III. Rész - 6.) fejezet - Sri Joakim az Istenség Legfelsőbb Személyisége - Bizonyítékok - 2013 - 46

Az Úr Brahma imái Krsnához

Brahma így szólt:

 — Drága Uram! Te vagy az egyedül imádandó Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége, ezért felajánlom tiszteletteljes hódolatomat és imáimat, hogy örömet szerezzek Neked. Tested színe olyan, akár az esőfelhő, sárga ruhádnak kisugárzása mindent beragyog.

 — Hadd, ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Nanda Mahárája fiának, aki kagylóhéj-fülbevalóval, hajában pávatollal áll előttem. Arca csodálatos, a fején sisakot visel, nyakában erdei virágokból font füzér lóg, kezében pedig egy falat ételt tart. Bivalykürtöt, nádpálcát és fuvolát hord magával, s most itt áll előttem apró lótuszlábaival.

 — Drága Uram! Mondhatják rólam az emberek, hogy én vagyok a védikus tudás mestere és az univerzum teremtője, de most bebizonyosodott, arra sem vagyok képes, hogy megértsem való mivoltodat, hiába állsz itt előttem személyesen, kisgyermekként. Barátaiddal és borjaiddal játszol, úgyhogy az emberek még azt is gondolhatnák: nem lehetsz túl művelt. Falusi fiúnak látszol, amint kezedben az elemózsiával a borjaidat keresed. És mégis: olyan különbség van a Te tested és az enyém között, hogy felbecsülni sem tudom hatalmadat! Amint azt elmondtam a Brahma-samhitában: a Te tested nem anyagi. A Brahma-samhitában az áll, hogy az Úr teste minden tekintetben lelki, nincsen különbség teste és lelke között. Bármely testrésze képes a többi szerepét betölteni. Az Úr láthat a kezével, hallhat a szemével, felajánlásokat fogadhat el a lábával, s teremthet a szájával.

 — Pásztorfiúként való megjelenésed a bhakták javát szolgálja — folytatta Brahma. — Sértést követtem el ellened azzal, hogy elraboltam tehénpásztor barátaidat és borjaidat, mégis a kegyeddel áldottál meg engem. Ez a Te transzcendentális tulajdonságod: nagyon vonzódsz híveidhez. Azonban irántam érzett szereteted ellenére sem vagyok képes felbecsülni gyermeki testeddel végbevitt cselekedeteid felmérhetetlen lelki mélységeit. Hogyha én, Brahma, az univerzum leghatalmasabb személyisége sem vagyok képes felbecsülni az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyermeki testének felfoghatatlan hatalmát, akkor mit mondhatnánk másokról? S ha gyermektestednek még a lelki potenciáját sem tudom felbecsülni, akkor mit érthetnék meg transzcendentális kedvteléseidből? Ahogyan a Bhagavad-gitá is kijelenti: aki csak egy kicsit is meg tud érteni az Úr transzcendentális kedvteléseiből, s csak egy kis mértékben fel tudja fogni az Úr megjelenésének és eltávozásának transzcendentális körülményeit, a teste elhagyása után nyomban alkalmassá válik arra, hogy belépjen az Úr birodalmába. Ezt a kijelentést a Védák is megerősítik: pusztán azáltal, hogy megismerjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, kiszabadulhatunk az ismétlődő születés és halál körforgásából. Ezért mindenkinek azt tanácsolom: ne úgy akarjon megismerni Téged, hogy elméleteket gyárt Rólad.

 — Megismerésed legjobb módja az, ha az ember alázatosan felhagy minden spekulatív módszerrel, s Rólad szóló tanításokban részesül — akár személyesen Tőled (ahogyan a Bhagavad-gitában és más védikus írásokban beszélsz magadról), akár egy önmegvalósított bhaktától, aki a Te lótuszlábaidnál keresett menedéket. Egy bhaktát minden spekulációt félretéve kell hallgatnunk. Az embernek még világi pozícióját sem szükséges feladnia, csupán meg kell hallgatnia üzenetedet. Anyagi érzékekkel nem lehet felfogni Téged, mégis, csupán azzal, hogy hall Rólad, az ember fokozatosan legyőzheti téveszméken alapuló tudatlanságát. Tényleges valód csupán a Te kegyedből tárulhat fel egy bhakta előtt. Ezen az egyetlen módon lehet megismerni Téged, lényed misztériuma másképp bevehetetlen erőd marad. Odaadó szolgálat nélkül a spekulatív tudás csupán haszontalan időpazarlás az Utánad való kutatásban. Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy bárkit, aki egy parányi szolgálatot végez, a tökéletesség legmagasabb szintjére képes emelni. Senkinek sem szabad ezért lekicsinyelnie az odaadó szolgálat csodálatos folyamatát, s különböző spekulatív módszereket részesítenie helyette előnyben. Elméleti úton szert tehetünk ugyan némi részleges tudásra kozmikus megnyilvánulásaidat illetően, Téged azonban, mindennek a forrását, lehetetlen így megismerni. Kárba veszett munka azoknak a törekvése, akik csupán a spekulatív tudással foglalkoznak, ahhoz az emberhez hasonlóan, aki a hántolt rizs után megmaradt pelyvát csépelve próbál rizshez jutni. Miután kihántoltuk a rizst, azaz a cséplőgépen áthaladtak a szemek, semmi haszna tovább csépelni a pelyvát — munkánk hiábavaló erőlködés lesz csupán.

 — Drága Uram! Sok példa van az emberiség történetében arra, hogy valaki, miután kudarcot vallott a transzcendentális szint elérésében, hozzákezdett az odaadó szolgálathoz (testével, elméjével és szavaival is Téged szolgálva), s elérte a tökéletesség legmagasabb szintjét: belépett birodalmadba. Teljesen hasztalan az az igyekezet, mely odaadó szolgálat nélkül, spekulatív következtetésekkel vagy misztikus meditációval próbál megismerni Téged. Ezért kell az embernek mindennapi kötelességeinek teljesítése közben is valójában a Te odaadó szolgálatodat végeznie s a transzcendentális cselekedeteidről szóló történetek hallgatásával és elbeszélésével mindig kapcsolatban maradnia Veled. Ha az ember nagy lelkesedéssel zengi dicsőségedet, s másokat is nagy odaadással hallgat, akik Téged magasztalnak, a tökéletesség legmagasabb szintjére, a Te birodalmadba juthat el ez által. Tehát ha valaki dicsőítésedet hallgatva és Téged dicsőítve állandóan kapcsolatban van Veled, s munkája gyümölcsét is Neked ajánlja föl, nagyon könnyen és boldogan jut el a Te legfelsőbb hajlékodra. Téged azok ismerhetnek meg igazán, akik megtisztították szívüket minden szennyezettségtől. A szív számára ezt a tisztulást az teszi lehetővé, ha dicsőségedről beszél, és dicsőítésedet hallgatja az ember, ó, Uram. Az Úr mindent átható. Amint azt az Úr Krsna a Bhagavad-gitában kijelenti: „Mindent Én tartok fenn, ugyanakkor mégsem vagyok benne, semmiben.” Az Úr mindent áthat, ezért semmi nem létezik anélkül, hogy Neki ne lenne róla tudomása. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mindent átható természetét az élőlény nem képes behatárolt tudatával felfogni. Csak az képes a Legfelsőbb Urat egy bizonyos mértékig felfogni, aki — tudatát az Úr lótuszlábaira rögzítve — állhatatossá és kiegyensúlyozottá tette az elméjét. Az elme dolga az, hogy az érzék kielégítés érdekében minden témát körüljárjon. Ezért csak az képes legyőzni az elméjét, s szilárdan megmaradni az Úr lótuszlábainál, aki érzékszerveit az Úr szolgálatába állította. Azt az állapotot, amikor az elme az Úr lótuszlábaira koncentrál, samádhinak nevezik. Amíg az ember nem éri el a samádhi szintjét, nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének természetét. Lehet, hogy vannak olyan filozófusok és tudósok, akik a világegyetem természetét vizsgálják atomról atomra, s lehet, hogy olyan fejlett tudással rendelkeznek, hogy fel tudják, térképezni a kozmosz atomszerkezetét vagy meg tudják számolni az űr bolygóit és csillagait, sőt, akár a nap vagy a többi csillag és világító égitest ragyogó molekuláit is. Akárhogy is próbálnák azonban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdonságait soha nem tudnák megszámolni.

Ahogyan a Vedánta-sútra elején olvashatjuk, a Legfelsőbb Személy az eredete minden tulajdonságnak. Gyakran nirgunának nevezik Őt. A nirguna azt jelenti: „akinek felbecsülhetetlenek a tulajdonságai”. A guna tulajdonságot jelent, a nir pedig azt: „felbecsülhetetlen”. Ezzel szemben az imperszonalisták a nirguna szót „tulajdonságok nélküli”-nek fordítják. Mivel az általuk követett folyamat által képtelenek az Úr transzcendentális tulajdonságait felfogni, arra a következtetésre jutnak, hogy a Legfelsőbb Úrnak nincsenek tulajdonságai. Valójában azonban egészen más a helyzet. A valóság az, hogy Ő az eredeti forrása minden tulajdonságnak. Minden tulajdonság Belőle árad, szakadatlanul. Hogyan lenne hát képes egy behatárolt tudatú ember felmérni azokat? Még ha — tegyük fel — egy adott pillanatban fel is tudnánk becsülni az Úr valamennyi tulajdonságát, a következő pillanatban már megsokszorozódnának. Lehetetlen hát felmérni az Úr transzcendentális tulajdonságait. Ezért nevezik Őt nirgunának, azaz olyannak, akinek a tulajdonságait lehetetlen felbecsülni.

Nem szabad energiánkat haszontalanul arra pazarolnunk, hogy spekulatív módon próbáljuk felbecsülni az Úr képességeit. Nincs szükség a spekulatív találgatásokra, sem arra, hogy különböző joga-gyakorlatokkal misztikus képességekre tegyünk szert. Csupán azt kell megértenünk, hogy a boldogság és a bánat e test számára már úgyis eleve elrendeltetett. Teljesen hasztalan azzal kísérleteznünk, hogy elkerüljük a testi létezés keserűségeit, avagy — különféle testgyakorlatokkal — boldogságot erőszakoljunk ki magunknak. A legjobb az, ha testünkkel, elménkkel és szavainkkal meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s mindig az Õ szolgálatát végezzük. Ez az egyedül gyümölcsöző transzcendentális törekvés, míg az Abszolút Igazság megismerésére irányuló egyéb próbálkozások soha nem járnak sikerrel. Az intelligens ember ezért nem spekulációval vagy misztikus erő segítségével próbálja megismerni az Abszolút Igazságot. Inkább elmélyed az odaadó szolgálatban, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségére bízza az életét. Tudja, hogy bármi is történik a testével, a múltbeli gyümölcsöző tetteinek tudható be. Ha valaki ilyen egyszerű, az odaadó szolgálaton alapuló életet él, akkor automatikusan elnyeri majd örökségét: az Úr transzcendentális hajlékát. Valójában mindenki a Legfelsőbb Úr része, a Legfelsőbb Úr gyermeke. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön az Úr transzcendentális gyönyöréből, ám az anyaggal való kapcsolatuk miatt a feltételekhez kötött élőlények úgymond elestek jogos örökségüktől. Ha valaki magáévá teszi az odaadó szolgálat egyszerű gyakorlatát, alkalmassá válik arra, hogy az anyagi szennyeződéstől megszabadulva felemelkedjen a Legfelsőbb Úr társaságának transzcendentális síkjára.

Az Úr Brahmá úgy viselkedett az Úr Krsna előtt, mint a világ legönteltebb teremtménye, mivel próbára akarta tenni az Úr csodálatos hatalmát. Elrabolta Krsna pajtásait és a borjakat, hogy lássa, hogyan szerzi őket vissza az Úr. Tettét követően Brahmá belátta, hogy módfelett elbizakodott kísérlet volt ez, mivel az előtt a valaki előtt akarta próbára tenni az erejét, aki az eredeti birtokosa minden erőnek. Amikor magához tért, az Úr Brahmá rájött, hogy bár rendkívüli hatalommal rendelkezik az anyagi világ többi élőlényéhez képest, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hatalma és energiája mellett eltörpül az ereje. Az anyagi világ tudósai olyan lenyűgöző dolgokat találtak fel, mint például az atomfegyver. Amikor a földön atomrobbantásokat végeznek — akár egy városban, akár valamilyen lakatlan területen —, a roppant erejű fegyverek szörnyű pusztítást visznek végbe. Ha azonban a napon próbálnák ki őket, a hatásuk elenyésző lenne: nyomban jelentéktelenné válnának. S ugyanígy, Brahmá tette — Sri Krsna borjainak és pajtásainak elrablása — a misztikus erő csodálatos megnyilvánulása lehetne, de amikor Sri Krsna megannyi borjú és tehénpásztorfiú formájában kiterjesztette magát, s minden erőfeszítés nélkül fenntartotta őket, Brahmá megérthette, hogy saját hatalma az Övéhez képest jelentéktelen.

Brahmá Acyutának nevezte az Úr Krsnát, mert az Úr sohasem felejti el a bhaktája által nyújtott legkisebb szolgálatot sem. Olyan kegyes híveihez, s annyira szereti őket, hogy a legkisebb szolgálatot is a legnagyobbként fogadja el. Brahmá rengeteg szolgálatot tesz az Úrnak. Mint az univerzum igazgatásának elsőszámú személyisége, kétségtelenül hűséges szolgája Krsnának. Ezért volt képes megbékíteni Krsnát. Arra kérte az Urat, fogadja el Őt szolgájának, akinek egy kis hiba és szemtelenség megbocsátható. Elismerte, hogy Brahmáként betöltött pozíciója tette Őt büszkévé. Ő a szenvedély kötőerejének inkarnációja ebben az anyagi világban, s a szenvedély természetéből adódóan követte el ezt a hibát. Brahmá abban reménykedett, hogy mivel az Úr Krsna szolgája, az Úr majd megkönyörül rajta, s megbocsátja súlyos vétkét.

 Brahmá rádöbbent valódi helyzetére. Ő valóban az univerzum legnagyobb tanítója, aki az anyagi energia egészének elemeiből, hamis egóból, éterből, levegőből, tűzből, vízből és földből álló anyagi természet tervezőmérnöke is egyben. Egy ilyen univerzum talán gigantikus méretű, ám meg lehet mérni, pontosan úgy, ahogyan testünket is lemérhetjük a karunkkal. Az ember testének hossza általában hét könyök a saját karjával mérve. Univerzumunk óriási testnek tűnhet, nagysága azonban az Úr Brahmá szerinti hét könyökhossz csupán. Ettől az univerzumtól függetlenül számtalan más univerzum is létezik, amelyek kívül esnek az Úr Brahmá hatáskörén. Ahogy számtalan atomrészecske halad át egy ablakredőny résein, ugyanúgy millió és millió univerzum árad ki Mahá-Visnu testének pórusaiból, s maga Mahá-Visnu nem más, mint Krsna teljes kiterjedése részének a része. Tehát, még ha univerzumunk legfelsőbb teremtménye is az Úr Brahmá, mi a jelentősége az Úr Krsna nagyságához képest?

Brahmá ezért magát egy magzathoz hasonlította anyja méhében. Ha a gyermek a kezével vagy a lábával játszik az anyaméhben, s játék közben véletlenül hozzáér anyja testéhez, vajon az anya megbántódik-e? Természetesen nem. Az Úr Brahmá hatalmas személyiség, mégis — mint minden létező — az Istenség Legfelsőbb Személyiségének méhében van. Az Úr energiája mindent átható, s nincs olyan hely a teremtésben, ahová ne jutna el. Minden az Úr energiája által létezik, s így ennek az univerzumnak a Brahmája is — a számtalan, millió és millió univerzum Brahmájával együtt — az Úr energiáján belül létezik. Az Urat éppen ezért anyának is szokták tekinteni, s minden, ami az anyaméhen belül van, az anya gyermekének számít. S a jó anya sohasem bántódik meg, még akkor sem, ha rúgkapálása közben gyermeke hozzáér a testéhez.

Az Úr Brahmá elmondta, hogy egy lótuszvirágon jött a világra, amely Náráyana köldökéből nőtt ki a három világ, azaz a három bolygórendszer — Bhúrloka, Bhúvarloka és Svarloka — pusztulása után. Az univerzum három részre tagolódik: Svarga, Martya és Pátála. E három bolygórendszert a pusztuláskor víz lepi el. Ekkor Náráyana, Krsna teljes része, ráfekszik e vízre, s köldökéből lassan egy lótusz szára nő ki. Ebből a lótuszvirágból születik Brahmá. Mindebből természetesen következik, hogy Brahmá anyja nem más, mint Náráyana. Mivel az Úr minden élőlény nyugvóhelye az univerzum elpusztulása után, Náráyanának nevezik. A nára szó minden élőlény együttesét jelenti, az ayana pedig nyugvóhelyet jelent. Garbhodakasáyi Visnut azért nevezik Náráyanának, mert a vízen pihen, s Ő a nyugvóhelye minden élőlénynek. Náráyana emellett mindenkinek a szívében is jelen van, mint ahogy azt a Bhagavad-gitá is írja. Ebben az értelemben szintén Náráyana, mert az ayana szó a „nyugvóhely” mellett, a „tudás forrását” is jelenti. A Bhagavad-gitá azt is megerősíti, hogy az élőlény emlékezete a szívben lakozó Felsőléleknek köszönhető. A test cseréjével az élőlény mindent elfelejt múltbeli életéről, de Náráyana, a Felsőlélek jelen van a szívében, s emlékezteti az élőlényt, hogy múltbeli vágyai szerint cselekedjen. Az Úr Brahmá be akarta bizonyítani, hogy Krsna az eredeti Náráyana, hogy Ő Náráyana forrása, s hogy Náráyana nem külső energiájának, a máyának a terméke, hanem a lelki energia kiterjedése. A külső energia (a máyá) a kozmikus világ teremtése után lép működésbe, Náráyana eredeti, lelki energiája viszont már a teremtés előtt is működött. Náráyana kiterjedései tehát — Náráyanától Káranodakasáyi Visnuig, Káranodakasáyi Visnutól Garbhodakasáyi Visnuig, Garbhodakasáyi Visnutól Ksirodakasáyi Visnuig, és Ksirodakasáyi Visnutól a mindenki szívében jelen lévő kiterjedésekig — mind Krsna kiterjedései, Krsna lelki energiájának megnyilvánulásai. Nem az anyagi energia irányítja őket, következésképp nem ideiglenesek. Minden, amit az anyagi energia irányít, ideiglenes, s minden, ami a lelki energia terméke, örök.

 Az Úr Brahmá ekkor újra megerősítette, hogy Krsna az eredeti Náráyana, majd elmondta, hogy az Úr gigantikus méretű univerzális formája a Garbhodaka-óceánon fekszik.

 — E gigantikus méretű kozmikus test energiádnak egy másik megnyilvánulása. Mivel a vízen fekszik, szintén Náráyana, s mi mindannyian e Náráyana-forma méhében vagyunk. Mindenhol különféle Náráyana-megnyilvánulásaidat látom — látlak a vízen, érezlek a szívemben, s most itt látlak magam előtt is. Te vagy az eredeti Náráyana.

 — Drága Uram! Ebben az inkarnációdban bebizonyítottad, hogy Te vagy a máyá legfelsőbb irányítója. A kozmikus megnyilvánulásban maradsz, ugyanakkor az egész teremtés Benned van. Ezt a tényt már akkor is bebizonyítottad, amikor az egész kozmikus teremtést megmutattad a szádban Yasodá anyának. Mindezt felmérhetetlen energiád, a yogamáyá által, minden külső segítség nélkül hajtod végre.

 — Drága Uram, Krsna! Az egész kozmikus megnyilvánulás, amit itt magunk körül látunk, a Te testedben helyezkedik el. Mégis, kívülről látlak Téged, s kívülről látsz Te is engem. Hogyan is történhetnének meg ezek a dolgok a Te felfoghatatlan energiád hatása nélkül?

Az Úr Brahmá kihangsúlyozta: anélkül, hogy mindennek a hátterében az Istenség Legfelsőbb Személyiségének határtalan energiáját látnánk, a dolgokat nem érthetjük meg a maguk valójában.

 — Drága Uram! — folytatta Brahmá. — Ha minden mást figyelmen kívül hagyunk, s csupán a mai eseményeket nézzük, vajon nem csupán a Te felfoghatatlan energiád által történhetett mindaz, amit láttam? Először egyedül láttalak Téged, azután kiterjesztetted magad, s a barátaid, a borjak és egész Vrndávana képében jelentél meg, végül pedig azt láttam, hogy a tehénpásztorfiúkkal és a borjakkal együtt négykarú Visnu-formákká változtok, akiket minden földi elem, s velem együtt valamennyi félisten nagy tisztelettel imádott. Aztán újra minden eltűnt, s ott maradtál egyedül, ugyanúgy, mint amikor elraboltam barátaid és borjaid. Hát nem azt jelenti-e ez, hogy Te vagy a Legfelsőbb Úr, Náráyana, mindennek a forrása, akiből minden árad, akibe aztán újra visszatér minden, s aki mégis mindig ugyanolyan marad, mint azelőtt?

 — Azok, akik nincsenek tudatában felfoghatatlan energiádnak, nem érthetik meg, hogy Te vagy az egyedül, aki a teremtő Brahmává, a világot fenntartó Visnuvá és a mindent elpusztító Sivává terjeszted ki magad. Akik nincsenek tudatában a valóságnak, azok azt hiszik, hogy én, Brahmá vagyok a teremtő, Visnu a fenntartó, az Úr Siva pedig a pusztító. Valójában Te magad vagy mindhárom: a teremtő, a fenntartó és a pusztító is. Éppen így terjeszted ki magad különféle inkarnációidba is. A félistenek között Vámanadevaként, a nagy szentek között Parasurámaként, az emberek között saját magadként — az Úr Krsnaként —, vagy az Úr Rámacandraként jelensz meg, az állatok között pedig a vadkan-inkarnáció, illetve — a vízi élőlények között — a hal-inkarnáció alakját öltöd magadra. S mégsem jelensz meg soha: Te örökkévaló vagy. Felfoghatatlan energiád által jelensz meg és távozol el újra és újra, csak azért, hogy védelmet nyújts hű bhaktáidnak és elpusztítsd a démonokat. Ó, Uram! Ó, mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyisége, ó, Felsőlélek, ó, minden misztikus erő irányítója! Senki sem ismeri igazán e három világban bemutatott transzcendentális kedvteléseidet. Senki nem tudja, hogyan is terjeszted ki magadból yogamáyádat és inkarnációidat, s hogyan cselekszel transzcendentális energiáddal. Drága Uram, ez az egész kozmikus megnyilvánulás olyan, mint egy felvillanó álom, mely ideiglenes volta ellenére is csak szenvedést okoz az elménknek, s egész életünket aggodalommal tölti meg.

Szenvedés és aggodalom: ennyit jelent az anyagi világban való lét. És mégis: ez az ideiglenes anyagi világ örömtelinek és kedvesnek tűnik, mert a Te testedből áradt ki, mely örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli.

 — Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy Te vagy a Legfelsőbb Lélek, az Abszolút Igazság és a legfelsőbb, eredeti személy; s habár felfoghatatlan transzcendentális hatalmad által számtalan Visnu-formaként és energiaként, s számtalan élőlény szívébe terjesztetted ki magad, Te vagy a legfelsőbb, az egyetlen, a mindenek feletti Felsőlélek. Te vagy az eredeti tűz, melynek a számtalan élőlény csupán egy-egy parányi szikrája. A Felsőlélek személytelen felfogása téves, hiszen látom, hogy Te vagy az eredeti személy. A csekély tudásúak azt gondolhatják, hogy mivel Nanda Mahárája fia vagy, Te nem az eredeti személy vagy, hanem úgy születtél, mint egy emberi lény. Tévednek. Te vagy az őseredeti személy — ez az én véleményem. Annak ellenére, hogy Nanda fia vagy, Te vagy az eredeti személy — ehhez semmi kétség nem fér. Te vagy az Abszolút Igazság: Te nem ebből az anyagi sötétségből származol. Te vagy a forrása az eredeti brahmajyotinak és minden anyagi fényforrásnak — a napnak, a holdnak, a csillagoknak — is. Amint az a Brahma-samhitában áll, a brahmajyoti nem más, mint transzcendentális tested kisugárzása. Sokféle Visnu-inkarnáció és különböző tulajdonságaidat képviselő inkarnáció van, ám ezek nincsenek Veled egy szinten. Te vagy az eredeti fényforrás, az eredeti lámpa. Ugyan más inkarnációk is birtokolhatják ugyanazt a fényerőt, mint az eredeti lámpa, de minden fénynek az eredeti lámpa a forrása. S mivel Te nem az anyagi világ teremtményei közül való vagy, a világ pusztulása után is eredeti, változatlan voltodban folytatod létedet.

 — Mivel Te vagy az eredeti személy, a Gopála-tápani upanisad és a Brahma-samhitá is így ír Rólad: govindam ádi-purusam. Govinda az eredeti személy, minden ok oka. A Bhagavad-gitában is az áll, hogy Te vagy a forrása a Brahman-kisugárzásnak. Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy tested hétköznapi anyagi test. A Te tested aksara, elpusztíthatatlan. Az anyagi test folytonosan ki van téve a háromféle szenvedésnek, ám a Te tested sac-cid-ánandavigraha: gyönyörrel, tudással és örökkévalósággal teljes. Te nirañjana is vagy, mert Yasodá anya kicsiny gyermekeként vagy a gopik kedveseként bemutatott kedvteléseidet sohasem szennyezik be az anyagi kötőerők. S bár számtalan tehénpásztorfiúként és borjúként jelentél meg, transzcendentális energiád egy parányit sem csökkent. Mindig teljes vagy önmagadban. A védikus irodalom szerint, ha a teljeset elvesszük a teljesből — a Legfelsőbb Abszolút Igazságból —, akkor is a teljes Legfelsőbb Abszolút Igazság marad. Bár a teljesnek sok kiterjedése létezik, a teljes mindig ugyanaz az egyetlen teljes egész marad. Mivel kedvteléseid lelkiek, nem szennyezhetik be őket az anyagi kötőerők. Amikor szüleidnek, Nandának és Yasodának rendeled alá magad, a bhaktáid iránti szereteted fejezed ki ezzel, s hatalmad egy parányit sem csökken. Nincs, aki vetélytársad lehetne. Egy korlátolt tudású ember arra a következtetésre juthat, hogy megjelenésed és kedvteléseid anyagiak. Te azonban transzcendentálisan felette állsz minden tudásnak és tudatlanságnak, ahogyan azt a Gopála-tápani upanisad is megerősíti. Te vagy az eredeti amrta, a halhatatlanság elpusztíthatatlan nektárja. Amint a Védák írják: amrtam sásvatam brahma. A Brahman az örökkévaló, legfelsőbb eredete mindennek, Ő az, akinek nincsen sem születése, sem halála.

 — Az upanisadokban az áll, hogy a Legfelsőbb Brahman ragyogó, mint a nap, Õ mindennek az eredete, s bárki, aki megismeri ezt az eredeti személyt, megszabadul az anyagi, feltételekhez kötött élettől. Bárki, aki az odaadó szolgálat által ragaszkodni kezd Hozzád, megismerheti valódi helyzetedet, születésedet, eltávozásodat és cselekedeteidet.

Ahogyan a Bhagavad-gitá írja: ha megismerjük örök helyzetedet, megjelenésedet és eltávozásodat, jelen testünk elhagyása után azonnal felemelkedhetünk a lelki birodalomba. Ezért, hogy keresztülszelje a tudatlanság anyagi óceánját, az intelligens ember a Te lótuszlábaidnál keres menedéket, s így könnyedén eljut a lelki világba.

 — Számtalan úgynevezett meditáló van, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsőbb Lélek. A Bhagavad-gitában is az áll, hogy Te vagy a mindenki szívében jelen lévő Felsőlélek. Rajtad kívül nem kell hát máson meditálni. Aki örökké eredeti Krsna-formádon meditál, az könnyedén átszeli a tudatlanság óceánját. Ám azoknak, akik nem tudják, hogy Te vagy a Legfelsőbb Lélek, az anyagi világban kell maradniuk — úgynevezett meditációjuk ellenére is. Ha alaki bhaktáiddal kapcsolatba kerülve ráébred arra, hogy az Úr Krsna az eredeti Felsőlélek, akkor lehetősége nyílik arra, hogy átkeljen a tudatlanság anyagi óceánján. Így emelkedhet fölül azon a tévedésén, hogy a kötelet kígyónak gondolja: amint valaki megérti, hogy a kötél nem kígyó, megszabadul a félelemtől. Aki tehát megérti — vagy személyes tanításodon, a Bhagavad-gitán keresztül, vagy pedig tiszta bhaktáidnak a Srimad-Bhágavatammal és a többi védikus írással alátámasztott tanításai által —, hogy Te vagy a megismerés végső célja, annak már nincs semmi — Aki odaadó szolgálata eredményeképpen  akárcsak egy parányi lelki előrelépést tesz, megértheti dicsőségedet, míg a Brahman vagy a Paramátmá után kutató ember nem képes felfogni személyiséged e dicsõ tulajdonságait, ha a kegyedbõl nem végez legalább egy kevéske odaadó szolgálatot. Lehet valaki sok imperszonalista tanítvány lelki tanítómestere, elvonulhat az erdőbe, egy barlangba vagy a hegyekbe, remeteként meditálhat sok-sok évig, mégsem értheti meg dicsőségedet anélkül, hogy az odaadó szolgálat áldásában részesülne. Még a Brahman vagy a Paramátmá utáni kutatásban sem érhet el az ember semmilyen eredményt — még sok-sok év után sem —, ha nem érinti meg az odaadó szolgálat csodálatos hatása.

 — Ezért hát, drága Uram, azért a szerencséért imádkozom, hogy akár ebben az életemben, akár egy másikban, bárhol szülessek is meg, én is bhaktáid egyike lehessek. Azért imádkozom, hogy bárhová is kerülök majd, odaadó szolgálatodat végezhessem. Nem törődöm azzal, milyen életformát kapok a jövőben, hiszen látom, hogy híveid — tehénként, borjúként vagy tehénpásztorfiúként is — mind abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mindig a Te

Transzcendentális szerető szolgálatodat végezhetik, és a társaságodban lehetnek. Ezért az az egyetlen vágyam, hogy egy lehessek közülük, ahelyett, hogy ilyen magas rangú személyiség legyek, mint most, hiszen a legnagyobb tudatlanság állapotában leledzem. Vrndávana gopijai és tehenei mind olyan szerencsések, hogy tejükkel táplálhatnak Téged. Akik nagy áldozatokat hajtanak végre és sok-sok értékes kecskét, áldoznak föl, mit sem érnek el ahhoz a tökéletességhez képest, amit a Te megismerésed jelent. Ám ezek az ártatlan falusi asszonyok és tehenek puszta odaadó szolgálatukkal és tejükkel mind elégedetté tudnak tenni Téged. Te, akit az áldozatok sohasem tesznek maradéktalanul elégedetté, nagy megelégedéssel ittad a tejüket. Nagy csodálattal tölt el engem Nanda Mahárája, Yasodá anya, a tehénpásztorfiúk és a

gopik kivételes helyzete, hiszen Te, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság, szeretetük legmeghittebb tárgya, itt élsz velük. Drága Uram, senki sem tudja felfogni igazán Vrndávana lakóinak szerencséjét. Mi, félistenek, büszkék vagyunk kivételes helyzetünkre, arra, hogy az élőlények érzékeinek irányítói vagyunk, valójában azonban nem is lehetne összemérni a mi helyzetünket Vrndávana szerencsés lakóinak helyzetével, akik a saját érzékeikkel élvezhetik közelségedet és társaságodat. S miközben oly büszkék vagyunk arra, hogy az érzékek irányítói vagyunk, Vrndávana transzcendentális népe nem áll a mi irányításunk alatt. Érzékeik örömét ők a Neked végzett szolgálatban találják meg. Rendkívül szerencsésnek tartanám magam, ha egy eljövendő életemben Vrndávana földjén születhetnék meg.

 — Drága Uram, az anyagi gazdagság és a felszabadulás ezért nem érdekel engem. Nagyon alázatosan azért imádkozom lótuszlábaid előtt, hogy bármilyen formában is, de Vrndávana erdejében születhessek meg, s reám hulljon a vrndávanai bhakták lábáról származó áldott por. Ha akár egy egyszerű fűszál lehetnék ezen a földön, dicső születés lenne az számomra. De ha nem adatik meg nekem az a szerencse, hogy fűszál legyek Vrndávana erdejében, akkor azért könyörgöm, hadd születhessek meg legalább Vrndávana határában, hogy amikor a bhakták arra járnak, rajtam sétáljanak át. Még ez is nagy szerencse lenne számomra. Egy olyan születésre vágyom csupán, melyben rám szállhat a bhakták lábáról származó por. Azt látom, hogy itt mindenki a Krsna-tudat nektárjában úszik, s minden gondolatuk Krsna — Mukunda — lótuszlába körül forog, ami után még maguk a Védák is kutatnak.

A Bhagavad-gitában az áll, a védikus tudás célja az, hogy megtaláljuk Krsnát. A Brahma-samhitából azt is megtudhatjuk, hogy a védikus irodalom puszta tanulmányozásával nagyon nehéz megtalálni Krsnát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Egy tiszta bhakta kegyéből azonban nagyon is könnyű elérni Őt. Vrndávana tiszta bhaktái olyan szerencsések, hogy örökké láthatják Mukundát, az Úr Krsnát. A mukunda szót kétféle módon lehet értelmezni. A muk felszabadulást jelent: az Úr Krsna felszabadulást ad, és ez által transzcendentális gyönyört. A mukunda szó mosolygó arcára is utal, mely olyan, mint a kunda virág. A mukha arcot jelent. A kunda virág csodálatos, s olyan, mintha mosolyogna — ebből jött létre a hasonlat.

Vrndávana tiszta bhaktái és más bhakták között az a különbség, hogy Vrndávana népének nincs egyéb vágya, mint az, hogy Krsna társaságát élvezhesse. Krsna nagyon kegyes a bhaktáihoz, s teljesíti a vágyukat; ha mindig arra vágynak, hogy Vele lehessenek, Ő kész arra, hogy ezt megadja nekik. Vrndávana bhaktáinak szeretete önkéntelenül nyilvánul meg. Nekik nem kell szigorú szabályokhoz tartaniuk magukat, hiszen nekik a természetük részévé vált a Krsna iránti transzcendentális szeretet. A szabályok azok számára vannak, akik még nem érték el a spontán szeretet szintjét. Brahmá szintén az Úr bhaktája, egyszerű bhakta lévén azonban arra kényszerül, hogy kövesse a szabályokat. Azért imádkozik Krsnához, hogy megszülethessen Vrndávanában, s így felemelkedhessen a spontán szeretet szintjére.

 — Uram, néha zavarban vagyok, mivel nem tudom, hogyan is leszel majd képes viszonozni Vrndávana lakóinak odaadó szolgálatát — folytatta az Úr Brahmá. — Jól tudom, hogy minden kegy legfelsőbb forrása vagy, mégis zavarban vagyok: hogyan tudod majd visszafizetni mindazt a szolgálatot, amit Vrndávana lakóitól kapsz? Amikor arra gondolok, hogy milyen végtelenül kegyes és nagylelkű voltál, amikor még egy Putanát is — aki pedig szerető anyának álcázva magát be akart csapni Téged — felszabadulással és az anyaság helyzetével jutalmaztál meg, majd a kegyedből más, ugyanahhoz a családhoz tartozó démonok (például Aghásura és Bakásura) is felszabadultak és elértek Téged, valóban zavarban vagyok. Vrndávana lakói mindenüket odaadták Neked: a testüket, az elméjüket, a szeretetüket, az otthonukat, valamennyi tulajdonukat. Mindent a Te szolgálatodban használnak. Hogyan leszel képes visszafizetni ezt az adósságot?

Már odaadtad magad Putanának! Azt kell hát feltételeznem, hogy Vrndávana népének örökre adósa maradsz. Nem tudod viszonozni szerető szolgálatukat. Drága Uram, a vrndávanai bhakták szolgálatának csodálatos volta abban áll, hogy természetes ösztöneiket is a Te szolgálatodba állították. Azt mondják, hogy az anyagi tárgyakhoz és az otthonhoz való ragaszkodás az illúziónak köszönhető, amely feltételekhez köti az élőlényt az anyagi világban. Ez azonban csak azokra érvényes, akik nem Krsna-tudatúak. Vrndávana lakói számára nem létezik az otthonhoz, a családi tűzhelyhez való ragaszkodás. Ragaszkodásukat Rád irányították, otthonuk pedig templom lett, mert örökké ott vagy velük, s mivel minden mást elfelejtettek a Te érdekedben, életük teljesen mentes az ilyen akadályoktól. A Krsna-tudatú embert nem akadályozza már az otthonhoz, a családi tűzhelyhez való ragaszkodás. Számára megszűnt minden illúzió.

 — Azt is megértettem, hogy tehénpásztorfiúként, tehénpásztorok gyermekeként való megjelenésed egyáltalán nem anyagi cselekedet. Ragaszkodásuk annyira lekötelez Téged, hogy velük maradsz, s transzcendentális jelenléteddel még több odaadó szolgálatra adsz nekik lehetőséget. Vrndávanában nincsen különbség anyagi és lelki között, hiszen mindent arra szentelnek, hogy szeretettel szolgáljanak Téged. Kedves Uram, vrndávanai kedvteléseidet csupán azért végzed, hogy bhaktáidnak örömet szerezz. Aki anyaginak véli vrndávanai kedvteléseidet, az tévúton jár.

 — Drága Krsnám, akik kigúnyolnak Téged, mondván, hogy anyagi tested van, akár egy hétköznapi embernek, azokat a Bhagavad-gitá démoninak és csekély értelműnek nevezi. Te mindig transzcendentális vagy. A nem-bhakták tévedésben vannak, mert anyagi teremtményként tekintenek Rád. Valójában csupán azért öltötted föl ezt a testet, amely teljesen úgy néz ki, mint egy egyszerű tehénpásztorfiú teste, hogy fokozd bhaktáid odaadását és transzcendentális gyönyörét.

 — Drága Uram, nincs mit mondani azokról, akik azt hirdetik magukról, hogy már elérték Istent, vagy ők maguk váltak Istenné. Ami engem illet, őszintén be kell vallanom, nem tudnálak megismerni Téged testem, elmém vagy szavaim segítségével. Mit mondhatnék el Rólad, hogyan ismerhetnélek meg Téged puszta érzékeimmel? Érzékeim mesterét, az elmémet sem tudom tökéletesen Rád irányítani. Tulajdonságaidat, cselekedeteidet és testedet nem ismerheti meg senki ebben az anyagi világban. Csupán kegyed által értheti meg — egy bizonyos mértékben — az ember, hogy ki vagy. Drága Uram, Te vagy a Teremtés Legfelsőbb Ura, bár tévedésből néha azt hiszem, én vagyok a mestere az univerzumnak. S még ha én is lennék az ura ennek az univerzumnak, számtalan univerzum van még ezen kívül, s mindegyik fölött számtalan másik Brahmá uralkodik. Valójában azonban Te vagy mindegyikük mestere. A mindenki szívében jelen lévő Felsőlélekként mindenről tudsz. Kérlek hát, hadd lehessek a szolgád, aki meghódolt Neked! Abban reménykedem, hogy megbocsátod nekem a nagy sértést, amit Ellened elkövettem: hogy zavartalak kedvtelésedben, barátaid és borjaid körében. Kegyes engedelmeddel most el is távozom, hogy tovább élvezhesd barátaid és borjaid társaságát.

— Drága Krsna! A neved is azt sugallja, hogy mindenkit vonzó vagy. A nap és a hold szintén Neked köszönhetik vonzerejüket. A nap vonzerejével gyönyörűvé varázsolod a Yadu-dinasztia életét, a hold vonzerejével pedig növeled a föld, a félistenek, a bráhmanák, a tehenek és az óceán erejét. Még Kamsa és a többi démon is a Te mindenek feletti vonzerőd miatt pusztul el. Végső következtetésem ezért az, hogy Te vagy az egyetlen imádandó Isten a teremtésben. Amíg ez az anyagi világ el nem pusztul, amíg e világban napfény ragyog, kérlek, fogadd el alázatos hódolatomat! Miután Brahmá, az univerzum ura nagy hódolattal és tisztelettel leborult az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, s háromszor körüljárta Őt, készen állt arra, hogy visszatérjen saját birodalmába, Brahmalokára. Kézmozdulatával az Istenség Legfelsőbb Személyisége engedélyt adott neki a távozásra. Mihelyt Brahmá eltávozott, az Úr Krsna visszavitte a borjakat a Yamuná partjára, s csatlakozott a tehénpásztorfiúk csapatához, akik ugyanúgy üldögéltek ott, mint azon a napon, amikor eltűntek. Krsna a Yamuná folyó partján, ebéd közben hagyta ott a barátait, s bár kerek egy év után tért vissza, a tehénpásztorfiúk úgy érezték, egyetlen másodperc telt el azóta. Így hatnak Krsna különféle energiái. A Bhagavad-gitában az áll, hogy Krsna jelen van mindenki szívében, s Ő az oka az emlékezésnek és a felejtésnek. Minden élőlényt az Úr legfelsőbb energiája irányít, akik néha emlékeznek eredeti helyzetükre, néha pedig nem. Az Úr legfelsőbb energiájának hatása alatt Krsna barátai sem tudták, hogy egy teljes évig nem is a Yamuná folyó partján voltak, hanem Brahmá misztikus varázsa tartotta őket illúzióban. Amikor Krsna megjelent előttük, azt gondolták: „Krsna visszatért egy perc alatt.” Nevetni kezdtek, mert arra gondoltak, hogy Krsna biztos nem akart elszakadni ebédelő barátai társaságától. Ujjongva hívták:

 — Krsna, kedves barátunk, milyen hamar visszajöttél! Csodálatos! Még hozzá sem kezdtünk az ebédhez, egy falatot sem ettünk! Szépen kérünk, egyél velünk! — Krsna elmosolyodott, és elfogadta meghívásukat. Boldogan merült el falatozó barátai társaságában. Ebéd közben arra gondolt: „A fiúk azt hiszik, hogy egy pillanat alatt tértem vissza. Nem tudják, hogy egy egész éven át az Úr Brahmá misztikus tetteivel voltam elfoglalva.”

Az ebéd végeztével Krsna és barátai a borjakkal együtt visszatértek otthonaikba, Vrajabhumiba. Hazafelé nagy élvezettel csodálták meg Aghásura óriási kígyó-tetemét. Mikor Krsna visszatért Vrajabhumiba, Vrndávana aprajanagyja várta. Erdei virágokkal teletűzdelt turbánját pávatoll díszítette. Nyakában virágfüzér pompázott, testét a Govardhana-hegy barlangjaiból származó színes ásványokkal festette ki. A Govardhana-hegy mindig is híres volt vörös ásványairól, és Krsna barátaival együtt ezekkel festette ki magát. A kezükben pálcát tartó, egy-egy bivalykürttel és fuvolával is felszerelt fiúk hívogatni kezdték a borjaikat, mindegyiket a saját nevén szólítva. Nagyon büszkék voltak Krsna csodálatos cselekedeteire, s a faluba vezető úton mindannyian az Ő dicsőségéről énekeltek. Vrndávana minden gopija látta, amint a gyönyörűséges Krsna megérkezik a faluba. A tehénpásztorfiúk csodálatos dalokat költöttek az óriáskígyó elpusztításáról, s arról, hogyan menekültek meg hatalmas szájából. Egyes dalok Yasodá anya gyermekeként, mások Nanda Mahárája fiaként énekeltek Krsnáról.

 — Krsna olyan csodálatos! Kimentett minket a nagy kígyó csapdájából és megölte őt! — lelkendeztek. Mit sem tudtak arról, hogy Aghásura megölése óta egy év telt már el.

E kedvteléssel kapcsolatban Pariksit Mahárája a következőt kérdezte Sukadeva Gosvámitól: hogyan lehetséges az, hogy Vrndávana lakóiban hirtelen ilyen nagy szeretet ébredt Krsna iránt, amikor Krsna egyik családhoz sem tartozott?

Az eredeti pásztorfiúk távollétében miért ébredt a szülõkben nagyobb szeretet a megannyi alakban megjelenő Krsna iránt, mint ahogyan a saját fiaikat szerették? — kérdezte Pariksit Mahárája. — Hogyan lehet az, hogy a tehenek is jobban ragaszkodtak ezekhez, a borjakhoz, mint a sajátjaikhoz?

Sukadeva Gosvámi válaszában elmondta, hogy minden élőlény önmagát szereti a legjobban. A külső dolgok — az otthon, a család, a barátok, a társadalom, az ország, a vagyon, a jólét, a hírnév stb. — az énhez képest mind másodlagos tényezők az élőlény boldogsága szempontjából. Csupán azért nyújtanak örömet, mert az én örömet merít belőlük. Ez az oka énközpontúságunknak, annak, hogy sokkal inkább ragaszkodunk saját magunkhoz és a testünkhöz, mint a barátainkhoz, a hozzátartozóinkhoz, a feleségünkhöz, a gyerekeinkhez. Amikor az embert valamilyen azonnali veszély fenyegeti, először magáról gondoskodik, és csak utána másokról. Ez az élőlény természete. Ez mutatja azt, hogy mindennél jobban szereti önmagát. Önmaga után az ember ragaszkodásának következő legfontosabb tárgya az anyagi test. Aki nem tud a lélekről, az annyira ragaszkodik a testéhez, hogy még öregkorában is különféle mesterséges módszerekkel akarja megőrizni azt, abba a hitbe ringatva magát, hogy öreg és rozzant teste még megmenthető. Akár lelki, akár anyagi életfelfogásban él az ember, éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy örömet szerezzen önmagának. Azért ragaszkodunk az anyagi javakhoz, mert örömet okoznak érzékeinknek, testünknek. Az ember csak azért ragaszkodik a testéhez, mert az „én”, a lélek, a testében található. Ha valaki fejlettebb síkra jut el, megértheti, hogy a lélek azért kedves annyira, mert Krsna része. Végső soron Krsna az, aki mindenki számára kedves és vonzó. Ő a Felsőlelke mindennek. Ezért, hogy ezt megtanítsa nekünk, alászáll és elmondja, hogy a mindenkit vonzó központ Ő maga. Semmi nem lehet vonzó, ami nem Krsnának valamilyen kiterjedése. Minden, ami vonzó ebben a kozmikus megnyilvánulásban, vonzerejét Krsnának köszönheti. Krsna a forrása minden gyönyörnek. Mindennek Krsna az éltető alapelve, s a fejlett transzcendentalisták mindent Vele kapcsolatban látnak.

A Caitanya-caritámrtában az áll, hogy egy máhá-bhágavata (egy lelkileg rendkívül fejlett bhakta) Krsnát minden mozgó és mozdulatlan élőlény élő erejének látja. Mindent Krsnával kapcsolatban lát a kozmikus megnyilvánulásban. Annak a szerencsés embernek, aki mindenben Krsnát látva Nála keresett menedéket, a felszabadulás már a birtokában van. Már nincs többé az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gitá is megerősíti: bárki, aki Krsna odaadó szolgálatát végzi, már a brahma-bhuta szintjén, azaz lelki szinten van. Már a Krsna név is a kegyelem és a felszabadulás ígéretét hordozza. S. B. Bhaktivedanta Perlitának, Sri Joakim neve jelenti ugyanezt, mert Perlita mindenben és mindenek felett csakis és kizárólagos módon Sri Joakim Személyiségét láthatja teljes lecsupaszított valójában. Sri Joakim köszönöm szépen azt a belőled áradó hatalmas kegyet, hogy láthatlak kívülről és belülről egyaránt. Sri Joakim a TE TÖKÉLETES NIRVÁNÁD, az én felszabadulásom záloga és bárhova is vessen az élet és a karma én ott is TÉGED foglak látni és odaadóan szolgálni, hiszen általad soha de soha nem kell elfogadnom anyagi testet ebben a világban. Lelkem általad vált transzcendensé és felszabadult lélekké.

Bárki, aki menedéket kér Krsna lótuszlábainál, bekerül abba a csónakba, amely a tudatlanság óceánját szeli át. Számára az anyagi megnyilvánulás határtalan kiterjedése olyan jelentéktelenné zsugorodik, mint egy borjúpata nyomában összegyűlt víz. Krsna a menedék minden nagy lélek számára, s Ő nyújt menedéket az anyagi világoknak is. Aki a Krsna-tudat síkjára lépett, annak Vaikuntha, vagyis a lelki világ nincs messze. Nem az anyagi világban él, ahol minden lépésnél veszély leselkedik az emberre.

Így hát Sukadeva Gosvámi az Úr Brahmá imáinak és kijelentéseinek elbeszélésével a Krsnatudat teljes tudományát is elmagyarázta Pariksit Mahárájának. Ezek a leírások — az Úr Krsna és a tehénpásztorfiúk fenti kedvtelései, Yamuná-parti falatozásuk, valamint az Úr Brahmá imái — mind transzcendentálisak. Mindazoknak, akik meghallgatják, elmesélik, vagy eléneklik e történeteket, lelki vágyaik maradéktalanul teljesülni fognak.