A
globális felmelegedés hatásai
.JPG)
Az
évi globális középhőmérséklet az elmúlt 125 évben. Az 1951–1980 közötti időszakban stagnálás, majd
jelentős emelkedés figyelhető meg
Az IPCC kutatóinak általános előrejelzései
szerint a szárazföldek hőmérsékletének növekedése nagyobb mértékű lesz, mint a
tengereké, ami a napfény-visszaverő képességükkel magyarázható. Az Északi-sarkvidéken elsősorban a téli átlaghőmérséklet fog
növekedni. Az éjszakai átlaghőmérsékletek növekedése megfogja haladni a nappali
középhőmérsékletekét. A közepes földrajzi szélességeken, vagyis Észak-Amerika és Európa nagy
részén, továbbáDél-Amerika egy részén nyáron több forró napra
kell majd számítani. Az előrejelzések szerint több lesz a rendkívüli időjárási
esemény, például tartós aszály ésárvíz, s ezek hosszabb ideig tartanak majd. A
hőmérséklet emelkedése fokozza a tengereken és a szárazföldeken a víz
párolgását, ennek következtében több csapadékra számíthatunk. A déli óceánok
körzetében azonban ez a csapadék nagy részt hó formájában az Antarktiszon
hullik majd, ami bizonyos mértékig – vagy teljesen – kompenzálja a vízszint
emelkedését.
Nem csak a felmelegedés idéz elő változásokat; a
fokozott energiaáramlás következtében felerősödhetnek a hóviharok is. Nagy
helyi hőmérséklet-ingadozásokra számíthatunk; néhol a heves áradások
erodálhatják a talaj felső rétegeit, míg máshol a talaj elsivatagosodására
számíthatunk a szárazság miatt. Gyakoribb és erőteljesebb szélviharokra kell
majd számítanunk, a tengerparti területeket elmoshatja az eső, ezzel
egyidejűleg hatalmas kontinentális területek még jobban kiszáradnak.
Legmelegebb
10 év adatai
1880 és 2006 között |
||
Év
|
Eltérés
1951–1980 átlagától |
|
1.
|
0,63 °C
|
|
2.
|
0,57 °C
|
|
3.
|
0,56 °C
|
|
4.
|
0,55 °C
|
|
5.
|
0,54 °C
|
|
6.
|
0,49 °C
|
|
7.
|
0,48 °C
|
|
8.
|
0,40 °C
|
|
9.
|
0,38 °C
|
|
10.
|
0,38 °C
|
|
Forrás: NASA GISS
|
||
Az alábbiakban felsorolunk néhány, a 20. században bekövetkezett ökológiai változást,
amelynek a globális felmelegedés oka lehetett:
§
0,6-0,2 °C-kal növekedett a globális földfelszíni
hőmérséklet, a szárazföldi területek jobban melegedtek, mint az óceánok.
§
Nagyobb volt a hőmérséklet-növekedés, mint az elmúlt ezer év
bármely évszázadában; az évezred legmelegebb évtizede az 1990-es volt. Ez
azonban alig fél fokkal magasabb, mint a 15. századi átlaghőmérséklet.
Ennek oka, hogy a 19. századig tartott
a kis jégkorszak. Vagyis egy átlag alatti
hőmérsékletű periódusban kezdtük meg a hőmérsékletváltozások megfigyelését és a
melegedést egy közismerten nagyon alacsony átlaghőmérséklethez viszonyítjuk.
§
1950 és 2000 között a földfelszín napi hőmérsékleti ingása
csökkent a szárazföldön, az éjszakai minimumok kétszer olyan gyorsan
emelkedtek, mint a nappali maximumok.
§
Majdnem az összes szárazföldi területen csökkent a fagyos napok
száma.
§
Erőteljesebb lett a vízkörforgás, 5-10%-kal nőtt a csapadékmennyiség
az északi félteke szárazföldjein, néhány kivétellel (észak- és nyugat-afrikai
országok).
§
Megnövekedett a nyári aszályok gyakorisága és súlyossága néhány
területen (Ázsia és Afrika néhány országa).
Golf-áramlat
Az Atlanti-óceán hőmérsékleti eloszlását mutató képen
narancssárga és sárga szín jelöli a Golf-áramlatot. Bal oldalon alul a
Floridai-fésziget látható. Forrás: NASA
A globális felmelegedés okozta jégolvadás miatt
hatalmas tömegű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba,
aminek következtében irányt változtathat, lelassulhat, vagy akár meg is szűnhet
a Golf-áramlás. Emiatt több mint 10 °C-ot
is csökkenhet Észak-Európa téli középhőmérséklete. A
Golf-áramlást a Grönlandi-tenger jég borította vizeiben végbemenő
folyamat tartja mozgásban. Amikor a tengervíz kezd megfagyni, a folyékony
halmazállapotban maradó víz sótartalma és sűrűsége megnő. A sűrűbb víztömegek
lassan lesüllyednek a tengerfenékre, és útjukat a Déli-sark irányába
veszik, lehetővé téve ezzel meleg víztömegek vonulását a trópusokról a
sarkvidékek felé. A Golf-áramlás egyik eleme a gigantikus „szállítószalagnak”,
amely átszeli az óceánokat az egyik sarkvidéktől a másikig. A Golf-áramlat,
illetve meghosszabbításai jelentősen befolyásolják azon szárazföldi területek
éghajlatát, amelyek közelében elhaladnak. Az észak-atlanti áramlat jóval
melegebbé teszi Nyugat-Európa éghajlatát, és különösen az észak-európai
teleket, mint amilyenek nélküle lennének. Például januárban Norvégia tengerparti
területei átlagban mintegy 3 °C-kal melegebbek, mint az azonos szélességi
fokon fekvő észak-kanadai kontinentális
területek. Ha nagyobb ütemű jégolvadás miatt az Északi-sarkvidéken nagyobb tömegű édesvíz jut a tengerbe
és felhigítja azt, akkor fokozatosan leállhat a sűrűbb víztömegek tengerfenékre
való süllyedése, vagyis gyengülhet a Golf-áramlat. Egyes vélemények szerint a
Golf-áramlás délebbre tolódása a következő néhány évtizedben már éreztetni
fogja a hatását Észak-Európában, a nagy lehűlés pedig 200 év alatt következhet
be.
Ez a modell azonban nem veszi figyelembe a
fenékvizek mozgását és az általuk szállított hőmennyiséget, valamint azt, hogy
a meleg sós víz még mindig sűrűbb, mint a hideg édesvíz, alábukását semmi sem
akadályozza. Emellett a vízben konvekciós áramlatok mindig beindulnak, ezeket
semmi sem akadályozhatja meg. Az észak-atlanti mélységi vizek jóval melegebbek,
mint az azonos déli szélességeken, azonos mélységben mérhető hőmérsékletek. Az
antarktiszi fenékvíz 1 °C
hőmérsékletű rétege az északi szélesség 32-ik foka környékén is
megtalálható mintegy 6000 méter
mélységben. Az ilyen hőmérsékletű, antarktiszi eredetű vízrétegek ugyanis még
éppen átbuknak a Rio-Grande-hátságon,
majd a Ceara
mélytengeri síkságon is.
Ugyanakkor az arktiszi eredetű 0
°C hőmérsékletű fenékvízréteg éppen nem jut át a Dániai-szoroson a Reykjanesi-hátság és Rockall-pad együttes hatása miatt. Az 1-2 °C-os
vízréteg van olyan magasságban, amely átbukik rajta, de kis mennyiségű lévén
gyorsan elkeveredik – számottevő lehűlést nem okozva – az Észak-Atlanti-medence
melegebb vizeivel. A Golf-áramlat melegebb vizei a délre tartó fenékáramlás
miatt csak kis mértékben hatolnak be az arktikus térségbe, helyette nagy
mélységbe – mintegy 4000 méteres mélységbe – bukik le a Dániai-szoros
magaslatainak déli oldala mentén.
A hideg mélységi vizek hőcserélésben játszott
szerepe az Atlanti-óceán déli felén tanulmányozhatók. Az áramlatok hatását az
állandó jég határa nagyon jól kirajzolja. A déli irányú Brazil-áramlatot az erősHorn-foki-áramlat ellenereje leállítja, tehát
melegáramlat nem jut el ide. Eme Horn-foki-áramlat ugyan hideg áramlatként van
törzskönyvezve, mégis elegendő hőmennyiséget szállít ahhoz, hogy a Weddell-tenger keleti felén, túl a déli sarkkörön az
állandó jégtől mentes rész alakuljon ki. Az állandó jég határa tökéletesen
megmutatja azt a területet, ahová a Horn-foki áramlat nem jut el. E részt
lezárja azAntarktisz-félsziget,
a Déli-Orkney-szigetek, a Scotia-hátság,
a Ligeti-hátság és a Déli-Sandwich-szigetek.
Mire a Horn-foki áramlat ezeken túljut, elveszti erejét, és csak a Maud-fenékhegy által eltérített gyenge részlete jut
el a Weddel-tengerbe. A Délkelet-Csendesóceáni-Nagymedence hasonlóképpen szinte betereli a hideg
áramlatot a Ross-tengerbe, ahol nagy jégmentes öböl
alakult ki.
Tengerszint-emelkedés
Hőmérséklet-változások
az Antarktiszon
A jégtakaró olvadásának következtében egyesek tengerszint-emelkedést jósolnak. Ennek egyrészt az az oka,
hogy a melegebb tengervíznek nagyobb a térfogata, másrészt a nem úszó típusú
jég (szárazföldi jégtakaró) elolvad. A vízszintemelkedés elsősorban a kicsi
szigetországokat és az alacsonyan fekvő tengerparti területeket (például Hollandia, Florida) érinti. Az éghajlat-modellezés egyik
vezető intézménye, a Hadley Központ (Brit Meteorológiai Intézet) előrejelzései
szerint 2080-ig 40 cm-rel fog emelkedni a tengerszint, abban az esetben,
ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok emisszióját. Ez azt jelentené, hogy a
jelenlegi 13 millióval szemben 94 millió embert fenyegetnének évenkénti
áradások. Ez a legsúlyosabban Dél- és Délkelet-Ázsia tengerparti területeit
érintené, ahol jelentősek a szökőárak hatásai. A Worldwatch Institute jelentése
szerint a Jeges-tenger jégtakarójának össztérfogata a 1970 és 2000 között
40%-kal csökkent, és néhány évtizeden belül a maradék jég is elolvadhat. Ez nem
okozna tengerszint-emelkedést, mivel úszó típusú jégről van szó.
Egyes becslések szerint, ha Grönland összes
jege elolvadna, hat méterrel nőne meg az átlagos tengerszint, ami azt
jelentené, hogy Floridát és Hollandiátelöntené a tenger, Pekingből 20
millió, Sanghajból 40
millió, Kalkutta és Banglades területéről
60 millió embert kellene kiköltöztetni. Az Antarktiszjegének teljes elolvadásával 61
méterrel nőne meg a tenger szintje. Feltételezések szerint Kelet-Antarktisz
jege külön fog válni Nyugat-Antarktisztól. Ha a körülbelül Grönland méretű
Kelet-Antarktisz összes jege elolvadna, az újabb méterekkel növelné meg a
tengerszintet. Veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek aCarteret-szigetek és az Északi-Fríz-szigetek. Az ENSZ környezetvédelmi programja
szerint a csendes-óceáni Kiribatihoz tartozó Tarawa-atollt már most evakuálni
kell. Kiribati térségében már több kis szigetet is elnyelt a víz. A legnagyobb
szigeten a part menti utak számára beljebb kellett új nyomvonalat kijelölni a
tenger terjeszkedése miatt.
Más térségekben – például az Indiai-óceánnál –
mintegy 30–50 cm-es vízszintcsökkenést lehet regisztrálni. A felmelegedés nem
jár automatikusan a tengerszint emelkedésével. Ahogy melegszik az időjárás, nő
a párolgás mértéke. Az óceánokból elpárolgó víz az általános légköri
mozgásoknak megfelelően az Antarktiszon hó alakjában esik le. Az Antarktiszra
eső hómennyiség nem kerül vissza a tengerekbe, ezért hatékonyan gátolja a
vízszint emelkedését mindaddig, amíg az Antarktiszon hó esik és nem eső.
Gleccserek olvadása
A gleccserek átlagos
jégvastagságának évi változása.
A globális felmelegedés következtében nem csak a
sarki jég olvad, hanem a gleccserek is
visszahúzódnak, sőt eltűnnek szerte a világon, mivel nyáron több jég olvad el,
mint amennyi télen újra megfagy. Rohamosan olvadásnak indult a Boulder-gleccser, a Columbia-gleccser
(Alaszka), az Upsala-gleccser (Patagónia), a Muir-gleccser
(Alaszka), a McCall-gleccser (Alaszka), Place-gleccser (Kanada), Centralnij
Tujujszujszki-gleccser (Kazakhsztán), Midre Lovenbreen-gleccser (Norvégia),
Austre Broeggerbreen-gleccser (Norvégia), South Cascade-gleccser (USA).[42] A
perui Quelccaya-gleccser kiterjedése napjainkban tízszer olyan
gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt, veszélyeztetve ezzel Lima 10 millió
lakosának vízellátását. A Glacier Nemzeti
Parkban (USA) 1850 és
1979 között a jég területe 73%-kal csökkent. 2007-re csupán 27 gleccser maradt
abból a 150 darabból, amit 1900 táján jegyeztek fel. 2007-re a gleccserek 90%-a
elolvadt, derül ki Dan Fagre (az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának
munkatársa) tanulmányából.[77] Az
ENSZ tanulmánya szerint a Himalája gleccsereinek zsugorodása gyorsabb, mint a
gleccsereké általában. Így 35 év alatt akár teljesen el is tűnhetnek, ami
emberek százmillióira lehet katasztrofális hatással, mivel a Tibeti-fennsíkon hét nagy folyót táplál a Himalája jege,
amely a világ népességének 40%-a számára biztosít ivóvizet, továbbá fontos
szerepe van ezeken a területeken a termőföldek öntözésében. A hőmérséklet-növekedés hatására egyes
gleccsertavak kiönthetnek. Ilyen a nepáli Tsho Rolpa gleccsertó,
amelynek túlcsordulása hatezer ember életét fenyegeti. De előfordulnak ilyen,
az újabb történelmi időben keletkezett tavak tucatszám a Himalája magasabb
tájain.
A tényekhez hozzátartozik azonban, hogy az
európai gleccserek évszázadok óta visszahúzódásban vannak. A 17–19. században a Rhone-gleccser többet húzódott vissza, mint az elmúlt
száz évben. Ezen kívül ha a gleccser elolvad, a vízutánpótlás attól még nem
szűnik meg. A gleccsereket a lehulló hó növeszti, ami ezután eső formájában
éppúgy folyókban távozik a hegyekből.
Szibéria jegének olvadása
Ha 5 °C-ot sikerül emelni a bolygó
hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában.[79] Az
ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz;
a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet).[80] Ha
mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450
milliárd tonna metán jut
a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki, azaz amikor ez megtörténik a légköri viszonyok
annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne.
El Niño
A Catarina hurrikán az Atlanti-óceán felett2004-ben
El Niño-jelenségnek nevezik mindazokat az
időjárási rendellenességeket, amelyek rendszerint Észak- és Dél-Amerika csendes-óceáni
partjain viharokat és áradást, ezzel egyidőben pedig Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati medencéjében aszályokat
idéznek elő. A jelenség akkor keletkezik, amikor valamilyen okból kifolyólag megjelenik
a Csendes-óceánban egy nyugat-kelet-i irányú meleg tengeráramlás, amely
elnyomja az Antarktisz felől érkező hidegHumboldt- ill. a Perui-áramlást. Ez a
meleg áramlás olyan erős is lehet, hogy a mélyből a felszín felé tartó
áramlatokat is megszüntetheti. A rendellenes tengeráramlás hatására fellépő
rendellenes légköri jelenségek okozzák a szélsőségesen meleg időjárást szerte a
világon. Ez az esemény rendszerint három-hét évenként ismétlődik. A kutatók
szerint az El Niño hatásait a klímaváltozás felerősítheti, bár ez a
feltételezés még nem bizonyított. Az adatokból arra következtettek a
klímakutatók, hogy a Csendes-óceán viselkedése az elmúlt 100 évben atipikus, de
nem mutatható ki egyértelműen, hogy mely tényezők befolyásolják. Egyes
feltételezések szerint a globális hőmérséklet-növekedés hatására az El Niño
sokkal rövidebb ciklusokban fog visszatérni. A jelenség okozta pusztítást az ökológiai károsodás
és a szegénység is súlyosbíthatja. Példa erre a Mitch hurrikán, amely Hondurasban és Nicaraguában 1998októberében
körülbelül 11 ezer ember halálát okozta.
Tavak kiszáradása
A Föld negyedik
(Aral-tó) és hatodik (Csád-tó) legnagyobb édesvizű tava a kiszáradás
közelébe került. Ugyanerre a sorsra jutott a Gairdner- és
a Mackay-tavak. Az időszakos állóvizek egyre
nagyobb hányada szárad ki (például a Poopó-tó). A kiszáradás oka lehet antropogén,
mint a helytelen vízgazdálkodás (a mezőgazdaság nagyarányú öntözési igényei) és
az üvegházhatású gázok emissziója miatti globális hőmérséklet-emelkedés,
másrészt az emberi tevékenységtől független folyamat, gondolván a földtörténeti
éghajlatváltozásokra.
Biológiai hatásai
A
jégmezők eltűnése számos faj kipusztulásával jár
A globális felmelegedés biológiai hatásai a jegesmedvék élőhelyén,
a sarkvidéken jelentkeznek a legsúlyosabban. A jégmezők fokozatos olvadásával
beszűkül a ragadozók vadászterülete, amelyek így nem juthatnak táplálékhoz.
Mivel egyre nehezebben és egyre kevesebb zsákmányt tudnak ejteni, ezért nem
tudnak megfelelő zsírréteget felhalmozni az ínségesebb időkre, ami a
pusztulásukhoz vezet. A jegesmedvék alig kétmillió éve alakultak ki a
szélsőséges éghajlathoz alkalmazkodó medveféléből. Ha megszűnik az őt létrehozó
ökológiai fülke, akkor a jegesmedve törvényszerűen kipusztul.
Az északi tundrákon költő vándormadarak, például
a nagy lilikek, fészküket a fagyott földekre
rakják. A gyorsabb és nagyobb hőmérséklet-emelkedés következtében felolvad a
fagyott talaj, ami számos fészekalj pusztulásához vezethet. Eközben a madarak
nem tudnak új fészkelő helyet keresni és új vonulási stratégiát kifejleszteni.
Emiatt a veszélyeztetett fajok a kihalás szélére kerülhetnek.
Egy tanulmány kimutatta, hogy 18% és 35% közötti
az esélye, hogy 1103 állat- és növényfaj 2050-re várhatóan kihal az
éghajlatváltozás következtében, mert nem bírnak elég gyorsan alkalmazkodni az
új körülményekhez. Tanulmányok dokumentálják a jelenlegi klímaváltozás során
kipusztult állatfajokat. McLaughlin két megzavarodott lepke populációt jegyzett
le. Parmesan biológiai tanulmányát, kutatási eredményeit lásd a külső
hivatkozásoknál.
