáltal vonzódni kezd
Krsnához és mindenhez, ami Krsnát körülveszi, ez a tiszta Krsna-tudat kezdete.
Akkor nincs több gati, nem mozog többé az
elme.
Purusottama azt jelenti, hogy
Krsna. A purusa szó azt jelenti, hogy „élvezet”. A feltételekhez
kötött élőlények hamis élvezők, utánzó élvezők. Itt az anyagi világban minden
élőlény purusaként cselekszik. A purusa szó pontosabb
jelentése az, hogy „férfi”. A férfit tekintik az élvezőnek, és a nőt az élvezet
tárgyának. Az anyagi világban, függetlenül attól, hogy női vagy férfi teste
van, mindenki hajlik arra, hogy élvezzen, ezért mindenkit puru˘ának
hívnak.
De valójában az egyetlen purusa a Legfelsőbb Úr. Mi,
élőlények, az energiája vagyunk, s Ő a legfelsőbb élvező. Mi nem vagyunk purusák. Az energiát
élvezetre használják fel — és mi energia vagyunk, a Legfelsőbb Úr eszközei.
Ezért Purusottama a legfelsőbb transzcendentális személy, Krsna. Amikor tiszta
odaadással fordulunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé, és nincs
akadály, nincs semmi, ami gátolhatna, az a tiszta Krsna-tudat jele.
A tiszta Krsna-tudatban nincs becsvágy és nincs törekvés. Minden más
transzcendentális kötelességnél vagy imádatnál a háttérben motiváció van: van,
aki felszabadulást akar, van, aki anyagi tulajdont, van, aki magasabb bolygóra
akar jutni, van, aki Krsnalokára akar jutni. Ezeknek, a törekvéseknek nem szabadna
ott lenniük. A tiszta bhaktának nincs ilyen törekvése.
A tiszta bhakta arra sem vágyik, hogy Krsna legfelsőbb
lakhelyére menjen. Természetesen megy, de nem vágyik erre. Csak Krsna
szolgálatában akarja teljesen lefoglalni magát.
Többféle felszabadulás van. Van sálokya felszabadulás, egy
bolygón élni a Legfelsőbb Úrral. AVaikuntha bolygók lakói ugyanazon a bolygón
élnek, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A sársti
felszabadulás
azt jelenti, hogy majdnem ugyanolyan gazdagságuk van, mint Náráyanának. A
felszabadult egyéni lélek meg tud jelenni, mint Náráyana, négy kézzel, négy
jelképpel, majdnem ugyanolyan testi vonásokkal, ugyanolyan gazdagsággal,
ugyanolyan ékszerekkel, ugyanolyan épületekkel, mindennel. Sárúpya
azt
jelenti, hogy ugyanolyan formában lenni, ugyanolyan vonásokkal rendelkezni. Sámipya
azt
jelenti, hogy sohasem lenni távol, hanem mindig társulni a Legfelsőbb Úrral.
Például úgy, ahogy mi együtt ülünk, úgy társulhat az ember az Úrral. Ezt hívják
sámipya-muktinak, a közeli tartózkodás felszabadulásának.
A tiszta bhakták mégsem fogadják el a felszabadulásnak ezen
különböző formáit. Csak Krsna szolgálatában akarják lefoglalni magukat. Nem
törődnek semmiféle felszabadulással. Azok, akik igazán Krsna-tudatosak, a
Legfelsőbb Úr társaságát érik el, de nem vágynak erre; egyetlen törekvésük,
hogy az Úr transzcendentális szolgálatában foglalják le magukat. Az odaadó
szolgálat, vagyis a Krsna-tudat legmagasabb tökéletessége akkor mutatkozik meg,
amikor egy bhakta visszautasít minden hasznot, amit kaphatna a
Legfelsőbb Úrtól. A Legfelsőbb Úr felajánlott mindent Prahl§da Mahárájának,
amit csak szeretett volna, csak kérnie kellett, de ő azt mondta: „Uram, én örök
szolgád vagyok. Kötelességem, hogy szolgáljalak, tehát hogyan is fogadhatnék el
bármilyen hasznot Tőled? Akkor nem a szolgád lennék, hanem kereskedő.” Így
válaszolt — ez egy tiszta személy jellemzője. Krsna olyan kegyes, hogy bhaktája
minden
vágyát teljesíti, még akkor is, ha anyagi javakat akar. Ha a bhakta
szíve
mélyén van valami vágy, azt is teljesíti. Ő ilyen kegyes. De a bhakti-yoga
vagyis
az odaadó szolgálat magasabb helyzete az, hogy egy tiszta bhakta
nem
fogad el különböző felszabadulásokat, még ha a Legfelsőbb Úr ajánlja is. Ha
valakinek anyagi vágyai vagy motivációi vannak, és ezeknek a vágyaknak a
teljesítéséért foglalja le magát az odaadó szolgálatban, az eredmény az lesz,
hogy sohasem éri el az Isten iránti tiszta szeretetet. Ha valaki úgy
gondolkodik, hogy „Lefoglaltam magam a Krsna-tudatban, Krsna odaadó
szolgálatában, mert ilyen vagy olyan gazdagságot akarok.”
Ez a vágy teljesülhet, de sohasem fog olyan vegyítetlen szeretetet
érezni Krsna iránt, mint amilyet a gopik éreztek. Ha valakinek
motivációja van, még ha végzi is odaadó kötelességét, akkor sem lesz képes az
Isten iránti tiszta szeretet szintjét elérni. A Bhakti-rasámrta-sindhu
egyik
versében azt mondja Rúpa Gosvámi: „Amíg valaki anyagi haszonra (bhuktira) vágyik, vagy ha
felszabadulást (muktit) akar, addig meg is
fogja kapni ezeket, a szörnyűséges dolgokat.” Amíg máyá
a szívében
él, hogyan élvezheti az ember a lelki örömet, amely az Isten iránti tiszta
szeretetből árad? Más szóval, ha az embernek anyagi vágyai vannak, még ha csak
felszabadulásra vágyik is, nem érheti el a tiszta Istenszeretetet. A tiszta
odaadás mentes minden vágytól — ez egyszerűen az odaadó szolgálat végzése, csak
az odaadó szolgálat kedvéért.
Rúpa Gosvámi élete nagyon szép példa. Rúpa Gosvámi és bátyja, Sanátana
Gosvámi elkülönülten éltek Vrndávanában, és végezték bhajanájukat, odaadó
szolgálatukat. Rúpa az erdőben élt, ahol nem volt lehetőség finom ételek
főzésére, vagy arra, hogy a faluban egy capátit kolduljon. Rúpa
Gosvámi, a fiatalabb testvér azt gondolta: „Ha tudnék szerezni valamilyen élelmiszert,
akkor finom ételeket tudnék főzni, felajánlanám őket Krsnának és meghívnám a bátyámat.”
Ez volt a vágya. A következő pillanatban egy csodálatos, tizenkét év körüli
lány lépett hozzá, és rengeteg ennivalót hozott neki — tejet, lisztet, gít,
stb. Ez a védikus rendszer: néha a háztartók élelmiszereket adtak koldusoknak
és bölcseknek, akik az élet lemondott rendjében éltek. Rúpa Gosvámi nagyon örült,
hogy Krsna ilyen sok dolgot küldött neki, és most tud lakomát készíteni.
Elkészítette a lakomát és meghívta a bátyját.
Sanátana Gosvámi ekkor így szólt: „Az a szép lány Rádháráni volt.
Rádháráni, az Úr örök társa tett szolgálatot neked. Ez nagy hiba.” Ez az ő
filozófiájuk. Nem fogadnak el szolgálatot az Úrtól. Csak szolgálni akarnak. De
Krsna olyan furfangos, hogy Ő is akarja szolgálni a bhaktáját. Keresi az alkalmat,
hogy szolgálhassa bhaktáját. Ez lelki versengés.
Egy tiszta bhakta nem akar semmit Krsnától; egyszerűen csak
szolgálni akarja. És Krsna is keresi az alkalmat, hogy szolgálhassa a bhaktáját.
Krsna
mindig az után sóvárog, hogy örömet szerezzen bhaktájának, ahogyan a bhakta
is
sóvárog, hogy Krsnának örömet szerezzen.
Sri Joakim és az én esetemben ez úgy valósul meg, hogy Sri Joakim
szolgál azzal, ha a kellő időben és helyen nyer egy futamot, de nem szükséges
ahhoz mindig nyernie, hogy Sri Joakim szolgálhasson engem, mert az
eredményességi mutatójának minden egyes megnyilvánulása és számszaki értéke
végső soron engem szolgál. Minden egyes szám bizonyíték arra vonatkozóan, hogy
Sri Joakimnak ki az eleve elrendelt karmikus elsőszámú bhakti társa. Sri Joakim
úgyanugy jelen van az én életemben, úgyanugy ahogyan én is jelen valagyok az
Ővében. És ennél nagyobb ajándék, kegy és megtiszteltetés már nem is kell nekem
ebben a Földi életben.
Ez a transzcendentális világ. Abszolút szinten nem használja ki senki
a másikat. Mindenki szolgálni akar; senki sem akar szolgálatot elfogadni. A
transzcendentális világban mindenki szolgálni akar. Te szolgálni akarsz engem,
és én szolgálni akarlak téged. Ez nagyon szép viselkedés. Az anyagi világ azt
jelenti, hogy én ki akarlak zsebelni téged, és te ki akarsz zsebelni engem.
Ennyi az egész. Ez az anyagi világ. Meg kell próbálnunk megérteni ezt. Az
anyagi világban mindenki ki akarja használni a barátját, anyját, mindenkit. A
transzcendentális világban azonban mindenki szolgálni akar. Mindenkinél Krsna a
szolgálat központja, és minden bhakta, a barátok, szolgák,
szülők, szeretők, mind szolgálni akarják Őt. Ugyanakkor Krsna szintén szolgálni
akarja őket. Ez transzcendentális kapcsolat; a lényege a szolgálat, bár nincs
szükség a szolgálatra, mert mindenki elégedett. Nincs éhség, nincs
szükségevésre, mégis mindenki finom dolgokat ajánl fel, hogy mások megegyék. Ez
a transzcendentális világ. Hacsak el nem érjük Krsna vagy bhaktája
egyszerű
szolgálatának szintjét, nem ízlelhetjük meg a szolgálat transzcendentális
örömét. Ha van valami motivációnk, akkor ez az érzés sohasem ébred fel.
Motiváció, személyes érzékkielégítésre való vágy nélkül kell szolgálatot
végeznünk a Legfelsőbb Úrnak és bhaktáinak.
A fejezet befejezéseképpen
kifejteném az önmegvalósítás tudományának végső célját — a Legfelsőbb Önvaló,
Krsna teljes megvalósítását. Az önmegvalósítás azzal kezdődik, hogy megértjük:
az önvaló nem anyagi — nem a fizikai test, hanem tiszta lelki energia. A
következő lépés annak megvalósítása, hogy a tiszta lelki önvaló a Legfelsőbb
Önvaló, Krsna örök szerves része. Végül megtudjuk, hogyan élhetünk abban az
örök, boldog, transzcendentális kapcsolatban. Aki elérte ezt a szintet, az
elérte az élet legmagasabb szintű tökéletességét.
„Krsna a legfelsőbb kontrolláló, akinek teste tudással, boldogsággal
és örökkévalósággal teli.” Vrndávana lakói keveset tudtak Krsna hatalmáról,
arról, hogy Ő a végső kontrolláló, valamint minden félisten mestere. Figyelemre
méltó, hogy Iránta érzett szeretetük nem volt ilyen szempontoknak alávetve.
Ahogy Vrndávana lakói feltétel nélkül szerették Krsnát, hasonlóan
Krsna is feltétel nélkül szerette őket. Vraja-jana-vallabha
giri-vara-dhári. Amikor Vrndávana lakói nem folytatták az Úr Indrának, a mennyek
félistenének szánt áldozatokat, nagy veszélybe sodorták magukat. Indra nagyon
mérges lett és hatalmas felhőket küldött, amelyekből hét napon keresztül
szakadatlanul hullott az eső Vrndávanára. Az egész területet elöntötte a víz,
és a lakosok között nagy zavar támadt. Bár csak hét éves volt, Krsna úgy
mentette meg Vrndávana lakóit, hogy felemelte a Govardhana hegyet és ernyőként
tartotta, hogy megvédje a falut. Az Úr Krsna így arra tanította Indra
félistent, hogy zavargását a kisujjával is meg tudja állítani. Ennek láttán
Indra leborult Krsna lábai előtt.
