SZACCSAKA
[MN 35.]
[MN 35.]
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Vészálíban, a nagy erdőben, a Tornyos Csarnokban tartózkodott. Ugyanebben az
időben Vészálíban időzött egy Szaccsaka nevű, szenvedélyesen vitatkozó, okosan
beszélő, fiatal dzsaina szerzetes is, akire sok ember nagy tisztelettel
tekintett. Ő Vészálí-szerte ezt híresztelte magáról:
- Nem ismerek olyan remetét vagy
papot, nagyszámú tanítvány tanítóját és hívei vezetőjét, bárha szentként és
tökéletesen megvilágosultként tisztelnék is, aki ne reszketne, remegne, inogna
előttem, akinek hónalját ne borítaná el a veríték, ha velem vitába száll. Még
ha egy élettelen áldozati cölöppel szállanék is vitába, az is reszketne,
remegne, inogna előttem, ha vitába szállanék vele, nemhogy bármely emberi lény!
Történt, hogy egyik reggelen a
tiszteletreméltó Asszadzsi felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta
alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Vészálíba alamizsnáért. A dzsaina
Szaccsaka éppen Vészálíban járt-kelt, sétálgatott, és messziről megpillantotta
a közeledő tiszteletreméltó Asszadzsit. Amikor megpillantotta, odament a
tiszteletreméltó Asszadzsihoz. Odaérve, üdvözletet váltott a tiszteletreméltó
Asszadzsival, és illendő üdvözlő szavak után megállt előtte. Előtte állva, így
szólította meg a tiszteletreméltó Asszadzsit a dzsaina Szaccsaka:
- Asszadzsi, mire oktatja
tanítványait Gótama remete, és Gótama remete tanításának melyik részével
foglalkoznak legtöbbet tanítványai?
- Aggivesszana, a Magasztos erre
oktatja tanítványait, és a Magasztos tanításának ezzel a részével foglalkoznak
legtöbbet tanítványai: "Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók,
a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a
test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos
az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az
Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel." A
Magasztos erre oktatja tanítványait, Aggivesszana, és a Magasztos tanításának
ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai.
- Helytelen dolgot hallottam
tőled, Asszadzsi, amikor Gótama remetének efféle tanításáról hallottam. Szeretnék
valamikor, valahol azzal a nagyérdemű Gótamával találkozni, szeretnék egyszer
vitatkozni vele, szeretném ezekről a téves nézeteiről lebeszélni.
Ekkortájt ötszáz liccshavi nemes
gyülekezett össze a tanácsházban, valamilyen ügy megbeszélésére. Ekkor a
dzsaina Szaccsaka felkereste a liccshavikat. Odaérve, így szólította meg a
liccshavikat:
- Jöjjenek velem a liccshavi
urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem és Gótama
remete között. Ha Gótama remete ugyanúgy szembeszáll velem, ahogy ismert
tanítványa, Asszadzsi szerzetes szembeszállt velem, érveimmel úgy meghurcolom,
megcibálom, ide-oda rángatom Gótama remetét, ahogy egy erős férfi egy gyapjas
bundájú kost a gyapjánál fogva húzgál, cibál, ide-oda rángat. Érveimmel úgy
meghurcolom, megcibálom, ide-oda rángatom Gótama remetét, ahogy egy erős
pálinkafőző-segéd a nagy pálinkaszűrőt mély tóba merítve a fülénél fogva
húzgálja, cibálja, ide-oda rángatja. Érveimmel úgy lerázom, szétrázom, üresre
rázom Gótama remetét, ahogy egy erős pálinkafőző a szitát a fülénél fogva
lerázza, kirázza, üresre rázza. Úgy fogok játszani Gótama remetével, ahogy egy
hatvanéves elefánt a lótuszos tóban a vizet fröcskölve játszik. Jöjjenek velem
a liccshavi urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem
és Gótama remete között.
Ekkor némelyik liccshavi így
beszélt:
- Vajon Gótama remete fogja
megcáfolni a dzsaina Szaccsaka érveit, vagy esetleg a dzsaina Szaccsaka fogja
megcáfolni Gótama remete érveit?
Más liccshavik így beszéltek:
- Vajon ez az öntelt dzsaina
Szaccsaka meg tudja a Magasztos érveit cáfolni, vagy inkább a Magasztos tudja a
dzsaina Szaccsaka érveit megcáfolni?
Ekkor a dzsaina Szaccsaka ötszáz
liccshavi kíséretében elindult a nagy erdőbe, a Tornyos Csarnokba.
Ekkortájt nagyszámú szerzetes
sétált a szabadban. A dzsaina Szaccsaka odament a szerzetesekhez, s odaérve,
megszólította őket:
- Mondjátok, hol tartózkodik
jelenleg a nagyérdemű Gótama? Szeretnék találkozni a nagyérdemű Gótamával.
- Aggivesszana, a Magasztos
visszavonult a nagy erdőbe, és egy fa tövében ülve tölti a napot.
Ekkor a dzsaina Szaccsaka a
nagyszámú liccshavi kíséretében a nagy erdőbe indult, és megkereste a
Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő
szavak után leült előtte. A vele lévő liccshavik közül egyesek köszöntötték a
Magasztost, és leültek előtte, egyesek üdvözletet váltottak a Magasztossal, és
illendő üdvözlő szavak után leültek előtte, egyesek összetett kézzel
meghajoltak a Magasztos felé, és leültek előtte, egyesek közölték a
Magasztossal nevüket és nemzetségüket, és leültek előtte, egyesek szótlanul
leültek előtte.
Előtte ülve, így szólította meg a
Magasztost a dzsaina Szaccsaka:
- Szeretnék kérdést intézni
Gótama úrhoz, ha Gótama úr hajlandó volna kérdésemre felelettel szolgálni.
- Kérdezz, Aggivesszana, amit
akarsz.
- Mire oktatja tanítványait
Gótama úr, és Gótama úr tanításának melyik részével foglalkoznak legtöbbet
tanítványai?
- Aggivesszana, erre oktatom
tanítványaimat, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet
tanítványaim: "Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat
mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem
azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel,
az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden
adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel." Erre oktatom
tanítványaimat, Aggiveszszana, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak
legtöbbet tanítványaim.
- Gótama úr, hasonlat jut
eszembe.
- Mondd, ami eszedbe jutott,
Aggivesszana - szólt a Magasztos.
- Gótama úr, mint ahogyan
valamennyi növény és valamennyi állat, amely sarjad, növekszik és szaporodik, a
földre támaszkodva, a föld segítségével sarjad, növekszik és szaporodik; s mint
ahogyan mindenki, aki erőt igénylő tevékenységet fejt ki, a földre támaszkodva,
a föld segítségével fejti ki erőt igénylő tevékenységét, ugyanúgy, Gótama úr,
az ember testből áll, és a test segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember
érzetekből áll, és az érzetek segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember
tudatból áll, és a tudat segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember
adottságokból áll, és az adottságok segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az
ember megismerésből áll, és a megismerés segítségével fejt ki jót vagy rosszat.
- Tehát, Aggivesszana, te ezt
állítod: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az
adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem.
- Úgy van, Gótama, én ezt
állítom: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az
adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem, és ez a népes gyülekezet
ugyanezt állítja.
- Mit érdekel téged ez a népes
gyülekezet, Aggivesszana? Saját véleményedet fejtsd ki, Aggivesszana!
- Nos, Gótama, én ezt állítom: a
test az én Énem... [stb.]
- Akkor rákérdezek, Aggivesszana;
válaszolj rá belátásod szerint. Mit gondolsz: hatalmában áll-e egy felkent
fejű, vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy
például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának, saját birodalmában
a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a
száműzetésre ítéltet száműzetni?
- Igen, Gótama, egy felkent fejű,
vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például
Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának hatalmában áll a saját
birodalmában a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet
elfogatni, a száműzetésre ítéltet száműzetni. Hiszen még az ilyen elöljárói
testületeknek is, mint például a vaddzsiknak és malláknak, hatalmukban áll a
saját birodalmukban a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet
elfogatni, a száműzetésre ítéltet száműzetni, nemhogy az olyan felkent fejű,
vitéz királyoknak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például
Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának. Álljon is hatalmukban,
Gótama; ennek így kell lennie.
- Nos, mit gondolsz,
Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad
a tested fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen
a testem"?
E szavak hallatára a dzsaina
Szaccsaka elhallgatott. A Magasztos másodszor is feltette a kérdést a dzsaina
Szaccsakának:
- Mit gondolsz, Aggivesszana?
Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad a tested
fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a
testem"?
A dzsaina Szaccsaka másodszor is
hallgatott. Ekkor a Magasztos így szólt a dzsaina Szaccsakához:
- Válaszolj, Aggivesszana, most
nincs ideje a hallgatásnak! Ha valaki a Tannal kapcsolatos kérdésre harmadszor
sem válaszol a Beérkezettnek, annak a feje azonnal hétfelé reped!
Ekkor a dzsaina Szaccsaka feje
fölött, a levegőben megjelent egy szellem, kezében izzó, szikrázó, villogó
villámkardot tartva: "Ha ez a dzsaina Szaccsaka harmadszorra sem válaszol
a Magasztosnak a Tannal kapcsolatos kérdésre, azonnal hétfelé hasítom a
fejét!"
Ezt a villámkardot tartó
szellemet csak a Magasztos és a dzsaina Szaccsaka látta. Ekkor a dzsaina
Szaccsaka megrémült, haja ég felé állt, és ijedtében a Magasztoshoz fordult
mentségért, a Magasztoshoz fordult segedelemért, a Magasztoshoz fordult
oltalomért, és így szólt:
- Kérdezzen, Gótama úr,
válaszolni fogok.
- Tehát mit gondolsz,
Aggivesszana? Amikor ezt állítod: "A test az én Énem", van-e hatalmad
a tested fölött: "Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen
a testem"?
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Vedd fontolóra a dolgot, és
megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethető össze az előbbivel, az
előbbi az utóbbival. - Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod:
"Az érzetek (~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) az én Énem",
van-e hatalmad az érzetek (~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) fölött:
"Ilyenek és ilyenek legyenek érzeteim (~ tudatom, ~ adottságaim, ~
megismerésem), ne legyenek ilyenek és ilyenek érzeteim (~ tudatom, ~
adottságaim, ~ megismerésem)"?
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Vedd fontolóra a dolgot, és
megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethető össze az előbbivel, az
előbbi az utóbbival. - Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? A test (~ érzetek, ~
tudat, ~ adottságok, ~ megismerés) örök vagy mulandó?
- Mulandó, Gótama.
- S ami mulandó, az szenvedés
vagy boldogság?
- Szenvedés, Gótama.
- Ami viszont mulandó, szenvedő,
változó, arról indokolt-e ezt állítani "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az
én Énem?"
- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Mit gondolsz, Aggivesszana? Aki
a szenvedéshez ragaszkodik, a szenvedésben merül el, a szenvedéshez tapad, és a
szenvedésről ezt állítja: "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem",
az vajon képes-e a szenvedést helyesen felismerni, és magát a szenvedéstől
elhatárolni?
- Hogyan volna ilyesmi
lehetséges? Nem, ez nem áll fenn, Gótama.
- Úgy vagy te, Aggivesszana, mint
hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni,
keményfa keresésére indul, és fogna egy éles szekercét, kimenne az erdőbe, ott
meglátna egy egyenes, fiatal, szálas növésű, magas pálmafatörzset, és tőből
kidöntené. Miután kidöntötte, levágná a koronáját. Miután levágta a koronáját,
lehántaná a külső rétegét. De miután a külső rétegét lehántotta, puhafát sem
találna [az üreges törzsben], nemhogy keményfát. Ugyanígy vagy te,
Aggivesszana: amikor vitába szálltál velem, a beszélgetés során, az érvelés
során, a faggatás során üresnek, tartalmatlannak, semmitmondónak bizonyultál.
[...]
E szavak hallatára a dzsaina
Szaccsaka elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött
szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ült. A némán, zavartan, magába roskadva,
görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ülő dzsaina
Szaccsaka láttán az egyik liccshavi, Dummukha nevű, így szólt a Magasztoshoz:
- Hasonlat jut az eszembe,
Magasztos.
- Mondd a hasonlatot, Dummukha -
szólt a Magasztos.
- Olyan ez, uram, mint hogyha egy
falu vagy város határában volna egy tó, amelyben egy rák él. Egyszer sok fiú és
lány indulna el a faluból vagy városból, és kimennének a tóhoz. Odaérve,
fürdőznének a tóban, kihúznák a rákot a vízből, és a partra tennék.
Valahányszor a rák kinyújtaná egyik lábát vagy ollóját, a fiúk és a lányok
mindannyiszor fadarabokkal vagy kövekkel rávernének, összetörnék, összezúznák.
Végül a ráknak minden tagját szétvernék, összetörnék, összezúznák, és nem tudna
többé visszamászni a tóba, előző lakhelyére. Éppígy a dzsaina Szaccsaka minden
akadékoskodását, kötözködését, ellenvetését szétverte, összetörte, összezúzta a
Magasztos, és a dzsaina Szaccsaka nem képes többé a Magasztos elé állni, hogy
vitába szálljon vele.
E beszéd hallatán a dzsaina
Szaccsaka így szólt a liccshavi Dummukhához:
- Eredj, Dummukha, eredj,
Dummukha, nem veled tanácskozom, Gótama úrral tanácskozom. Gótama, feledve
legyen minden elmélkedés, amelyet én és a többi közönséges remete és pap
fejtegettünk; üres fecsegésnek ítélem. Hogyan követik Gótama úr tanítását
tanítványai, akik megszívlelik intelmeit, eltávoztatják kételyeiket,
megszabadulnak bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak
mástól segedelmet, kitartanak mesterük tanítása mellett?
- Aggivesszana, az én tanítványaim
a valóságnak megfelelően, tökéletes bölcsességgel így tekintenek minden testre
(~ érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövőbelire,
jelenlegire, belsőre vagy külsőre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre,
távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre: "Ez nem az enyém, ez nem
én vagyok, ez nem az én Énem". Így követik tanításaimat tanítványaim, akik
megszívlelik intelmeimet, eltávoztatják kételyeiket, megszabadulnak
bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak mástól segedelmet,
kitartanak mesterük tanítása mellett.
- És hogyan éri el a szentséget
egy szerzetes, aki levetkőzte az indulatokat, elérte a tökéletességet,
cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét
kötelékét, és végérvényesen megszabadult?
- Aggivesszana, ha egy szerzetes
a valóságnak megfelelően, tökéletes bölcsességgel így tekint minden testre (~
érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövőbelire,
jelenlegire, belsőre vagy külsőre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre,
távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre: "Ez nem az enyém, ez nem
én vagyok, ez nem az én Énem", akkor tökéletesen megszabadul. Így éri el a
szentséget a szerzetes, aki levetkőzte az indulatokat, elérte a tökéletességet,
cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét
kötelékét, és végérvényesen megszabadult. Az így megszabadult gondolkozású
szerzetes három felülmúlhatatlan tökélyre tesz szert: a felismerés tökélyére,
az út tökélyére, a megváltás tökélyére. Az így megváltozott szerzetes tiszteli,
becsüli, nagyra tartja, hódolattal övezi a Beérkezettet: "A Magasztos
megvilágosult (buddha), a megvilágosodás tanítására tanít. A Magasztos
uralkodik önmagán, az önuralom tanítására tanít. A Magasztos elérte a
nyugalmat, a nyugalom tanítására tanít. A Magasztos célba jutott, a célbajutás
tanítására tanít. A Magasztos elérte a nirvánát, a nirvánába jutás tanítására
tanít."
E beszéd hallatára a dzsaina
Szaccsaka így szólt a Magasztoshoz:
- Vakmerő voltam, Gótama,
meggondolatlan voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama
úrral. Megvadult elefánttal szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama
úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Lobogó tűzzel szembeszálló ember
épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben.
Halálos mérgű mérgeskígyóval szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama
úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Vakmerő voltam, meggondolatlan
voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama úrral. Fogadja
el meghívásomat Gótama úr holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!
A Magasztos hallgatással fejezte
ki beleegyezését.
A dzsaina Szaccsaka a Magasztos
beleegyezését elnyerve, a liccshavikhoz fordult:
- Hallgassanak meg a liccshavi
urak! Holnapra meghívtam ebédre Gótama remetét a szerzetesek gyülekezetével
együtt. Lássatok el azzal, amit illendőnek gondoltok!
A liccshavik az éjszaka
elmúltával ötszáz tál főtt ételt küldtek a dzsaina Szaccsakának. Ekkor a
dzsaina Szaccsaka feltálalta kertjében a válogatott főtt és sült ételeket, és
jelezte az időt a Magasztosnak: "Itt az idő, Gótama; az ebéd tálalva
van." Ekkor a Magasztos a délelőtti időben felöltözött, magára öltötte
felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult a dzsaina Szaccsaka
kertjébe. Odaérve, a szerzetesek gyülekezetével együtt leült a számukra
készített ülőhelyekre. Ekkor a dzsaina Szaccsaka a szerzetesek gyülekezetét,
élükön Buddhával, válogatott főtt és sült ételekkel vendégelte meg és szolgálta
ki saját kezűleg. Amikor a Magasztos befejezte az étkezést, és félretette az
ivóedényt, a dzsaina Szaccsaka fogott egy alacsony széket, és leült a Magasztos
elé. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a dzsaina Szaccsaka:
- Az erényes cselekedet és érdem,
ami ebben az adományban van, szolgáljon az adományozók üdvére, Gótama!
- Aggivesszana, ami az adományban
irántad való tiszteletből származott, nem mentesen a szenvedélytől, bűntől,
tévedéstől, az az adományozókra fog szállni. Ami az adományban irántam való
tiszteletből származott, mentesen a szenvedélytől, bűntől, tévedéstől, az
tereád fog szállni.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Ez idő tájt egy Száti nevű szerzetes, egy halász fia, ilyen téves nézeteket
táplált:
- Úgy értelmezem a Tant, amelyet
a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a
lélekvándorlás során, nem változnak.
[...] Amikor a többi szerzetesnek
nem sikerült lebeszélni téves nézeteiről Száti szerzetest, a halász fiát,
felkeresték a Magasztost. [...]
Ekkor a Magasztos az egyik
szerzetest szólította:
- Eredj, szerzetes, hívd ide
nevemben Száti szerzetest, a halász fiát: "A Mester hívat, Száti
testvér!"
- Igen, uram - válaszolta a
szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Száti szerzetest. Odaérve,
így szólt Száti szerzeteshez:
- A Mester hívat, Száti testvér!
- Rendben van, testvér - felelte
a szerzetesnek Száti szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte
a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő
Száti szerzetest:
- Igaz-e, Száti, hogy ilyen téves
nézeteket táplálsz. "Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy
jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem
változnak"?
- Igen, uram, valóban úgy
értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink
velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak.
- Milyen megismerésre gondolsz,
Száti?
- Arra, amely megnyilatkozik és
érzékel [?], és különböző helyekre kerülve, újra meg újra megtapasztalja jó és
rossz tettei jutalmát.
- Balgatag ember, honnét veszed,
hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem fejtettem-e ki különböző vonatkozásokban,
balgatag ember, hogy a megismerés adott ok következményeként keletkezik, adott
ok nélkül nem jön létre megismerés? Te viszont, balgatag ember,
értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted
önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belőle
hosszú időre, balgatag ember!
Ekkor a Magasztos a
szerzetesekhez fordult:
- Mit gondoltok, szerzetesek: nem
okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez a Száti szerzetes, a halász fia?
- Hogyan történhetnék ilyesmi,
urunk? Semmiképpen sem, urunk!
E szavak hallatára Száti
szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös
arccal, zavartan ült. [...]
Ekkor a Magasztos a
szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, amilyen adott ok
alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. Ha látás alapján és alak
vonatkozásában keletkezik megismerés, látási megismerésnek nevezik. Ha hallás
alapján és hang vonatkozásában keletkezik megismerés, hallási megismerésnek
nevezik. Ha szaglás alapján és szag vonatkozásában keletkezik megismerés,
szaglási megismerésnek nevezik. Ha nyelv alapján és íz vonatkozásában
keletkezik megismerés, ízlelési megismerésnek nevezik. Ha test alapján és
tapintás vonatkozásában keletkezik megismerés, testi megismerésnek nevezik. Ha
gondolkozás alapján és állítások vonatkozásában keletkezik megismerés,
gondolkozási megismerésnek nevezik. Ugyanúgy, szerzetesek, mint ahogy a tüzet
arról az adott tényezőről nevezik el, amelynek alapján ég. Ha fa alapján ég a
tűz, fatűznek nevezik. Ha rőzse alapján ég a tűz, rőzsetűznek nevezik. Ha széna
alapján ég a tűz, szénatűznek nevezik. Ha trágya alapján ég a tűz, trágyatűznek
nevezik. Ha polyva alapján ég a tűz, polyvatűznek nevezik. Ha hulladék alapján
ég a tűz, hulladéktűznek nevezik. Ugyanígy, szerzetesek, aminek alapján
keletkezik megismerés, arról nevezik el. [Megismételve.]
Adva van egy élőlény (vagy:
Ez az élőlény létrejött); világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Tehát táplálékból tartja fenn
magát; világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Tehát a táplálék megszűnése
esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie; világos, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Ez esetleg nem élőlény (vagy:
Ez az élőlény esetleg nem jött létre); ugyebár az ilyen bizonytalanságból
kétség származik, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Így esetleg nem táplálékból
tartja fenn magát; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik,
szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Így a táplálék megszűnésével az
élőlénynek esetleg nem kell megszűnnie; ugyebár az ilyen bizonytalanságból
kétség származik, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény
létrejött), annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, annak kétsége
eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is
meg kell szűnnie, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs
kétségetek afelől, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény létrejött)?
- Nincs, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs
kétségetek afelől, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát?
- Nincs, urunk.
- Szerzetesek, ugyebár nincs
kétségetek afelől, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is meg
kell szűnnie?
- Nincs, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény
létrejött), az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, az helyesen
gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Aki a valóságnak megfelelően,
világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is
meg kell szűnnie, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?
- Igen, urunk.
- Nos, szerzetesek, ha ezt a
világos, letisztult nézetet elfogadjátok, magatokévá teszitek, elismeritek,
követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e,
amely csak átkelésre való, nem megőrzésre?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt a világos,
letisztult nézetet nem fogadjátok el, nem teszitek magatokévá, nem ismeritek
el, nem követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak
tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megőrzésre?
- Igen, urunk.
- Szerzetesek, négyféle táplálék
szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők
létresegítésére. Mi ez a négy? Durva vagy finom anyagi táplálék, másodszor az
érintkezés, harmadszor a gondolkodás, negyedszer a megismerés. Miből fakad,
miből támad, miből születik, miből keletkezik ez a négy táplálék? Ez a négy
táplálék a létszomjból fakad, a létszomjból támad, a létszomjból születik, a
létszomjból keletkezik. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből
keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekből fakad [...]. Miből fakadnak
[...] az érzetek? Az érzetek az érintkezésből fakadnak [...]. Miből fakad [...]
az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területből fakad [...]. Miből
fakad [...] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névből és
alakból fakad [...]. Miből fakad [...] a név és alak? A név és alak a
megismerésből fakad [...]. Miből fakad [...] a megismerés? A megismerés az
adottságokból fakad [...]. Miből fakadnak [...] az adottságok? Az adottságok a
tudatlanságból fakadnak [...]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei
az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés
következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési
terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés
következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj
következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a
létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az
öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön
létre ez az egész egyetemes szenvedés.
Azt mondtam, hogy az öregség és
halál a születés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a születés
következménye az öregség és halál, vagy nem? Mi a véleményetek erről?
- Urunk, az öregség és halál a
születés következménye, ez a véleményünk. Az öregség és halál a születés
következménye.
- Azt mondtam, hogy a születés a
létezés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a létezés következménye a
születés? Mi a véleményetek erről?
- Urunk, a születés a létezés
következménye, ez a véleményünk. A születés a létezés következménye. [Stb.].
- Jól van, szerzetesek. Tehát,
szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez van, akkor emez is
van, ennek a keletkezése magával vonja emennek a keletkezését, azaz a
tudatlanság következményei az adottságok [...stb.].
Viszont a tudatlanságnak teljes
vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek az adottságok, az
adottságok megszűntével megszűnik a megismerés, a megismerés megszűntével
megszűnik a név és alak, a név és alak megszűntével megszűnik a hat érzékelési
terület, a hat érzékelési terület megszűntével megszűnik az érintkezés, az
érintkezés megszűntével megszűnnek az érzetek, az érzetek megszűntével
megszűnik a létszomj, a létszomj megszűntével megszűnik a léthez kapcsolódás, a
léthez kapcsolódás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével
megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál,
bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg ez az egész
egyetemes szenvedés.
Azt mondtam, hogy a születés
megszűntével megszűnik az öregség és halál. Nos, szerzetesek, valóban a
születés megszűntével szűnik meg az öregség és halál? Mi a véleményetek erről?
- Urunk, a születés megszűntével
megszűnik az öregség és halál, ez a véleményünk. A születés megszűntével megszűnik
az öregség és halál.
- Azt mondtam, hogy a létezés
megszűntével megszűnik a születés. Nos, szerzetesek, valóban a létezés
megszűntével szűnik meg a születés? Mi a véleményetek erről?
- Urunk, a létezés megszűntével
megszűnik a születés, ez a véleményünk. A létezés megszűntével megszűnik a
születés. [Stb.]
- Jól van, szerzetesek. Tehát,
szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez nincs, akkor emez
sincs, ennek a megszűnte magával vonja emennek a megszűntét, azaz a tudatlanság
megszüntetésével megszűnnek az adottságok [...stb.].
Ezek után, szerzetesek, ha ezt
így tudjátok, így tartjátok, visszafordultok-e a múlthoz: "Léteztünk-e mi
már régebben, vagy nem léteztünk régebben? Mik voltunk régebben, hogyan
léteztünk régebben, miből mivé lettünk régebben?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így
tudjátok, így tartjátok, előre fordultok-e a jövőhöz: "Fogunk-e mi majd
létezni a jövendőben, vagy nem fogunk létezni a jövendőben? Mik leszünk a
jövendőben, hogyan fogunk létezni a jövendőben, miből mivé leszünk a
jövendőben?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így
tudjátok, így tartjátok, töprengtek-e magatok felől a jelenben: "Létezem-e
én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ez a mostani lényem honnét
jött, hová fog menni?"
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így
tudjátok, így tartjátok, fogtok-e így beszélni: "Egy remete mondta ezt
nekünk, remeték mondták, mi azonban nem mondjuk ezt"?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így
tudjátok, így tartjátok, fogtok-e másik mestert keresni magatoknak?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Szerzetesek, ha ezt így
tudjátok, így tartjátok, vissza fogtok-e térni a közönséges remeték és papok
különböző fogadalmaihoz, hókuszpókuszaihoz, szertartásaihoz, remélve tőlük
valamit?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Nemdebár, szerzetesek, csak
amit magatok megismertetek, magatok beláttatok, magatok felfogtatok, csakis azt
valljátok?
- Úgy van, urunk.
- Jól van, szerzetesek.
Beavattalak benneteket ebbe a világos, időtlen tanba, amely mindenki előtt
nyitva áll, mindenkit szólít, s amelyet a bölcsek maguktól felfognak.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Anga-földön tartózkodott. Anga-földön van egy Asszapura nevű város. Ennek
közelében a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, uram - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- "Remeték, remeték" -
így neveznek benneteket az emberek. És ha tőletek kérdezik: "Kik
vagytok?", ti is ezt valljátok magatokról: "Remeték vagyunk." S
ha így neveznek benneteket, és ti is ezt valljátok magatokról, akkor ehhez kell
tartanotok magatokat: "A remeteség egyenes útján fogunk járni, így lesz
jogos a név, amellyel neveznek, és az, amit magunkról vallunk. És akik ruha,
élelem, fekhely, betegség esetén orvosság adományában részesítenek, azok
szolgálatai dús gyümölcsöt fognak teremni, és dicséretükre válnak. Bennünket
pedig remeteségbe távozásunk eredményhez és célhoz juttat, nem marad
meddő."
Szerzetesek, mikor nem jár a
szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy és nem szabadul meg
az irigységtől, rosszindulatú és nem szabadul meg a rosszindulattól, haragos és
nem szabadul meg a haragtól, gyűlölködő és nem szabadul meg a gyűlölettől,
kétszínű és nem szabadul meg a kétszínűségtől, gonosz és nem szabadul meg a
gonoszságtól, ármánykodó és nem szabadul meg az ármánykodástól, önző és nem
szabadul meg az önzéstől, álnok és nem szabadul meg az álnokságtól, csalárd és
nem szabadul meg a csalárdságtól, bűnös vágyai vannak és nem szabadul meg a
bűnös vágyaktól, tévtanokban hisz és nem szabadul meg a tévtanoktól, akkor nem
jár a remeteség egyenes útján, mivel nem szabadult meg a remeteséget
beszennyező, a remeteséget meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra
vezető, alantas tulajdonságoktól, mondom nektek, szerzetesek. Mint hogyha egy
élesre fent, kétélű tőrt, gyilkos fegyvert becsavarnának csuhába, eltakarnák
vele, ehhez hasonlítom én az ilyen szerzetes remeteségét.
Szerzetesek, én nem nevezem
remetének a csuha viselőjét pusztán azért, mert csuhát hord. Szerzetesek, én
nem nevezem remetének a ruhátlanul járót pusztán azért, mert meztelenül jár,
[...] a sárosan járót pusztán azért, mert sárosan jár, a vízben állót pusztán
azért, mert vízben áll, a fák tövében ülőt pusztán azért, mert fák tövében ül,
a szabad ég alatt tanyázót pusztán azért, mert szabad ég alatt tanyázik, a
mozdulatlanul állót pusztán azért, mert mozdulatlanul áll, a böjtölőt pusztán
azért, mert böjtöl, az imaszöveget ismételgetőt pusztán azért, mert imaszöveget
ismétel, a haját varkocsba fonót pusztán azért, mert haját varkocsba fonja.
Ha pusztán a csuha viselése
megszabadítaná az irigyet az irigységtől, a rosszindulatút a rosszindulattól [stb.],
akkor az újszülöttet a barátok és rokonok csuhába öltöztetnék, csuha viselésére
biztatnák: "Jöjj, szerencse fia, ölts csuhát! Pusztán a csuha viselése
megszabadít az irigységtől, ha irigy vagy, a rosszindulattól, ha rosszindulatú
vagy [stb.]". De mivel, szerzetesek, csuhát viselők között is látok
nem egy irigyet, rosszindulatút [stb.], ezért nem nevezem remetének a
csuha viselőjét pusztán azért, mert csuhát hord. [...]
Szerzetesek, mikor jár a
szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy volt és megszabadul
az irigységtől, rosszindulatú volt és megszabadul a rosszindulattól, haragos
volt és megszabadul a haragtól, gyűlölködő volt és megszabadul a gyűlölettől,
kétszínű volt és megszabadul a kétszínűségtől, gonosz volt és megszabadul a
gonoszságtól, ármánykodó volt és megszabadul az ármánykodástól, önző volt és
megszabadul az önzéstől, álnok volt és megszabadul az álnokságtól, csalárd volt
és megszabadul a csalárdságtól, bűnös vágyai voltak és megszabadul a bűnös
vágyaktól, tévtanokban hitt és megszabadul a tévtanoktól, akkor a remeteség egyenes
útján jár, mivel megszabadult a remeteséget beszennyező, a remeteséget
meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra vezető, alantas tulajdonságoktól,
mondom nektek, szerzetesek. Tisztának látja magát, szabadnak látja magát
mindezektől a bűnös, gonosz tulajdonságoktól. Ha tisztának látja magát,
szabadnak látja magát mindezektől a bűnös, gonosz tulajdonságoktól, elégedett
lesz, elégedettsége örömet szül, az örvendő lelkűnek teste megnyugszik; ha
teste megnyugodott, boldogságot érez, a boldogságban elméje összpontosul.
Barátságos érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat, majd a
harmadikat, majd a negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban, az
egész világot nagy, eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jó szándékú, barátságos
érzülettel hatja át. Részvevő érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a
másikat [...stb.]. Örvendő érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a
másikat [...stb.]. Minden iránt közömbös érzülettel hatja át az egyik
égtájat, majd a másikat [...stb.]. Mint hogyha volna valahol egy tiszta
vizű, édes vizű, hűs vizű, átlátszó vizű, üde, kies partú lótuszos tó, és
odaérkezne keletről egy hőségtől kiszikkadt, hőségtől eltikkadt, fáradt,
elepedt, szomjas ember, s a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná,
hevét lehűtené; és odaérkeznék nyugatról (~ délről, ~ északról, ~ bárhonnét)
egy hőségtől kiszikkadt, hőségtől eltikkadt, fáradt, elepedt, szomjas ember, s
a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná, hevét lehűtené - ugyanígy,
szerzetesek, ha egy nemesi rendből származó ember (~ papi rendből származó
ember, ~ közrendből származó ember, ~ szolgák rendjéből származó ember, ~
bármilyen rendből származó ember) otthonából az otthontalanságba távozik, és a
Tant és a rendi fegyelmet követve, amelyet a Beérkezett hirdet, magáévá teszi a
barátságot, részvétet, örömet, közönyt, akkor eléri a belső nyugalmat, s a
belső nyugalom eredményeképpen rálép a remeteség egyenes útjára, mondom nektek,
szerzetesek.
És ha egy nemesi rendből (~ papi
rendből, ~ közrendből, ~ szolgák rendjéből, ~ bármilyen rendből) származó ember
otthonából az otthontalanságba távozva, megsemmisíti az indulatokat, és már
ebben az életben megismeri, megvalósítja, eléri gondolatainak és elméjének
indulatoktól mentes megváltását, az indulatok megsemmisítése révén igazi remete
lesz.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.
Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták
a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, négyféle életelv
létezik. Mi ez a négy?
Van olyan életelv, amely a
jelenben boldogít, a jövőben szenvedést okoz. Van olyan életelv, amely a
jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is szenvedést okoz. Van olyan életelv,
amely a jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz. Van olyan
életelv, amely a jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz.
Melyik az az életelv, amely a
jelenben boldogít, a jövőben szenvedést okoz. Vannak olyan remeték és papok,
akik ezt hirdetik, ezt vallják: "Az élvezet nem bűn." Elmerülnek az
élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak, és így beszélnek:
"Ugyan miért mondják azok a tiszteletreméltó remeték és papok, hogy át
kell látni az élvezeteken, miért hirdetik a lemondást az élvezetekről,
jövendőbeli veszedelmet sejtve az élvezetekben? Hiszen öröm ezt a fiatal,
hajlékony, pihés apácát megölelni!" Így beszélnek, és elmerülnek az
élvezetekben. Ha elmerültek az élvezetekben, testük pusztulása után, haláluk
után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ott fájdalmas,
keserves, kínos gyötrelmeket szenvednek. Ekkor így szólnak: "Azok a
tiszteletreméltó remeték és papok ezért mondják hát, hogy át kell látni az
élvezeteken, ezért hirdetik a lemondást az élvezetekről, ezt a jövendőbeli
veszedelmet sejtik az élvezetekben! Íme, mi most az élvezetek miatt, az élvezetek
következtében fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket szenvedünk."
Olyan ez, szerzetesek, mint
hogyha a nyár utolsó hónapjában egy élősdi folyondár megérlelné termését, és
magja egy szálafa tövébe hullana. Ekkor a szálafán lakozó szellem aggodalmában,
ijedtében rémületbe esik. Azonban a szálafán lakozó szellem barátai és
ismerősei, rokonai és hozzátartozói, a liget istenei, az erdei istenségek, a
fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei összegyűlnek, köréje gyűlnek, és
így nyugtatgatják:
- Ne félj, kedvesem! Ne félj,
kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy őz
megeszi, vagy erdőtűz elégeti, vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik,
vagy lehet, hogy nem csírázik ki.
Ám a folyondár magját nem kapta
be páva, nem ette meg őz, nem égette el erdőtűz, nem szedték fel favágók, nem
vitték el hangyák, és kicsírázott. Az esős évszak záporaitól kihajtott, a
hajtás megerősödött, fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondár lett belőle, és
felkapaszkodott a szálafára. Ekkor a szálafán lakozó szellem így gondolkozott:
- Miért is nyugtatgattak
összegyűlve, körém gyűlve kedves barátaim és ismerőseim, rokonaim és
hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok,
cserjék, füvek istenei, jövendőbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban:
"Ne félj, kedvesem! Ne félj, kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a
folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy őz megeszi, vagy erdőtűz elégeti,
vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik, vagy lehet, hogy nem csírázik
ki"? Hiszen öröm ezt a fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondárt
megölelni!
Az azonban körülfonja a szálafát,
körülfonja, és fent elterebélyesedik rajta, elterebélyesedik rajta, és sűrűn
behálózza, sűrűn behálózza, és a szálafa hatalmas törzsét kiszikkasztja. Ekkor
a szálafán lakozó szellem észbe kap:
- Hát ezért nyugtatgattak
összegyűlve, körém gyűlve kedves barátaim és ismerőseim, rokonaim és
hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok,
cserjék, füvek istenei, jövendőbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban! [...Stb.]
Íme, én most a folyondármag miatt fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket
szenvedek!
Ugyanígy vannak azok a remeték és
papok, akik ezt hirdetik, ezt vallják: "Az élvezet nem bűn", és
elmerülnek az élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak [...stb.].
Erről az életelvről mondják, szerzetesek, hogy a jelenben boldogít, a jövőben
szenvedést okoz.
Melyik az az életelv, amely a
jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is szenvedést okoz? Vannak meztelenül
járó remeték, akik rendszertelen életet élnek, kezüket nyelvükkel tisztogatják,
nem fogadnak el meghívást, marasztalást, adományt, felajánlást, megvendégelést.
Nem fogadnak el semmit kettesben étkezőktől, terhes asszonytól, szoptatós
anyától, férfitól jövő nőtől, vagy onnét, ahol kutya van a közelben, ahol
legyek röpdösnek. Nem esznek halat, húst, nem isznak bort, pálinkát. Egyetlen
házba térnek be alamizsnáért, és egy marokkal fogadnak el; két házba térnek be
alamizsnáért, és két marokkal fogadnak el; [...] hét házba térnek be
alamizsnáért, és hét marokkal fogadnak el. Egyetlen hívő adományaiból élnek,
két hívő adományaiból élnek [...] hét hívő adományaiból élnek. Napjában egyszer
esznek, másodnaponként esznek, [...] hetednaponként esznek, félhavi böjtölésig
menő, szigorú önmegtartóztatást folytatnak. Vadnövényekkel táplálkoznak,
kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével
táplálkoznak, szézámmaggal, fűvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal,
hullott gyümölccsel táplálkoznak. Kendervászon ruhába öltöznek, darócruhába
öltöznek, hullákról lehúzott leplekbe öltöznek, szemétdombról felszedett
rongyokba öltöznek, faháncs ruhába öltöznek, antilopbőrbe öltöznek, sásfonattal
övezik magukat, hánccsal övezik magukat, fakéreggel övezik magukat, emberhajból
szőtt köntöst viselnek, lószőrből szőtt köntöst viselnek, bagolyszárnyat
öltenek magukra. Kitépik hajukat és szakállukat a haj- és szakállkitépés
szertartása szerint. Mozdulatlanul állnak, lemondanak az ülésről, sarkukon
guggolnak a sarkon guggolás szertartása szerint. Töviságyon feküsznek, tüskéken
készítenek fekhelyet maguknak, minden este harmadszor is szertartásosan
megmerítkeznek vízben. Így különböző módokon tesznek eleget a test gyötrése és
sanyargatása szertartásának. Testük pusztulása után, haláluk után mélyre
buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Erről az életelvről
mondják, szerzetesek, hogy a jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is
szenvedést okoz.
Melyik az az életelv, amely a
jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik
természetüktől fogva vad szenvedélyek rabjai, és szenvedélyük állandó
szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktől fogva vad gyűlölet rabjai, és
gyűlöletük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktől fogva vad
tévelygések rabjai, és tévelygésük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Ők
azonban, bár kínlódva és szenvedve, bár könnyes arccal és jajgatva, de erényes,
tiszta, önmegtartóztató életmódot folytatnak. Testük pusztulása után, haláluk
után jó útra, égi világba kerülnek. Erről az életelvről mondják, szerzetesek,
hogy a jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz.
Melyik az az életelv, amely a
jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik
természetüktől fogva mentesek a vad szenvedélyektől, és nem okoz nekik állandó
szenvedést és bánatot a szenvedély. Természetüktől fogva mentesek a vad
gyűlölettől, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a gyűlölet.
Természetüktől fogva mentesek a vad tévelygésektől, és nem okoz nekik állandó
szenvedést és bánatot a tévelygés. Minden vágytól távol, minden bajtól távol, e
távolmaradásuk szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület
állapotába jutnak. Majd az elmélkedést és gondolkozást feladva, elérik a belső
nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog
örömet: a második révület állapotába jutnak. Majd az örömről is lemondva,
egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzik
testükben, amelyről az igaz emberek ezt mondják: "Az egykedvűen emlékező
boldogan él": a harmadik révület állapotába jutnak. Majd a boldogságon
túljutva és a szenvedésen túljutva, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése
után elérik a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta
emlékezést: a negyedik révület állapotába jutnak. Testük pusztulása után,
haláluk után jó útra, égi világba kerülnek. Erről az életelvről mondják,
szerzetesek, hogy a jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz.
Íme, szerzetesek, ez a négy
életelv létezik.
Így beszélt a Magasztos. A
szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Anguttarápa-földön tartózkodott. Anguttarápa-földön van egy Ápana nevű város.
Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta
alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Ápanába alamizsnáért. Bejárta Ápanát
alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az
élelmet, és egy közeli erdőségbe indult a nap hátralévő részét eltölteni. Az
erdő mélyén leült egy fa tövébe.
Egy Pótalija nevű házigazda,
házias öltözékben, lábán saruval, kezében napernyővel, sétára indult, és sétája
során ugyanahhoz az erdőséghez érkezett. Az erdő mélyén a Magasztos
tartózkodóhelye felé haladt. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és
illendő üdvözlő szavak után megállt előtte. A Magasztos így szólt az előtte
álló Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt
ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le!
Pótalija házigazda zokon vette a
megszólítást: "Gótama remete házigazdának minősített!" és ingerülten
hallgatott.
A Magasztos másodszor is így
szólt Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt
ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda másodszor is zokon
vette a megszólítást: "Gótama remete házigazdának minősített!", és
ingerülten hallgatott.
A Magasztos harmadszor is így
szólt Pótalija házigazdához:
- Házigazda, találsz itt
ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda ismét zokon vette a
megszólítást: "Gótama remete házigazdának minősített!", és ingerülten
válaszolt a Magasztosnak:
- Gótama, méltánytalan tőled,
illetlenség tőled, hogy egyszerűen házigazdának minősítesz!
- De hiszen külsőd, megjelenésed,
viselkedésed házigazdának bizonyít!
- Igen, de minden
foglalatossággal felhagytam, minden tevékenységemet megszüntettem, Gótama!
- Milyen formában hagytál fel
minden foglalatossággal, milyen formában szüntetted meg minden tevékenységedet,
házigazda?
- Úgy, Gótama, hogy ami vagyonom
és jószágom, ezüstöm és aranyam volt, mindent örökül hagytam fiaimra, nem
szólok bele, nem szólok hozzá, élelmen és öltözéken kívül semmit sem igénylek
magamnak. Ilyen formában hagytam fel minden foglalatossággal, ilyen formában
szüntettem meg minden tevékenységemet, Gótama.
- Házigazda, te másként
értelmezed a tevékenység megszüntetését, mint ahogy a tevékenység megszüntetése
a nemes szerzetesrendben megvalósul.
- Uram, milyen formában valósul
meg a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben? Uram, tanítson meg rá
a Magasztos, hogyan valósul meg a tevékenység megszüntetése a nemes
szerzetesrendben!
- Nos, házigazda, hallgasd meg,
fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - válaszolta
Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Házigazda, nyolc szabály
szolgál a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének
megvalósítására. Mi ez a nyolc? Élet kioltásától tartózkodni, így feladni az
élet kioltását. Csupán kapott dolgokat elvenni, így feladni a nem kapott dolgok
elvevését. Igaz beszédet szólni, így feladni a hazug beszédet. Jóakaratú
beszédet szólni, így feladni a rosszakaratú beszédet. Mohóságtól és
kapzsiságtól tartózkodni, így feladni a mohóságot és kapzsiságot.
Szitkozódástól és civakodástól tartózkodni, így feladni a szitkozódást és
civakodást. Haragtól és mérgelődéstől tartózkodni, így feladni a haragot és
mérgelődést. Gőgtől tartózkodni, így feladni a gőgösséget. Röviden
összefoglalva, nem részletezve, ez a nyolc szabály szolgál a nemes szerzetesrendben
a tevékenység megszüntetésének megvalósítására, házigazda.
- Uram, könyörületből fejtse ki
részletesen a Magasztos ezt a röviden összefoglalt, nem részletezett nyolc
szabályt, amelyek a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének
megvalósítására szolgálnak!
- Nos, házigazda, hallgasd meg,
fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - válaszolta
Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Azt mondtam, hogy élet
kioltásától tartózkodni kell, így kell feladni az élet kioltását. Milyen
értelemben mondtam ezt? A nemes tanítvány így gondolkozik: "Én éppen
azoknak a kötöttségeknek a feloldására, megszüntetésére törekszem, amely
kötöttségek kedvéért életet oltanék. Ha életet oltanék, önmagam is elítélném magamat
az élet kioltásáért, és ha mások rájönnének, akik tudnának róla, megvetnének az
élet kioltásáért. Testem pusztulása után, halálom után rossz út várna rám az
élet kioltásáért. Mert éppen az élet kioltása jelenti a köteléket, ez jelenti
az akadályt utamon. És az élet kioltásából származó gyötrelmes, pusztító
indulatok nem támadnak fel abban, aki távol tartja magát az élet
kioltásától." Amikor azt mondtam, hogy élet kioltásától tartózkodni kell,
így kell feladni az élet kioltását, ebben az értelemben mondtam. [...]
(A felsorolás hétszer
megismétlődik.)
- Házigazda, ez az a nyolc
szabály, röviden összefoglalva és részletesen kifejtve, amelyek a nemes
szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására szolgálnak. Ám
ez még nem minden, aminek segítségével a tevékenység teljes megszüntetése
teljes egészében megvalósul.
- Uram, minek segítségével
valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes
megszüntetése? Uram, tanítson meg rá a Magasztos, hogyan valósul meg teljes
egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése!
- Ha egy kiéhezett,
elerőtlenedett kutya megállna egy mészárszék előtt, és egy ügyes kezű mészáros
vagy mészároslegény odavetne neki egy lefosztott, lecsupaszított, hústalan,
vérfoltos, puszta csontot - mit gondolsz, házigazda: el tudná űzni éhségét és
erőtlenségét az a kutya, bármeddig rágódna azon a lefosztott, lecsupaszított,
hústalan, vérfoltos, puszta csonton?
- Semmiképpen, uram, hiszen az a
puszta csont le van fosztva, le van csupaszítva, hústalan, vérfoltos; hiába
vesződne, hiába kínlódna vele akármeddig az a kutya.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos puszta csonthoz hasonlította az
érzéki örömöket, amelyek sok fájdalmat, sok gyötrelmet okoznak, és túlteng
bennük a nyomorúság." Így látja ezt a valóságnak megfelelően, helyes
értelemmel, és túllépve a sokféleségből fakadó, sokféleségen nyugvó
közömbösségen, az egységből fakadó, egységen nyugvó közömbösséget táplálja
magában [?], amelyben minden anyagi dologhoz ragaszkodás maradéktalanul
megsemmisül.
Ha egy keselyű, vagy ölyv, vagy
holló felkap egy darab húst, és felrepül vele, és a többi keselyű, vagy ölyv,
vagy holló mind-mind utána repül, cibálja, el akarja venni tőle - mit gondolsz,
házigazda: ha az a keselyű, vagy ölyv, vagy holló nem dobja el rögtön a
húscafatot, nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos húscafathoz hasonlította az érzéki
örömöket..." [stb.].
Ha egy ember lángoló fűcsomóval a
kezében széllel szembe halad - mit gondolsz, házigazda: ha az az ember nem
dobja el rögtön a lángoló fűcsomót, a lángoló fűcsomó nem fogja-e vagy a kezét
megégetni, vagy a karját megégetni, vagy más testrészét megégetni, és ő nem
fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos lángoló fűcsomóhoz hasonlította az
érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy embermagasságnál mélyebb
gödör volna, láng nélkül, füst nélkül izzó parázzsal tele, s arra haladna egy
ember, aki élni akar, nem akar meghalni, örülni akar, nem akar kínlódni, és két
erős ember két karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör felé
vonszolná - mit gondolsz, házigazda: nem kapálózna-e minden erejéből az az
ember?
- De igen, uram, mert az az ember
tisztában van vele: "Ha beleesem ebbe a parázzsal telt gödörbe, halált
vagy halálos gyötrelmeket fogok szenvedni."
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos parázzsal telt gödörhöz
hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy ember álmában kies kertet
lát, kies erdőt lát, kies tájat lát, kies lótuszos tavat lát, és ébredés után
nem lát semmit - ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik:
"A Magasztos álomképhez hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy ember kölcsönkért
tárgyakkal, értékes drágaköves gyűrűkkel megrakna egy szekeret, és ezeket a
kölcsönkért tárgyakat magával vive, elmenne velük a vásárra, az emberek így
szólnának, ha látnák: "Haj, ez az ember csakugyan gazdag! A gazdagok így
élvezhetik gazdagságukat!" Ám ha a tulajdonosok észrevennék, azonnal
visszavennék tőle a sajátjukat. Mit gondolsz, házigazda: nem változnék-e meg
ekkor a vélemény arról az emberről?
- De igen, uram, hiszen a
tulajdonosok visszavették tőle a sajátjukat.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos kölcsönkért tárgyakhoz
hasonlította az érzéki örömöket..." [stb.].
Ha egy falu vagy város közelében
sűrű erdő volna, benne egy fa, megrakva érett gyümölccsel, és egyetlen
lehullott gyümölcs sem heverne a fa alatt, és arra járna egy ember, akinek
gyümölcsre van szüksége, gyümölcsöt szeretne találni, gyümölcs keresésére
indult, és az erdőben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és
ekkor így gondolkoznék: "Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen
lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Tudok fára mászni; legjobb lesz, ha
most felmászom a fára, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám ölét is teleszedem."
Ezzel felmászna a fára, enne, amennyi belé fér, és a ruhája ölét is teleszedné.
De közben oda vetődnék egy másik ember, akinek szintén gyümölcsre van szüksége,
gyümölcsöt szeretne találni, és éles fejszével a vállán gyümölcs keresésére
indult, és az erdőben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és
ekkor így gondolkoznék: "Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen
lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Nem tudok fára mászni; legjobb lesz,
ha most gyökerestül kivágom ezt a fát, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám
ölét is teleszedem." Ezzel nekilátna, hogy gyökerestül kivágja a fát. Mit
gondolsz, házigazda: ha az első ember, aki felmászott a fára, rögtön le nem
mászik róla, nem fogja-e kezét törni, vagy lábát törni, vagy más testrészét
eltörni, amikor a fa kidől, és nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket
szenvedni miatta?
- De igen, uram.
- Ugyanígy, házigazda, a nemes
tanítvány így gondolkozik: "A Magasztos fán termő gyümölcshöz hasonlította
az érzéki örömöket..." [stb.]
Ha a nemes szerzetes elérte a
mindenre közönnyel gondolásnak ezt a felülmúlhatatlan tökéletességét, az
indulatok megsemmisülnek benne, és az indulatoktól megszabadulva, már ebben az
életben megismeri, eléri, megvalósítja gondolkozása felszabadulását, értelme felszabadulását.
Így valósul meg teljes egészében
a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése, házigazda. Mi a
véleményed, házigazda? Úgy látod, hogy benned is ugyanúgy valósult meg a
tevékenység megszüntetése, mint ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg
teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése?
- Hol vagyok én uram attól,
ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység
teljes megszüntetése? Távol állok, uram, attól, ahogyan a nemes
szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes
megszüntetése. Uram, ezelőtt a más tételeket tanító, jelentéktelen remetéket
jelentőseknek hittem, s jelentéktelen voltuk ellenére jelentős alamizsnával
tápláltam őket, jelentéktelen voltuk ellenére jelentőséget tulajdonítottam
nekik. A jelentős szerzeteseket viszont jelentékteleneknek hittem, s jelentős
voltuk ellenére jelentéktelen alamizsnával tápláltam őket, jelentős voltuk
ellenére nem tulajdonítottam nekik jelentőséget. Mostantól fogva viszont a más
tételeket tanító, jelentéktelen remetéket jelentékteleneknek fogom tartani,
jelentéktelen voltuknak megfelelően jelentéktelen alamizsnával fogom táplálni
őket, jelentéktelen voltuknak megfelelően nem fogok jelentőséget tulajdonítani
nekik. A jelentős szerzeteseket viszont jelentőseknek fogom tartani, jelentős
voltuknak megfelelően jelentős alamizsnával fogom táplálni őket, jelentős
voltuknak megfelelően jelentőséget fogok tulajdonítani nekik.
Pompás, uram! Pompás, uram! Mint
hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba
igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a
látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos.
Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek
gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól
életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Rádzsagahában, Dzsívaka gyermekorvos mangóligetében tartózkodott. Itt Dzsívaka
felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte.
Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsívaka gyermekorvos:
- Uram, azt hallottam, hogy
Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan
elfogyasztja a kedvéért készített húst. Valóban a Magasztos tanítását idézik,
akik azt állítják, hogy Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama
remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst? Nem igaztalanul
rágalmazzák-e ezek a Magasztost? A Tannak megfelelően magyarázzák-e a Tant, s
nem valami eretnek nézet ütötte-e fel a fejét?
- Dzsívaka, akik ezt mondják:
"Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan
elfogyasztja a kedvéért készített húst", azok nem az én tanításomat
idézik, és igaztalanul, valótlansággal rágalmaznak. Én azt tanítom, hogy három
esetben nem szabad elfogyasztani a húst: ha látták, hallották, sejtik. Ebben a
három esetben nem szabad elfogyasztani a húst, így tanítom. És azt tanítom,
hogy három esetben szabad elfogyasztani a húst: ha nem látták, nem hallották,
nem sejtik. Ebben a három esetben szabad elfogyasztani a húst, így tanítom.
Előfordul, Dzsívaka, hogy egy
szerzetes valamely falu vagy város közelében tartózkodik. Barátságos érzülettel
hatja át az egyik égtájat, majd a másik égtájat, majd a harmadikat, majd a
negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban az egész világot nagy,
eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jószándékú, barátságos érzülettel hatja át.
Felkeresi egy házigazda vagy házigazda fia, és meghívja másnapra ebédre. Ha a
szerzetes jónak látja, elfogadja a meghívást. Az éjszaka elmúltával, másnap
reggel felöltözik, magára ölti felsőruháját, fogja alamizsnás szilkéjét,
elindul a házigazda vagy házigazda fia hajlékába. Odaérve, leül az előkészített
ülőhelyre. A házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégeli meg
alamizsnaként. A szerzetes nem gondolkozik így: "Helyes, hogy ez a
házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégel meg
alamizsnaként." Ezt sem gondolja a szerzetes: "Bárcsak ez a házigazda
vagy házigazda fia máskor is megvendégelne ugyanilyen válogatott ételekkel
alamizsnaként!" Mohóság nélkül, balga falánkság nélkül fogyasztja el az
alamizsnaként kapott ételt, a lét nyomorúságára gondolva, és a megváltást
tartva eszében. Mi a véleményed, Dzsívaka: a szerzetes ebben az esetben saját
megkárosítására törekszik, vagy mások megkárosítására törekszik, vagy mindkettő
megkárosítására törekszik?
- Semmiképpen sem, uram.
- Tehát, Dzsívaka, a szerzetes
ebben az esetben kifogástalan táplálékkal táplálkozik?
- Úgy van, uram. Hallottam egy
mondást: "Brahmá lényéből árad a barátság." Ezt most a Magasztosról
saját szememmel láttam, mert a Magasztos lényéből árad a barátság.
- Dzsívaka, a szenvedélyt, a
gyűlöletet, a balgaságot, amiből az ártó szándék születik, ezt a szenvedélyt,
ezt a gyűlöletet, ezt a balgaságot a Beérkezett levetkőzte, gyökerét
elmetszette, fatörzsként kidöntötte, megsemmisítette, soha többé nem hajthat
ki. Ha erre céloztál szavaiddal, egyetértek veled.
- Igen, uram, éppen erre céloztam
szavaimmal. [...]
- Dzsívaka, aki a Beérkezett
kedvéért vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, ötszörös súlyos
vétket követ el. Először azzal követ el súlyos vétket, hogy szól:
"Menjetek, hozzátok ide azt az állatot!" Másodszor azzal követ el
súlyos vétket, hogy a remegve, kapálózva vonszolt állat fájdalomtól, kíntól
szenved. Harmadszor azzal követ el súlyos vétket, hogy szól: "Menjetek,
öljétek meg ezt az állatot!" Negyedszer azzal követ el súlyos vétket, hogy
az életét vesztő állat fájdalomtól, kíntól szenved. Ötödször azzal követ el
súlyos vétket, hogy a Beérkezettet vagy a Beérkezett tanítványait nem illő
módon fogadja. Ezt az öt súlyos vétket követi el az, aki a Beérkezett kedvéért
vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, Dzsívaka.
E szavak hallatára Dzsívaka
gyermekorvos így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, csodálatos! Uram,
bámulatos! Uram, a szerzetesek valóban feddhetetlen táplálékkal táplálkoznak.
[...] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül,
aki hozzá folyamodik oltalomért!
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Kólija-földön tartózkodott. Kólija-földön van egy Haliddavaszana nevű város.
Itt a tehénutánzó kólija Punna és a kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes
felkereste a Magasztost. Odaérve, a tehénutánzó Punna köszöntötte a Magasztost,
és leült előtte. A kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes viszont üdvözletet
váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlőszavak után kutya módjára
összegubbaszkodott, és leheveredett előtte. Előtte ülve, a tehénutánzó kólija
Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a
kutyautánzó meztelen szerzetes nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott
ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta
végzi. Halála után mi vár rá, hova kerül?
- Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne
kérdezz!
Ám a tehénutánzó kólija Punna
másodszor is (~ harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó
meztelen szerzetes, nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal
táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után
mi vár rá, hová kerül?
- Látom, Punna, hiába mondom:
"Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!" Nos, felvilágosítalak.
Előfordul, Punna, hogy valaki kutyafogadalmat teljesít folyamatosan és
tökéletesen, kutyaerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, kutya
módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, kutya módjára viselkedik folyamatosan
és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után kutyák között születik újjá.
Ha pedig így gondolkozik: "Ennek az erényemnek, ennek a fogadalmamnak,
ennek az önsanyargatásomnak, ennek az önmegtartóztatásomnak jutalmául isten
leszek vagy egy isten kísérője leszek", akkor helytelenül gondolkozik.
Helytelen gondolkozása miatt két út közül az egyiket jövendölöm neki: vagy
pokolba, vagy állat méhébe kerül. Így tehát, Punna, ha sikerül teljesítenie
kutyafogadalmát, kutyák közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára Szénija, a
kutyautánzó meztelen szerzetes, felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a
Magasztos így szólt a tehénutánzó kólija Punnához:
- Látod, Punna, hiába mondtam:
"Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!"
- Uram, nem azért sírok [szólt
Szénija], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a kutyautánzó
fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Uram, ez a tehénutánzó kólija Punna
tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá,
hová kerül?
- Állj meg, Szénija, hagyd ezt,
ne kérdezz!
Ám Szénija, a kutyautánzó
meztelen szerzetes, másodszor is (~ harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a tehénutánzó kólija
Punna tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár
rá, hová kerül?
- Látom, Szénija, hiába mondom:
"Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!" Nos, felvilágosítalak.
Előfordul, Szénija, hogy valaki tehénfogadalmat teljesít folyamatosan és
tökéletesen, tehénerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, tehén
módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, tehén módjára viselkedik
folyamatosan és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után tehenek között
születik újjá [stb.]. Ha sikerül teljesítenie tehénfogadalmát, tehenek
közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára a tehénutánzó
kólija Punna felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a Magasztos így szólt
Szénijához, a kutyautánzó meztelen szerzeteshez:
- Látod, Szénija, hiába mondtam:
"Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!"
- Uram, nem azért sírok [szólt
Punna], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a tehénutánzó
fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Most bizalommal fordulok a
Magasztoshoz: a Magasztos ki tudja fejteni a Tant úgy, hogy felhagyjak ezzel a
tehénfogadalommal, és Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, felhagyjon
ezzel a kutyafogadalommal.
- Nos, Punna, hallgasd meg,
fontold meg jól; elmondom.
- Úgy lesz, uram - ígérte a
Magasztosnak a tehénutánzó kólija Punna.
- Punna, négyféle cselekvést
ismertem fel, éltem át és tanítok. Mi ez a négy? Van fekete cselekvés, fekete
következménnyel. Van fehér cselekvés, fehér következménnyel. Van fekete-fehér
cselekvés, fekete-fehér következménnyel. Van sem fekete, sem fehér cselekvés,
fekete és fehér következmény nélkül, a tettek megsemmisítését eredményező
cselekvés.
Milyen a fekete következménnyel
járó, fekete cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat halmoz
fel magának a jövőre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat halmoz fel
magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat halmoz fel
magának a jövőre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat halmozott fel
magának, rossz beszédbeli adottságokat halmozott fel magának, rossz
gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, rossz világban születik új
létre. Miután rossz világban született új létre, ott rossz benyomások érik. A
rossz benyomások érintése rossz érzést kelt benne, rendkívül fájdalmasat,
mintha pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény újjászületése előző léte
alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá, és
újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az
élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete következménnyel járó,
fekete cselekvésnek.
Milyen a fehér következménnyel
járó, fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki jó testi adottságokat halmoz fel
magának a jövőre vonatkozólag, jó beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a
jövőre vonatkozólag, jó gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag.
Miután jó testi adottságokat halmozott fel magának, jó beszédbeli adottságokat
halmozott fel magának, jó gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, jó
világban születik új létre. Miután jó világban született új létre, ott jó
benyomások érik. A jó benyomások érintése jó érzést kelt benne, rendkívül
kellemeset, mintha fényistenek között volna. Tehát minden lény újjászületése
előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá,
és újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az
élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fehér következménnyel járó,
fehér cselekvésnek.
Milyen a fekete-fehér
következménnyel járó, fekete-fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz
testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmoz magának a jövőre
vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is
felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat is, jó
gondolkozási adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag. Miután
rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmozott magának,
rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmozott
magának, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is
felhalmozott magának, olyan világban születik új létre, amely rossz is, jó is.
Miután olyan világban született új létre, amely rossz is, jó is, ott rossz
benyomások is, jó benyomások is érik. A rossz és jó benyomások érintése rossz
érzést is, jó érzést is kelt benne, vegyesen fájdalmasat és kellemeset, mintha
emberek és hol istenek, hol pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény
újjászületése előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően
születik újjá, és újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért
mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete-fehér
következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésnek.
Milyen a fekete és fehér
következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvés, a tettek megsemmisítését
eredményező cselekvés? Eltökéltség a fekete következménnyel járó, fekete
cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fehér következménnyel járó, fehér
cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fekete-fehér következménnyel járó,
fekete-fehér cselekvésről való lemondásra - ezt nevezik fekete és fehér
következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvésnek, a tettek
megsemmisítését eredményező cselekvésnek. Ezt a négyféle cselekvést ismertem
fel, éltem át, és tanítom, Punna.
E szavak utána a tehénutánzó
kólija Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram!
[...] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül,
aki hozzá folyamodik oltalomért!
Szénija viszont, a kutyautánzó
meztelen szerzetes, így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram!
[...] Szeretnék a Magasztostól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást
nyerni.
- Szénija, ha valaki előzőleg más
tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri
felavatását, először négy hónapot kell közöttünk töltenie. Négy hónap
elteltével szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják
szerzetesnek. Ám ez olykor másképpen is történhet.
- Uram, ha annak, aki előzőleg
más tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri
felavatását, először négy hónapot kell eltöltenie, és négy hónap elteltével
szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják szerzetesnek, akkor én
először négy évet fogok itt eltölteni; négy év elteltével vegyenek fel és avassanak
fel szerzetesnek a szilárd gondolkozású szerzetesek!
Szénija, a kutyautánzó meztelen
szerzetes, a Magasztos színe előtt nyerte el a felvételt, a Magasztos színe
előtt nyerte el a felavatást. Ezután a tiszteletreméltó Szénija, nem sokkal
felavatása után, elvonultan, magányban, buzgón, ernyedetlenül, eltökélten élve
életét, hamarosan magától felismerte, átélte, elérte már ebben az életben az
önmegtartóztatás legfőbb célját, amelynek kedvéért tisztes családok sarjai
otthonukból az otthontalanságba távoznak. Megértette: legyőzte a születést,
megvalósította a megtartóztatást, befejezte cselekvését, többé nem kell e
világra születnie. Így a tiszteletreméltó Szénija is a szentek sorába került.
Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos
Rádzsagahában, a Bambusz-erdőben, a Mókus-parkban tartózkodott. Ez idő tájt
Abhaja királyfi felkereste a dzsaina Nátaputtát. Odaérve, üdvözölte Nátaputtát,
majd leült előtte. A dzsaina Nátaputta így szólította meg az előtte ülő Abhaja
királyfit:
- Eredj, királyfi, vond kérdőre
Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: "Abhaja királyfi kérdőre
vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejű, olyan
hatalmas!"
- Uram, hogy vonhatnám kérdőre
Gótama remetét, hiszen olyan nagy erejű, olyan hatalmas?
- Eredj, királyfi, keresd fel
Gótama remetét, s odaérve, így szólítsd meg: "Előfordulhat-e, uram, hogy a
Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?" Ha
Gótama remete így válaszol kérdésedre: "Királyfi, előfordulhat, hogy a
Beérkezett olyat mond, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt", akkor
így folytathatod: "Ebben az esetben mi a különbség közötted, uram, és a
közönséges emberek között, hiszen közönséges emberek is mondanak olyat, ami
másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?" Ha viszont Gótama remete így
válaszol kérdésedre: "Királyfi, nem fordulhat elő, hogy a Beérkezett olyat
mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt", akkor így
folytathatod: "Ebben az esetben miért mondtad Dévadattáról, uram:
"Kárhozott Dévadatta, egy világkorig pokolra kerül Dévadatta, menthetetlen
Dévadatta"? Ezek a szavaid megharagították Dévadattát, elkeserítették
Dévadattát." Ha ezt a kettős élű kérdést teszed fel Gótama remetének, sem
felfelé, sem lefelé nem tud kibújni. Mint amikor egy embernek vasbilincset
vetnek a nyakába, sem felfelé, sem lefelé nem tud kibújni belőle, ugyanúgy
Gótama remete sem tud sem felfelé, sem lefelé kibújni, ha ezt a kettős élű
kérdést teszed fel neki.
- Úgy lesz, uram - ígérte meg
Abhaja királyfi a dzsaina Nátaputtának, és felállva ültéből, jobb kéz felől
megkerülte a dzsaina Nátaputtát, elköszönt tőle, és elindult a Magasztoshoz.
Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Miközben előtte ült,
felpillantott a napra, és ez a gondolata támadt:
- Ma már nincs idő a Magasztos
kérdőre vonására. Majd holnap saját házamban fogom kérdőre vonni a Magasztost -
és így szólt a Magasztoshoz:
- Fogadja el meghívásomat a
Magasztos holnap ebédre negyedmagával!
A Magasztos hallgatással fejezte
ki beleegyezését.
A Magasztos beleegyezését
elnyerve, Abhaja királyfi felállt ültéből, jobb kéz felől megkerülte a
Magasztost, elköszönt tőle, és távozott. Az éjszaka elmúltával a Magasztos
reggel felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnás szilkéjét, és
elindult Abhaja királyfi házába. Odaérve, leült az előkészített ülőhelyre.
Abhaja királyfi saját kezűleg szolgálta ki és látta el a Magasztost válogatott
sült és főtt ételekkel. Amikor a Magasztos befejezte étkezését, Abhaja királyfi
fogott egy alacsonyabb széket, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg
a Magasztost Abhaja királyfi:
- Előfordulhat-e, uram, hogy a
Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?
- Semmi körülmények között sem,
királyfi.
- Akkor a dzsainák veszítettek,
uram.
- Miért mondod, királyfi, hogy
akkor a dzsainák veszítettek?
- Uram, felkerestem a dzsaina
Nátaputtát. Odaérve, üdvözöltem Nátaputtát, és leültem előtte. Miközben előtte
ültem, a dzsaina Nátaputta így szólított meg: "Eredj, királyfi, vond
kérdőre Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: "Abhaja királyfi
kérdőre vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejű, olyan
hatalmas!"" [Megismételve.]
Eközben Abhaja királyfi egy
zsenge kisgyermeket, ártatlan csecsemőt tartott az ölében. Ekkor a Magasztos
így szólt Abhaja királyfihoz:
- Mi a véleményed, királyfi? Ha
ez a kisgyermek a te hanyagságod folytán vagy a dajka hanyagsága folytán egy
szilánkot vagy kavicsot venne a szájába, mit tennél vele?
- Elvenném tőle, uram. Ha nem
sikerülne megelőzőleg elvennem tőle, bal kezemmel leszorítanám a fejét, és jobb
kezem begörbített ujjával még akkor is kivenném a szájából, ha megvérezném
vele. Mindezt azért tenném, mert sajnálnám a gyereket.
- Ugyanígy, királyfi: ha a
Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valótlan, hamis és káros, és
másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a
Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz, de káros, és
másoknak kellemetlen, másokat bánt, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett
tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz és hasznos, de másoknak
kellemetlen, másokat bánt, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak
a kijelentésnek a megtétele. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az
valótlan, hamis és káros, de másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor azt nem
mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az
valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, azt sem
mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az
valóságos, igaz és hasznos, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor a
Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele.
Mindezt azért teszi a Beérkezett, mert sajnálja az élőlényeket.
- Uram, amikor nagy tudású
nemesek vagy nagy tudású papok vagy nagy tudású házigazdák vagy nagy tudású
remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és felteszik a
Beérkezettnek, olyankor a Magasztos már előre átgondolja-e: "Akik majd
felkeresnek és ezt vagy ezt kérdezik tőlem, azoknak majd ezt válaszolom a
kérdésre", vagy pedig abban a pillanatban jut a Beérkezettnek eszébe a
válasz?
- Viszontkérdést teszek fel,
királyfi; felelj rá belátásod szerint. Mit gondolsz, királyfi: jól ismered a
kocsi minden részét?
- Igen, uram, jól ismerem a kocsi
minden részét.
- Akkor mit gondolsz, királyfi?
Ha felkeresnének, és megkérdeznék tőled: "Milyen része ez a
kocsinak?", ilyenkor már előre átgondolnád-e: "Akik majd felkeresnek,
és ezt vagy ezt kérdezik tőlem, azoknak majd ezt válaszolom a kérdésre",
vagy pedig abban a pillanatban jutna eszedbe a válasz?
- Uram, én gyakorlott kocsihajtó
vagyok, és jól ismerem a kocsi minden részét, tisztában vagyok a kocsi minden
egyes részével. Abban a pillanatban eszembe fog jutni a válasz.
- Nos, királyfi, ugyanígy, amikor
nagy tudású nemesek vagy nagy tudású papok, vagy nagy tudású házigazdák, vagy
nagy tudású remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és
felteszik a Beérkezettnek, olyankor abban a pillanatban eszébe jut a Beérkezettnek
a válasz azért, mert a Beérkezett jól ismeri a Tan minden részletét, és mivel a
Tan minden részletét jól ismeri, abban a pillanatban eszébe jut a válasz.
E szavak hallatára Abhaja
királyfi így szólt a Magasztoshoz:
- Pompás, uram! Pompás, uram!
Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat [...stb.]. Fogadjon
el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá
folyamodik oltalomért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése