I. RÉSZ - 4.) Fejezet - A Hindu vallás és filozófia - Az önmegvalósítás és a tökéletesség hindu útja - 1

I. Rész

4.) Fejezet

A Hindu vallás és filozófia

Az önmegvalósítás és a tökéletesség elérésének hindu útja

A védikus civilizáció szerint az élet tökéletessége nem más, mint megvalósítani kapcsolatunkat Krsnával, Istennel. A Bhagavad-gitából — melyet a transzcendentális tudomány valamennyi hiteles tekintélye úgy fogad el, mint minden védikus tudás alapját — megérthetjük, hogy nem csupán az ember, hanem minden élőlény Istennek szerves része. A részek azért vannak, hogy szolgálják az egészet, ahogyan a láb, a kéz, az ujjak és a fül arra valók, hogy a teljes testet szolgálják. Nekünk, élőlényeknek, mivel szerves részei vagyunk Istennek, kötelességünk szolgálni Őt.

Valójában a helyzetünk az, hogy örökké szolgálatot végzünk valakinek, akár a családunknak, akár az országnak, akár a társadalomnak. Ha nincs kit szolgálnunk, akkor tartunk egy kedvenc macskát vagy kutyát, és azt szolgáljuk. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy eredeti természetünk az, hogy szolgálatot végezzünk valakinek, mégis annak ellenére, hogy legjobb képességeink szerint szolgálunk, nem vagyunk elégedettek, s az a személy sem elégedett, akinek a szolgálatot végezzük.

Anyagi síkon mindenki csalódott. Ennek az az oka, hogy a szolgálat, amelyet végzünk, nem a megfelelő helyre irányul. Ha például egy fát, akarunk szolgálni, a gyökerét kell megöntöznünk. Ha a leveleket, ágakat, gallyakat locsoljuk meg, annak kevés haszna lesz. Ha az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgáljuk, minden más rész automatikusan elégedett lesz. Következésképpen minden jótékony cselekedet — a társadalomnak, a családnak, a nemzetnek végzett szolgálat —megvalósul az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálva. Minden emberi lénynek kötelessége, hogy megértse alapvető helyzetét Istennel, és ennek alapján cselekedjen. Ha ez lehetséges, akkor az életünk sikeressé válik.

Ezt az emberi létformát nem azért kaptuk, hogy keményen dolgozzunk, mint a disznók és a kutyák, hanem hogy elérjük az élet legtökéletesebb szintjét. Ha nem akarjuk ezt a tökéletességet, akkor nagyon sokat kell dolgoznunk, mert erre kényszerítenek a természet törvényei. A Kali-yuga (a jelen korszak) végső napjaiban az embernek csupán egy szelet kenyérért cserébe olyan nehéz munkát kell majd végeznie, mint a szamaraknak. Ez a folyamat már elkezdődött, s évről évre egyre nehezebb munkát kell az egyre kevesebb bérért végezni. Az ember nem arra született, hogy állatok módjára látástól vakulásig dolgozzon, s ha valaki elmulasztja kötelességének végzését, mint emberi lény, akkor a természet törvényei által arra kényszerül, hogy az élet alacsonyabb rendű fajaiba vándoroljon. A Bhagavad-gita nagyon szemléletesen írja le, hogyan születik meg és kap megfelelő testet és érzékszerveket a lélek a természet törvényei szerint, hogy élvezhesse az anyagot ebben az anyagi világban.

A Bhagavad-gita azt is állítja, hogy azok, akik próbálkoznak bár, de nem jutnak végig az Istenhez vezető ösvényen — más szóval, akik nem érnek el teljes sikert a Krsna-tudatban —, azok megkapják azt a lehetőséget, hogy lelkileg fejlett vagy anyagilag tehetős kereskedő családokban szülessenek meg. Ha a sikertelen lelki jelölt ilyen lehetőséget kap arra, hogy előkelő szülei lehessenek, mit mondhatunk akkor azokról, akik valóban elérték a kívánt sikert? Ezért az az igyekezet, amellyel vissza akarunk jutni Istenhez, még ha csupán félig befejezett is, jó születést garantál a következő életben.

Amikor valaki az Isten iránti szeretetnek erre a szintjére jut el, az a tökéletesség. Sem a karma, sem a jńáni, sem a yogi nem ismeri Istent — csak a bhakta. Ahogyan Krsna mondja a Bhagavad-gitában (18.55): bhaktyá mám abhijánáti — „Csak a bhakti folyamatán keresztül lehet Istent megérteni.” Krsna sohasem mondja, hogy más folyamatokkal meg lehet Őt érteni. Nem. Csak bhaktin keresztül. Ha valakit érdekel Isten megismerése és az Isten iránti szeretet, el kell fogadnia az odaadás folyamatát. Semmi más folyamat nem segít.

Isten számtalan féle kapcsolatban áll sok-sok hívével, és e kapcsolatok alapján nevezik Őt bizonyos neveken. Mivel számtalan híve van, s velük megszámlálhatatlan féle kapcsolatban áll, ezért számtalan névvel is rendelkezik. Nem illethetjük Őt találomra egyetlen névvel. Ám a Krsna név azt jelenti: „mindenkit vonzó”. Isten mindenki számára vonzó; ez az Isten meghatározása. Sok képet láttunk már Krsnáról, és láthatjuk, hogy vonzódnak hozzá a tehenek, a borjak, a madarak, a vadállatok, a fák, a növények, sőt még a vizek is Vrndávanában. Ő vonzó a tehénpásztorfiúk, a gopik, Nanda Mahárája, a Pándavák és az egész emberi társadalom számára. Ezért ha van valamilyen sajátos név, amely Istennek adható, az a név „Krsna”.

Parásara Muni, a nagy bölcsnek, Vyásadevának — az egész Védikus Irodalom szerkesztőjének

— apja a következő meghatározást adja Istenről:

aisvaryasya samagrasya

viryasya yasasah sriyah

jńána-vairágyayos caiva

sannám bhaga itinganá

(Visnu Purána 6.5.47)

Parásara Muni úgy definiálta Bhagavánt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hogy Ő az, aki teljes a hat bőségben — minden erővel, hírnévvel, gazdagsággal, tudással, szépséggel és lemondással rendelkezik. Bhagaván, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden gazdagság tulajdonosa. Sok gazdag ember van a világon, de egyikük sem állíthatja, hogy rendelkezik minden gazdagsággal. Azt sem állíthatja senki, hogy nincsen más, aki nála gazdagabb lenne. Mégis, mi megérthetjük a Srimad-Bhágavatamból, hogy amikor Krsna jelen volt a Földön, Neki tizenhatezer-száznyolc felesége volt, s mindegyik felesége egy-egy márványból készült, ékszerekkel díszített palotában élt. A szobák elefántcsontból és aranyból készült bútorokkal voltak berendezve, s mindenhol hatalmas volt a pompa. E színes leírásokat a Srimad-Bhágavatamban találhatjuk meg. Az emberi társadalom történelmében nem találunk senkit, akinek tizenhatezer felesége vagy tizenhatezer palotája lett volna. És Krsna nem ment egyik napon az egyik, másik napon pedig egy másik feleségéhez. Nem, Ő személyesen volt jelen minden palotában, ugyanabban az időben. Ez azt jelenti, hogy tizenhatezer-száznyolc formában terjesztette ki magát.

Ez lehetetlen egy közönséges ember számára, ám nem különösebben nehéz Istennek. Ha Isten határtalan, akkor határtalan formában képes magát kiterjeszteni, másképp nem lenne jelentése a határtalan szónak. Isten mindenható; nem tizenhatezer, de tizenhat millió feleséget is el tud tartani, s mégsem ütközik semmilyen nehézségbe, másképp nem lenne jelentése a mindenható szónak. Ezek mindenkit vonzó sajátságok. Ebben az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy ha egy ember nagyon gazdag, akkor vonzó. Amerikában például Rockefeller és Ford nagyon vonzóak a vagyonuk miatt. Vonzóak annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a világ összes kincsével.

Mennyivel vonzóbb akkor Isten, aki minden gazdagság tulajdonosa?

Krsna határtalan erővel is rendelkezik, s ereje már születése pillanatától jelen volt. Amikor még csupán három hónapos volt, Putaná démon meg akarta Őt ölni, de ehelyett Krsna ölte meg a démont. Ez Isten. Isten kezdettől fogva Isten. Nem valamiféle meditáció vagy misztikus erő által válik Istenné. Krsna nem az a fajta Isten. Krsna Isten volt megjelenésének kezdetétől fogva. Krsnának a hírneve is határtalan. Természetesen mi, akik Krsna bhaktái vagyunk, ismerjük és dicsőítjük Őt, de rajtunk kívül a világon még sok millióan vannak tudatában a Bhagavad-gitá hírességének. Szerte a világon minden országban filozófusok, pszichológusok, vallásos emberek olvassák a Bhagavad-gitát. És nagyon szép számban árusítják is a mi Bhagavad-gitánkat. Ez azért van, mert az áru színtiszta arany. A Bhagavad-gitának számtalan kiadása van, de azok nem tiszták. A miénket azért tudják jól eladni, mert a Bhagavad-gitát úgy adjuk elő, ahogyan az van. A Bhagavad-gitá hírneve Krsna hírneve. Krsna egy másik bőséggel, a szépséggel is határtalan mértékben rendelkezik. Krsna Maga nagyon gyönyörű, ahogyan minden társa is az. Azok, akik jámborak voltak előző életükben, megkapják azt a lehetőséget ebben az anyagi világban, hogy jó családban, jó népben születhessenek meg. Az amerikai emberek nagyon gazdagok és szépek, s ez mind jámbor cselekedeteiknek az eredménye. Az egész világon mindenki vonzódik az amerikaiakhoz, mert fejlettek a tudományban, gazdagok, szépek és így tovább. Ez a bolygó egy jelentéktelen bolygó az univerzumban, mégis e bolygón belül egy ország — Amerika — mennyi vonzó tulajdonsággal rendelkezik. Képzeljük csak el, mennyi vonzó tulajdonsága van Istennek, aki az egész kozmikus megnyilvánulás teremtője.

Milyen csodálatos lehet Ő — Ő, aki minden szépséget megteremtett!

Valaki nem csupán szépsége miatt lehet vonzó, hanem tudása miatt is. Egy tudós vagy egy filozófus vonzó lehet a tudása miatt, de milyen tudás lehet fenségesebb annál, amit Krsna nyújt a Bhagavad-tudás. Krsna ugyanakkor teljes lemondással (vairágya) is rendelkezik. Rengeteg dolog működik Krsna irányítása alatt ebben az anyagi világban, de Krsna tulajdonképpen nincs itt jelen. Egy nagy gyár folytathatja a munkát akkor is, ha a tulajdonos nincs jelen. Éppen így Krsna energiái az Ő segítőinek, a félisteneknek az irányítása alatt működnek. Így Krsna maga távolmarad az anyagi világtól. Ezt a kinyilvánított írások mind leírják.

Istennek tehát számtalan neve van, cselekedetei szerint, de mivel annyi bőséggel rendelkezik, s mivel ezekkel mindenkit vonz, Krsnának nevezik. A Védikus Irodalom kijelenti, hogy Istennek számtalan neve van, de „Krsna” az alapvető név.

Az igazi tényező, az igazi vonzóerő a lélek.

Az anyagi világban minden halott anyagból van, ezért pusztán csak utánzat. A dolgok realitása a lelki világban létezik. Azok, akik olvasták a Bhagavad-gitát, megérthetik, milyen a lelki világ, hiszen a Bhagavad-gitá leírja:

paras tasmát tu bhávo 'nyo

'vyakto 'vyaktát sanátanah

yah sa sarvesu bhútesu

nasyatsu na vinasyati

„Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan, és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.” (Bhagavad-gitá 8.20)

A tudósok próbálják kiszámítani ennek az anyagi világnak a kiterjedését, de elkezdeni sem tudják. Ezer és ezer évre lenne szükségük ahhoz, hogy csupán a legközelebbi csillagig eljussanak. Mit mondhatunk akkor a lelki világról? Ha nem ismerhetjük meg az anyagi világot, hogyan ismerhetnénk meg azt, ami mögötte van? A lényeg az, hogy hiteles forrásokból kell tudást szereznünk. A leghitelesebb forrás Krsna, hiszen Ő minden tudás tárháza. Nincs senki, aki Krsnánál bölcsebb vagy intelligensebb lenne. Krsna tudósít bennünket arról, hogy e mögött az anyagi világ mögött van egy lelki világ, amelyet számtalan bolygó tölt ki. Ez a világ messze van, meszszebb, mint az anyagi űr, amely az egész teremtésnek csupán egynegyedét alkotja. Hasonlóan az élőlények összessége ebben az anyagi világban nem több mint parányi hányada a teremtés élőlényeinek. Ezt az anyagi világot a börtönhöz hasonlítják, és ahogyan a fogoly is csupán kis százalékát képviseli a teljes népességnek, úgy az élőlények az anyagi világban az összes élőlénynek csupán töredék részét képezik.

Azok, akik fellázadtak Isten ellen — akik bűnösök —, ebbe az anyagi világba kerülnek. A bűnözők néha azt mondják, hogy ők nem törődnek a kormánnyal, mégis letartóztatják és megbüntetik őket. Hasonlóan kerülnek ebbe az anyagi világba azok az élőlények, akik kijelentik, hogy Istennel szembeszállnak. Eredetileg az élőlények mind parányi szerves részei Istennek, s úgy viszonyulnak hozzá, mint ahogyan a fiak viszonyulnak az apjukhoz. A keresztények is a legfelsőbb atyának tartják Istent.

Nyolcmillió-négyszázezer féle létforma van — beleértve a vízi élőlényeket, növényeket, madarakat, vadállatokat, rovarokat és az emberi lényeket. Az emberi lények közül a legtöbb civilizálatlan, s a néhány civilizált faj között csak kevés számú élőlény él vallásos életet. A sok úgynevezett vallásos ember közül a legtöbben megjelölésekkel azonosítják magukat, azt állítva: „én hindu vagyok”, „én muzulmán”, „én keresztény” és így tovább. Vannak, akik emberbaráti munkákat végeznek, néhányan adományoznak a szegényeknek, iskolákat, kórházakat nyitnak. Ezt az altruista folyamatot nevezik karma-Millió és millió ilyen karma-kándi között talán egy, akad, aki jńáni („aki tud”). Millió és millió jńáni között talán egy van, aki felszabadult, s millió és millió felszabadult lélek közül talán egy képes megérteni Krsnát. Ez tehát Krsna helyzete. Ahogyan Krsna maga mondja a Bhagavad-gitában (7.3):

Manusyánám sahasresu

kascid yatati siddhaye

yatatám api siddhánám

kascin mám vetti tattvatah

„Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.”

Krsnát megérteni tehát nagyon nehéz. De annak ellenére, hogy Isten megértése nehéz dolog, Isten magyarázatot ad magáról a Bhagavad-gitában. Azt mondja: „Ilyen és ilyen vagyok. Az anyagi természet ilyen, a lelki természet pedig amolyan. Az élőlények ilyenek, a Legfelsőbb Lélek pedig olyan.” Így a Bhagavad-gitá mindenről tökéletes leírást ad. Bár Isten megértése nagyon nehéz, nem nehéz akkor, amikor Isten Maga adja nekünk a róla szóló tudást. Tulajdonképpen ez az egyetlen folyamat, amely által megérthetjük Istent. Istent megérteni saját spekulációnkon keresztül lehetetlen, hiszen Isten határtalan, mi pedig behatároltak vagyunk. A mi tudásunk és érzékelésünk egyaránt nagyon behatárolt, hogyan érthetnénk meg a határtalant? Ha egyszerűen csak elfogadjuk a határtalan verzióját, megérthetjük Őt. Ez a megértés a mi tökéletességünk.

