1982
„Amikor váratlanul megjelent
előttem az Istenség Legfelsőbb Személyisége, azaz Sri Joakim Matias Gosvami
Gautama Räikkönen 1982 tél (december) volt, kint fagyos hideg tombolt és
én pedig, egy meleg szobában töltöttem mindennapjaimat. Az ablaküvegen kinézve
és meglátva a jégcsillagot és a jégvirágot, egy meglehetősen különös hideg
futott végig a testemen és a jégvirág a szemeim előtt pár másodperc alatt
változott át egy számomra akkor még ismeretlen kisfiúvá, aki egy kismotoron ült
és állt egyben. Próbálgatta beindítani és működésre bírni a kicsi kezével a
motor botkormányát, miközben a szemeiből egyértelműen kis lehetett olvasni az
alázatot, az elhivatottságot és a lemondást. Továbbá a szemeiben ott bujkált a
szenvedély, a szeretet és az a magány, amely csak az Ő sajátja lehetett. Alig
tudom szavakba önteni, hogy milyen érzés volt számomra ezt a szőke hajó kisfiút
látni, de már akkor elvarázsolt, megérintett és az agyam legmélyére és szívem,
lelkem legtitkosabb rejtekeibe sikerült beágyazódnia. Ugyan a nemes
egyszerűsége, a hideg, de egyben forró tekintet és a kisfiús szerény mosolya,
akkor félelemmel és kétellyel töltött el és azt kérdeztem magamba magamtól,
hogy ki lehet ez a személy. Annyira felkavart a jelenléte, hogy sokáig
gondolkozni sem tudtam, agyam kikapcsolt és éreztem, hogy egyre csak süllyedek
egy sötét szakadékba, miközben két szárnnyal a fehér fellegekben jártam. Minden
erőmmel harcoltam, már amennyire egy pár hónappal elmúlt egy éves teremtmény
tud harcolni az eleve elkerülhetetlen ellen. Sehogy! Az elmém olyan volt, mint
egy tehetetlen rongybaba, aki összecsuklik, mihelyst kiveszik mögüle a
tartóállványt. Keservesen sírtam, sírtam és csak sírtam, mert csak azt tudtam,
de a sírásom hangját félbeszakította egy felbőgő motorhang, mely olyan
erőteljes volt, hogy meg is feledkeztem arról, hogy sírjak, figyelmem pedig a motor
erőteljes hangjára koncentrált. Aztán ugyanolyan erőteljesen egy édes hangú
nevetés harsant fel, miután a motorhang elcsendesült. Az édes drága nevetésre
el is felejtettem egy pillanat alatt, hogy sírtam, tudatom pedig teljesen
kicserélődött. Hirtelen hatalmas nyugalom és béke honolt a testemben, a szemeim
pedig a kisfiú hideg de forró pillantását fürkészte. Nem akartam semmi mást
csak ezt a tekintetet az enyémnek tudni és élvezni azt a jéghideg környezetet,
amibe éppen belecsöppentem. Nem akartam, hogy ez a pillanat elmúljon és
könyörögtem a kisfiúnak, hogy nézzen rám az idők végezetéig, mindörökké. Ő meg
csak állt a kismotorja felett és minden pillantását, úgy ittam, mint az
anyatejet egy kis csecsemő. Hosszú percekig ott álltam szótlanul és egymás tekintetébe
olvadt a nézésünk. Az iménti harc, amit a süllyedéskor éreztem, ismét
felerősödött, amikor a hatalmas kék szemek gyönyöróceánjában úsztam. De az
előbbi harc arról szólt, hogy meneküljek az elkerülhetetlen ellen, de most
pedig, hogy ne kelljen ettől a szemkontaktustól szabadulnom. Bátorságot vettem
magamon és megkérdeztem a kisfiút, elcsukló és szerény hangon, halkan, hogy kicsoda
Ő?, de nem válaszolt csak nézett és most már tudni, sejteni véltem, hogy
valami célja biztosan van jövetelének. A következő pillanatban megint erőt
vettem magamon és feltettem a következő kérdésemet, mely így hangzott: miért
én? A két jéghideg szempár továbbra is csak nézett, de a kisfiú nem szólalt
meg, egyre csak nézett. Ekkor egy kis időre én is elhallgattam és olyan transzba
estem, mely megmagyarázhatatlan volt számomra. Tudtam, hogy nem én irányítom a
gondolataimat, elmémet és tudatomat, hanem Ő és csakis Ő. Ebben a mély lelki
állapotban, amibe süllyedtem, és amitől most már szabadulni nemi is akartam,
hirtelen megint egy kérdés merült fel bennem. Gondoltam megtöröm a csendet és
feltettem Neki a harmadik kérdésemet is: Miért állsz olyan határozottan a
motorod felett? Erre Ő kicsit
mérgesen és idegen összeráncolta egy pillanatra a szemöldökét és jéghideg
tekintetével az elmémet fürkészte. Ekkor rájöttem arra, hogy úgysem fog
válaszolni egyik kérdésemre sem, így több kérdést nem is tettem fel Neki. A
pillantásából viszont kiolvastam, hogy mit is akar most tőlem. Csöndet és azt,
hogy a kék hideg szemeibe összpontosítsam a figyelmemet. Mire erre rájöttem
megint eltelt egy kis idő és tudtam már ekkor, hogy bárhogy is harcolnék, akkor
is Ő lesz az erősebb, így feladtam az ellene való küzdelmet, a csöndet
választottam és csak azt, hogy a gyönyörenergia soha de soha ne érjen véget.
Mosolyogva újra felbőgette a motort, és élvezettel töltötte el a hangja, amikor
erőteljesebbé változott. De aztán újra csönd honolt, mert elengedte a kart.
Megközelítőleg 3 percig némán figyeltük egymás tekintetét, amikor végre
lepattant a motorjáról. Ekkor erős fehér fény árasztotta el lényét és számomra
minden más lényegtelenné vált, csak az foglalkoztatott, hogy a közelében legyek
és maradjak. Sri Joakim ekkor megtörte a csendet, miközben egyfolytában a
szemembe rögzítette az Ő két jéghideg pillantását. Amit mondott, azt akkor nem
értettem, de elfogadtam (mivel már harcolni úgysem maradt erőm): „Kísérj el
utamon és megtudod a kérdéseidre a választ. Az út hosszú lesz, és mindig azt
kell tenned, amit én mondok. Mit gondolsz képes, leszel megtenni ezt Nekem?”
Én habozás és további kérdések nélkül, igent válaszoltam. Erre Ő csak annyit
mondott, hogy: „A lelked az enyém és senki másé, és ha szükségem lesz rád,
akkor tudni fogod és kérdés nélkül haladéktalanul jönnöd, kell hozzám.”
Sri Joakim 1982-ben
Ezzel fel is pattant a motorra,
még egy hideg pillantást vetett rám és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen
eltűnt az erdő mélyére. Nekem pedig a jégvirág megfagyott alakja maradt hátra
és az a tudat, hogy immáron Hozzá tartozom. Azonban a jellemem jéghideggé
változott és ez ellen már nem tehettem semmit. Ezek után álomba merültem és
reggelig fel sem keltem.”
Sri Joakimnak a 6-os számú
kismotor volt az első kétkerekű motor, amelyen ült és vezette is, de a kabátján
szereplő szöveg sem a véletlen műve. A kabáton a következő felirat olvasható:
MERC. Ennek a MERC szónak a jelentése a következő: A Fő bolygók közül a Merkúrt
jelenti és szimbolizálja, mely a szűz uralkodó bolygója és egyben S. B.
Bhaktivedanta Perlita születési jegye és bolygója. Ez a kép 1982. október
21.-ik napján egy különleges időjárási körülmények között készült, ugyanis
Finnországban, ebben a hónapban és szakaszban nagyon ritka és felbecsülhetetlen
értékű, hogy sütött a Nap és jó volt az idő, bár hideg és száraz volt a levegő.
S. B. Bhaktivedanta Perlita
mondhatja el egyedül magáról a jelenlegi Kali jugában és a 21. században, hogy
élete során minden egyes álma, amit alvás közben él meg és át, mindegyik álma
Sri Joakimről szólnak. Ezért tudhat mindent S. B. Bhaktivedanta Perlita, Sri
Joakim teljes karmájáról. Az álmok során Sri Joakim tanácsokkal és parancsokkal
látja el személyes bhaktiját. Sri Joakim utasításokkal, látja el, hogy mikor
mit és hogyan tehet és azt is, hogy miket árulhat el valamit is Sri Joakim
karmájáról.
Perlita minden egyes álmában
lecsupaszított, önzetlen és tiszta lélekkel áll és térden állva térdel Sri
Joakim Személye és Legfelsőbb Isteni Személyisége előtt!
Sri Joakim előtt lélekben
leborulva megalázkodni, az életben nem szenvedés, hanem különleges és kivételes
Isteni kegy, ezen kívül pedig gyönyörű boldogság és nem bánat és szomorúság. S.
B. Bhaktivedanta Perlita legfőbb vágya Sri Joakim LELKI NÍRVÁNÁJA.
Kimi Räikkönen és Szivolt Barbara
születési karmájából egyértelműen kiderül, hogy egymásnak lelki és jellem társai
a sors kerekében. Ugyanis túl sok a véletlenszerű egybeesés, mint a nyugati,
mint a keleti asztrológia szerint. Ezt az egybeesést számszakilag és mitológiai
úton is ki lehet mutatni. A karma szerint Szivolt Barbarának nem kötelező
személyesen is ismernie és akár kapcsolatban is lennie Kimi Räikkönennel, mert
a születés határozza meg a karmikus lelki és jellem társ szerepét és nem az
anyagi világban lévő találkozás vagy kapcsolattartás. Úgy is ki lehet fejezni,
hogy én a háttérből segítek Kiminek és Ő, valósítja meg azt, amire nekem nem
volt soha lehetőségem, de az álmomban mindig is vágytam. Azt a vágyat, hogy
autóversenyző legyen, és bajnokságot nyerjen. Én mondjuk hajlandó is, vagyok feláldozni
akár saját életemet is azért, hogy Kimi sikeres legyen és ettől a sikertől,
pedig mélyen boldog. Számomra az önfeláldozás azt jelenti, hogy az én életemben
már eddig is sokat szenvedtem lelkileg, és nem azt teszem, amitől boldog
lennék. Az én boldogtalanságom az ára Kimi sikereinek és örömeinek és az Ő
személyes boldogságának. De ezt érte képes vagyok megtenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése