Yli Jumala

The Book of the Sri Joakim, Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha, Ja Jumaluus Ylin Henkilöt!

Kimi Räikkönen Transcendent full name: Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha Supreme Personality of Godhead!

SRI JOAKIM MATIAS GÓSVÁMI GAUTAMA RäIKKÖNEN NÁRÁYÁNA BUDDHA IS LORD OF THE UNIVERSE!

Sziddharta Gautama Buddha, Sri Joakim Räikkönen Buddha és Perlita

Translate

2014. január 29., szerda

The Book of the Sri Joakim - Kezdő Borító - A könyv külső fedele

S.B. Bhaktivedenta Sannyási Perlita
a Legfelsőbb Isteni Személyiség Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyána Buddha
első számú lelki és transzcendens bhaktija


„ Sri Joakim vágy és tudatosság nélkül teljesítette be
Buddha (Siddharta Gautama Buddha) életét és
Sri Joakimot is mindvégig emberi szív, lélek
És test vezette útján.
Ugyanolyan, éppolyan emberi jelleg, mint a
Tied vagy az enyém – és éppolyan sebezhető is.


S R I  J O A K I M


A jelen világ megvilágosultja és a tökéletes, tiszta
Nirvána birtokosa


A jégből született Isteni gyönyörenergia és csoda



2010-2014-2015

The Book of the Sri Joakim - 1. Előlap




Sziddharta Gautama Buddha 3 éves korában
(Kép: Bernardo Bertolucci: A kis Buddha c. filmjéből (1993))



Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha 3 éves korában





The Book of the Sri Joakim - 2. Előlap





AZ ISTENSÉG LEGFELSŐBB SZEMÉLYISÉGE SRI KRSNA 8 ÉVES KORÁBAN
(Sri Krsna fejdíszén 9 ágú motívum (arany színű) és a kezében 3 ágú piros lótuszvirágot tart)




Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 8 éves korában (Bembole, (Gokart pályáján) Finnország)

(Sri Joakim gokartjának számszerű szorzata 3X3=9 és az alapszámszerű érték 3, mely piros overálban történt 1987-ben)



The Book of the Sri Joakim - 3. Előlap




Sziddharta Gautama Buddha 16 és 19 éves korában a fiatalkor és a felnőttkor időszakában
(Kép: Bernardo Bertolucci: A kis Buddha c. filmjéből (1993))



Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 16 és 19 éves kora között a 48-as rajtszámú gokartban (1998. 07. 18)





Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 16 és 19 éves kora között a 104-es rajtszámú gokartban


2014. január 23., csütörtök

The Book of the Sri Joakim - 4. Előlap











Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha 2000-ben a Formula Renault Európa bajnokságon a 22-es rajtszámú autóval


The Book of the Sri Joakim - 5. Előlap









Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha 2000-ben a Brit Formula Renault Bajnokságon a 3-as rajtszámú autóval




2014. január 21., kedd

The Book of the Sri Joakim - 6. Előlap



Sziddharta Gautama Buddha 29 éves korában, amikor elhagyta a királyi palotát
(Kép: Bernardo Bertolucci: A kis Buddha c. filmjéből (1993))



Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 29 éves korában, amikor már elhagyta a Forma 1-et (2009.10.04.-Suzuka, Japán GP)



The Book of the Sri Joakim - 7. Előlap




Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 29 éves korában a 3-as Iceman-os sisakban (2009.08.30.) Belga GP győzelem pillanatában a paddockban


Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha 29 éves korában a 4-es számú F60-as Ferrariban (2009.08.30.) Belga GP a győzelem pillanatában, amikor áthaladt a célvonalon




The Book of the Sri Joakim - 8. Előlap




Sziddharta Gautama Buddha 35 éves korában a tökéletes Nirvána pillanatában
(Kép: Bernardo Bertolucci: A kis Buddha c. filmjéből (1993))

Kimiről majd 35 éves korában. Kép beillesztés.
















The Book of the Sri Joakim - Ajánlás I.













Ajánlás I.

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosváminak: Sri Sanátana Gosvamáminak, Sri Rúpa Gosváminak, Sri Raghunátha Bhatta Gosváminak, Sri Raghunátha dása Gosváminak, Sri Jíva Gosváminak és Sri Gopála Bhatta Gosváminak, akik nagy hozzáértéssel tanulmányozták a kinyilatkoztatott szentírások mindegyikét, azzal a céllal, hogy minden ember áldására megalapozzák az örök vallásos elveket.
A három világban mindenki tiszteli őket, s valamennyien méltók arra, hogy menedéket keressünk náluk, hiszen örökké a gopik hangulatába merülnek, s Rádhá és Sri Krsna transzcendentális szerető szolgálatát végzik.”

Továbbá tiszteletteljes és tiszta szívemből mély odaadásomat és hódolatomat fejezem ki a hindu és Buddha vallásában megnyilvánuló és megjelenő összes Istennek, de elsősorban Sri Krsnának az Istenség Legfelsőbb Személyiségének és hiteles reinkarnáltjának vagy avatárjának Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddhának.











The Book of the Sri Joakim - Ajánlás II.
















Ajánlás II.



Ezen könyvformájában íródott tudományos tanulmányt tiszteletteljes hódolattal ajánlom elsősorban Paula Räikkönennek és Matti Räikkönennek (mindörökké nyugodjon békében) ezzel is köszönetet és mély megbecsüléssel adózva nekik, hogy életet adtak egy olyan személynek, aki méltóvá vált arra, hogy a sors által a világ fölé tudjon emelkedni és, hogy Ő Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha beteljesíthette a Sziddhárta Gautama Buddhai lélekvándorlást.

Másodsorban szívem összes szeretetével és tiszteletével ajánlom ezt a tanulmányt a Räikkönen család minden egyes élő és megboldogult tagjának egyaránt.

Harmadrészben viszont okulás és tanulásképpen ajánlom ezen könyvet minden egyes embernek a Földön, kívánva nekik, hogy ezen tudományos tanulmány elolvasása és értelmezése után a megfelelő módon viseltessenek egy olyan hatalmas, csodálatos és gyönyörenergiával rendelkező személy iránt, mint amilyen Sri Joakim Matias Gósvámi Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha az Istenség Legfelsőbb Személyisége.



Köszönettel és tisztelettel:
a szerző
(szerkesztő és író)












The Book of the Sri Joakim - Tartalomjegyzék


T A R T A L O M J E G Y Z É K

Előszó


Bevezető


I. Rész

            1.) fejezet: A hindu vallás és filozófiáról általánosságban
           
2.) fejezet: A hindu vallás és filozófia alapjai

3.) fejezet: Sri Krsna születése és megjelenése
           
4.) fejezet: Az önmegvalósítás és a tökéletesség hindu útja


II. Rész

1.)    fejezet: Buddha vallása és filozófiájájáról általánosságban

2.)    fejezet: Buddha beszédei

3.)    fejezet: Sziddharta Gautama Buddha élete, a lélektani szimbiózis,
                               a reinkarnált és elsőszámú bhaktájának meghatározása

4.)    fejezet: Buddha és Sri Joakim élete táblázatos formában


III. Rész

            1.) fejezet: Asztrológiáról általában; deffiniciók és meghatározások

            2.) fejezet: Sri Joakim asztrológiája és elemzése

3.) fejezet: Sri Krsna és Sri Joakim asztrológiája és elemzése

4.) fejezet: Sri Joakim és elsőszámú bhaktijának fogantatási és születési karma számai és elemzése

5.) fejezet: Sri Joakim Matias Räikkönen Forma 1-es és WRC-s pályafutása
                  Statisztikai táblázatban

6.) fejezet: Sri Joakim Matias Räikkönen pályafutása időrendi sorrendbe
                               És az Isteni bizonyítékok





IV. Rész

1.)    fejezet: Sri Joakim elsőszámú bhaktijának meghatározása

2.)    fejezet: Sri Joakim elsőszámú bhaktijának asztrológiája és ennek elemzése

3.)    fejezet: Sri Joakim és elsőszámú bhaktijának asztrológiájának összevetése és
                               Egymásra gyakorolt hatása
Sri Joakim elsőszámú bhaktijának élete és lemondásai a karmán keresztül
(Sri Joakim és S. B. Bhaktivedanta Perlita karmikus lelki társak)

V. Rész

            Globális felmelegedés és lehűlés a 21. század elején


VI. Rész

1.)    fejezet: Összegzés: Krsna, Visnu, Buddha és Sri Joakim reinkarnáltjai egymásnak
                                        35 és 35 pontos szegmens kitétel, bizonyítva, hogy Sri Joakim Isten


Függelék:

1.)    fejezet: Irodalom és Internetforrás megjelölés


2.)    fejezet: Köszönetnyilvánítás és elköszönő szavak


The Book of the Sri Joakim - Előszó

Előszó

Mindenki Krsnát keresi.

Néhányan nem tudnak róla, de Krsnát keresik ők is.

Krsna Isten, minden létező Forrása, Oka mindannak, ami van, volt és valaha lesz.
Isten végtelen, ezért számtalan neve van. Allah, Buddha, Jehova, Rama: mind Krsna, mind Egy. Isten nem absztrak. Személyisége, melynek személytelen és személyes jegyei egyaránt vannak, a LEGFELSŐBB, ÖRÖK, GYÖNYÖRTELJES és teljes TUDÁSSAL rendelkezik. Ahogyan az óceán egyetlen csöppje olyan minőségű, mint maga az óceán, hasonlóképpen rendelkezik a mi tudatunk is ISTEN tudatának tulajdonságaival. Az anyagi energiával (az anyagi testtel, az érzékek örömével, az anyagi tulajdonnal, énképzetünkkel stb.) való azonosulásunk és ragaszkodásunk miatt eredeti TRANSZCENDENTÁLIS TUDATUNK beszennyeződött, s mint egy porlepte tükör, nem képes tiszta képet adni.
Az IDEIGLENESSEL való kapcsolatunk életeink során egyre mélyebb lett. Ezt az átmeneti testet, mely nem más, mint egy zsák csont és hús, összetévesztjük igazi énünkkel, s ezt az ideiglenes állapotunkat véglegesnek fogadjuk el.
Korszakokon keresztül nagy szentek voltak élő példái annak, hogy az ISTEN-TUDAT nem ideiglenes, hanem állandó állapota minden élő Lélekben megnyilvánulhat. Minden lélekben isteni tulajdonságok rejlenek.
Krsna azt mondja a Bhagavad-gitában: „Az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyeződésektől megtisztult yogi a Legfelsőbb Tudattal állandó kapcsolatban kerülve eléri a legmagasabb rendű boldogságot.” (6.28)
A YOGA (Isten és énünk megvalósításának tudományos módszere) az a folyamat, mellyel megtisztíthatjuk tudatunkat, véget vethetünk a további szennyeződéseknek, és eljuthatunk a Tökéletesség, a teljes TUDÁS és a BOLDOGSÁG szintjére.
Ha van Isten, akkor szeretném Őt látni. Nincsen értelme olyasmiben hinni, mely nem igazolható. A Krsna-tudat és a meditáció az a módszer, amellyel megláthatod Istent. Láthatod Istent, hallhatod Őt és játszhatsz Vele. Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de Ő valóban ott van veled.
Oly sok yoga-folyamat van – Rája, Jnána, Hatha, Kriyá, Karma, Bhakti -, s mindegyiket MESTEREI javasolják nekünk.
Svámi BHAKTIVEDENTA, ahogy neve is jelzi, BHAKTI yogi, aki az ODAADÁS ösvényét járja. Minden gondolatával és TETTÉVEL ISTENT szolgálva, SZENT NEVEIT zengve egy bhakta gyorsan kifejlesztheti Isten-tudatát, s a

Hare Krsna, Hare Krsna
Krsna Krsna, Hare Hare
Hare Ráma, Hare Ráma
Ráma Ráma, Hare Hare

mantra éneklésével kétségtelenül eljut a Krsna-tudatig. (A puding próbája az evés!)
Arra kérlek, ragadd meg a lehetőséget, amelyet ez a Krsna-könyv nyújt, s próbálj elmerülni benne. Tűzz ki egy időpontot, hogy találkozhass Istennel, a YOGA (az ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS) felszabadító folyamatán keresztül, s ADJ ESÉLYT A BÉKÉNEK!

Amire szükséged van, nem más, mint szeretet (Krsna). Hari Bol.

Srimán George Harison, 1970. március 31.
Manapság ha a nyugati országokban valaki megpillantja a Krsna könyvet, nyomban felteszi a kérdést: „Ki az a Krsna? És ki az a leány Krsnával?”
A válasz azonnal elhangzik: Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. S hogy miért? Mert teljes pontossággal illenek Rá azok a leírások, melyek a Legfelsőbb Lényről, Istenről szólnak. Krsna Isten, mert mindenkit vonzó. Azon az alapelven kívül, hogy mindenkit vonzó, az Isten szónak nincs más jelentése. Hogyan lehet valaki mindenkit vonzó? Ha valaki nagyon gazdag, ha óriási vagyona van, az emberek számára vonzóvá válik. Éppen így ha valaki rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha nagyon híres vagy nagyon szép, ha bölcs vagy nem ragaszkodik semmiféle anyagi tulajdonhoz, az emberek vonzódni kezdenek hozzá.
Mindennapi tapasztalataink során megfigyelhetjük, hogy valakit a következő tulajdonságok tehetnek vonzóvá: (1) gazdagság, (2) hatalom, (3) hírnév, (4) szépség, (5) bölcsesség és (6) lemondás.
Arról, aki egy időben, korlátlanul rendelkezik e hat fenséges tulajdonsággal, tudhatjuk: Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Isten e fenséges tulajdonságairól Parásara Muni, a kiváló védikus tekintély adott leírást.
Számtalan gazdag, hatalmas, híres, gyönyörű embert láttunk már, sok tanult tudóst és sokakat, akik az élet lemondott rendjében élnek, nem ragaszkodva semmiféle anyagi tulajdonhoz. Ám az emberiség történelmében nem találunk senkit, aki korlátlanul és egy időben gazdag, hatalmas, híres, szép, bölcs és lemondott lenne, mint Krsna. Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége történeti személyiség, aki ötezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Százhuszonöt évig volt itt jelen, s pontosan úgy viselkedett, akár egy emberi lény, de cselekedetei példa nélkül állók voltak. Megjelenése pillanatától eltávozása pillanatáig minden cselekedete páratlan volt a világ történelmében, ezért aki tudja, mit értünk az „Isten” kifejezés alatt, az elfogadja Krsnát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Senki sem egyenlő Istennel és senki sem hatalmasabb, mint Ő. Ez az értelme a jól ismert szólásnak: „Isten hatalmas.”
Az embereknek számtalanféle csoportja él a világon, akik mind másképpen beszélnek Istenről, de a Védikus Írások és a különböző korok nagy acaryai, az Istenről szóló tudományban jártas hiteles tekintélyek – mint Sankara Rámánuja, Madhva, Visnusvámi, az Úr Caitanya, valamint követőik a tanítványi láncolaton – mindannyian egyetértenek abban, hogy Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi, a védikus kultúra követői, elfogadjuk az egész univerzum védikus történelmét. Ezt az univerzumot különböző bolygórendszerek, név szerint Svargaloka, a felső bolygórendszer, Martyaloka, a középső bolygórendszer és végül Pátálaloka, az alsó bolygórendszer alkot. E Föld modern történészei képtelenek történelmi bizonyítékokkal szolgálni azokról az eseményekről, amelyek ötezer évvel ezelőtt történtek. Az antropológusok azt állítják, hogy a Homo sapiens negyvenezer évvel ezelőtt még nem jelent meg ezen a bolygón, mivel az evolúció akkor még nem jutott el arra a szintre. Ezzel szemben a védikus történelemkönyvek, a Puránák és a Mahábhárata az emberiség történelmének olyan korszakairól beszélnek, amelyek millió és millió évre nyúlnak vissza.
Ezekből az írásokból többek között Krsna sok millió évvel ezelőtti megjelenéseinek történetét is megismerhetjük. A Bhagavad-gitá negyedik fejezetében Krsna ekmondja Arjunának, hogy mindketten számtalanszor megszülettek már a múltban, s hogy Arjunával ellentétben Ő (Krsna) képes minden egyes születésére emlékezni. Ez érthetően szemlélteti a különbséget Krsna és Arjuna tudása között. Arjuna mindamellett, hogy hatalmas harcos és egyben a Kuru dinasztia művelt fia volt, mégis közönséges emberi lény volt, míg Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége határtalan tudást mondhat Magáénak. S mivel tudása határtalan, emlékezete sem ismer semmiféle határt.
Krsna tudása olyan tökéletes, hogy képes emlékezni minden eseményre, ami megjelenései idejében történt a múltban, a sok millió év alatt, ám Arjuna emlékezőtehetségét és tudását behatárolja az idő és a tér, hiszen ő közönséges emberi lény. A negyedik fejezetben Krsna kijelenti, hogy emlékszik arra, mikor néhány millió évvel ezelőtt a napistent, Vivasvánt okatatta a Bhagavad-gita tudományára.
Manapság az ateista emberek körében divattá vált, hogy valamiféle misztikus folyamat követésével megkíséreljenek Istenné válni. Az ateisták általában vagy képzeletük, vagy merész meditációjuk segítségével próbálnak Istenné válni. Krsna azonban nem ilyen Isten. Ő nem titokzatos meditációs folyamatok kitalálásával, misztikus yoga-gyakorlatok végzésével vagy szigorú lemondásokat végezve válik Istenné. Helyes kifejezéssel élve Ő sohasem válik Istenné, mert Ő Isten minden körülmények között.
Anyai nagybátyja, Kamsa börtönében, ahol apja és anyja raboskodott, Krsna négykarú Visnu-Náráyanaként jelent meg anyja testén kívül. Aztán újszülötté változott, s arra kérte apját, vigye Őt Nanda Mahárája és felesége, Yasodá házába. Krsna még apró csecsemő volt, amikor a hatalmas démon – Putaná – megpróbálta megölni Őt. Putaná a keblét nyújtotta Krsnának, ám Krsna kiszívta a démon életét. Ez a különbség a valódi Isten, s egy misztikus folyamattal létrehozott Isten között. Krsnának nem volt alkalma gyakorolni a misztikus yoga folyamatát, mégis minden pillanatban – csecsemőkorában, gyermekkorában, ifjúként és felnőttként egyaránt – tanújelét adta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Krsna című könyvünkben minden olyan tettéről olvashatunk, amelyet emberi lényként hajtott végre. Bár emberi lényként cselekszik, mindig megtartja azonosságát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Mivel Krsna mindenkit vonzó, tudnunk kell, hogy minden vágyunkat Krsnára kell irányítanunk. A Bhagavad-gitában az áll, hogy egy egyén tulajdonosa, ura a testének, de Krsna, aki Felsőlélekként jelen van mindenki szívében, a legfelsőbb tulajdonosa és legfelsőbb ura mindenki testének. Ezért ha szeretetvágyunkat kizárólag Krsnára irányítjuk, nyomban megvalósulhat az univerzális szeretet, egység és béke. Ha valaki a fa gyökerét öntözi, azzal az ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak. Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal kielégíti az összes többi testrészt is.
Azt a tudományt, amely által a figyelmünket a Legfelsőbbre irányíthatjuk, és szeretetünkkel Őt áraszthatjuk el, Krsna-tudatnak nevezik. Azért alapítottuk meg a Krsna-tudat mozgalmát, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon arra, hogy vágya – hogy másokat szeressen – beteljesüljön pusztán azáltal, hogy szeretetét Krsnára irányítja. Az egész világ vágyik arra, hogy mások iránti szeretetének szunnyadó hajlamát fölébressze, de a különféle módszerek kiagyalása – a szocializmus, a kommunizmus, az altruizmus, a humanizmus, a nacionalizmus és minden egyéb, amit a világ békéje és jóléte érdekében találnak ki – hasznavehetetlen és kiábrándító, mert tudatlanok vagyunk a Krsnára irányuló szeretet művészetét illetően. Általában az emberek azt hiszik, hogy az erkölcsi alapelvek és a vallási rítusok terén tett fejlődés következményeképpen boldogok lesznek. Mások azt gondolják, hogy a boldogságot az anyagi gyarapodás által lehet elérni, megint mások pedig azt hiszik, hogy pusztán érzékeik kielégítésével boldogok lesznek. A valóság azonban más: az ember csakis Krsnát szeretve válhat boldoggá.
Krsna képes tökéletesen viszonozni a szeretetünket, különféle kapcsolatokon keresztül, amelyeket ízeknek, rasáknak nevezünk. Tizenkét szeretetteljes kapcsolat van. Krsnát lehet szeretni úgy, mint a legfelsőbb ismeretlent, a legfelsőbb mestert, a legfelsőbb barátot, a legfelsőbb gyermeket, és mint a legfelsőbb szeretőt. Ez az öt alapvető szeretetrasa. Krsnát közvetett módon is lehet szeretni, hét különböző kapcsolatban, melyek látszólag különböznek az öt fő kapcsolattól. Mindent összevetve, ha valaki pusztán Krsnára irányítja szunnyadó szeretetvágyát, élete sikeres lesz. Ez nem csupán feltételezés, hanem tény, amelyet a gyakorlatban is meg lehet valósítani. Az ember saját maga érezheti, milyen hatással van életére Krsna iránti szeretet.
A Bhagavad-gitá kilencedik fejezetében a Krsna-tudat tudományát minden tudás és minden titok királyának, a transzcendentális megvalósítás legfelsőbb tudományának nevezik.
Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk eredményeit, mert nagyon könnyen végezhető és rendkívül örömteli tudomány. A Krsna-tudatban a legparányibb fejlődés is életünk maradandó kincsévé válik, mert a Krsna-tudat minden körülmények között örök. Mára már bizonyított tény, hogy napjainkban a nyugati világ zavarodott és kiábrándult ifjúsága is érzi annak hatását, ha szeretni vágyását egyedül Krsnára irányítja.
Azt mondják, végezhet az ember szigorú lemondásokat, vezekelhet vagy végrehajthat nagy áldozatokat élete során, ám ha nem ébreszti fel Krsna iránt szunnyadó szeretetét, akkor minden vezeklése fölöslegesnek bizonyul. Ha azonban valaki már felébresztette Krsna iránti szeretetét, mi értelme van a szükségtelen lemondásoknak és vezekléseknek?
A Krsna-tudat mozgalma az Úr Caitanya egyedülálló ajándéka e kor elesett lelkei számára. Végtelenül egyszerű módszer ez, melyet négy éve már a nyugati országokban is gyakorolnak, és semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a mozgalom képes kielégíteni az emberiség szunnyadó szeretetvágyát. A Ksrna-könyv is arra szolgál, hogy segítse a Krsna-tudat mozgalmát a nyugati világban. Az emberek szeretnek regényeket olvasni, pusztán hogy lekössék idejüket és energiájukat. E vágyukat most Krsnára irányíthatják, s az eredmény a lélek maradandó elégedettsége lesz – az egyén és a közösség életében egyaránt.
A Bhagavad-gitában az áll, hogy a Krsna-tudat ösvényén a legkisebb előrelépés is megmenthet minket a legnagyobb veszedelemtől. Ezer és ezer példát lehetne idézni olyan emberektől, akik a legnagyobb veszedelemtől menekültek meg pusztán a Krsna-tudatban elért csekély fejlődésnek köszönhetően. Éppen ezért arra kérünk mindenkit, hogy éljen e transzcendentális irodalom adta lehetőséggel. Az olvasó észre fogja venni, hogy minden oldal művészet, a tudomány, az irodalom, a filozófia és a vallás mérhetetlen tudásának kincsestára tárul elé, s végigolvasva csupán ezt az egyetlen könyvet, a Krsna-könyvet, az Isten iránti szeretet is virágozni kezd.

És mire ezt a könyvet elolvassa valaki, teljes és tökéletes mértékben rá fog jönni vagy döbbenni, hogy Krsna és Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyáná Buddha egy és ugyanazon Személyiség, azaz mind a ketten külön-külön, a maguk korában az Istenség Legfelsőbb Személyiségei.




The Book of the Sri Joakim - Bevezető

Bevezető

Kezdettől fogva tudtam, hogy Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legcsodálatosabb Isteni lény és ember, akivel valaha is találkoztam. Az első találkozásunk 1980. december 29.-én két különálló városban (Espooban és Budapesten) történt. Mivel földrajzilag e két város igencsak távol, de egyben közel is helyezkedik el egymástól, ezért tudom azt, hogy nehéz elképzelni és elfogadni, hogyan lehet az ember egyszerre két helyen, de a lelki világban semmi sem lehetetlen. Joakim Matias Räikkönen már élt, amikor én megfogantam a fent nevezett időpontban, de mivel a sors vagy más néven a karma kiválasztotta a Buddhai életre, ezért Ő és az általa maga mellé választott lelki társa képes egyszerre lélekben két különálló helyen tartózkodni ezért nem meglepő, hogy Joakim lélekben ott lehetett akkor, amikor megfogantam édesanyám méhében.
Joakim eljött akkor Budapestre, hogy kiválassza azt a személyt, aki a távolból segíthet neki beteljesíteni a Buddhai reinkarnációt. Joakimnak egy olyan embert kellett választania, aki erős és határozott hittel bízik abban, hogy Ő a kiválasztott, és aki élete során képes lesz minden áldozatvállalásra és lemondásra saját életén belül.

Sziddhárta Gautama Buddha 29 éves korában érte el a megvilágosodást, így Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddhának egy olyan személyt küldött és választott a karma, aki képes megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek a számszaki szegmenssel egyezőséget mutatnak.
Mivel a sorsunk Buddha által előre meg volt és meg van írva, ezért Sri Joakim feladata szerteágazóvá vált, mármint az életfolyamot és a foglalkozást illeti. Joakim feladatává nemcsak a Buddhai reinkarnáció beteljesítése volt és van, hanem az is, hogy kiválasztott elsőszámú bhaktájának a be nem teljesített foglalkozását is illeti. Joakim esetében az is meg volt határozva, hogy a 2-es és a 9-es számtól nem térhet el, amikor az elsőszámú bhaktát kiválasztja lelki segítőtársául és, hogy az Ő születésétől számítva (1979. október 17.) 2 éven belül kell ennek a személynek megfogannia és meg is születnie.

Szerény személyem 1981. szeptember 2.-ik napján látta meg a napvilágot és az asztrológiai szegmens alapján, melyet a könyv fejezetei során részletekbe menően is taglalok, megfelelnek annak a lelki követelményrendszernek, amely alapján azt lehet állítani, hogy Joakim Matias Räikkönen és S. B. Bhaktivedenta Perlita tökéletes és kölcsönös hatással egymásnak lelki szimbiótái. Születésem pillanatában, halva jöttem a világra és a gyors Isteni és orvosi beavatkozásra volt szükség, hogy életben maradjak. De Joakim már akkor sem engedte, hogy feladjam, mert amennyire Neki szüksége volt rám, annyira szükségem volt nekem is Rá.
Mivel egy különleges képességekkel és tehetséggel megáldott személyről szól e könyvtanulmány, ezért az egész könyvön keresztül a transzcendens törvényeknek megfelelően kell, eljárjak a szerkesztés és az írás tekintetében és ezeket a törvényeket kell átadnom és használnom az tisztelt olvasó számára. Ennek értelmében már most le kell, szögezzem, hogy a világ ugyan úgy ismeri Joakimot, hogy Kimi Matias Räikkönen, de viszont Sri Joakim transzcendens valós neve a következő:

Legfelsőbb Isteni Személyiség Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha, aki egyszersmind Krsna, Visnu és Buddha kiválasztott avatár karma reinkarnáltja. Ezen könyv minden egyes bizonyítási eljárást magába fogja foglalni, ami annak megértésére és elfogadására irányul.

Ezen könyvben be fogom bizonyítani az egész világnak (magamnak már nem, mert számomra már bizonyított), hogy Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha az Istenség Legfelsőbb Személyisége!

Be fogom bizonyítani:
-          vallási és filozófiai,
-          csillagászati és asztrológiai
-          történelmi
-          matematikai és asztrológiai számtani
-          lélektani és
-          a megvilágosodás és a nirvána elérése alapján véve,

Hogy amit állítok és tudok, az megállja a helyét a valóságban, az igazságban és a realitásban.

A felsorolásból továbbá direkt módón kihagytam a globális bizonyítékot, de ezt azért tettem, mert a felsorolt szegmensek a lelki világ bizonyítékai a globális bizonyíték viszont az anyagi világ része és ezt a két fogalmat külön kell értelmezni.

Életem során szinte elsőszámú körkérdése két fontos aspektusból született meg és elég hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a választ megtaláljam. 1990-ben 9 éves koromban a kezem ügyébe került Madách Imre: Ember tragédiájának csodálatos remekműve és akkor találkoztam (olvasás szintjén) először, a Sziddharta Gautama Buddha névvel, mivolttal és mitológiával is. Továbbá 1990-ben kezdtem el az autósportok iránt felfokozott érdeklődést mutatni és mivel tudtam, hogy sohasem fogok tudni ebben a sportágban szerepelni ezért mély elhatározással és figyelemmel néztem a televízióban, amikor közvetítették a Forma 1-es futamokat. 
A két csodálatos mű (amit előbb említettem) közötti egyértelmű összefüggés a következő:

„Az ember mi végre született a világra?!”

Ekkortól kezdve az életemet, azaz sorsomat, vagy ahogyan Buddha fogalmazná, karmámat tudatosan és meghatározóan elkezdtem irányítani (bár akkor még nagyon sok kérdés volt bennem megválaszolatlan, hogy mi miért történik úgy, ahogyan) és szüntelenül kerestem a kérdésekre a választ. De 9 éves koromban még nem gondoltam és nem is reméltem, hogy nemcsak saját, hanem egy általam akkor még rejtett személy karmáját is részemnek tekinthetem majd egyszer. Így meglehetősen hatalmas ajándék részese lehettem akaratomon és vágyamon kívül is. Nekem elégnek bizonyult volna és már akkor is boldog lettem, volna, ha a saját karmámat megismerem és tudom, de miközben egyre mélyebbre ástam létem megértése során, önkéntelenül is egy másik személy karmikus létébe ütköztem és ez a személy: Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt és jelen s jövő időben is saját létem része volt, van és lesz.

Buddha és Joakim legfontosabb közös tulajdonsága és személyiségjegye az, hogy nem akartak, nem vágytak arra, hogy Istenként tekintsenek Rájuk és mérhetetlenül nagy szerénységgel és alázattal áldotta meg a sorskarma Őket. Ezen felül Buddha és Joakim áldozatos lelki és emberi munkával a tanulásnak szentelték magukat és életüket, a transzcendens tökéletesség elérésére fordították.

Buddha egyik legnagyobb tanítása a következő:

A lélek léte és nemléte közötti átmenet megszüntetése és feloldása, vagyis létezni és nem létezni között nincs különbség csak az anyagi világban. Mivel transzcendens lélek vagyok ezért képes vagyok bárhol újjászületni és/vagy reinkarnálódni.

Így az, hogy a jelenkorban hús vér emberként, nem láthatjuk, Buddha testét olyannak amilyennek időszámítás előtt 544-ben az nem jelenti azt, hogy a jelenkor történelmében ne lenne jelen, ugyanis Buddha reinkarnációja és lélekvándorlásának üzenete ma is él Sri Joakim lelkében és személyében.

Tévesen sokan úgy vélik, hogy a buddhista istenségek csakis és kizárólagos módon India és Kína területén született emberek közül kerülhet ki, de Buddha szerint nem a születési hely a meghatározó, hanem a karmikus lét, így az Ő mondása és eszméje alapján képes bárhol a Földön reinkarnálódni, azaz újjászületni.

Ami még közös Buddha és Joakim között az a szenvedés és ennek mértéke, jellege. Ezzel arra akartam utalni, hogy mivel akkor szabadulhatunk meg saját karmánktól, ha a testi és lelki szenvedést legyőzzük és felülkerekedünk felette, ezért Buddha külön a saját életén belül és Joakim is külön az Ő életében sokat szenvedett lelkileg, de mind a ketten képesek voltak ezen a szenvedésen túljutni és átlépni egy olyan mivoltba, ahol a szenvedés már nem az, hanem csak egy bizonyos állapot, mely nincs rájuk hatással és nem irányíthatja a lelküket és gondolatukat.

Ennek fényében és tudatában a könyv első fele részletesen taglalja azokat a vallási és filozófiai szemléletet, amely segítségül szolgál az olvasó számára, hogy megértse, MIÉRT lehet Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyána Buddha ténylegesen és jogosan az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nevezni vagy hívni. 

Így ezekben a fejezetekben egy szó sem fog esni Joakimról, de ezek szervesen épülnek a megértési láncolat részeként. Továbbá a könyv tartalmazza azt a bizonyítási tételsort, ami ahhoz szükségeltetik, hogy egyszerűen és világosan le lehessen szögezni, (a valóságban és a realitásban), hogy S. B. Bhaktivedenta Perlita sokkal több Joakim számára, mint a rajongója vagy szurkolója és, hogy kapcsolatuk a lelki világ által alakult ki és született meg.

Hogy S. B. Bhaktivedenta Perlita, Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyána Buddha hiteles elsőszámú és elsőrangú és számú bhaktija.

De mielőtt elkezdeném a könyv egyes részeit és fejezeteit részletesen is kifejteni, előtte egy valamit mindenféleképpen ki kell jelentenem. A könyvben szereplő tényszerűségek és összefüggések nem az én sajátos vagy kényszeredett kényszerképzetem vagy az én agyszüleményem és nem én találtam ki ezt az IGAZ Történetet, hanem az élet, a valóság és a karma alakította ki Sri Krsna és az Úr Buddha eleve elrendelése alapján a legmagasabb transzcendens hiteles igazság tejintetében.

Az már egy másik aspektus, hogy (sajnos vagy nem sajnos) én megláttam és felfedeztem a lelki és az életfolyam szerinti többszörös összefüggéseket Sri Krsna, Visnu, Buddha és SriJoakim között.

Ezt a könyvet 2015. október 22.-ik napján hozom nyilvánosságra, amikor már garantáltan és biztosan álíthatom, hogy Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen Náráyána Buddha az Istenség Legfelsőbb Személyisége eljutott és megélte a NIRVÁNÁ csodálatos transzcendens és karmikus állapotát. Így az eleve elrendelés alapján és a történelem jelenkora okán ezt már senki sem tudja meg nem történté tenni. Sri Joakim olyan gyönyörenegiával rendelkező Isteni Személyiséggel áldotta meg Sri Krsna és az Úr Buddha, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Hogy miért kellett hallgatnom évekig erről a transzcendens igazságról arra Sri Jokaim NIRVÁNÁJA a magyarázat és az ok. Végső soron mint Sri Joakim elsőszámú, karmikus hű bhakija, hallgatásom Sri Joakim NIRVÁNÁJÁT szolgálta és segítette elő.


Szavam hitelességére a biztosíték és akár garancia is, maga a Legfelsőbb Isteni Személyiség Sri Joakim Matias Gosvami Gautama Räikkönen Náráyána Buddha létezése és nem létezése és karmája.


I C E M A N

Iceman az Isteni fény csodálatos varázsa,
A tiszta, tökéletesség az Ő sajátos mantrája,
Iceman nem tanít mást csak békét és nyugalmat,
Ő a Legfelsőbb Isteni akarat!

Iceman a jelenkor egyetlen hiteles Buddhája,
A Legfelsőbb karmikus cél az Ő nírvánája,
Jég, Tűz, Föld, Levegő és Éter,
Pompázatos gyönyöróceán VELE minden egyes méter!

Iceman az Istenség Legfelsőbb Személyisége,
Legnagyobb belső erénye – legyőzhetetlensége,
Iceman lelke lótuszvirágon ülve meditál,
Miközben a dobogó legfelsőbb fokán áll!

Iceman a világ fölött ágaskodó tiszta Náráyána,
Máskülönben nem a nírváná útján járna,
Jéghideg a tekintet és megfagy körülötte minden,
Mikor a versenypályán fergetegesen gyorsan megjelen!

Iceman az örökkévalóságig tartó Isteni káprázat,
Saját kamikus dharmája, erre a magyarázat,
Iceman személyisége egy megfoghatatlan dzsíva,
Léte és nem léte már a kezdetektől fogva, meg volt írva!

 Iceman az abszolút, hiteles Felsőlélek,
És ennél boldogabbat már nem is lelek,
Mert nincs is fontosabb, ezen a világon,
Minthogy Iceman személye, lótuszvirágon ülve, Isteni fényében virágozzon!

Iceman a tavasszal bimbózó virágok illata,
Iceman a nyáron sem felolvadó Jégbálvány imádata,
Iceman az őszi színekben pompázó Isteni fényesség,
Iceman a téli tájban megfagyott, Legfelsőbb Személyiség!


2014. január 19., vasárnap

I. Rész - 1.) Fejezet - A Hindu vallás és filozófia - A Hindu vallás és filozófiáról általánosságban - 1


I. Rész



1.) Fejezet

A Hindu vallás és filozófia - 

A Hindu vallás és filozófiáról általánosságban



A Hindu vallás és filozófia

 

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2011. november 13.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.


Hinduizmus

Hindu források
Hindu pantheon
Visnu · Siva · Krisna · Ganésa
Brahma · Indra · Varuna · Agni
Vallási élet
Kapcsolódási pontok más vallásokkal
Kapcsolódó fogalmak
 m • v • sz 

India autentikus ősi vallását hinduizmusnak vagy brahmanizmusnak nevezzük. A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő vallási rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció, a világon több, mint 900 millió ember világnézetét képezi. Lényege nem isteni kinyilatkoztatáson alapul, hanem a rendkívül differenciáltan rétegződött indiai társadalmi rendszer sajátos képződménye.
A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert: Szanátana Dharma (a. m. „Örök Rend” vagy „Örök Törvény”). A hinduizmus tehát azoknak a különféle, egymástól igen távolinak tűnő hitrendszereknek, gyakorlatoknak és szent írásoknak a gyűjtőneve, amelynek alapvető világnézetét a Szanátana Dharma határozza meg.
A világ vallásai közül kitűnik dogmatikamentességével, nagy toleranciájával és a missziós tevékenységek teljes hiányával is. Nézetrendszere és filozófiája kísérletet tesz a létezés csaknem minden aspektusának feltárására.

Tartalomjegyzék

A brahmanizmus és hinduizmus fogalma

A két elnevezés egymással felcserélhető fogalmak, bár a két kifejezés eredete eltér egymástól. Néhány indológus a 19-20. században úgy vélte, indokolt bizonyos árnyalatbeli megkülönböztetés a két megnevezés között, azonban ma már szinonim fogalmak, bár a hinduizmus szóhasználat elterjedtebb.
Brahmanizmusról az i.e. első évezred kezdete óta beszélhetünk, a monopolhelyzetbe került papság (brahmanák) széles körű társadalmi szerepvállalásának megjelenésétől. A szó az indiai papok kasztjának (brahmanák) nevéből származik, és nem Brahmá isten nevéből, mint azt korábban feltételezték. Hasonlóan a lámaizmushoz, amely azokat a buddhistákat jelöli, akiknek lámák a papjai.
A hinduizmus földrajzi eredetű szó, az Észak-Indiát elözönlő muszlimok az Indus-vidék lakóit nevezték hinduknak, a folyónév perzsa alakjából [1] képezték a nem iszlám hitű lakosság nevét. Tágabb értelemben az i.e. 3.évezredbeli, az árják megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmus megnyilvánulásaként értelmezhetjük.[2] Szűkebb, mai értelmezésben a hinduizmus kifejezést attól az időszaktól használjuk, amikor az őslakók által hirdetett vallási (autochon) elképzelések összeolvadtak az upanisadok [3] lélekvándorlást és megváltást hirdető tanaival. Ettől az időszaktól jellemző a brahmanák kiváltságos helyzetének elismertsége is.
Téves az a nézet tehát, hogy a hinduizmus a brahmanizmus valamiféle megreformált változata, vagy annak a modern korhoz igazított továbbfejlesztése lenne. Az indiai szubkontinens uralkodó vallása annyira sokrétű és összetett, hogy európai értelemben vett vallási fogalmak nem alkalmazhatók rá. Talán az egyetlen, ami biztos pontot jelenthet a vallás lényegének megértéséhez, az a Örök érvényű világtörvény, a Szanáthana Dharma általános tisztelete, amely minden hindu számára vallásának alapját képezi.
A hinduizmus fogalmát ma a kutatók szinte egyöntetűen az indiai kultuszok és vallási formák gyűjtőnevének tekintik, ezért ezt a terminust meglehetősen tág összefüggésben tárgyalják. A hinduizmus magában hordozza a védikus vallást, a brahmanizmust, a tantrizmust és az indiai lokális vallásokat is.
Az indiaiak bár használják a ‘Hindu’ kifejezést, vallási hovatartozásukat annak alapján határozzák meg, hogy kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a visnuiták (vaisnavák, vaiśyák vagy vaiśvák) – azaz Visnu (Viśnu) isten és megtestesüléseinek (Krisna, Rama) követői, illetve a sivaiták (śaivák) – azaz Siva (Śiva) isten követői.

India vallásai



A hinduizmus elterjedése

A hinduizmus rendkívül heterogén vallási formáció. A több száz, vagy ezer isten, vagy istenként imádott „létező” (mitológiai alakok, növények, hegyek, állatok, tárgyak) a vallás természetének hagyományos megközelítését rendkívül megnehezíti.
A különböző indiai vallások kapcsolatban állnak egymással vagy a gyökereiket tekintve, vagy a filozófiai elképzeléseikben. Ugyanakkor a különböző szekták még azonos istenhit mellett is szélsőségesen eltérhetnek egymástól.
India lakosságának (~1 134 000 000)[4] mintegy 83%-a hindu vallás valamelyik áramlatát képviseli. Ugyanakkor az iszlám befolyása erős, a lakosság 11%-a muszlim. Jelen vannak ugyanakkor a keresztények (2,5%), a szikhek (2%) és a buddhisták[5] is (0,7%). A dzsainák (0,5%) és a zsidók, párszik (0,4%) közé a népesség töredéke tartozik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a kisebbség az indiai szubkontinens népességéből adódóan meglehetősen nagy lélekszámot jelent.

A tan

Alapfogalmak

A hindu vallásrendszer nem kinyilatkoztatott vallás, fejlődése évezredeken keresztül nyomon követhető a legrégebbi totemisztikus, fetisiszta hitek megjelenésétől, napjainkig. A fejlődés nem egységes. A különböző változatok, ágazatok és szekták egymás mellett, egymást tolerálva fejlődtek, így kialakult, minden hívő számára kötelező és elfogadható dogmatikája nincs.
A sokféleség és a változatosság alapja az az egész hitrendszert átható nézet, hogy a végső „egy” a hívőtől függetlenül létező valóság, a hozzá való utak, a megközelítés másodlagos. Híveitől nem követeli meg azonban egy túlvilági, mindenható-teremtő és a történelem során megtestesülő lény tiszteletét (kereszténység, iszlám, zsidó vallás) , sem pedig, hogy megtagadják azt (buddhizmus). Az egyén dönti el, vajon ateista [6] teista vagy panenteista kíván-e lenni. Nincsenek egységes, határozott elméletek a világ kialakulásáról, a lélek lényegéről vagy más, nyugaton vitatott metafizikai kérdésekről.
A hindu pantheon megszámlálhatatlan istenei a mitológiák különböző változataiban eltérő, önmaguknak is ellentmondó tulajdonságokkal rendelkeznek, istenek és istennők egyik változatban jóságos és gondoskodó, másikban vérengző és pusztító alakot ölthetnek.
A hindu vallás nem egy olyan kert, amelyet kertészek hoztak létre, és utódaik évszázadokon keresztül gondoztak, ápoltak, alakítottak, hanem buja dzsungel, amelybe gondolkodók, szentek és próféták megpróbáltak ösvényeket vágni. [7]
A hindu filozófusok a Dharmát, illetve a Karma törvényét, mint a világ felett álló legfőbb princípiumot tekintik elsődlegesnek, szemben a Visnut vagy Sivát, mint a mindenben jelenlévő és megnyilvánuló legfőbb urat imádó istenhívőkkel. Az ellentét azonban csak látszólagos. A hinduk nem hisznek abban, hogy létezik - létezhet - olyan koherens metafizikai rendszer, amely önmagában képes leírni a világ teljességét.

A Dharma mint világtörvény

A hindu vallás követői vallásukat, a hinduizmust, a Dharma (vallás) elnevezéssel illetik. A Dharma egyetemes, a mindenséget átható világtörvény, amelyhez minden létezőnek igazodnia kell, legyen az élő, élettelen vagy isteni eredetű a világegyetemben. A Dharma nem keletkezik, nem múlik el, öröktől fogva létezik és örökké létező is marad, eredete a végtelenbe vész. Átfogja a természeti törvények rendszerét, az ember mentális életében pedig erkölcsi kötelezettséggé lényegül.
Visnu, a hindu „szentháromság” (trimurti) egyik istene a világkorszakok légüres terében álmodja újra a világot, amelynek minden létező atomja már keletkezésekor (Brahmá a „teremtő” munkája nyomán) a Dharma törvényét fogja követni. A taohoz (→taoizmus) hasonló, de attól kényszerítő erejében különböző ősprincípium, amelynek nem a tanulmányozása hozza meg az üdvözülést a kiválasztottak számára, hanem mindentől független kényszerítő erő a világegyetemben. A Dharma tehát a természeti törvényeket, az ember erkölcsi törvényeit és a vallási előírások bonyolult rendszerét szabályozza. A Dharmának ellenállhatunk, hiszen az ember szabad akarattal megáldott lény, de akkor szembe kell néznünk a negatív következményekkel, amelyek előbb vagy utóbb teljes bizonyossággal bekövetkeznek. Erkölcsi szempontból a Dharma nem csak általános emberi, etikai vagy rituális előírásokat tartalmaz az egyén teljes életében követendő cselekedetekről, hanem a mélyen differenciálódott társadalmi rétegek (kasztok) számára különleges, csak rájuk vonatkozó rendelkezéseket is előír, sőt ezek az előírások még életszakaszok szerint is eltérhetnek.

A Karma mint cselekvés



Illusztráció a karmához
Ha a Dharmát, mint a világegyetemet átszövő hálót képzeljük el, amelyhez minden létező kötelező érvénnyel kapcsolódik, úgy a Karma mint tett és cselekvés, a hálóra felfűzött létezők kölcsönhatása, amely az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre.
A kölcsönhatások rendszere nem valami fátumszerűen ható, megmásíthatatlan felsőbb akarat következménye, hanem a létező közvetlen cselekvésének és előző cselekedetei jutalmának vagy büntetésének eredője. Sors tehát abban az értelemben, hogy döntési helyzeteink már eleve bizonyos kiindulási feltételek szerint alakulnak, azonban döntéseink során mindig megmarad a választás szabadsága. Mivel az elképzelhetetlenül sok élőlény, amely világunkat lakja, az öröktől fogva létező „lélek” egy bizonyos megnyilvánulási formája, a jó és rossz cselekedetek száma szinte végtelen.
Az eredendő Karma, az ősanyag (prakriti) első rezdülése. Első megnyilvánulásában különböző létfokozatokon keresztül átívelő cselekedetek láncolatát hozza létre. Az „élő” e létfokozatok egyre magasabb szintjein haladva tapasztalja meg a teljes Létezést, ismeri meg a Mindenséget. Erőfeszítéseket tesz, karmája szerint él, lázad vagy beletörődik sorsába, de lelke visszavágyódik a karma nélküli világ örökkévalóságába.

A lélekvándorlás



A lélekvándorlás ábrázolása

A lélek örökkévaló, a test átmeneti. A lélek útja a létformák megismerése, az öntudat tökéletesítése a dharmának megfelelő tettek által. A lélek útja tehát a dharmától vezényelt újjászületések útja. Az élő útjának tökéletesedését a Szanátana Dharma biztosítja, vagyis az „Örök Törvény” egyre tisztább megismerése.
Az öröktől fogva létező lélek (atman) szüntelenül járja körforgását(szanszára) a létformák milliárdjai között, újjászületéseinek anyagi minősége előző tetteinek jutalma vagy büntetése. A lélek nem szűnik meg és nem keletkezik, a nagy világkorszakok végén az anyagi semmi állapotában is megmarad, és az új anyagi világ létrejöttekor testesül meg.
A körforgás célja a mindenség teljességének megismerése, a létezés minden aspektusának átélése. A hindu filozófusok és hittudósok annak függvényében, hogy ateista, teista, vagy panenteista iskolát képviselnek, eltérő választ adnak arra a kérdésre, hogy a szanszára ciklusából milyen módon lehetséges a szabadulás, létezhet-e a teljes megismerés, vagy hogy ennek elérésekor mi történik a lélekkel. A Dharma tisztelete, betartása és megőrzése szükséges, de nem elégséges feltétele a szanszárából való megszabadulásnak. A lelki, szellemi és testi lemondások (jógák), a vallásos hit és áldozatok (bhakti), a jó cselekedetek és rítusok (karma-jóga), vagy a megismerés útja (dnyána) mint lehetőség áll a hívő rendelkezésére, hogy egyesüljön a „végső valósággal”.

A kasztok és törvények

A Dharma törvénye az összességében rendezett világegyetem vezérlő fonala, amely az embert mint társadalmi lényt is pontosan körülhatárolt feladatokra készteti. Ezek a feladatok nem egyéni választás vagy kinevezés, hanem öröklődés (beleszületés) útján kerülnek kiosztásra, az ősidőktől fogva kijelölt szabályok szerint. A társadalom rétegei, a kasztok, szigorúan előírják tagjaik számára azt, hogy mit tehetnek és mit nem a vallási rituális megnyilvánulásaikban, a munkában, házasságban, étkezésben és a legegyszerűbb mindennapi tennivalókban.
A legfelsőbb kaszt a brahmanák (papok) kasztja, akik a legnagyobb mértékű szellemi és erkölcsi tisztaságuk miatt a legközelebb állnak az istenekhez.
Az utánuk következő második kaszt a harcosok kasztja (ksatriják) akik a fennálló társadalmi rend védelmét látják el, számukra bizonyos előírások módosulnak (például a hús fogyasztása engedélyezett).
A harmadik kaszt a dolgozók (vaisják) kasztja, elsősorban a gazdasági tevékenységeket folytatók tartoznak ebbe a körbe, az ipar, kereskedelem, földművelés és az állattenyésztés területein dolgozók.
Ez a három felső kaszt jogosult a védák tanulmányozására, az ez alatt létező kaszt tagjai alantas foglalkozást űznek, szolgálnak a felső három kaszt számára (súdrák).
A négy kaszton kívül esők az (asprisják), érinthetetlenek. Ők tisztátalan mesterséget folytatnak, mint például az utcaseprők, WC-tisztítók, vagy a tolvajok. Az említett kasztok számtalan alcsoportra bonthatók, a hindu társadalom rétegződése szempontjából több ezer kasztról beszélhetünk. Az azonban, aki nem hinduként született, az összes kasztbelihez képest alacsonyabb helyet foglal el a világban, nincsenek kaszt szerint besorolva, nem kaptak eredendő, rájuk nézve kötelező törvényeket.
Az ortodox hindu iskolák a kasztok tagjait szinte eltérő fajként tartják számon, akiknek bár vannak azonos tulajdonságaik, ám jogaik és kötelességeik szempontjából alapvetően különböznek.
A kasztrendszer Indiában a mai napig fennmaradt és máig a társadalom gerincét alkotja. Amíg az európai kultúrkörben a vallás- és államrendszerek, valamint a pénzügyi hierarchikus rétegződések szerint tagozódtak a társadalmak, addig Indiában szigorú, vallási, örökletes szabályok szerint, amelyben a gazdagság, a hatalom másodlagos. Így a magasabb kasztok tagjai lehetnek szegények, az alacsonyabb kasztbeliek gazdagok. A vagyoni helyzet nem befolyásolja az egyénre kiszabott Dharmát, amely öröktől fogva létezik. Mivel a kasztrendszerhez való tartozás nem kinevezés kérdése, hanem csak beleszületni lehet, és a hindu törvények kasztra és személyekre szabottan adottak, a hinduizmus sajátosan indiai jelenség, így ilyen szempontból nem világvallás. Térítő tevékenységet sem folytat.

 

A hindu időfelfogás

A hindu időszámítás mértékegységei

Egy világkorszak (csatur-juga)

1 truti = 1/1687,5 sec (18 atom egyesülésének ideje)
100 truti = 1 védha (8/135 sec)
3 védha = 1 lava (8/45 sec)
3 lava = 1 nimésa (8/15 sec)
3 nimésa = 1 ksana (8/5 sec)
5 ksana = 1 kástha (8 sec)
15 kástha = 1 laghu (2 perc)
15 laghu = 1 nádika v. danda (30 perc)
2 danda = 1 muhúrta (1 óra)
6-7 danda = 1 praha (1/4 nappal v. éj = 3 óra)
24-28 danda = 1 nappal (12 óra)
15 nap s éj = 1 paksa (lunáris félhónap)
2 paksa = 1 lunáris hó
(=1 nap s éj a Pitá-lókán)
2 hónap = 1 évszak
6 hónap = Nap félpálya (Déltől Északig)
12 hónap = 1 év
(teljes nappálya, egy félisteni nap s éj)
100 év = 1 emberi élettartam
360 humán év = 1 félisteni év
4800 félisteni év = 1 Krita- (szatya)-juga
(1 728 000 földi év)
3600 félisteni év = 1 tréta-juga
(1 296 000 földi év)
2400 félisteni év = 1 dvápara-juga
(864 000 földi év)
1200 félisteni év = 1 kali-juga
(432 000 földi év)
12 000 félisteni év = 1 csaturjuga
(=4.320.000 emberi év)
71 csaturjuga = 1 manvantara (Manu élet)
1000 csaturjuga = 1 kalpa (Brahmá 1 napja)
1000 csaturjuga = 1 kalpa (Brahmá 1 éje)
2000 csaturjuga = Brahmá teljes napja (nap s éj)
30×2000 csaturjuga = Brahmá hónapja
12×30×2000 csaturjuga = Brahmá egy éve
50×12×30×2000 csaturjuga = 1 parárdha
(Brahmá fél élete)
100×12×30×2000 csaturjuga = Brahmá élete
(311 040 000 000 000 földi év)
1 Brahmá élet = 1 nimésa
(kevesebb, mint egy pillanat Krisnának)

Az időfogalom az ind filozófia és a hindu mitológia egyik legfontosabb pillére. Egyrészt elhelyezi az embert a végtelen időben, másrészt hatalmas mértékeivel rávilágít annak időben sodródó, esendő voltára.
A mitológiai felfogás az Egyetlen Isten megsokszorozódásaként értelmezi Brahmá születését, amikor Visnu köldökéből lótuszlevélen megjelenik a teremtő Brahmá, aki a világ dolgait hivatott megteremteni.
Az idő Brahmá életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll.
Hossza száz Brahmá-év, ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg.
Brahmá egy napja a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahmá nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahmá-nappal, a kalpa (aión), ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre (jugák) bonthatók:
  • Krita-(Satya)juga = 4800 istenév, 1 728 000 emberi év
  • Trétá-juga = 3600 istenév, 1 296 000 emberi év
  • Dvápara-juga = 2400 istenév, 864 000 emberi év
  • Kali-juga = 1200 istenév, 432 000 emberi év
A jugák hajnalokra, nappalokra és alkonyokra oszthatók, a nappalok és alkonyok hossza a teljes juga mintegy egytizedét teszik ki. Mi most a jelenlegi Brahmá életének második felében, egy kali-juga hajnalán vagyunk. Maga a kali-juga időszámításunk előtt 3102. február 18-án kezdődött Krisna halálával, a tulajdonképpeni kali-juga (nappal) időszámításunk szerinti 32899. évben veszi kezdetét.
A Krita korszakot a jog, az igazság és az erény jellemzi, de a korszak végén már feltűnik a rossz, a gonosz is. A további korszakok fokozatos erkölcsi romlása - dacára a korszakonként esetleg többször is megjelenő Visnu megtestesüléseknek - már megállíthatatlan. Visnu utolsó megtestesülése után, amikor majd lófejű harcosként (Kalki) felveszi a harcot a gonosszal, a földön megszűnik az emberi élet, és egy újabb Krita-juga veszi kezdetét.
Amikor egy Brahmá élete letelik, Siva elpusztítja a világot. Ekkor a teljes világ, az összes rétegével együtt megsemmisül, visszaalakul differenciálatlan ősanyaggá. Ebből a nyugalom hosszú időszaka után új, romlatlan univerzum keletkezik.
A világ mindenkori erkölcsi állapota tehát egyfajta szükségszerűség következménye, a gyakorlatban az idő, a korszak az, amely megszabja az erkölcs mibenlétét. Első látásra úgy tűnik, hogy a jugák törvénye a szabad emberi cselekvés ellen hat, azonban az emberi akarat (iccsha) és a megkülönböztetés képessége (vicsaksana) lehetővé teszi számára a produktív döntést a helyes élethelyzetek kialakítására. A hinduk úgy tartják, hogy a hanyatló korszakokban az istenek különösen jó oldalukat mutatják az emberek felé, hiszen tudják, hogy helyzetük nehéz.
A korszakokon belül, amúgy is előfordulnak különösen könyörületes időszakok (múrták), amely alatt végrehajtva bizonyos cselekvéseket, az sikerrel kecsegtet. Ezeknek az időszakoknak a pontos kiszámítása a hindu asztrológia feladata. Az asztrológiai kalendárium (pancsángam) tájékoztat a hold állásáról, a telő vagy fogyó hold egy tizenötöd részéről, a hét napjáról, az asztronómiai konstellációk összhatásáról, de a hosszú távon várható időjárásról, a politikai stabilizációról, a szomszédos államokkal fennálló békéről, illetve olyan konkrét gazdasági-piaci kérdésekről is, mint az élelmiszerek ára.

A hinduizmus forrásai



Rigvéda

A hinduizmus alapvető forrásai a védák (Véda, azaz tudás). Nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége, amely kiegészítéseivel (brahmanák és upanisádok) hatalmas mennyiségű ismeretanyagot, vallási előírást, filozófiai tézist tartalmaznak. A kutatók i.e. 1500-i.sz. 1500 közötti időszakra datálják a teljes mű létrejöttét.
A védák a teisták szerint isten (Isvara) kinyilatkoztatásai, ebben hasonlít a bibliai ószövetség vallásos értelmezésére, azonban részei valójában időben távoli korszakokban jöttek létre és egymástól eltérő, sőt egymásnak ellentmondó elképzeléseket is tartalmaznak.
Az ateista mimánszászák szerint a Véda öröktől fogva létező szubsztancia, az ateista szánkhják szerint azonban nem öröktől fogva létezik, mégis minden világban egyformán jelen van, mivel az öröktől fogva létező lélek emlékszik rájuk és átmenti korról korra a Védák szellemiségét. A panenteisták a mindent átható ősanyag (prakriti) első megnyilvánulásaként, leheleteként, mint dallam, harmónia tekintenek rá.
A védák négy fő részből (szanhitá) állnak:

Ezeket kiegészíti a brahmanák gyűjteménye, amelyben az áldozati szövegeket magyarázzák meg, illetve az upanisadok, amely a védákhoz kapcsolódó filozófiai értekezések gyűjteménye.
Az upanisadok legtöbb része az i.e. 7-5. században jött létre, mint a Védák utolsó fejezetei. A Védantáknak ( „A Védák összefoglalásai”-nak) is nevezett szövegek eltérnek az eredeti Védák hangvételétől, a rituális áldozatokkal kapcsolatos kérdéseket már filozófiai tárgyú gondolatok váltották föl. Az upanisadok 108 fejezete a hinduizmus későbbi filozófiai alapjait teremtette meg.
A védákat csak a legfelsőbb négy kaszt tagjai tanulmányozhatják, illetve a brahmanák magyarázhatják.
A védákhoz járulnak a szent hagyomány szövegei(szmritik), amelyek tartalmazzák a legkülönfélébb tudományok vezérfonalait (szútráit) és tankönyveit (sásztráit). Szmritinek számít a hinduk két leghíresebb eposza, a Ramajána, és a Mahábhárata is.
A Ramajána Visnu egyik megtestesülésének (avatára), Rámának a harcát meséli el a feleségét elrabló gonosz démonkirállyal Rávanával, míg a több mint kétszázezer verssorban leírt Mahábhárata Bharata király leszármazottainak harcait, viszontagságait, testi és lelki gyötrődéseit önti költői formába. Ez utóbbi eposzt az teszi különösen fontossá, hogy tartalmazza azt a legtöbbször külön kezelt filozófiai tankölteményt, amelyet (tévesen, de érzékletesen) a „Hindu Bibliának” neveznek. Ez a költői betét a Bhagavad-gíta, azaz a „Magasztos szózata”, amelyben Visnu nyolcadik avatárja Krisna elmagyarázza Isten, a világ és a lélek lényegét.
A két eposzon kívül jelentős forrás a 18 purána. A purána szó jelentése „ősi” és elsősorban a védikus írások metafizikai, transzcendentális eredményeit foglalják össze, elsősorban isten megtestesülései és híveinek cselekedetei köré építve. Tizennyolc fő puránát különböztetünk meg, amelyek közül hat Visnuval, hat Sivával, hat pedig Brahmával foglalkozik. Kérdés-felelet formában írták őket. A legismertebb és legkiforrottabb puránának a Bhágavata Puránát vagy más néven Srímad-Bhágavatamot tartják, amely a lélek tökéletesítésének módszereiről tanít.

Filozófiai iskolák

Már a hinduizmus fejlődésének korai szakaszában megjelentek olyan törekvések, amelyek a rendkívül kiterjedt és sokrétű mitológiai rendszernek egységes filozófiai hátteret kívántak nyújtani. Ez elsősorban a megkérdőjelezhetetlen és nagy tekintélyű Védák magyarázataiban és értelmezésében nyilvánul meg. A filozófiai iskolák kimagasló alakjairól keveset tudunk, mert egyrészt az indiai szellem nem tartja különösen fontosnak a halandó személyek neveinek megőrzését, hiszen az általuk kifejtett gondolatok jelentősége számít, másrészt az alaposan rendszerezett, jól körvonalazott gondolati struktúrák meglehetősen ritkák. Az eszmei áramlatok elsősorban u.n. vezérfonalakban (szútrákban) körvonalazódtak, amelyeket egyfajta világnézeti alapelveknek is tekinthetünk. Nem a nyugati értelemben vett filozófiai rendszerekről, hanem egyfajta "szemléletmódokról" (darsana) beszélhetünk tehát, amelyek egymás mellett és egymást kiegészítve fejlődnek.
Az ortodox hindu hagyomány hat darsanát ismer el, amelyek alapvetően eltérő módon értelmezik a világot és annak jelenségeit:
  • Karma-mimánszá - eredetileg vallási rituálék végrehajtásával kapcsolatos tanulmányok, melynek szabályait Dzsamini (i.e. 300 körül) hozta létre, majd az i.sz. 700. körül önálló filozófiai áramlatként élt tovább a hagyományokban. A lélek valós mibenlétét elemzi. Tagadja az örökké létező, mindenható isten meglétét, az egyetlen vezérlő elvnek a Dharmát tekinti.
  • Védánta - A védák vége, amely a már említett upanisadok végső célját taglalja. Fő könyve a Brahmaszútra,[9] amely sokszor kétértelmű, talányos, aforizma jellegű szövegeivel a legkülönfélébb nézetek és istenértelmezések alapját képezi. Megtalálhatók benne az isten-lélek-anyag háromság elmélete csakúgy, mint az isteni emanáció (tulajdonképpen panenteizmus, a mindenség isten kisugárzása) és olyan jellegű illúzióelmélet is, amely szerint a világ illúzió, valójában csak Isten létezik.
  • szánkhja - A világalapelvek rendszerezett gyűjteménye,[10] amely számba vette (szankhja a.m. szám) a Minden Egytől származtatott elméleteket. Az i.sz. 5. századtól a szánkhja letisztult, elvetette a monisztikus létfelfogást, és elsődlegesen a megismerésre képes individuumok, önálló lelkek létezését tanította, amelyek az anyagi világtól elszakadva képesek megismerni az anyagtól független öröklétet. Az elsődleges vezérlő elv, a mimánszához hasonlóan, itt is az Örök Törvény.
  • Jóga[11] (a.m. megfeszítés, edzés) - A meditáció gyakorlati megvalósításának szútrája, a szankhájával rokon eszmei alapokon, amely bár elismeri az isten létezését, de szerinte a világ történéseire istennek nincs befolyása.
  • Njája[12] (a.m. logika), világnézetileg a Vaisésikával rokon, dialektikus logikai rendszer.
  • A Vaisésika [13] természetfilozófiai vizsgálódásokat tartalmaz, amely a kategorizált létezőkben fellelhető különbségeket és azonosságokat tárja fel. Kilenc egységet (szubsztanciát) különböztet meg, ezek a négy atomi elem (föld, víz, tűz, levegő), a három mindent átható entitás (az éter, a tér, és az idő), a lelkek összessége, valamint a lelkekhez kapcsolódó atomi "gondolat-szubsztancia".
A két utóbbi darsana álláspontja a mindenható és mindenütt jelenlevő isten létezését illetően csaknem azonos: a világ ura és irányítója, a mindenben jelenlevő és megnyilvánuló Isten létezik, aki maga is ős-szubsztancia, és akár személyes vagy személytelen, Visnunak vagy Sivának hívják (az egyénre bízzák ennek eldöntését), befolyással van az univerzum minden történésére.
Látható, hogy a vallásos darsanák, eszméiket illetően, igen eltérő álláspontot képviselnek olyan alapvető kérdésben is, mint maga isten létezése. Ez a nyugati szemlélet számára rendkívül szokatlan vallási megközelítés alapvetően a Dharma tágabb értelmezésében nyer feloldást. Az Örök Világtörvény végső soron magára istenre is érvényes, akinek cselekedetei nem független megnyilvánulások. A legtöbb istenhívő filozófiai iskola istent egyenesen az ősoknak tekinti, amely a Dharmát mint akaratának megnyilvánulását értelmezi, és ha akarja, vissza is vonhatja. "Az egész világtörténet nem egyéb tehát, mint isten játéka önmagával".[14]
A hinduizmus az indiai szubkontinens hatalmas kiterjedésének és nagyszámú népességének köszönhetően már korai története során különböző tanításokra, iskolákra, szektákra tagolódott. Ezek a szekták, attól függően, hogy kit tekintenek hitük központi alakjának, Sivát, Visnut vagy másokat (Brahmának gyakorlatilag nincs kultusza) a gazdag pantheon lakói közül, saját hitrendszereket dolgoztak ki, amelyek többsége valamelyik darsanához kötődik.
Sok szekta központi gondolata az istennek való áhítatos odaadás, (→bhakti), amely a végső üdvösség egyedüli lehetséges útja. Tantételük szerint az emberi gyengeség nem teszi lehetővé a megváltást, a szanszára kötelékeitől való megszabadulást, erre csak isten végtelen hatalma képes, akinek jóindulatát feltétlen odaadásunkkal kell megnyernünk.
Sankara, az i.sz. 8. században élt brahmana és filozófus [15] nagyszabású kísérletet tett arra, hogy a védánta szövegek újraértelmezésével egységbe fogja a különböző, párhuzamos tantételeket és szektariánus nézeteket. A buddhista filozófusok tanításaihoz hasonlóan (kétfokozatú igazság) úgy vélte, hogy bár a vallási formák sokfélék lehetnek, a végső igazság az ember számára rejtve marad. A világillúzió (májá) mögött rejtőzik a végső valóság, amelynek megragadásához meditációval juthatunk közelebb. Világnézete szerint a személytelen „Minden-Egy” létezik, akinek hatása csak a „máján” belül érvényesül. A kultuszok és rituálék csak lépcsőfokok az abszolút megértéséhez, amely maga túl van minden szón és gondolaton. Sankara filozófiája a mai napig érezteti hatását, az ortodox hindu világnézet alapja.

A hindu világkép és pantheon









A puránák a világrendszert egy földkorongként képzelik el, amelynek középpontjában a Méru hegy áll. A föld alatt szellemek és démonok laknak, ide kerülnek a gonosztevők és itt van a hindu pokol. A föld felett egymásra rétegezett világok, az istenek és szellemek lakóhelyei vannak. A világrendszert burok veszi körül és végtelen számú hasonló társával, időtlen idők óta lebeg a világegyetemben.
Az upanisadok óta az istenek rangsora és jelentősége a mitológiákban folyamatosan változott, ma a hindu pantheon első helyét a trimurti, azaz a három isten: Visnu (a megtartó), Siva (a pusztító) és Brahma (a teremtő) foglalja el.
A védikus istenek tisztelete is megmaradt, így Indra, az istenek királya, vagy Varuna, Agni (a tűzisten) és Mitra sem vesztettek jelentőségükből. Ezek az úgymond másodlagos istenek megfelelnek a nyugati hitvilág "angyalainak", többnyire egy bizonyos ügyért, dologért, cselekedetek végrehajtásának sikerességéért felelnek (például az elefántfejű Ganésa [16]). Emberfeletti képességekkel bírnak, ám ugyanúgy alávetettjei a Dharma, a Karma törvényeinek, és cselekedeteiktől függően akár alantasabb, esetleg emberi formában születhetnek újjá. Az ezernyi démon (ráksaszák), a több száz isteni, vagy isteni tulajdonságokkal felruházott lény, aszkéta, brahmana, az indiai vallást rendkívül sokszínű formációvá teszik, így szinte adódik a mitológiai tanköltemények és csodás elbeszélések hatalmas mennyisége.
A három főisten mégis különleges helyet foglal el a mitológiai rangsorban, mivel nemcsak egyfajta uralkodószerep jutott számukra, hanem minden lényhez hasonlóan, dharmájukat teljesítik be, amely a legmagasabb szintű Dharma, a világ egészére kiható következményekkel. Ennek megfelelően értékelik szerepüket a legkülönfélébb vallási irányzatok, szekták és filozófiai iskolák is, sőt, több iskola a "minden egy" elve alapján egyazon végső valóságot látja bennük, amelynek a három megszemélyesített isteni lény csak más-más megnyilvánulása.
Visnu a Védákban még kevéssé előkelő istenség volt, jelentősége az évszázadok során egyre nőtt, ahogy különféle hősökkel és istenségekkel azonosították. A világ fennmaradása felett őrködik, az emberiség erkölcsi tisztaságáért felel és veszély esetén, a romlás időszakaiban megtestesülései (avatárák) útmutatást nyújtanak a társadalmak fennmaradásához. Ezek a megtestesülések a következők voltak: hal, teknős, vadkan, ember-oroszlán, törpe, Parasuráma (baltás Ráma), Ráma és Krisna. A jövőben, a jelenlegi világkorszak végén mint Khalki, a lófejű istenség fog megtestesülni, hogy felvegye a harcot a gonosszal.
Visnu az örökké létező megtartó, aki a nagy világkorszakok (jugák) között emlékszik az összes lélekre vonatkozó karmikus elrendelésre, megálmodja az új világot, annak minden megnyilvánulásával együtt és vigyáz annak rendjére. Létrehozza (köldökéből kihajtó lótuszlevélen) Brahmát, a teremtőt, aki fizikailag teremti meg a világokat, a körforgásban a lelkeket fizikai testtel látja el, és mint demiurgosz, építőmesterként felfűzi a sorsokat az Örök Világtörvény mindent átható szövetére. Brahma dharmáját teljesítve visszavonul az öröklétbe, várva újabb jelenésére.
A trimurti legproblémásabb és leginkább vitatott alakja Siva, a pusztító, aki a védikus Rudra természetisten utódjaként, kezdetben mint a betegségek terjesztője és a pusztítás istene, de mint a nemzőerő megszemélyesítője (linga -phallosz- képében tisztelt isten) is megjelenik. Ő az, aki mérhetetlen aszketizmusával szellemi lénnyé válva, a világegyetem szövedékét uralja és bármikor képes felbontani azt. Dharmája a pusztítás, aki a nagy világkorszakok végén megsemmisíti a mindenséget, hogy Visnu majd tiszta lapokkal újjáteremthesse azt.
Ahogy Visnut, úgy Sivát is sok hindu a legfőbb istennek tartja, így Indiában két vallási párt vetélkedik egymással: a visnuiták és a sivaiták. A nagyfokú vallási tolerancia természetesen nem engedi meg, hogy éles törésvonalak, háborúk szabdalják a vallásrendszert, a különbségek elsősorban a vallásfilozófiai iskolák eltérő értelmezéseiben jelennek meg. Visnu- és Siva-templomok százával találhatók minden nagyvárosban, míg Brahmának ezzel szemben csak két vagy három templomot szenteltek egész India-szerte, utalva arra, hogy Brahma "csak" meghatározott feladatokat lát el, nincs közvetlen hatása mindennapi életünkre.
A legnagyobbak mellett a régi védikus istenek is folyamatos szereplői a különböző korokban létrejött mitológiáknak, akik a védákban még mint az égtájak őrei szerepeltek, így a szélisten Váju (Délkelet), vízisten Varuna (Nyugat), a tűzisten Agni (Délnyugat), a viharisten Indra (Kelet), a holdisten Csandra (Északkelet), a gazdagság istene Kubera (Észak), és a halál istene Jama (Dél) játszik fontos szerepet. A rendkívül színes, szerteágazó és sokszor egymásnak ellentmondó mondakört a nagyszámú szellemek, démonok, félistenek, hősök, jósok és aszkéták teszik változatossá. Mivel isten személye mindenben megnyilvánul, és létezésével a legfőbb jót testesíti meg, a hinduizmusban a démonok (ráksaszák) sem feleltethetők meg a nyugati felfogás szerinti ördög képzetének. Félelmetes pusztító erejüket a főistenektől kapták, szolgálataikért cserébe.



Káli



Gomátá - a Szent Tehén imádása

Fontos szerepet töltenek be a trimurti istenségek feleségei, akikről feltehetőleg a termékenységkultusz maradványaként, kiterjedt mondakört alakítottak ki. Sokan hiszik, hogy a trimurti istenei csak feleségeikkel együtt, azokkal együttműködve fejthetik ki isteni tevékenységüket.



Mandala

Visnu felesége, Laksmi a szerencse istennője, Brahmáé Szaraszvati, aki a tudomány istenasszonya. Siva felesége azonban, akárcsak maga Siva is, az évezredek folyamán ellentmondásos, így gyönyörű és szerelmes, de egyben félelmetes pusztítóként is megjelenik. Az ellentétes tulajdonságokkal bíró alakjait eltérő nevekkel is illetik, így egyszer Durgá, a "nehezen megközelíthető", máskor Parvati az odaadó, de nevezik Umának, Gaurínak is. A természet örök körforgását személyesíti meg, amely létrehozza, majd elpusztítja a világ jelenségeit. Bizonyos indiai vidékeken, például Bengáliában, tisztelete még férjét, Sivát is háttérbe szorítja, mert az őserő (sakti) megtestesülését látják benne, aki nyakában halálfejes láncával, összekuszált hajjal és félelmetes ábrázattal, tánc közben pusztítja el a világot. Más helyen ennek az istenségnek a neve Káli, és a sötét halálkultuszok legfőbb alakja.
Külön kategóriát jelentenek az istenként tisztelt állatok és növények. A tehén a hinduk legszentebb állata, neve Gomátá, a tehénanya. Úgy tartják, hogy az összes isten székhelye. Testének minden részét más-más istenség lakja.
A kobrát Siva fia, Szubrahmanja megtestesülésének tartják, az asszonyok férjük hosszú életéért, a lányok férjhezmenetelük elősegítéséért imádkoznak hozzá. Az isteni megtestesülések miatt szent állat a holló, papagáj, kutya, tigris, teknős, ezerlábú.

A szent növények közül kiemelkedően fontos a szikomorfa (Ficus religiosa) melyről úgy tartják, hogy Visnu teljes alakja. Gyökere Brahma, törzse Visnu, koronája Siva. Ágaiban istenek laknak, gyökerében a Védák. Teljes alakjában a szent om szócskát is megtestesíti. Képes minden kívánságot teljesíteni. Ugyanígy szent növénynek tartják a banjan-fát is, ami alatt szívesen meditálnak Visnu és Laksmi tiszteletének adózva. Szinte minden hindu háztartásban megtalálható a tulaszi-növény, amely az Ajurvédában is feltűnt, Visnu tisztelőinek kedves növénye.