Valódi fejlődés azt jelenti: ismerni Istent. Ha hiányzik belőlünk az Istenről szóló tudás, akkor tulajdonképpen nem vagyunk fejlettek. Rengeteg csaló tagadja Isten létezését, mivel ha Isten nem létezik, folytathatják bűnös tetteiket. Nekik nagyon jó azt gondolni, hogy Isten nem létezik, de Isten nem fog meghalni csupán azért, mert ők tagadják Őt. Isten létezik, s az irányítása szintén. Az Ő elrendeléséből kel fel a Nap, kel fel a Hold, folynak, a folyók s tartja fenn az ár-apályt az óceán. Így hát minden az Ő irányítása alatt működik. Ha minden ilyen szépen megy, hogyan gondolhatná valaki valóságosan, hogy Isten halott? Ha rossz irányítást tapasztalunk, mondhatjuk, hogy nincsen kormány, de ha jó szervezés van, hogyan mondhatjuk, hogy nincsen kormány? Csak, mert az emberek nem ismerik Istent, azt mondják, hogy Isten halott, hogy nincs Isten, vagy hogy Istennek nincsen formája. Mi azonban szilárdan meg vagyunk győződve, hogy van Isten, s hogy Krsna az Isten. Ezért imádjuk Őt. Ez a Krsna-tudat folyamata. Próbálják megérteni ezt. Köszönöm szépen.

Vallás címszó alatt a következő áll: „Emberfeletti irányítás illetve erő, kiváltképpen egy személyes Isten elismerése, mely egy megfelelő mentális attitűd hatására alakul ki.”

Az igazság olyan szép, hogy mindenkit vonz, magát az igazságot is beleértve. Az igazság olyan szép, hogy számtalan bölcs, szent és bhakta hagyott el mindent az igazság kedvéért. Mahatma Gandhi, a modern világ bálványozott személyisége annak szentelte az életét, hogy az igazsággal kísérletezzen, s minden cselekedete csupán az igazságra irányult.

Az emberi élet megadja a lehetőséget, hogy megismerjük ezt az örök tényt, vagyis az igazságot. Így hát a Vedánta-sutra már a legelején azt tanácsolja, hogy mivel megkaptuk ezt az értékes kincset, az emberi életformát, kötelességünk most, hogy érdeklődjünk: ki Brahman, az Abszolút Igazság?

Az az ember, aki nem eléggé intelligens, nem érdeklődik e transzcendentális dolgok felől, ehelyett egy sor lényegtelen témáról kérdez, amelyek nem érintik az ő örök létezését. Életének kezdete óta érdeklődik az anyjától, az apjától, tanítóitól, professzoroktól, könyvekből és rengeteg más forrásból, de nincs helyes információja valódi életéről.

Ahogyan az előbb említettük, Pariksit Maháráját figyelmeztették, hogy hét nap múlva meg fog halni, s ő nyomban elhagyta palotáját, hogy felkészüljön a következő szintre. A királynak hét napja volt, hogy felkészüljön a halálra, de ami bennünket illet, bár legalább azt tudjuk, hogy a halálunk biztos, nem ismerjük a bekövetkezés pontos időpontját. Nem tudom, vajon nem a következő pillanatban fogok-e találkozni a halállal. Még egy olyan nagy ember, mint Mahatma Gandhi sem tudta kiszámítani, hogy a következő öt percben meg fog halni, és kiváló társai sem tudtak közelgő haláláról. Az ilyen úriemberek mégis úgy mutatják be magukat, mint az emberiség nagy vezetői.

A Bhagavad-gitá azonban megmagyarázza, hogy a természet törvényeit az Abszolút Istenség Személyisége kontrollálja. A természet és a természet törvényeinek irányítója egyedül Isten. Ambiciózus materialisták néha vizsgálják a természet törvényének egy darabját, de soha nem foglalkoznak azzal, hogy megtudják, ki alkotta ezeket, a törvényeket. Legtöbbjük nem hisz egy abszolút személy vagy Isten létezésében, aki irányítaná a természet törvényeit, hanem csupán azokkal az elvekkel foglalkozik, amelyek által a különféle anyagok egymásra hatnak, de nem hozzák ezeket kapcsolatba egy végső irányítással, amely ezeket az egymásrahatásokat lehetővé teszi. Ezzel kapcsolatban nincsenek igazából fontos kérdéseik. A Vedánta-sutra második verse azonban választ ad a Brahmanról szóló kérdésekre. Kijelenti, hogy a Legfelsőbb Brahman, a Legfelsőbb Transzcendencia Ő, akitől minden származik. Végső soron Ő a Legfelsőbb Személy.

Sri Sukadeva Gosvámi, akitől Pariksit Mahárája útmutatást kért, a király fontos kérdéseire a következő tanácsot adta:

tasmád bhárata sarvátmá

bhagaván isvaro harih

srotavyah kirtitavyas ca

smartavyas cecchatábhayam

„Óh, Bharata leszármazottja, a halandó embernek kötelessége, hogy érdeklődjön, halljon az Istenség Személyiségéről, dicsőítse Őt, meditáljon Rajta, Aki teljes gazdagsága miatt a legvonzóbb személy. Harinak nevezik Őt, mert Ő tud egyedül véget vetni az élőlény feltételekhez kötött létezésének. Ha mindnyájan meg szeretnénk szabadulni a feltételekhez kötött létezéstől, tudakozódnunk kell az Abszolút Igazság felől, hogy elégedetté tegyük, s tökéletes szabadsággal ajándékozzon meg bennünket az életben.” (Srimad-Bhágavatam 2.1.5)

Sukadeva Gosvámi különösen négy szót használt az Istenség Abszolút Személyiségére vonatkozóan. Ezek a szavak megkülönböztetik az Abszolút Személyt, Parabrahmant más személyektől, akik minőségileg egyek vele. Az Abszolút Istenség Személyiségét sarvátmának szólítja, mindent áthatónak, mivel senki sem lehet Tőle különálló, bár nem mindenkinek van erről megvalósítása. Az Istenség Személyisége teljes értékű képviselője által mindenki szívében jelen van, mint Paramátmá, a Felsőlélek, minden egyes egyéni lélekkel együtt. Ezért minden egyéni léleknek van egy bensőséges kapcsolata Vele. Erről az örökké létező bensőséges kapcsolatról való megfeledkezés az oka a feltételekhez kötött állapotnak már végtelen idők óta. Ám mivel Ő Bhagaván, a legfelsőbb személyiség, késedelem nélkül válaszol a bhakta érzékeny hívására.

Ezenfelül, mivel Ő a tökéletes személy, szépsége, gazdagsága, hírneve, ereje, tudása és lemondása mind a transzcendentális gyönyör határtalan forrása az élőlény számára. Az egyéni lélek vonzódni kezd e különféle gazdagságokhoz, amikor ezeket más feltételekhez kötött lelkek tökéletlenül kimutatják, de az egyéni lélek soha nem válik elégedetté az ilyen tökéletlen megnyilvánulásoktól, s ezért örökké a tökéletes után kutat. Az Istenség Személyiségének sem szépsége, sem tudása és lemondása nem hasonlítható semmihez. Mindenekfölött Ő isvara, a legfelsőbb irányító. Ezért hát minden embernek kötelessége, hogy tudakozódjon Róla, s így visszamenjen az Istenség Személyiségéhez.

A központi kérdés: „Hol van a lélek, és honnan jön?”

Ezt nem nehéz megérteni. Azt már kifejtettük, hogy miképpen lakozik a lélek az élőlény szívében, s hogyan keres menedéket egy másik testben a halál után. Eredendően a lélek Istentől származik. Éppúgy, mint ahogyan a tűzből kipattanó szikra kialudni látszik, a lélekszikra is eredetileg a lelki világból jön az anyagi világba. Az anyagi világban a lélek háromféle feltételhez kötődik, ezeket a természet kötőerőinek hívják. Ezek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Ha a szikra száraz fűre hullik, akkor lángoló természete tovább él, ha a földre esik, akkor tüzes természete nem nyilvánul meg, hacsak valami gyúlékony anyag nincs a közelben. Amikor pedig a szikra a vízbe hull, akkor kialszik. Így hát láthatjuk, hogy a lélek háromféle létállapotba kerülhet. Az egyik élőlény teljesen megfeledkezik lelki természetéről, a másik szinte teljesen, de van még hajlama a lelki dolgokhoz, a harmadik pedig teljesen belemerül a lelki tökéletesség utáni kutatásba. A lélekszikra számára van egy hiteles módszer arra, hogy elérje a lelki tökéletességet, s ha jól irányítják, könnyen visszatérhet otthonába, vissza Istenhez, ahonnan eredetileg lezuhant. Hatalmas jótétemény lenne az emberi társadalom számára, ha ez a hiteles információ a Védikus Írásokból a modern tudományos megértés alapján közkinccsé válna. A tények már megvannak. Egyszerűen csak a modern megértés számára kell hozzáférhetővé tenni.

A guru szó hallatán hajlamosak vagyunk arra, hogy lelki szemeink előtt egy karikatúraszerű kép jelenjen meg: bizarr külsejű, idős alak, hosszú, dús szakállal, leomló lepelben távoli, ezoterikus igazságokon meditál — vagy hatalmas szélhámosnak gondoljuk, aki Istenkereső fiatalok lelki naivitásából húz hasznot. De ki is valójában a guru? Mit tud ő, amit, mit nem tudunk? Fel tud-e minket világosítani? Egy Angliában elhangzott beszédében Sirila Prabhupáda megad néhány felvilágosító választ.

om ajńána-timirándhasya

jńánáńjana-Şalákayá

caksur unmilitam yena

tasmai sri-gurave namah

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudomány fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.”

Az ajńána szó „tudatlanságot”, „sötétséget” jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, képtelenek lennénk megmondani, hol ülünk mi, és hol ülnek a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Hasonlóan ehhez, mi mindannyian sötétségben vagyunk ebben az anyagi világban, amely a tamas világa. Tamas vagy timira sötétséget jelent. Ez az anyagi világ sötét, ezért szüksége van a napfényre vagy a holdfényre, hogy világítsanak. Ám van egy másik világ e sötétségen túl: a lelki világ. Azt a világot Sri Krsna így írja le a Bhagavad-gitában (15.6):

na tad bhásayate suryo

na sasánko na pávakah

yad gatvá na nivartante

tad dháma paramam mama

„Az Én legfelsőbb hajlékomat nem a Nap, Hold vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”

A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre vezesse. Jelenleg mindenki szenved a tudatlanságnak köszönhetően, éppúgy, mint amikor valaki tudatlansága miatt megbetegszik. Ha valaki nem ismeri a tisztaság alapelveit, nem tudja, mi szennyezi be. Ezért tudatlanságának következtében megtörténik a fertőzés, és szenved a betegségtől. A bűnöző mondhatja: „nem ismertem a törvényt”, de ez nem menti fel őt, ha bűncselekményt követ el. A tudatlanság nem mentség. Éppen így egy gyerek, aki nem tudja, hogy a tűz éget, megérinti a tüzet. A tűz nem kezd gondolkozni: „Ez csak egy gyerek, nem tudja, hogy én égetek.” Nem, nincs mentség. Ahogyan vannak az államnak törvényei, úgy a természetnek szintén szigorú törvényei vannak, és ezek a törvények annak ellenére működnek, hogy mi nem tudunk róluk. Ha tudatlanságunk miatt valami rosszat csinálunk, szenvednünk kell. Ez a törvény. Akár egy állam törvénye, akár a természeté, a szenvedést kockáztatjuk a megszegésükkel.

A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szenvedjen ebben az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem szenved. Az nem lehetséges. Ebben az anyagi világban háromféle szenvedés van: adhyátmika, adhibhautika és adhidaivika. Ezek a szenvedések az anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, valamint a természet erőitől származnak. Szenvedhetünk elmebeli gyötrelmektől vagy más élőlényektől — például hangyáktól, szúnyogoktól vagy legyektől —, vagy valamilyen felsőbb erőnek köszönhetően. Lehet, hogy nincs eső, lehet, hogy árvíz van, lehet, hogy túlságosan meleg van, lehet, hogy túlságosan hideg. A természet tehát sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Így az anyagi világon belül háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, vagy közülük kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, hogy tökéletesen mentes a szenvedéstől.

Megkérdezhetnénk ezek után, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: a tudatlanság miatt. Az ember nem gondolja: „Hibákat követek el és bűnös életet élek, ez az, amiért szenvedek.” Ezért a guru első feladata, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gyerekeinket azért küldjük iskolába, hogy megmentsük őket a szenvedéstől. Ha a gyerekeink nem részesülnek oktatásban, félünk attól, hogy a jövőben szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. Hogyan lehet valakit a sötétben megmenteni? Világossággal. A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a sötétbe zárt tanítvány előtt. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság sötétségétől.

A tanítványi láncolatban csupán ugyanannak a témának az ismétlését találjuk. A Bhagavad-gitában (9.34) Sri Krsna azt mondja:

man-maná bhava mad-bhakto

mad-yáji mám namaskuru

mám evaisyasi yuktvaivam

átmánam mat-paráyanah

„Elmédben gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! A Bennem való teljes elmélyüléssel biztosan eljutsz Hozzám.”

A hiteles guru egyszerűen csak azt adja át, amit a legfelsőbb guru, Isten mond a hiteles írásokban. Egy guru nem változtathatja meg a tanítványi láncolat üzenetét.

Elfogadni egy gurut nem egyszerűen divat kérdése. Annak, aki komoly a lelki élet megértésében, szüksége van egy gurura. A guru szükség kérdése, mert az embernek nagyon komolyan kell vennie a lelki élet megértését, Istent, a helyes cselekvést és kapcsolatát Istennel. Amikor igazán komolyan vágyunk arra, hogy megértsük ezeket, a témákat, szükségünk van egy gurura. Nem szabad azért fordulnunk egy guruhoz, mert a guru éppen nagyon divatos. Meg kell hódolnunk, mert meghódolás nélkül nem tudunk tanulni semmit. Ha azért megyünk egy guruhoz, hogy csupán kihívó kérdéseket tegyünk fel neki, semmit nem fogunk tanulni. Úgy kell elfogadnunk a gurut, mint ahogyan Arjuna fogadta el a guruját, Magát Sri Krsnát.

kárpanya-dosopahata-svabhávah

prcchámi tvám dharma-sammúdha-cetáh

yac chreyah syán niscitam brúhi tan me

sisyas te 'ham sádhi mám tvám prapannam

„Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!” (Bhagavad-gitá 2.7)

Ez a folyamata egy guru elfogadásának. A guru Krsna képviselője, az előző ácáryák képviselője. Krsna azt mondja, minden ácárya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Istennek adnánk.

A Bhagavad-gitában (18.66) Krsna a következő instrukciót adja:

sarva-dharmán parityajya

mám ekam saranam vraja

aham tvám sarva-pápebhyo

moksayisyámi má sucah

„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Krsna? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Krsna képviselőjének hódolunk meg, s azután Krsnának. Ezért mondják: sáksád-dharitvena samasta-sástraih. A guru éppen olyan, mint Isten. Amikor felajánljuk tiszteletünket a gurunak, azzal Istennek ajánljuk fel. Mivel próbálunk Isten-tudatosak lenni, szükséges, hogy megtanuljuk, hogyan kell felajánlanunk a tiszteletünket Istennek Isten képviselőin keresztül.

A Bhagavad-g¦t§ban (4.34) Sri Krsna maga mondja el nekünk a módszert, mellyel megtalálhatjuk és megközelíthetjük a gurut:

tad viddhi pranipátena

pariprasnena sevayá

upadeksyanti te jńánam

jńáninas tattva-darsinah

„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, és úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.”

Az első folyamat a meghódolás folyamata. Találnunk kell egy kiemelkedő személyiséget, és készségesen meg kell hódolnunk előtte. A sástra elrendeli, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyelmesen tanulmányoznunk kell, hogy megtudjuk, meghódolhatunk-e neki. Nem szabad egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni — az nagyon veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia azt, aki a tanítványa szeretne lenni, hogy megnézze, megfelel-e. Ez a módja annak, hogy a guru és a tanítvány kapcsolatát megalapozzuk. Minden készen áll, de a folyamatot nagyon komolyan kell elkezdenünk. Azután már képzettek leszünk arra, hogy hiteles tanítványokká váljunk. Először fel kell kutatnunk egy hiteles gurut, azután meg kell alapozni a kapcsolatunkat vele, azután eszerint kell cselekednünk. Akkor az életünk sikeres lesz, mert a guru fel tudja világosítani az őszinte tanítványt, aki sötétségben él.

A Bhagavad-g¦t§ (14.26) megmondja, mi a jobb helyzet:

mám ca yo 'vyabhicárena

bhakti-yogena sevate

sa gunán samatityaitán

brahma-bhúyáya kalpate

„Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így elér a Brahman síkjára.”

Egy guru feladata az, hogy meggyőzzön mindenkit, legyen Isten híve. És egy igazi guru azt mondja: „Én Isten szolgája vagyok, és téged is Isten szolgájává teszlek.”

A hiteles guru Isten képviselője, és nem beszél semmi másról, csak Istenről. A hiteles guru az, akit nem érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi.

A lelki élet nem függ sem a szegénységtől, sem a vagyontól. A lelki élet transzcendentális. A lelki élet akkor kezdődik, amikor az ember megérti, hogy ő nem ez a test. Ez az igazi kezdete a lelki életnek. Az önmaga és a teste közötti különbséget látva az ember megérti, hogy ő egy lélek (aham brahmásmi).

Az emberi élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus civilizáció útja. Lelki élet azt jelenti, hogy az ember önként elfogad bizonyos lemondásokat Isten megvalósításának kedvéért.

sáksád-dharitvena samasta-sástrair

uktas tathá bhávyata eva sadbhih

kintu prabhor yah priya eva tasya

vande guroh sri-caranáravindam

„A kinyilatkoztatott írások, kijelentik, hogy a lelki tanítómestert éppúgy kell imádni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek a parancsnak az Úr tiszta bhaktái engedelmeskednek. A lelki tanítómester az Úr legmeghittebb szolgája, így hát ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat lelki tanítómesterünk lótuszvirág lábainak.”

Egyetlen guru van, aki formák végtelenjében jelenik meg, hogy tanítsa önöket, tanítson engem és mindenki mást. A Mundaka Upanisad azt mondja (1.2.12):

tad-vijńánártham sa gurum evábhigacchet

samit-pánih srotriyam brahma-nistham

„Annak érdekében, hogy az ember megismerje a transzcendentális tudományt, a tanítványi láncon lévő hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki szilárd az Abszolút Igazságban.”

sáksád-dharitvena samasta-sástrair

uktas tathá bhávyata eva sadbhih

kintu prabhor yah priya eva tasya

vande guroh sri-caranáravindam

„A kinyilatkoztatott írások, kijelentik, hogy a lelki tanítómestert éppúgy kell imádni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek a parancsnak az Úr tiszta bhaktái engedelmeskednek. A lelki tanítómester az Úr legmeghittebb szolgája, így hát ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat lelki tanítómesterünk lótuszvirág lábainak.”

Egyetlen guru van, aki formák végtelenjében jelenik meg, hogy tanítsa önöket, tanítson engem és mindenki mást.

A Mundaka Upanisad azt mondja (1.2.12):

tad-vijńánártham sa gurum evábhigacchet

samit-pánih srotriyam brahma-nistham

„Annak érdekében, hogy az ember megismerje a transzcendentális tudományt, a tanítványi láncon lévő hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki szilárd az Abszolút Igazságban.”

A Srimad-Bhágavatamban (11.17.27) az áll:

ácáryam mám vijániyán

návamanyeta karhicit

na martya-buddhyásúyeta

sarva-devamayo guruh

„Az embernek meg kell értenie, hogy a lelki tanítómester ugyanolyan jó, mint Én vagyok — mondta az Áldott Úr. — Senkinek nem szabad féltékenynek lennie a lelki tanítómesterre, vagy közönséges emberként gondolni rá, mert a lelki tanítómester mindennek a lényege az összes félisten számára.”

Az ácáryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga ennek a földi világnak a dolgaival. Nem azért szállt ide alá, hogy az átmeneti szükség ügyeivel foglalkozzon, hanem hogy felszabadítsa az elesett, feltételekhez kötött lelkeket — a lelkeket, az élőlényeket, akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide az anyagi világba. Megjelent előttünk, hogy kinyilvánítsa nekünk a Védák fényét, s hogy a teljesértékű szabadság áldását szórja ránk, amire életünk útjának minden lépésekor vágyakozunk.

A Padma Puránában áll:

sampradáya-vihiná ye

mantrás te nisphalá matáh

„Anélkül hogy avatást nyertél volna egy hiteles lelki tanítómestertől a tanítványi láncon belül, a mantrának, amit talán kaptál, nincsen semmilyen értéke.”

Ahogyan a Svetásvatara Upanisadban áll (6.23):

yasya deve pará bhaktir

yathá deve tathá gurau

tasyaite kathitá hy artháh

prakásante mahátmanah

„Azoknak a nagy lelkeknek, akiknek egyidejűleg fenntartás nélküli hitük van az Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudomány minden lényege automatikusan megnyilvánul.”

A Bhagavad-gitá (4.34):

tad viddhi pranipátena

pariprasnena sevayá

upadeksyanti te jńánam

jńáninas tattva-darsinah

„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.”

Annak érdekében, hogy transzcendentális tudásban részesülhessünk, teljesen meg kell hódolnunk az igazi ácáryának, a lelkes érdeklődés és szolgálat szellemében. Az ácárya irányítása alatt az Abszolútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, mely által a transzcendentális tudományt magunkévá tehetjük. A mai találkozó, hogy felajánljuk alázatos szolgálatunkat és tiszteletünket Ácáryadeva lábainál, lehetővé teszi majd számunkra, hogy áldva legyünk azzal a képességgel, mellyel elsajátíthatjuk a transzcendentális tudást, melyet olyan kedvesen juttatott el mindenkihez, megkülönböztetés nélkül.

A Katha Upanisadban (1.3.14) ott találjuk a nyomatékos felhívást:

uttisthata jágrata

prápya varán nibodhata

ksurasya dhárá nisitá duratyayá

durgam pathas tat kavayo vadanti

„Kérlek, ébredj, és próbáld megérteni a kegyet, melyet most, ebben az emberi létformában kaptál! A lelki megvalósítás ösvénye nagyon nehéz, éles, akár a borotva éle. Ez a véleménye a művelt transzcendentalista tudósoknak.”

Az Ácárya küldetése az, hogy visszavigyen bennünket eredeti otthonunkba, vissza Istenhez. Ezért hadd ismételjem meg: türelmesen kell őt hallgatnunk, követnünk őt meggyőződésünk mértékében, s leborulni lótuszlábaihoz, hogy megszabadítson bennünket jelenlegi oknélküli vonakodásunktól az Abszolút és minden lélek szolgálatával szemben.

A Gitából megtudhatjuk, hogy az átmá, a lélek még a test megsemmisülése után sem pusztul el; mindig ugyanaz marad, örökké új és fiatal. Tűz nem égetheti meg, víz nem oldhatja fel, a levegő nem száríthatja ki, s kard nem ölheti meg.

Folytonos és örök, s ezt a Srimad-Bhágavatam is megerősíti (10.84.13):

yasyátma-buddhih kunape tri-dhátuke

sva-dhih kalatrádisu bhauma ijya-dhih

yat-tirtha-buddhih salile na karhicij

janesv-abhijńesu sa eva go-kharah

„Bárki, aki ezt a három elemből (epe, nyál és levegő) álló testi zsákot, mint önmagát fogadja el, aki vonzódik ahhoz, hogy feleségével és gyerekeivel intim kapcsolatban legyen, aki a szülőföldjét imádandónak tekinti, aki megfürdik a szent zarándokhelyek vizeiben, de sohasem ragadja meg az alkalmat, hogy társuljon azokkal, akik igazi tudással rendelkeznek — az nem jobb egy szamárnál vagy egy tehénnél.”

A Bhagavad-gitában (7.4) ez áll:

bhúmir ápo 'nalo váyuh

kham mano buddhir eva ca

ahankára itiyam me

bhinná prakrtir astadhá

„Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego — e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat.”

Ahogy a Srimad-Bhágavatam mondja (11.9.29):

labdhvá sudurlabham idam bahu-sambhavánte

mánusyam arthadam anityam apiha dhirah

túrnam yateta na pated anu mrtyu yávan

nihsreyasáya visayah khalu sarvatah syát

„Ezt az emberi életformát sok-sok születés után lehet csak elérni, s bár nem állandó, mégis a legnagyobb áldást nyújtja. Ezért egy józan és intelligens embernek azonnal próbálkoznia kell, hogy küldetését betöltse, s hogy még életében, egy újabb halál bekövetkezte előtt megkapja a legnagyobb nyereséget. El kell kerülnie az érzékkielégítést, amely minden körülmények között lehetséges.”

Ácáryadeva üzenetét hordozzák Sri Rúpa Gosvámi szavai (Bhakti-rasámrta-sindhu 1.2.255-256):

anásaktasya visayán

yathárham upayuńjatah

nirbandhah krsna-sambandhe

yuktam vairágyam ucyate

prápańcikatayá buddhyá

hari-sambandhi-vastunah

mumuksubhih parityágo

vairágyam phalgu kathyate

„Akkor mondhatjuk, hogy valaki az élet teljesen lemondott rendjében él, ha élete a Krsna-tudattal összhangban van. Nem szabad, hogy rendelkezzen az érzékkielégítés utáni vággyal, s csak azt szabad elfogadnia, ami a test fenntartásához szükséges. Másrészt pedig az, aki azzal az ürüggyel, hogy anyagiak, lemond olyan dolgokról, melyek Krsna szolgálatában használhatók, az nem gyakorol teljes lemondást.”

Şyámác chavalam prapadye

Şavalác chyámam prapadye

„Hogy megkapjam Krsna kegyét, meghódolok energiájának (Rádhá), s hogy megkapjam energiájának kegyét, meghódolok Krsnának.” A Rg Vedában szintén ez áll: (1.22.20):

tad visnoh paramam padam

sadá pasyanti súrayah

diviva caksur átatam

visnor yat paramam padam

„Az Úr Visnu lótuszlábai minden félisten legfelsőbb célja. Az Úr lótuszlábai olyan világítóak, mint a nap az égen.”

Ha ő nem jelent volna meg, hogy megszabadítson ettől a durva világi káprázattól, akkor bizonyos, hogy életekre és korszakokra a reménytelen fogság sötétségében kellene maradunk.

Ha ő nem jelent volna meg, nem lennénk képesek megismerni a Brahma-samhitá első Şlokájának jelentőségét:

isvarah paramah krsnah

sac-cid-ánanda-vigrahah

anádir ádir govindah

sarva-kárana-káranam

„Krsna, akit Govindának is ismernek, a Legfelsőbb Istenség. Örök, gyönyörteljes lelki testtel rendelkezik. Ő mindennek az eredete, Neki azonban nincs más eredete, s Ő minden ok elsődleges oka.”

A Bhagavad-gitá halhatatlan nektárja

— 1 —

Óh, Bhagavad-gitá,

Tizennyolc fejezeteden át

Az Abszolút bölcsességének

Halhatatlan nektárjával

Árasztod el az embert.

Óh, áldott Gitá,

Általad maga az Úr Krsna

Világosította meg Arjunát.

Később a régi bölcs, Vyása

A Mahábháratába foglalt Téged.

Óh, szerető anya,

Aki elpusztítod az ember újraszületését

E halandó világ sötétségében,

Rajtad meditálok.

— 2 —

Üdvözlet néked, óh Vyása!

Te vagy a rendkívüli intelligencia,

S szemeid oly hatalmasok,

Akár a teljes virágzásában lévő

Lótuszvirág szirmai.

Te voltál,

Aki felgyújtottad a bölcsesség e lámpását,

Melyet megtöltöttél

A Mahábhárata olajával.

— 3 —

Köszöntelek Téged, óh Krsna,

Ki menedéke vagy

Az óceán szülötte Laksminak,

S mindenkinek, aki menedéket

A Te lótuszlábaidnál keres.

Valóban Te vagy

A kívánságteljesítő fa

Híveid számára.

Egyik kezed botot tart,

Teheneket terel,

Másik kezed fölemelve —

Hüvelykujjad a mutatóujj

Hegyét érinti

Az isteni tudást jelölve.

Dicsőség Néked, ó Legfelsőbb Úr,

Mert Te vagy a Gitá

Ambróziájának fejője.

Sripáda Sankarácárya világosan mondja: „Ti ostobák, imádjátok csupán Govindát és a Bhagavad-gitát, melyet maga Náráyána mondott el!” Az ostoba emberek mégis tovább folytatják a keresést, hogy Náráyanát megtalálják; következésképpen mind szerencsétlenek, s idejüket a semmire vesztegetik. Náráyana sohasem szerencsétlen, sohasem daridra, sőt a szerencse istennője, Laksmi imádja Őt, éppúgy, mint minden más élőlény. Sankara magát „Brahmannak” jelenti ki, de elismeri Náráyanát, azaz Krsnát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, aki az anyagi teremtés mögött áll. Felajánlja tiszteletét Krsnának mint a Legfelsőbb Brahmannak, Parabrahmannak, mivel Ő (Krsna) mindenki számára imádandó. Csupán az ostobák és Kesna ellenségei nem érthetik meg, mi a Bhagavad-gitá (bár magyarázatokat fűznek hozzá), mondván: „Nem a személyes Krsna az, akinek meg kell teljesen hódolnunk, hanem a születetlen, kezdetnélküli Örök, aki Krsnán keresztül beszél.” Csak ostobák rontanak be oda, ahová még az angyalok is félnek lépni. Míg Sankara, a legnagyobb imperszonalista felajánlja a kellő tiszteletet Krsnának és a Bhagavad-gitának, az ostobák azt mondják, hogy „nem kell meghódolnunk a személyes Krsnának”. Az ilyen felvilágosulatlan ember nem tudja, hogy Krsna abszolút, s hogy az Ő esetében nincsen különbség a belső és a külső között. A külső és a belső közötti különbséget csak a kettősségekkel teli anyagi világban lehet tapasztalni. Az abszolút világban nincsen ilyen különbség, mert az abszolútban minden lelki (sac-cid-ánanda), s Náráyana, Krsna az abszolút világhoz tartozik. Az abszolút világban csak a tényleges személyiség van jelen, és nincsen különbség test és lélek között.

— 4 —

Az Upanisadok

Akár a tehéncsorda,

S az Úr Krsna, egy tehénpásztor fia

A fejőjük,

Arjuna a borjú,

A G¦t§ legfelsőbb rendű nektárja

A tej,

S a megtisztult intelligenciájú

Bölcs e tej élvezője.

— 5 —

Téged, Vasudeva fia

Kamsa és Cánúra démonok legyőzője,

Téged, Devaki Anya öröme,

Téged, univerzum guruja,

Világok tanítója,

Óh, Krsna, Téged üdvözöllek!

Krsna születése és cselekedetei mind természetfölöttiek. Ahogyan a Bhagavad-gitá mondja (4.9), Krsna születése és tettei rejtelmesek és transzcendentálisak, s ezért csak Krsna bhaktái ismerhetik őket tökéletesen. Sankara nem volt olyan ostoba, hogy Krsnát közönséges emberként fogadja el, hanem odaadó tiszteletét ajánlja fel neki.

Öt különböző fajtája van a felszabadulásnak. Aki Krsna lelki sugárzásába olvad, amelyet a személytelen Brahman-sugárzásként ismernek, annak nem fejlődik ki teljesen a lelki teste. De aki teljesen kifejleszti lelki létezését, az Náráyanának, Krsnának lesz társa különféle lelki lakhelyeken. Aki Náráyana bolygójára megy, az éppen olyan lelki formát (négykarú formát) fog kifejleszteni, mint Náráyanáé, aki pedig Krsna legfelsőbb hajlékára jut, melyet Gokula Vrndávana néven ismernek, az olyan kétkarú lelki formát fejleszt ki, mint amilyen Krsnáé. Sankara az Úr Siva inkarnációjaként tudott mindezekről a lelki létezésekről, de nem tárta fel ezeket buddhista követőinek, mert lehetetlen volt számukra, hogy tudjanak a lelki világról. Az Úr Buddha azt prédikálta, hogy az üresség a legvégső cél, hogy érthették volna meg követői a lelki változatosságot? Ezért mondta azt Sankara: brahma satyam jagan mithyá, vagyis az anyagi változatosság hamis, de a lelki változatosság tény.

— 6 —

A Kuruksetrai csatamező

Rémítő folyójának,

Melyet a Pándavák győzelemmel szeltek át,

Magas partjai Bhisma és Drona voltak,

Jayadratha akár a folyó vize,

Gándhára királya a kék vízi liliom,

Salya a cápa, Krpa az áramlat,

Karna az erős hullámok,

Asvatthámá és Vikarna a rettegett aligátorok,

Duryodhana maga az örvény —

De Te, ó Krsna, Te voltál a hajós!

— 7 —

A Mahábhárata szeplőtlen lótusza,

Mely Vyása szavainak

Vizében nő,

S melynek ellenállhatatlanul édes illata

A Bhagavad-gitá,

Hőseiről szóló meséi

a virágzó szirmok,

melyek az Úr Hari szavától borultak virágba,

Aki elsöpri a

Kali-yuga bűneit,

S amely naponta fényt vet

A nektárt kereső lelkekre,

Mint számtalan

Boldogan rajzó méh —

Áldjon meg minket a Mahábhárata lótusza

A legnagyobb jóval!

— 8 —

Dicsőség az Úr Krsnának,

A legfelsőbb gyönyör megtestesítőjének,

Akinek kegyéből és együttérzéséből

A némából szónok lehet,

S a béna hegyeket szelhet át —

Őt dicsőítem!

— 9 —

Üdvözlet a legragyogóbbnak,

Akit a teremtő Brahmá, Varuna,

Indra, Rudra, Marut és minden isteni lény

Himnuszokkal dicsőít,

Akinek dicsőségét a Védák

Versei éneklik,

Akinek S§ma énekesei dalolnak,

Akinek dicsőségét az Upanisadok

Kórusban hirdetik,

Akit a yoi¦k látnak

Tökéletes meditációba

Mélyedt elméjükkel,

Akinek az istenek és a

Démonok egész serege

Sem ismeri határait,

Minden üdvözlet Neki, a Legfelsőbb Istennek, Krsnának —

Őt üdvözöljük! Őt üdvözöljük! Őt üdvözöljük!

Meditációja kilencedik versszakának elmondásával — amelyet a Srimad-Bhágavatamból idézett — Sankara megmutatja, hogy az Úr Krsna mindenki számára imádandó, önmagát is beleértve.

A Bhagavad-gitá és Krsna a fény egyetlen forrásai. Mindezt azért, hogy az igazság őszinte keresőit megtanítsa, ajánlják üdvözletüket az Úr Krsnának, s hódoljanak meg Neki kételkedés nélkül. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége, s ez a legmagasabb szintű tanítása Sankarának, a nagy művelt tudósnak, akinek tanításai Indián, a tudás földjén kívülre is eljuttatták Buddha ürességet, hirdető filozófiáját.

A hindu vallás teljes mértékben Isten, azaz Visnu személyes felfogásán alapszik. Isten személytelen felfogása egy mellékszempont, Isten három arculatának egyike. Az Abszolút Igazság végső soron az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Paramátmá felfogás az Ő mindenhol jelenlétének helyhez kötött arculata, az imperszonalista felfogás pedig Isten hatalmasságának és örökkévalóságának aspektusa. Ám mindezek együttesen alkotják a Teljes Egészet.

Dr. J. F. Staal állítása, miszerint a Krsna kultusz a keresztény és a hindu vallás kombinációja, mint olyan dolog, amely spekuláció eredménye, nem helyes. Ha a keresztény, a mohamedán vagy a buddhista vallás személyes, az dicséretes. De a Krsna vallás személyes volt már hosszú-hosszú idővel azelőtt, hogy a keresztény, a mohamedán, a buddhista vallások létrejöttek volna. A védikus elmélet szerint a vallást alapvetően a személyes Isten hozta létre, mint törvényeit. Vallást nem hozhat létre ember és senki más, Istent kivéve, aki felsőbbrendű az emberhez képest. A vallás kizárólag Isten törvénye.

A Bhagavad-gitá azt mondja, hogy csupán a kevésbé intelligens emberek vélik úgy, hogy Isten eredetileg személytelen, és formát akkor ölt, amikor inkarnálódik. A Krsna filozófia azonban — mely a Védák hitelességén alapszik — az, hogy eredetileg az Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Teljesértékű kiterjedése jelen van mindenki szívében helyhez kötött aspektusában, a személytelen Brahman-sugárzás pedig a transzcendentális fény és hő, amely mindenhová eljut.

A Bhagavad-gitá világosan kijelenti, hogy az Abszolút Igazság utáni kutatás védikus útjának célja a személyes Isten megtalálása. Aki megelégszik az Abszolút Igazság többi arculatával is, azt úgy kell tekintenünk, hogy szegényes tudással rendelkezik.

A Brhan-náradiya Purána világosan kijelenti, hogy csupán Hari (Krsna) szent nevének vibrálása mentheti meg az embereket az anyagi létezés problémáitól, és nincs más lehetőség, nincs más lehetőség, nincs más lehetőség ebben a Kali-korszakban.

A Legfelsőbb Úr és az egyéni lélek úgy ülnek a testben, mint két madárbarát egy fán. Az egyik madár a fa gyümölcseit eszi, vagyis az anyagi tettek visszahatásait, a másik madár pedig — a Felsőlélek — csak tanúja ennek.

A Vedánta tanulmányok célja ezért megismerni a legfelsőbb Urat, Krsnát. Ezt hangsúlyozza a Bhagavad-gitá nyolcadik fejezetének 13. verse, amely azt állítja, hogy a misztikus yoga folyamatával, a szent om szótagot vibrálva az ember végül eljuthat Krsna legfelsőbb lelki bolygójára. A Vedánta-sútrában, a Negyedik Fejezetben (4. adhikarana, 22. sútra) határozottan az áll: anávrttih sabdát — „Hangvibráció által az ember felszabadulhat.” Az odaadó szolgálat által, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének alapos megértésével az ember eljuthat az Ő hajlékára, és soha nem tér vissza többé az anyagi feltételek közé. Hogyan lehetséges ez? A válasz: pusztán Krsna nevének állandó vibrálásával. Ezt fogadta el a példás tanítvány, Arjuna, aki tökéletesen megtanulta a lelki tudomány végkövetkeztetését Yogesvarától, a misztikus tudomány mesterétől, Krsnától. Krsnát Legfelsőbb Brahmanként felismerve Arjuna így szólította Őt: stháne hrsikesa... — „A világ örvendezik neved hallatán, s így mindenki vonzódik Hozzád.” (Bg. 11.36) A vibrálás folyamatát itt úgy hitelesítik, mint közvetlen eszköze a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal, az Istenség Személyiségével való kapcsolatnak. Pusztán Krsna szent nevének vibrálásával a lélek vonzódni kezd a Legfelsőbb Személyhez, Krsnához, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.

Azt mondják, Pariksit Mahárája puszta hallás útján ért el felszabadulást, s ehhez hasonlóan Sukadeva Gosvámi a vibrálással érte el ugyanezt. A mi odaadó szolgálatunkban kilenc különféle módszer van ugyanazon cél, az Isten iránti szeretet elérése érdekében, s az első folyamat a hallás. Ezt a hallási folyamatot nevezik srutinak. A következő folyamat a vibrálás. A vibrálás folyamata a smrti.

A Sri Ísopanisad 11. mantrája:

vidyám cávidyám ca yas

tad vedobhayam saha

avidyayá mrtyum tirtvá

vidyayámrtam asnute

„Csak az tudja legyőzni az ismétlődő születést és halált — hogy azután a halhatatlanság teljes áldását élvezze —, aki képes egyidejűleg megérteni a tudatlanság és a transzcendentális tudomány folyamatát is.”

A Bhagavad-gitá állítja (7.19):

bahúnám janmanám ante

jńánaván mám prapadyate

vásudevah sarvam iti

sa mahátmá sudurlabhah

„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem [Krsna], mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”

A Bhagavad-gitá (7.23):

antavat tu phalam tesám

tad bhavaty alpa-medhasám

deván deva-yajo yánti

mad-bhaktá yánti mám api

„A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, de az eféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és múlandóak. A félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg bhaktáim végül az Én legfelsőbb bolygómra kerülnek.”

Mivel jelen pillanatban hiány van bráhmanákból, lelki vezetőkből, és ksatriyákból, irányító emberekből, s mivel az egész világot sudrák irányítják, a dolgozó osztály tagjai, ezért sok az ellentét a társadalomban. A Krsna-tudat elfogadása csillapítaná ezeket, az ellentéteket. Ha a bráhmana osztály valóban helyreáll, a társadalmi jólét többi rendje automatikusan követni fogja, éppúgy, mint amikor az agy tökéletesen rendben van, s a test többi része, mint például a karok, a gyomor, a lábak, mind szépen működnek.

Krsna vagy Krisztus —, a név ugyanaz. A legfőbb dolog, hogy kövessük a Védikus Írások utasításait, amelyek Isten nevének vibrálását ajánlják ebben a korszakban. A legkönnyebb módszer a mah§-mantra vibrálása: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. Ráma és Krsna Isten nevei, Hare pedig Isten energiája. Amikor tehát ezt a mahá-mantrát vibráljuk, Istent az Ő energiájával együtt szólítjuk meg. Ez az energia kétféle: lelki és anyagi. Jelenleg mi az anyagi energia csapdájában vagyunk. Ezért úgy kell imádkoznunk Krsnához, legyen kedves, és szabadítson meg bennünket az anyagi energia szolgálatától, s fogadjon minket a lelki energia szolgálatába. Ez az egész filozófiánk. Hare Krsna azt jelenti: „Ó, Isten energiája, ó, Isten, kérlek, fogadjatok engem a szolgálatotokba!” Ez a mi természetünk, a szolgálat. Valahogyan az anyagi dolgok szolgálatába keveredtünk, de amint ez a szolgálat a lelki energia szolgálatába transzformálódik, életünk tökéletessé vált. A bhakti-yoga (Isten szeretetteljes szolgálata) gyakorlata azt jelenti, hogy az ember megszabadul az olyan megjelölésektől, mint „hindu”, „muzulmán”, „keresztény” stb., és egyszerűen csak Krsnát szolgálja. Mi megteremtettük a keresztény, a hindu, a mohamedán vallást, de amikor egy megjelölések nélküli valláshoz eljutunk, melyben nem gondoljuk magunkról, hogy hinduk, keresztények vagy mohamedánok vagyunk, akkor beszélhetünk tiszta vallásról, azaz bhaktiról.

Kétféle tisztelet van: különleges és hétköznapi. Sri Krsna Caitanya azt tanította, nem szabad elvárnunk magunknak semmiféle tiszteletet, de mindig tisztelnünk kell mindenki mást, még ha az tiszteletlen is velünk szemben. De a különleges tiszteletet Istennek és tiszta híveinek kell megadnunk.

A mi Bhagavad-gitánk azt mondja, sarva yonisu: „a lélek az élet minden fajtájában létezik.” A test olyan, mint egy öltözet. Önnek fekete a ruhája, én sáfrányszínűbe vagyok öltözve. De a ruhán belül ön egy emberi lény, és én is egy emberi lény vagyok. Hasonlóan a különféle fajták testei olyanok, mint a különféle öltözetek. Négymillió-nyolcszázezer életfajta, azaz öltözet van, de mindegyikben ott van a lélek, Isten szerves része.

A valódi yoga gyakorlása az érzékek szabályozását, s e szabályozás megszilárdulása után az elme koncentrálását jelenti az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sri Krsna Náráyana formáján. Az Úr Krsna az eredeti Abszolút Személyiség, Isten, s minden más Visnu forma — négy karral, kagylókürttel, lótuszvirággal, buzogánnyal és cakrával díszítve — Krsna teljesértékű kiterjedése. A Bhagavad-gitá azt ajánlja, meditáljunk az Úr formáján. Az elme koncentrálásának gyakorlásához az embernek le kell ülnie egy félreeső helyen, melyet szent atmoszféra tisztít meg. A yoginak a brahmacarya szabályozó elveit kell követnie — szigorú önmegtartóztatásban és cölibátusban kell élnie. Senki nem tudja a yogát gyakorolni a zsúfolt városban, szeszélyes életet élve, amelybe beletartozik a korlátlan szexuális élet és a nyelv imádata. Már elmondtuk, hogy a yoga gyakorlása az érzékek kontrollálását jelenti, s az érzékek kontrollálása a nyelv szabályozásával kezdődik. Nem engedhetjük a nyelvünknek minden tiltott étel és ital elfogadását, ha fejlődni akarunk a yoga gyakorlásában. Nagyon sajnálatos az a tény, hogy sok eltévelyedett, nem hiteles, úgynevezett yogi jött Nyugatra, és kihasználta az emberek yoga iránti fogékonyságát. Az ilyen nem hiteles yogik még azt is meg merték tenni, hogy a nyilvánosság előtt azt mondják: az ember alkoholivás mellett is gyakorolhatja a yogát.

Ötezer évvel ezelőtt a Bhagavad-gitá dialógusában az Úr Krsna a yoga gyakorlását ajánlja  tanítványának, Arjunának, de Arjuna világosan kifejezi, hogy képtelen a yoga szigorú szabályozó elveit követni. Az embernek a cselekedetek minden területén praktikusnak kell lennie. Nem szabad az értékes időt yoga címen végzett tornagyakorlatok végzésével vesztegetni. Az igazi yoga a négykarú Felsőlélek kutatása a szívben, az Ő folytonos szemlélése a meditációban. Az ilyen folyamatos meditációt nevezik samádhinak. Ha valaki mégis valami üres és személytelen dolgon

akar meditálni, nagyon hosszú időt igényel bármit is elérnie a yoga gyakorlásával. Nem tudjuk az elménket üres vagy személytelen dologra koncentrálni. Az igazi yoga az, amikor az elmét a négykarú Náráyana személyére irányítjuk, aki mindenki szívében jelen van. Néha azt mondják, meditáció segítségével az ember megértheti, hogy Isten mindig benne van mindenkinek a szívében, még akkor is, ha az nem tud róla. Isten mindenkinek a szívében benne van. Nem csak az emberi lények szívében van jelen, hanem a kutyák és a macskák szívében is. A Bhagavad-gitá ezt bizonyítja azzal a kijelentéssel, hogy Ísvara, a világ legfelsőbb irányítója mindenkinek a szívében benne van. S nem csupán mindenki szívében van jelen, hanem az atomokban is. Nincs üres hely; nincsen hely, amely nélkülözné az Úr jelenlétét.

Az Úrnak azt az arculatát, amely által mindenhol jelen van, Paramátmának nevezik. Átmá egyéni lelket jelent, Paramátmá pedig az egyéni Felsőlélek. Átmá és Paramátmá egyaránt egyéni személyek. A különbség közöttük mégis az, hogy az átmá, a lélek csak egy adott helyen van jelen, míg Paramátmá mindenhol jelen van.

A Felsőlélek — mivel jelen van mindenkinek a szívében — tanúja mindenki cselekedeteinek, múltjának, jelenének és jövőjének. Az Upanisadok azt mondják, a Felsőlélek, mint barát és tanú van együtt az egyéni lélekkel. Mint barát, mindig azért aggódik, hogy hazavihesse az egyéni lelket, vissza Istenhez. Mint tanú, Ő biztosítja azokat az áldásokat, melyeket az egyén tettei eredményeznek. A Felsőlélek ad meg az egyéni léleknek minden lehetőséget, hogy az elérje, amire vágyik. Barátját emellett tanítja is, így az végül feladhat minden más elfoglaltságot, és egyszerűen meghódolhat, meghódolhat Istennek a folytonos, tudással teli gyönyör és öröklét eléréséért. Ez a Bhagavad-gitá — a minden yoga folyamatról író leghitelesebb és széles körben olvasott könyv — végső utasítása.

A Bhagavad-gitá tanításából világosan megérthetjük, hogy Arjuna kezdetben nem akart harcolni rokonai ellen, ám miután megértette a Bhagavad-gitát, tudata Krsna-tudat lett, amikor összekapcsolódott Krsna felsőbbrendű tudatával. A teljesen Krsna-tudatú személy Krsna utasítása szerint cselekszik, s így Arjuna beleegyezett, hogy megvívja a Kuruksetrai Csatát. A Krsna-tudat kezdetén az Úr ezen utasításait a lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül lehet megkapni. Amikor valaki eléggé képzett, és alázatos hittel és szeretettel Krsnáért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. Ezen a szinten Krsna belülről adja utasításait. Kívülről a lelki tanítómester, Krsna hiteles képviselője, belülről pedig az Úr, mint caitya-guru — aki mindenki szívében jelen van — segíti a bhaktát.