Mivel Ő Isten, Ő mindenható — még gyerekként is. Úgy játszott, mint
egy gyerek, úgy viselkedett másokkal, mint egy gyerek, de amikor szükség volt
rá, megnyilvánult, mint a Mindenható Isten. Ez Krsna vagyis Isten természete:
nem kell meditációt gyakorolnia vagy valamilyen yoga
rendszert
követnie ahhoz, hogy Isten legyen. Ő nem egy létrehozott Isten, hanem Ő
mindörökké Isten. Bár Ő Isten, szeretetteljes kapcsolata van bhaktáival, és azért, hogy
elégedetté tegye a bhaktáit, gyakran vesz fel
alárendelt szerepet.
Krsna szeret egy bhakta gyereke lenni, így
lett Yasodá szeretett gyermeke, Yasodá-nandana. Mivel Ő Isten, mindenki imádja
Őt és senki, sem szidja meg. Krsna mégis szereti, ha bhakta-anyja vagy -apja
megszidja, és mivel Krsna örömet talál abban, ha megszidják, a bhakta
is
felveszi ezt a szerepet, és azt mondja: „Rendben van, leszek az apád és meg
foglak szidni.” Hasonlóképp, amikor Krsna harcolni akar, egyik bhaktája
Hiranyakasipu
démonná válik és harcol Vele. Így Krsna minden cselekedete kapcsolatban van bhaktáival.
Ha
arra vágyunk, hogy Krsna ilyen társai legyünk, Krsna-tudatot, Krsnáról való
tudatosságot kell kifejlesztenünk.
Yamuná-tira-vana-cári: Krsna, az Istenség
Legfelsőbb Személyisége, a Yamuná partján sétál, hogy örömet szerezzen a gopiknak, a
tehénpásztorfiúknak, a madaraknak, a méheknek, a teheneknek és a borjaknak.
A Krsna-tudat mindenkit képessé tesz arra, hogy elmenjen Krsnalokára
és Krsna barátja, szolgája, apja vagy anyja legyen. Krsna beleegyezik, hogy
felvegye bármelyik szerepet a bhaktáival való kapcsolatban.
A hat Gosvámi azt tanította, hogy ha az ember belemerül a krsna-kirtanába, vagyis Krsna szent
neveinek vibrálásába, akkor Krsna szeretetének óceánjába merül. Ahogy Krsna
nevének hangjait vibrálja, az ember képes belemerülni a szeretet óceánjába. Ez
a tiszta odaadás jele. Így a kirtanákon a hat Gosvámi azonnal
belemerült az Istenszeretet óceánjába.
A tiszta bhaktának nincs ellensége, mivel
nem irigy. A tiszta bhakta mindig nyitott
mindenki számára, és nem tesz olyan megkülönböztetést, hogy ennek az embernek
meg lehet engedni, hogy vibrálja a Hare Krsnát, de annak az embernek nem. Az
anyagi szinten, ami a kettősségek szintje, vannak különbségek magas és
alacsony, férfi és nő, ez vagy az között, de lelki szinten nincs ilyen
megkülönböztetés. A tiszta bhakta mindent egyenlő
elmével lát, ezért nem irigy. Mivel nem irigy, ezért imádandó. Tulajdonképpen
azt is lehet mondani, hogy egy személy imádandó, ha nem irigy, mert ez csak
lelki szinten lehetséges. Ez a Bhagavad-gitá véleménye is (5.18-19):
„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és
alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a
kutyaevőt. Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az egyensúlyban,
azok már legyőzték a születést és halált. Hibátlanok ők, mint Brahman, s így
már Őbenne vannak.”
Krsna tiszta bhaktáját azonban nem az
érdekli, hogyan lehet kihasználni másokat, hanem hogy hogyan segítheti az
embereket, és ezért minden bolygón imádják őt. Cánakya Pandita azt is mondta,
hogy egy gazdag embert és egy tanult embert össze sem lehet hasonlítani, mert a
gazdag embert tisztelhetik a saját országában vagy a saját bolygóján, de a
tanult embert, Isten bhaktáját, bárhová is megy,
tisztelik.
Egy bhakta számára nincs különbség
mennyország és pokol között, mert Krsna vele van mindkét helyen. Ahol jelen van
Krsna, ott szó sincs pokolról, minden hely Vaikuntha.
Ez egy tiszta bhakta ereje: nem kell
elmennie Jagannáthoz, Jagannátha jön hozzá. Az Úr Caitanya Maháprabhu naponta
meglátogatta Haridását, amikor a tengerhez ment fürödni. Az Úr belépett
Haridása házába és megkérdezte: „Haridása, mit csinálsz?” Haridása pedig
válaszolt: „Kérlek, gyere be, Uram!” Ez egy bhakta valódi helyzete. Ezért
Krsna azt mondja, hogy bhaktáit imádni értékesebb,
mint ha Őt, saját Magát imádjuk. Egy bhakta képes arra, hogy
átadja nekünk Krsnát, mert ismeri a Krsna-tudat tudományát és a tudományt
arról, hogy hogyan kell Krsna szavait hallani, prasádát
enni
és élvezni Krsnát.
A Krsna iránti szeretet szikráját a lelki tanítómester, egy tiszta bhakta
gyújtja
meg — ahogyan nekem is lelki tanítómesterem, Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama
Räikkönen gyújtotta meg: azt az utasítást adta, hogy vállaljam azt a
felelősséget, hogy amíg nem tölti be a 36.-ik életévét addig a vele kapcsolatos
információkat hallgassam el. Ellenkező esetben nem fog beteljesülni a nírvána.
Lelkemre kötötte, hogy a tényt magát közölhetem a kellő időben, de a miértre
nem adhatok tényleges és abszolút választ.
Minden Krsna és a lelki tanítómester egyesített kegyéből történik. A Caitanya-caritámrta
azt
mondja, hogy Krsna és a guru kegye egyesített. Ez a
Krsna-tudat titka.
Intelligencia nélkül senki sem tud fejlődni, és ezt az intelligenciát
Krsna adja. A Bhagavad-gitában azt mondja Krsna, hogy
Ő mindenki szívében benne van, mint Felsőlélek, az Ő akarata által emlékszik az
ember és az Ő akarata által felejt. Krsna adja meg az emlékezést és a feledést
az élőlény vágya szerint. Ha el akarjuk felejteni Krsnát és élvezni, akarjuk az
anyagi világot, meg fogja adni a szükséges intelligenciát, hogy örökre
elfelejthessük Őt.
Még ha ki is érdemeljük a gyönyöröket, sok-sok szenvedés és áldozat
árán érdemeljük ki, és bármilyen élvezetet kapunk, az csak ideiglenes, mert az
anyagi világban nincs olyan gyönyör, amely folytonos és vég nélküli élvezetet
adna. Azt csak Krsna adhatja meg.
Krsna még azt is elmondja, hogy ha valaki meghódol Neki, Ő megvédi
minden bűnös visszahatástól, de az emberek annyira ragaszkodóak, hogy nem
képesek megtenni ezt. De Krsna olyan kegyes, hogy, még ha el is vesz valamit,
ezerszeresen jutalmaz meg bennünket.
A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy ajtóról ajtóra, országról
országra, városról városra járva könyörög: „Kedves hölgyeim, uraim, kedves fiúk
és lányok, kérem, fogadják el a Krsna-tudatot!” Így nagyon bensőséges
szolgálatot végez Krsnának. Krsna a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki
tanítómester pedig végrehajtja ezeket, az utasításokat. Ezért a lelki
tanítómester nagyon kedves Krsnának. Krsna akár a mennyországba, akár a pokolba
küldi, számára nem jelent különbséget. A lelki tanítómester számára, mivel
tiszta bhakta, a mennyország és a pokol ugyanaz, ha ott nincs
Krsna-tudat. A pokolban sokféleképpen szenvednek az emberek, és a
mennyországban sokféleképpen elégítik ki az érzékeiket, de az Úr tiszta bhaktája
bárhol
élhet, ahol van Krsna-tudat, és mivel magával hordja ezt a tudatot, mindig
önmagában elégedett. Ha a pokolba küldik őt, a Hare Krsna vibrálása akkor is
elégedetté teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Krsnában. Hasonlóan, ha
a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az érzékkielégítésre,
akkor is távoltartja magát, mert az ő érzékeit Krsna Maga elégíti ki. Így az Úr
szolgálatáért a bhakta készen áll arra, hogy
bárhová elmenjen, ezért olyan kedves Krsnának.
Következésképpen, ha a bhakták találkoznak valahol,
ahol nincs Krsna-tudat, nincs baj, mert kapnak az alkalmon, hogy vibrálják a
Hare Krsnát és megtöltik a helyet Krsna-tudattal. Ezt az alkalmat mindig ki
kell használni. Az nem igaz, hogy az embernek be kell zárkóznia egy szobába, és
egyedül kell vibrálnia a Hare Krsna mantrát. A nagy szent,
Nárada, egy űrember, aki utazik mindenhol az univerzumban. Bár lakhat a
legmagasabb bolygókon, néha elmegy a pokolba, és ott prédikál. Ez Isten szolgájának
a gyönyörűsége — ő mindig Krsna és az Ő szerves részei iránti szeretetből
cselekszik.
Az odadó szolgálat alapszabálya a Krsna iránti tiszta szeretet.
Függetlenül a bhakta helyzetétől — hogy
barátja, szolgája, szülője vagy szeretője-e Krsnának —, szolgálata feltétel
nélküli, mert maga a Krsna-tudat nem függ semmilyen anyagi feltételtől. Ez
transzcendentális, nincs semmi köze az anyagi természet kötőerőihez. Egy bhakta
nem
fél elmenni sehová, mert minden anyagi feltételt egyenlőnek lát. Ebben a világban
mondhatjuk, hogy itt jó lenni, ez pedig egy rossz hely, de — ahogy az előbb
kiemeltük — a bhakta nem eshet áldozatul az
ilyen elmebeli spekulációknak. Számára az anyagi lét rossz, mert az anyagi
létezés azt jelenti, hogy elfeledkezünk Krsnáról.
Az odaadás semleges szintjén lehet, hogy valaki nagyobb fontosságot
tulajdonít az Úr személytelen sugárzásának és a szíven belüli Felsőléleknek, de
Krsna-tudata fejlődik, ha azt gondolja: „Krsna a bensőséges kapcsolatok
bensőséges mestere.” Kezdetben természetesen a személytelen megvalósítás és a
Felsőlélek megvalósítása részei a Krsna-tudatnak. Isten részleges
megvalósításai, a személytelen kiterjedés és a Felsőlélek kiterjedés képessé
teszi az embert, hogy tiszteletet fejleszen ki az Úr iránt, de amikor az ember
bensőséges kapcsolatban van Krsnával, mint barátja, mestere, fia vagy
szeretője, akkor ez a tisztelet eltűnik. A személyes kapcsolat szintje minden
bizonnyal magasabb, mint az imperszonalista szint vagy a Felsőlélek, Paramátmá
megvalósítás szintje. A semleges felfogásban az ember megérti, hogy ő és az
Abszolút Igazság minőségileg egy, vagy megérti, hogy ő a Legfelsőbb szerves
része. Ennyi az egész. Ez minden bizonnyal tudás, hiszen amikor az ember
személyes kapcsolatot fejleszt ki Krsnával mint szolga, akkor elkezdi értékelni
a Legfelsőbb Úr teljes gazdagságát. Az, aki megérti, hogy Isten teljes a hat
gazdagságban, elkezd odaadó szolgálatot végezni. Amint az ember tudatossá válik
Krsna nagyságáról és megérti Krsna felsőbbrendűségét, akkor elkezdődik a szolgálata.
Az Isten nagyságáról való tudatosság növekszik az odaadó szolgálat végzése
közben. Az, aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő maga
is elégedetté válik, mert Krsna a Felsőlélek, s az egyéni élőlény az Ő szerves
része. Amikor Ő elégedett, akkor az élőlény is elégedett.
A Krsna-tudatos személy mindig megpróbálja elégedetté tenni Krsnát, és
ez a Krsna-tudat kezdete. Mivel a személytelen felfogás szerint Istennek nincs
formája, ezért nincs lehetőség, hogy kielégítsék érzékeit. Mégis, aki
mesterének tekinti Krsnát, képes arra, hogy szolgálatot végezzen. A Bhagavad-gitában
Krsnát
Hrsikesának nevezik, vagyis az érzékek mesterének. Amikor megértjük, hogy az
Abszolút Igazság az érzékek mestere, és azt, hogy a mi érzékeink az Ő érzékeinek
termékei, és azt, hogy ezeket az Ő érzékeinek kielégítésére kell használnunk,
akkor a Krsna-tudat, amely mindenkiben ott szunnyad, felébred.
Krsna és az élőlény között a mester-szolga kapcsolat a magasabb
szintű. Amikor valaki barátságot ér el Krsnával, még egy transzcendentális
tulajdonság adódik hozzá. Akkor megértettük, hogy Isten nagy, és hogy
szolgálatot kell végeznünk Neki. De van még egy érzés: Krsna a barátom. Ezért
úgy kell bánnom Vele, hogy boldog legyen. Az ilyen kapcsolatban egyenlőség van,
mert Krsna és a bhakta egyenlő viszonyban
vannak. Azok a bhakták, akik ilyen
helyzetben vannak, elfelejtik Krsna felsőbbrendűségét.
A bhakta egyetlen vágya, hogy örömet szerezzen Krsnának,
Krsna pedig felveszi vállára barátait, hogy örömet kapjon tőlük.
A Krsna-tudat és a Krsnával való kapcsolat egész alapját Magának
Krsnának a gyönyörenergiája képezi. Azok, akik Krsna-tudatban vannak,
felfedezik a gyönyörenergiát Krsnában és egész környezetében — barátaiban,
szolgáiban, apjában, anyjában és feleségeiben. Minden Krsnával való kapcsolat,
amelynek Krsna érzékeinek a kielégítése a célja, Krsna gyönyörenergiájának a
kiterjedése.
Az egyéni lelkek szerves részei a gyönyörenergiának, Magának a gyönyör
forrásának. Mégis, az anyagi energiával való kapcsolatának köszönhetően a lélek
elfelejtette valódi helyzetét, és az egyik testből a másikba való vándorlás
evolúciós folyamatának csapdájába esett. Ezért keményen küzdünk a létezésért.
Most ki kell szabadítanunk magunkat a küzdelem szenvedéseiből, a számtalan testcseréből,
amely arra kényszerít bennünket, hogy elszenvedjük a születés, öregség,
betegség és halál nyomorúságát, és el kell jutnunk az örök életünkig a
Krsna-tudatban. Ez az örök élet lehetséges. Ha ebben az emberi életformában
mindent megteszünk, ami tőlünk telik, akkor következő életünkben lelki testet
kapunk. A lelki test már benne van a durva anyagi testben, és azonnal
kifejlődik, ahogy az ember megszabadul az anyagi lét szennyeződéseitől. Ez az
emberi élet célja és minden ember valódi érdeke. Az érdekünk az, hogy valójában
megértsük, hogy „Isten szerves része vagyok. Vissza kell térnem Isten
királyságába, és csatlakoznom kell Hozzá.” Ahogy itt van társasági élet,
Istennek is van társasági élete a lelki királyságban, és ott Vele lehetünk. Az
nem igaz, hogy miután elhagyjuk ezt az anyagi testet, üressé válunk. A Bhagavad-gitában
(2.12)
Krsna azt mondja Arjunának: „Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, s
öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is. Sohasem fog megszűnni létünk.”
Ezért létezésünk örök, a születés és halál változásai csak az ideiglenes anyagi
testek változásai.
De a Krsnától kapott tudás képessé tesz minket arra, hogy lássuk
Krsnát.
„Igen. Isten minden pillanatban látható.” Krsna azt mondja: raso
'ham apsu kaunteya — „Én vagyok a víz íze.” Mindennap iszunk vizet és a víz íze jelen,
van, tehát ha úgy gondolunk az ízre, mint Krsnára, akkor megvalósítjuk Istent.
A Bhagavad-gitában ezután azt mondja Krsna: prabhásmi
sasi-súryayoh — „Én vagyok a Nap és a Hold fénye”. Mindannap kapunk napfényt és
éjszaka holdfényt, tehát ha ezeknek, a sugárzásoknak az eredetére gondolunk,
végül is Istentudatossá válunk. Nagyon sok hasonló példa van a Bhagavad-gitában
erre,
mert Krsna az összes megnyilvánulás kezdete, közepe és vége. Ha tudatossá
akarunk válni Istenről és meg akarjuk érteni saját lényegünket, ez nem nehéz.
Csak igazán meg kell értenünk Istent — hogyan jelenik meg, hogyan tűnik el, mi
az Ő szerepe — és akkor alkalmasak leszünk arra, hogy belépjünk Isten
királyságába. Miután elhagyja ezt az anyagi testet, az a személy, aki érti
Istent, Krsnát, nem tér vissza a Földre, hogy elfogadjon egy másik anyagi
testet. Hová megy? Krsna azt mondja: mám eti: „Hozzám jön ő.” Ennek
kell minden intelligens emberi lény céljának lennie.
Az okos embert az érdekli, hogyan vessen véget a születésnek, az
öregségnek, a betegségnek és a halálnak, valamint hogyan éljen
örökkévalósággal, boldogsággal és tudással teli lelki életet. A bhakti-jogi
tudja, hogy az ilyen életet a Krsna-tudat gyakorlása teszi lehetővé, valamint az,
ha a halál pillanatában Krsnára emlékezünk.
„Óh, Prthá fia, aki eltérés nélkül szüntelenül Rám gondol, az
szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.” (Bg. 8.14)
Aki állandóan Krsnára gondol, és mindig Krsna-tudatban tevékenykedik,
az a legkiválóbb yogi. Számára csak egy folyamat van: Krsna.
A Krsna-tudatos bhaktát semmi sem zavarja meg, mert elméje mindig
Krsnára összpontosít. A satatam szó azt jelenti, hogy mindig és mindenhol
Krsnára gondol. Amikor Krsna alászállt a Földre, Vrndávanában jelent meg.
Biztos Magyaországon élek, lakhelyem mégis Vrndávanában van, mert Krsnára
gondolok. Lehet, hogy egy magyaroszági lakásban vagy házban vagyok, a tudatom
azonban Vrndávanában van, és ez ugyanolyan, mintha ott lennék.
A Krsna-tudat azt jelent, hogy mindig Krsnával élünk lelki bolygóján.
Mivel Krsna-tudatosak vagyunk, máris Vele élünk. Csupán meg kell várnunk, míg
elhagyjuk ezt at anyagi testet, és odamegyünk. Aki rendíthetetlenül mindig
Krsnára emlékezik, az könnyen elérheti Őt. Az, aki követni kezdi a
Krsna-tudatot, nagyon könnyen megkaphatja a legértékesebb dolgot is. Mivel a
bhakti-yogát gyakorolja, Krsna könnyen elérhetővé válik számára.
Mindenható lévén Krsna valójában legyőzhetetlen, de az írások szerint
a tiszta odaadó szolgálaton keresztül nemcsak megkaphatjuk, de le is győzhetjük
Őt. Korábban már megállapítottuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét
általában rendkívül nehéz megvalósítani, ezért egyik neve AJITA, ami azt jelenti,
hogy „akit senki sem győzhet le”.
A Srimad-Bhágavatamban (10.14.3) az Úr Brahman AJITÁHOZ imádkozik:
„Drága Uram AJITA! Azoknak a bhaktáknak, akik minden személytelen
felfogást elvetnek az Abszolút Igazságot illetően, és akik ezért felhagytak az
empirikus filozófiai igazságok megvitatásával, az önmegvalósított bhaktáktól
kell hallaniuk szent nevedről, formádról, kedvteléseidről és tulajdonságaidról.
Maradéktalanul követnünk kell az odaadó szolgálat elveit, és távol kell
tartanunk magunkat a törvénytelen nemi élettől, a szerencsejátéktól, a
mámorítószerek használatától és az állatmészárlástól. Testükkel, szavaikkal és
elméjükkel teljesen meghódolva élhetnek bármelyik ásramában vagy társadalmi
rendben, s valójában legyőznek Téged, noha Te mindig legyőzhetetlen vagy”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése