I. Rész - 2.) Fejezet - A Hindu vallás és filozófia - A Hindu vallás és filozófia alapjai - 1

I. Rész

2. Fejezet

A Hindu vallás és filozófia - 

A Hindu vallás és filozófia alapjai

A Hindu vallás filozófiája, gondolkodásmódja, lélektana és a Világegyetemre gyakorolt hiteles hatása

A hindu istenségek közül például Brahmát és Sivát is Visnu által teremtetett lényeknek tartják, akik azonban maguk is különleges hatalommal rendelkeznek. Ekképpen könnyen megérthetjük Louis Renon megfigyelését: „Valójában, mint vallás és filozófia, a hindu vallás leginkább úgy értelmezhető és összegezhető, mint visnuizmus (vaisnavizmus).”

Egyes vallással foglalkozó tudósok úgy mondják helytelenül, hogy a vallások egy bizonyos izmusok által megfogalmazott hittudomány és helytelenül beszélnek a vallásokkal kapcsolatban katolicizmusról stb…, hinduizmusról vagy éppen buddhizmusról. De mivel a hindu vallás és a buddha-i vallás nem egy közönséges vallás, amit be lehet skatulyázni e vallás gondolkodási mechanikája és lélektana okán ezért én és persze a vallás tisztaságát figyelembe vevő sok más embertársam mellet érvelve a hindu és buddha vallását így fogom alkalmazni és nem például úgy, hogy hinduizmus vagy buddhizmus. Ezzel is megadva a tiszteletet és méltóságot a hindu vallásnak és filozófiának és természetesen a buddha vallásának, mely részben a hindu vallásra épült és alakult ki, formálódott.

Visnu nevét szinte mindig együtt említik Krisna nevével. Ennek oka az, hogy a vaisnavák felfogása szerint Krisna és Visnu nem különböző személyek, hanem azonosak. Visnu valójában Krisna négykarú formája. Bár a legtöbb könyvben azt olvashatjuk, hogy Krisna Visnunak az inkarnációja, a szentírások kijelentik, hogy Krisna maga az eredete nemcsak Visnunak, hanem végső soron az egész anyagi teremtésnek.

Ez nemcsak a megfelelő hindu szentírások álláspontja, hanem annak a 180 millió vaisnavának is, akik a Visnu-hívők 230 milliós táborából nap, mint nap imádják Krisnát a különböző szertartásokon keresztül.

A hinuk másik része abban hisz, hogy Siva a legfölsőbb úr, s hogy az élet szenvedéseinek végső megszűnését az Ő jóvoltából nyerhetik majd el. Mások abban hisznek, hogy minden egy, s amikor elérjük az önmegvalósítás szintjét, akkor eggyé válunk Istennel, akit Brahmanként említenek. E szó Isten nagyságára utal („ami nagy”), de semmi információt nem tartalmaz az Ő személyes tulajdonságát illetően.

A hindu vallás felfogása szerint Isten számtalan formában képes megnyilvánítani, kiterjeszteni magát. Ezek a formák nemcsak különböző időpontokban, hanem egyszerre, egyidejűleg is megnyilvánulhatnak a létező világ valamely részén. Isten e formáit avatáráknak (inkarnációk) nevezik, akik egy bizonyos cél beteljesítése érdekében „alászállnak” a lelki világból. E formák közvetlenül Isten formái, amelyeket meghatározott okból vesz fel.

Istennek vannak olyan szolgái is, akik különleges hatalmat kapnak azért, hogy az univerzum teremtésében és irányításában szerepet vállalhassanak. Őket félisteneknek nevezik, mert bizonyos”szakterületeken” különösen nagy erőt kapnak Istentől. Annak ellenére, hogy anyagi vágyaik beteljesítése érdekében sok ember imádja Őket Indiában, Ők is csak Isten szolgái, akik – bár az embereknél sokkal hatalmasabbak – nem Istenek. A leírások szerint kb. 33 millió félisten van, s Ők maguk is a Legfelsőbb Urat imádják.

Mindez annak a már említett tényezőnek köszönhető, hogy a félistenek különböző anyagi lehetőségekért felelősek az anyagi világban.

Visnu illetve Krisna avatárjai örökkévalóak, s a Védák örök idők óta említik Őket. Nem kitalált vagy az idők során „kifejlesztett” személyek, hanem mindig is létezőek.

Krsna

Krsnát a hinduk többsége a Legfelsőbb Istennek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogatja el, aki Vasudéva és Dévakí fiaként jelent meg itt a Földön. Testének színe olyan, mint a friss esőfelhőé. Az Őt ábrázoló képeken, három helyen meghajló formában láthatjuk, amint éppen fuvolázik, elbűvölve ezzel lakhelyének, Vrindávanának minden lakóját. A templomokban imádott mútrija mellett gyakran látható örök társa, Rádháráni, aki az Isten iránt végtelen szeretet példája. Krisnát a különböző festményeken gyakran a tehénpásztorlányokkal (gopíkkal) táncolva, vagy a tehénpásztorfiúkkal játszadozva, illetve a kuruksetrai csatamezőn kedves barátja, Ardzsuna harci szekerét hajtva ábrázolják. Gyakran láthatótehenekkel körülvéve, hiszen a tehénpásztorfiúként született. Mútri-formájában pedig előszeretettel jelenítik meg kisdedként, amint egyik kezében édességet tartva másuik, megörvendeztetve szülei és hívei szívét.

Krisna Mathura városában, Uttar Pradesh államában (India) jelent meg, körübelül ötezer évvel ezelőtt. Kedvteléseinek nagy részét Vrindávanában végezte. E két hely még ma is létezik, s évente zarándokok milliói látogatják meg a lelki tisztulás érdekében. Mathura és Vrindávana kb. 120 km-re található Delhitől délre, az Agrát és Delhit összekötő út mellett.

Földi jelenléte alatt megölte a gonosz Kamszát, Mathura királyát, valamint sok más démont is, hogy megvédje híveit s a veszélybe került, tiszta, vallásos elveket. Elbeszélte a Bhagavad-gítát, melyet a hindu vallás Bibliájának tekintenek.

Krisna Brahmá – az univerzumot és az élőlényeket megteremtő félisten – minden napjában csupán egyetlen alkalommal jelenik meg, vagyis a mi időszámításunk szerint 4 milliárd 320 millió évente egyszer. A Srimad-Bhágavatam szerint Krisna minden avatára (inkarnációja) végső forrása. Ezért nemcsak a belőle közvetlenül kiáradó Visnu-avatárok (három Visnu-forma), hanem Visnu minden inkarnációja is jelen van benne. Amikor Krisna eredeti formájában jelenik meg a világban – amely örökléttel, teljes tudással és boldogsággal rendelkező lelki test -, akkor a többi inkarnáció minden jellegzetessége jelen van benne. Krisnát így az eredeti személyként megszületetlennek és örökkévalónak tartják, aki a végső eredete az anyagi és a lelki világnak. Erről a Bhagavad-gíta és más védikus írások is említést tesznek. Bár hatalma és fensége felfoghatatlan, kedves tulajdonságai inkább tiszta szeretetet és ragaszkodást ébresztenek iránta híveiben, mint tiszteletet, amely esetleges gátja lehet a vele való bensőséges kapcsolat kialakításának. Krisna arcát csodálatos ékszerek díszítik, füle nagyon szép, orcái pedig ragyogóak. Mosolya mindenki számára vonzó. Krisna arcának és testének látványa teljes elégedettséggel tölti el az élőlényeket.

Felnőve, a Yadu-dinasztia királyaként Krisna 16 108 nőt vett feleségűl. Dvárakában fő hitvese Rukminí volt, aki Laksmínak, a szerencse istennőjének az inkarnációja. Bhismaka, Vidarbha királyának lányaként született meg. A Krisna-templomokban néha Rukminí mútrija is látható. Rukmíninek tíz fia született, akik közül a legidősebb Pradjumna. Egyetlen lányát Csarumatinak hívták.

Krsna kedvtelései

Krsna Dévakínak, Vaszudéva feleségének gyermekeként született meg mathurai fogságuk ideje alatt. Bár a szentírások szerint Ő örök, céljainak beteljesítése érdekében elfogadta ezt a szerepet. Vaszudévát és Dévakít azért vetették börtönbe, mert egy jóslat szerint kettőjük nyolcadik gyermekének, Krisnának kellett majdan megölnie a gonosz Kamsza királyt. Krisna születésekor a börtön kapui titokzatos módon megnyíltak, az őrök pedig mély álomba merültek. Vaszudéva kisétált a börtönből, és elvitte Krisnát a Jamuná folyó túlpartjára, Gokula városába. Ott mostohaszüleire, Nandára, a pásztorkirályra és feleségére, Jásódára bízta Őt, akik odaadó szeretettel viselték gondját a gyermek Krsnának. Amikor Vaszudéva megérkezett Gokulába, Jásódát mély álomban találta, mivel éppen előtte hozott a világra egy leánygyermeket. Ekkor Vaszudéva kicserélte Krisnát a kislánnyal, s a leánygyermeket magához véve visszatért a börtönbe. Amikor Kamsza megtudta, hogy megszületett Dévakí nyolcadik gyermeke, nyomban elrohant a börtönbe. Megragadta a kisbabát, hogy megölje, de a gyermek kicsúszva a kezéből, a levegőbe emelkedett. A kislány – aki valójában az anyagi energia istennője, Durgá volt – ekkor felnőtt nővé változva így szólt: „Kamsza te ostoba! Nem ölhetsz meg engem! A gyermek, aki végezni fog veled, már megszületett valahol, s biztonságban van!”

Krsna gyermekkorát Vrindávanában töltötte Nandával és Jasódával. A Vrindávanában eltelt évek alatt Kamsza számos démont küldött oda, hogy megölje Krisnát. Először Pútanát, a rút boszorkányt küldte el, aki egy gyönyörű nő alakját felöltve közelítette meg Őt. Felajánlotta, hogy anyjaként megszoptatja a kis Krisnát, miközben a mellét, melyet neki ajánlott, méreggel kente be. Krisna azonban a tejjel együtt az életlevegőt is kiszívta a veszélyes démon melléből.

Később megölte Trinávartát, a széldémont is, aki megragadta Krisnát, s elrepült vele. Megsokszorozva a súlyát, Krsina nagyon nehézzé vált, s így a démon a földre esett és meghalt. Aghászura démon a hatalmas kígyó alakjában lenyelte Krsinát és tehénpásztorfiú barátait. Krsina ekkor Aghászura gyomrában a sokszorosára növekedett, a halálát okozva ezzel. Arisztászura, a bikadémon és Késí, a lódémon szintén megtámadták Krsinát, de az ő sorsuk is hasonlóan alakult.

Megbüntette Káliját is, aki egy sokcsuklyás kígyó volt. Ez a kígyó megmérgezte a Jamuná folyót, számos élőlény halálát okozva ezzel. Krisna a kígyó fejein táncolva végül meghódolásra kényszerítette Káliját, aki megértette, hogy Krsina az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Kedvtelései a tehénpásztorfiúkkal, a tehenekkel es a gópíkkal (tehénpásztorlányokkal) az indiai művészetek kedvelt témáit alkotják. Festmények, kézimunkák, faragványok ábrázolják Krisnát, amint a tehénpásztorlányokkal táncol. Ezt a táncot rásza-táncnak hívják. Krsina kiterjesztette magát sok-sok formában, s minden egyes pásztorlányka mellett ott volt a táncban. A leánykák mindegyike úgy gondolta, hogy Krsina csak vele táncol, s ettől nagyon boldogok voltak.

Egy napon Krisna megkérte apját, Nanda Mahárádzsát, hogy hagyja abba Indrának, az eső félistenének imádatát, s helyette imádja Góvardhana-hegyet, mely egy szent hegy Vrindávanában. Nanda Mahárádzsá teljesítette szeretett Krsinájának kérését, amelytől azonban Indra, a félistenek királya nagyon dühös lett. Szakadó esőt zúdítva Vrindávanára megpróbálta elpusztítani a város lakóit. Krisna azonban felemelte a Góvardhana-hegyet, s mint egy esernyőt, Vrindávana lakói fölé tartotta. Ezt a kedvtelést számos festmény és szobor ábrázolja.

Krsina ezt követően elment Mathurába, hogy megölje Kamsza királyt. Huszonnyolc éves koráig Mathurában maradt, azután pedig Dvárakába költözött. A kuruksetrai csatában kedves híve, Ardzsuna harci szekerét hajtotta. E csata előtt mondta el a híres Bhagavad-gítát, amely a hindu vallás és filozófia alapjának tekinthető.

Rádhárání

Rádhá és Rádhiká neveken ismerik. Ő a vrindávanai tehénpásztorlányok (gópík) közül a legfontosabb. Krsina fő kedvese, aki gyakran láthatunk Krsnával együtt a templomok oltárán. Rádhárání Krisna társa a vrindávanai kedvtelések során. Mindig gyönyörő nőként ábrázolják. Isteni személyisége nagyon fontos Krsina hívei számára, mert úgy tartják, hogy Rádhárání kegye nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki megközelíthesse Krsinát. Krsina és Rádhárání kapcsolata az Isten iránti szeretet végtelen aspektusait mutatja be, amelyről a hindu vallás „bhakti” irányzata tanít részletesen.

Visnu

Ő az anyagi teremtés fenntartója. Etimológiailag a Visnu szó azt jelenti, hogy „aki mindent áthat, mindenbe behatol”. Ő a hindu vallás három fontos istensége (Brahmá, Siva, és Visnu) közül az egyik. Brahmá és Siva, akik az anyagi világban ható szenvedély és tudatlanság működéséért felelősek, csupán félistenek, Visnu pedig a Legfelsőbb Úr megnyílvánulása, aki az összes félistennek (Brahmának és Sivának is) az irányítója. Ő maga a jóság minőségénak irányításáért felelős. A Legfelsőbb Úrként teljes mértékben rendelkezik a hat fenséggel, amely a gazdagság, a hatalom, a szépség, a hírnév, az erő, és a lemondás. Lemondott, mivel semmihez sem ragszkodik az anyagi világban, bár minden az Övé.

Visnunak egy másik közismert és igen népszerű neve Nárájana. A szó a következőket jelenti: a) aki az okozati vizeket választotta lakhelyéül (Visnu az okozati óceánon fekve teremti meg az univerzumokat); b) aki minden emberi lény lakhelye; c) aki az emberek szívét választotta lakhelyéül; vagy d) aki minden ember végső célja.

Az előző ciklusbéli univerzum elpusztítása után és a következő univerzum megteremtése előtt Nárájana, a Legfelsőbb Istenség elaludt hatalmas, Ananta Sésa nevű kígyóágyán, mely a Ksíramudra (tejóceán) vizén lebeg. Egyik lábát hitvese, Laksmí ölében pihenteti, aki lágyan masszírozza azt. Ahogyan így álmodik a következő teremtésről, egy lótuszvirág sarjad köldökéből, melyen Brahmá istenség ül. Miután felébred, arra utasítja Brahmát, hogy folytassa a teremtés folyamatát.

Visnu az anyagi teremtés érdekében három formában nyilvánul meg.

Ezek a formák teremtik meg és tartják fenn az univerzumot.

Az első forma Mahá-Visnu, vagy más néven Káranodakasájí-Visnu, aki az Okozati-óceánon egy kígyóágyon fekve, pusztán ki – és belégzéssel teremti meg és pusztítja el az univerzumokat. A kígyóágyat Ananta Sésa, Visnu kígyó alakú kiterjedése alkotja.

A második forma Garbhodakasájí-Visnu, aki behatol minden univerzumba, és megteremti bennük az élőlényeket.

Harmadik formájában Ksírodakasájí-Visnuként megjelenik minden élőlény szívében (sőt behatol minden atomba is), s ezért az élőlények Felsőlelkeként is ismeretes. E Ksírodakasájí-Visnuból terjednek ki mindazok az isteni formák, amelyek a későbbiekben „Visnu inkarnációiként” fognak részletesebben szerepelni.

A Garbhodakasájí-Visnu köldökéből kinövő lótuszvirágon születik meg Brahmá, az első élőlény, aki teremtő hatalmat kapva folytatja az univerzumon belüli teremtés folyamatát, létrehozva más élőlényeket (pl. a félisteneket) és megteremtve az univerzum változatosságát.

Visnu örök társa Laksmí, a szerencse istennője, aki Srídévínek is neveznek. Srídéví általában kinyílt lótuszvirágot tart a kezében. Visnu másik hitvese Bhúdéví, kezében kék lótuszvirággal (melynek szirmai néha össze vannak csukódva). Ha mindkét hitvese jelen van az Úr Visnuval, akkor Laksmí a jobb oldalán, Bhúdéví pedig a bal oldalán áll. Gyakran láthatjuk Őket úgy is, ahogy a kígyóágyon fekvő Visnu lábainál ülve szolgálják Őt.

Vannak templomok, ahol Laksmí és Nárájana mútriját úgy láthatjuk, hogy az Úr Nárájana (Visnu) ül, Laksmídéví pedig az ölében foglal helyet.

Visnut általában négy karral ábrázolják, melyekben kagylókürtöt (sankha), harci korongot (csakra), buzogányt (gada) és lótuszvirágot (padma) tart. Harci korongját Szudarsannak, buzogányát pedig Kaumodakinak hívják. Van egy Nandaka nevű íja is. Visnu, ahogyan Krsina is, kék színű, és sárga ruhát hord. Mellkasán a Kaustubha nevű ékszert viseli. Néha nyolc karja is lehet, amelyekben kagylókürtöt, korongot, buzogányt, lótuszvirágot, íjat, nyilat, kardot és pajzsot tart.

A buzogány és a korong azt jelképezik, hogy az Úr megbünteti a démonokat és a gonosztevőket. A lótuszvirággal és a kagylókürttel megáldja híveit. Amikor valamely inkarnációja megjelenik ezen a bolygón, amellett, hogy elpusztítja a démonokat, a vallásos elvek ellenségeit, híveit is megvédi.

Az Úr Vsinu arca vidám, s a lótusz virágához hasonlít. Mellkasán a Srívaszta jelet viseli, amely egy fehér szőrtincs. A ragyogó Kaustubha drágakő ékkövekkel és gyöngyökkel díszitve függ nyakában, amely mellett gyönyörű virágokból készült füzér emeli ki arcának szépségét. Azt tartják, hogy az Úr Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez.

Visnu inkarnációi

Visnu inkarnációit avatáráknak nevezik, amely arra utal, hogy az anyagi világban megjelenve nem foglalnak el anyagi testet, hanem saját lakhelyükről, saját transzcendentális testükben „szállnak alá”. Ezt tévesen néha úgy értelmezik, hogy az avatára olyan inkarnáció, aki húsból, vérből és csontból álló anyagi formát vesz fel. Valójában azonban Visnu avatára egy magasabb régióból, a transzcendentális birodalomból száll alá, hogy egy adott szerepben végrehajtsa a küldetését, feladatát. Visnu a leírások szerint akkor száll alá a Földre, amikor a vallás gyakorlása hanyatlik, a vallástalanság pedig eluralkodik a világon.

A Védákban az áll, hogy bár az Úr egy, második nélkül, mégis számtalan formában nyilvánítja meg Magát.

Minden egyes inkarnációnak van egy bizonyos küldetése, melyről a kinyilatkoztatott szentírások részletesen beszámolnak. Ezen inkarnációk mindegyike csak annyit beszél a vallásos elvekről és az emberiség kötelességeiről, amennyit az emberek adott körülményeik között megérthetnek. A cél azonban mindig ugyanaz: az embereket az Isten-tudat útjára vezérelni, s arra ösztönözni őket, hogy engedelmeskedjenek a vallás elveinek.

Visnu néha személyesen száll alá, néha pedig hiteles képviselőjét küldi el fia vagy szolgája alakjában. Előfordul, hogy saját maga jön el, de rejtett formában. Ezen inkarnációk – amelyek mindegyikének az Isteni-tudatnak az emberi társadalomban való felébresztése a célja – száma határtalan, de van tíz fő inkarnáció, akiknek a szentírások kitüntetett szerepet tulajdonítanak.

Matszja, a hal (1), Kúrma, a teknős (2), Varáha, a vadkan-inkarnáció, aki megölte a Hiranyáksa nevű démont, s megmentette a Földet (3). A következő az ember-oroszlán Naraszima (4), aki megölte Hiranyakasipu démont, s megmentette tiszta hívét, Prahládot. Az ötödik (5) inkarnáció Vámana, aki három lépés földet koldult Bali Maharádzsától, a démonok királyától, hogy visszaszerezze az általa meghódított világot a félistenek számára. A következő (6) Parasuráma („csatabárdos Ráma”), aki bár bráhmanaként a bölcs pár, Dzsamadagni és Rénuká fiaként született, huszonegyszer pusztította el a Kártavírya által vezetett, hatalmukkal visszaélő ksatriyákat (a harcos társadalmi rendet).

A hetedik inkarnáció (7) Rámacsandra, aki, aki bár Visnu inkarnációja, az ideális király szerepében tanította és mutatta be a vallás elveit. Tetteit a híres óind eposz, a Rámájána beszéli el. Balaráma a nyolcadik (8) inkarnáció, akit Krsinával együtt szoktak említeni a hindu vallásról szóló könyvek. Balaráma Krisna testvére. Vannak, akik Krsinát is csupán Visnu egyik avatárjának tartják, a vaisnavák (Visnu-hívők) nagyobb része azonban az eredeti Istenként, Visnu forrásaként tekint rá.

A kilencedik avatára (9) Buddha, a tizedik (10) pedig Kalki, aki a Kali-juga (a jelen 432 000 évig tartó világkorszak) végén elpusztítja majd a démonikus népességet. A főbb inkarnációk mellett, ahogy említettük, számtalan más inkarnáció is létezik.

Amellett, hogy Visnu néha személyesen jelenik meg transzcendentális testében, gyakran úgynevezett saktyávésa avatárként is megnyilvánul. A saktyávésa avatárok Visnu hatalmának inkarnációi, akik az Ő erejével, hatalmával felruházott élőlények. Az egyéni élőlények (a különböző anyagi létformában lakozó lelkek) szintén Visnu szerves részei, de nem olyan hatalmasak, mint Ő. Ezért, ha valamelyiküknek Visnu különleges hatalmát kell képviselnie itt az anyagi világban, csak úgy lehetséges, ha Visnu maga hatalmazza fel Őt személyesen.

Mivel az ismeretanyag és a tanulmány egy bizonyos küldetés megértéséért íródik, ezért a továbbiakban csakis és kizárólag a kilencedik és a tízedik Visnu-avatárral foglalkozik részletesebben. A többi fent említett avatárok csak tájékoztatásul szolgálnak a rendszer felépítését illetően. 

Sri Sziddharta Gautama Buddha (Kr. E. 544 – Kr. E. 464.)

Buddha az Úr Visnu kilencedik inkarnációja. Sziddharta Gautama, akit később Buddhának is neveznek, Kr. E. 544-ben egy őszi, októberi napon látta meg a Napvilágot. 16 éves korában megházasodott, s egy fia született. Mikor betöltötte a huszonkilencedik életévét, elhagyta otthonát, hogy megkeresse a választ élete legfontosabb és legalapvetőbb kérdéseire. Hat évvel később eljutott Bodh Gayába, ahol egy bodhi fa alatt ülve mély meditációba merült. Meditációja során egy Mara nevű démon megkísértette, felajánlva neki mindent, ami kívánatos lehet ebben a világban. Buddha visszautasította a démon javaslatát, s nem fogadta el az felajánlott javakat. Röviddel ez után Buddha elérte a nírvána állapotát.

Ezeket, a jelenteket India-szerte sok buddhista fafaragvány megörökítette. Buddhát általában lótuszon ülve, sárga ruhában ábrázolják. Kezei védelmező és áldásosztó helyzetben vannak.

Életében saját felfogását prédikálta az erőszakmentesség elvéről, elítélve a Védákban szentesített állatáldozatokat. Abban az időben, amikor Buddha megjelent, az emberek a védikus áldozatok ürügyén korlátlanul gyilkolták az állatokat, hogy féktelen nyelvüket kielégítsék. Az Úr Buddha, szembeszállva e gyakorlattal, az erőszaknélküliségről prédikált. Tanításaiban kétségbe vonta a Védák tanait, s az állatmészárlás kedvezőtlen pszichológiai hatásait hangsúlyozta. Úgy tartják, hogy Buddha azért jelent meg a világban, hogy ezt a folyamatot megállítva megalapozza az erőszaknélüliség védikus alapelvét.

Kalki

A szentírások jövendölése szerint Kali-juga (a jelen korszak) végén megjelenik Kalki, a tizedik inkarnáció. Fehér lovon vágtatva lángoló kardot emel a feje fölé, amellyel elpusztítja a világ ateista, démonikus népességét. A pralaya az egész univerzumot elárasztó özönvíz idején jelenik meg. A Kali-juga végére az erkölcsnek, a törvényeknek és a rendeknek írmagja sem marad. A védikus áldozatokról megfeledkeznek, s barbár lények uralják majd a Földet. Ekkor az Úr Visnu Kalki alakjában eljön, hogy helyreállítsa a vallás alapelveit, a törvényt és a rendet.

Laksmí

Laksmí az Úr Visnu hitvese, aki a gazdagság és a szerencse istennője. Az ábrázolásokon vagy az Úr Visnu lábainál foglal helyet, vagy mellette áll illetve ül. Látható úgy is, amint az Úr Visnu mellkasára dől. Amikor valamely templomban Visnuval együtt imádják, akkor kettő, amikor pedig egyedül, akkor négy karja van. A tejóceánból jelent meg, amikor a félistenek és a démonok a nektárt köpülték.

Laksmít rendszerint elbűvölően gyönyörűnek írják le, amint egy lótuszon áll vagy ül, s gyakran lótuszvirágot tart a kezében. Talán ezért is hívják Padmának vagy Kamalának is. Amikor négy karja van, két felső kezében lótuszokat tart, az alsó kettő pedig áldásosztó helyzetben van, vagy aranypénzek hullanak belőlük.

Általában ragyogó aranyszínű. Laksmít gyakran láthatjuk a képeken derékig vízbe merülve, két oldalán egy-egy elefánttal, amelyek vizet permeteznek rá. Rukminí, Krisna dvárakái felesége, valamint Szítá, az Úr Rámacsandra felesége mindketten Laksmí inkarnációi. Néha az Úr Visnuval együtt Garuda hátán utazik. Azt mondják, hogy Laksmí eredeti alakja Krisna vrindávanai hitvese, Rádhárání.

Nincsenek kizárólag neki szentelt templomok, de gyakran láthatjuk őt Visnu-templomok oltárán az Úr Visnu lábainál. Indiában szinte minden ember imádja az otthonában Laksmít.

Gyakran egymagában imádják őt, hogy meggazdagodjanak, mert nem tudják, hogy Laksmí (a szerencse istennője) csapongó, s ha nem hitvesével, az Úr Visnuval együtt imádják, akkor kegye csak átmeneti lesz.

A Dipávali fényfesztivál (október/november) Laksmíval kapcsolatos. A házakat e napon lámpásokkal világítják ki, mert azt tartják, hogy a gazdagság (Laksmí) nem lép be egy sötét házba. A legtöbb házat ezen az estén olajlámpásokkal és elektromos fényekkel díszítik fel.

Siva

Visnu, Brahmá és Siva együtt alkotják a hindu háromságot. Siva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Siva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója.

A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli.

Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.

E harmadik szem keletkezésének története szerint egyszer Umá, a hitvese játékosan Siva két szeme elé tartotta a kezét. Azon nyomban sötétség borult az egész univerzumra, és még a Napot vagy a Holdat sem lehetett látni. Siva ekkor megnyilvánította e harmadik szemet, hogy a fény visszatérhessen az univerzumba. Később ezt a harmadik szemét, melyet az emberiség iránti végtelen kegyéből egyébként csuk-va tartott, csak azért nyitotta ki, hogy elégesse vele Kámadévát, a kéj urát.

Egyik szeme olyan, mint a Nap, a másik mint a Hold, harmadik szeme pedig a tűzhöz hasonlatos. Ez a szeme, ahogy már fentebb utaltunk rá, lángot kilövelve képes bármilyen hatalmas élőlényt elpusztítani.

Bár ő az anyagi világ ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi szennyeződéstől. Nem áll kapcsolatban senkivel, és nincsen senki, aki az ellensége lenne.

Ikonográfikusan Sivát ábrázolhatják kettő, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is. A kezeiben tartott különböző tárgyak a következők: háromágú szigony (triszúla), harci korong (csakra), harci bárd (parasu), homokóra alakú dob (damaru), imafüzér (aksamálá), szarvas (mriga), hurok (pása), bot (danda), íj (pináka vagy adzsavaga), varázspálca (khatvánga), lándzsa (pasupata), lótusz (padma), koponyából készült ivóedény (kapála), tükör (darpana), kard (khadga) és így tovább.

Hosszú, befont hajából álló koronáját a félhold díszíti, s hajfürtjei közül a Gangá folyó árja zuhog alá. Ruhaként egy tigrisbőrt és egy elefántbőrt visel. Egész testén kígyók találhatók, melyek a nyakláncát, az övét, a szentelt zsinórját és a karpereceit képezik. Nyaka körül egy koponyákból álló füzért hord. Meditációja során tigrisbőrön ül, és soha nem fogad el semmilyen fényűző ruhát, füzért, ékszert vagy illatszert.

Az Úr Siva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Siva, torkában tartva az óceánnyi mérget, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, "kéktorkúnak" is nevezik.

Sivát háromágú szigonyával díszített templomaiban leginkább lingaként vagy fallosz-szimbólum formájában imádják. E linga-forma Siva ősnemző szerepét hangsúlyozva képviseli őt. Ősnemzőként ő mozdította ki egyensúlyából az anyagi energiát, rábírva azt a teremtés folyamatában való részvételre.

Gangadharának is nevezik, vagyis annak, aki a Ganga (Gangesz) folyó súlyát tartja. Amikor a Gangesz a mennyei régiókból alászállt a Földre, először Siva fejére hullott. Keresztülfolyva hajcsimbókjain sok kis patakká vált, amelyek végül Haridvárnál egyesülve létrehozzák a Gangeszt.

Natarádzsaként, a kozmikus táncosként is ismerik, akinek híres tánca, a "tándava" képes atomjaira oszlatni az anyagi világot. Nevezik őt Rudrának (üvöltő), Mahadévának (nagy úr), Sankarának (jótevő), Trilocsannak (háromszemű), Pasupatinak (a vadállatok ura), valamint egyik elborzasztó formáját Bhairavának. Asutosának is hívják, vagyis olyan személynek, akit könnyen elégedetté lehet tenni, Bhútanátha néven pedig a közönséges emberek uraként utalnak rá. Az őt imádók főleg azért ragaszkodnak hozzá, mert nagylelkű ajándékokat tud adni anélkül, hogy megfontolná az ajándékok későbbi hatásait. Daksinamúrtiként (meditáló bölcsként), Kaljana-szundaraként (Párvatí férjeként), Mahésvaraként (a tudás uraként) és Tripurantakaként (Tripura démon elpusztítójaként) is imádják őt. Mahadévának, "nagy úrnak" azért nevezik, mert ő a leghatalmasabb félisten, akivel az anyagi világban senki sem lehet egyenlő.

Hitvese Párvatí, az anyagi energiát irányító félistennő. Különböző formáiban Kálíként, Durgáként, Umáként stb. is ismerik.

Tekintsünk át most néhány történetet Siváról, amelyekről a védikus irodalom tesz említést.

(1) Amikor a mennyei folyó, a Gangesz alászállt erre a földre, büszkeségből erőteljesen zuhant Siva fejére, aki azonban fogva tartotta őt a fején. Csak azután engedte továbbfolyni, hogy Bhagíratha király (aki felelős volt azért, hogy e folyót a földre hozza) sokáig imádkozott és könyörgött hozzá, a Gangesz pedig illő módon bocsánatot kért.

(2) Amikor a tejóceánt, vagy másik nevén a ksíramudrát köpülték, az egyik dolog, ami kiemelkedett belőle, a hűs félhold volt. Siva megragadta azt, és diadémként a fejére helyezte. Amikor a háláhala nevű halálos méreg is létrejött, s perzselő hevével és lángnyelveivel elkezdte pusztítani a három világot, Siva összegyűjtötte azt a tenyerébe, s megitta, hogy megmentse a világot. Párvatí, aki rendkívüli módon aggódni kezdett hitvese biztonságáért, összeszorította férje torkát, hogy a méreg ne mehessen le a gyomrába. A méreg így a torkán maradt, kékes színt kölcsönözve annak.

(3) Dáruka erdejének bölcsei, akiket nagyon bosszanott, hogy feleségeik vonzódtak Siva szépségéhez, megpróbálták varázslatok útján megölni őt. Áldozatukból egy tigris, egy szarvas és egy vörösen izzó vasdarab született. Siva a tigrist megölte, a szarvast a bal kezével elkapta (amelyet dicsősége jeleként azóta is a kezében tart), a vasdarabot pedig fegyverei egyikévé tette.

(4) Más történetek arról szólnak, hogyan tette tönkre Daksa áldozatát azzal, hogy levágta a fejét tiszteletlensége miatt, hogyan rombolta le a Tripurászura démon által épített öt várost, hogyan pusztította el Gadzsászurát, az elefántdémont, és viselte magán bőrét, hogyan ajándékozta meg Ardzsunát a Pásupata-asztra nevű fegyverrel, s hogyan vált Ardhanárísvarává, hogy szétoszlassa Bhringi nevű híve tudatlanságát.

Siva különböző formái

Sivát sok más aspektusban is ábrázolják, illetve imádják. Ezeket általában kilenc kategóriába sorolják.

Az első csoportba Siva békés és kegyes formái tartoznak, akik például az áldásukat adták Csandésának, Nandísvarának vagy Rávanának. Rávana, a démon, aki elrabolta Rámacsandra feleségét, Szítát, Siva kegyéből lett olyan hatalmas, hogy még a félisteneket is rettegésben tartotta.

A következő, második csoportba Siva összes szörnyűséges (ugra) aspektusa tartozik.

Bhairava Sivának az a formája, aki levágta Brahmá ötödik fejét, amiért az becsmérelte őt, s akinek tizenkét éven át koldusként kellett bolyongania, hogy megszabaduljon e bűnétől. Gadzsászuravadha-múrti formájában megölte Níla démont, aki egy elefánt formáját vette fel. Kálári-múrti alakjában legyőzte Yamát, a halál istenét, aki el akarta venni Márkandéjának, Siva nagy hívének az életét. Kámántaka-múrti formájában elpusztította a szerelem és a kéj istenét a harmadik szeméből kibocsátott tűz segítségével.

A tánc királya

Siva a tánc nagymestere. A táncról szóló írásokban ismertetett 108 táncolási mód mind tőle származik. Azt mondják róla, hogy minden este táncol azért, hogy enyhítse a teremtmények szenvedéseit, és hogy szórakoztassa az isteneket, akik Kajlászán gyűlnek össze.

Körülbelül kilenc táncos formája van, melyek közül Natarádzsa - a tánc királya a leginkább ismert. Natarádzsának négy karja és két lába van, s táncoló pozícióban áll. Felső jobb kezében a damaru nevű dob található, a balban pedig a tűz, ami a végső pusztítást jelképezi. Alsó jobb kezét védelmet adó helyzetben tartja, az alsó bal kéz pedig a felemelt bal lábra mutat. Jobb lába az Apaszmara nevű démonon nyugszik, akiről azt mondják, hogy a tudatlanságot vagy a hamis egót képviseli, amely elfeledteti az élőlényekkel, hogy kik is valójában. Natarádzsa az, aki elpusztítja a hamis önérzetet, büszkeséget.

E forma története szerint Siva egyszer elment az erdőbe, hogy legyőzzön tízezer szentet, akik ellene fordultak. A szentek feldühödve egy tigrist küldtek rá, hogy az megölje Sivát. Ő azonban elpusztította a tigrist, s a bőrét köpönyegnek használta. Később egy mérges kígyót küldtek reá, Siva azonban azt is megfékezte, s füzérként a saját nyakába helyezte. Ezután egy buzogánnyal felfegyverzett fekete törpét (Apaszmara) küldtek, hogy megölje őt. Siva ekkor járta el csodálatos táncát a törpe hátán. E cselekedete olyannyira lenyűgözte a bölcseket, hogy végül mesterükként fogadták el őt.

Natarádzsáról egy másik történet a következőképpen mesél: Egyszer az Úr Siva ellátogatott a Tillai erdőbe (amely most Tamil Naduban, Csidambaram városában található), hogy két hívét, Patandzsalit és Vjagrapádát megörvendeztesse táncával.

Ennek az erdőnek a védelmező istennője Kálí volt, akinek nem volt ínyére, hogy Siva meglátogatta az erdőt. Kálí, hogy megleckéztesse Sivát, egy táncversenyre hívta ki őt, s a vesztesnek el kellett hagynia a Tillai rengeteget. A verseny bírája az Úr Visnu volt. A tánc közben Kálí istennő hamarosan megértette, hogy nem versenyezhet Sivával, így aztán elhagyta az erdőt.

A tanító

Siva legalább olyan nagy mestere a jógának és a lelki tudományoknak, mint a zenének, a táncnak és más művészeteknek. Negyedik formájában univerzális tanítóként Daksinámúrtinak nevezik, mivel arccal dél (daksiná=dél) felé ült, amikor a bölcseket tanította a Himalája egyik félreeső pontján. Három szeme és négy karja van, s egyik lábával Apaszmara démont tapossa. Két karja (az elülső jobb, illetve bal) tudást adó, illetve áldást osztó helyzetben van. Hátsó kezeiben imafüzért, kígyót és tüzet tart. A tökéletes tanító példája, akit számos bölcs vesz körül, mohón hallgatva tőle az önvaló tudományát.

Lingodbhava, Bhiksátana, Haryardha, Ardhanárísvara

Siva említett nyolc formája közül az utolsó négy aspektus a követ-kező. Lingodbhavaként a Siva-linga szívében megnyilvánulva jelenik meg. Biksátanaként koponyából készült edényével koldul. Haryardhát, akit Hari-harának és Sankaranárájanának is neveznek, Siva és Visnu kombinált formája. Jobb oldala Siva, a bal pedig Visnu maga. Az Ardhanárísvara (félig férfi, félig nő) forma bal oldalát Párvatí képezi.

Sivával kapcsolatos más istenségek

Párvatí

Párvatí Sivának, az anyagi világ elpusztításáért felelős félistennek a hitvese. A hinduizmus istennőinek túlnyomó többségét Párvatí különböző aspektusai, formái teszik ki. Fel sem lehetne sorolni mindazokat a neveket, amelyeken ismerik, illetve imádják őt, utalva sokrétű funkcójára, valamint cselekedeteire az univerzum irányításában. Ha a Párvatí, Haimavatí, Giridzsá és Dáksájání nevek a Himalájától, illetve Daksától (az emberiség egyik ősatyja) eredő származására utalnak, akkor más nevei, mint például a Sivá, Mrigání, Rudrání és Sarvání azt hangsúlyozzák, hogy ő Siva hitvese. Más nevei, mint az Aparná vagy az Umá, illetve a Durgá és a Kálí a puránikus irodalomban található bizonyos történetekben elfoglalt szerepére, valamint cselekedeteire utalnak.

Erre az istennőre többek között a Kéna-upanisadban (3.12) találhatunk utalást, ahol Umá Haimavatíról megemlítik, hogyan világosítja fel Indrát, az istenek királyát a Brahmanról, az Abszolútról, vagyis Istenről. Ez az utalás elég ahhoz, hogy levonhassuk belőle azt a következtetést, mely szerint ezen istennőnek az imádata rendkívül ősi.

A Puránák (ősi védikus szentírások) leírásai szerint "első" inkarnációjában Dáksájaní volt, Daksa és Praszúti leánya, aki Sivához ment feleségül. Daksa, aki képtelen volt megérteni Siva komoly helyzetét, tiszteletreméltó személyiségét, egy alkalommal nyilvánosan becsmérelte Sivát, gyűlöletet táplálva iránta. Amikor egy nagy áldozat végrehajtásába kezdett, Siva kivételével minden tiszteletreméltó személyiséget meghívott. Férje tanácsa ellenére Dáksájaní hívatlanul beállított erre az áldozatra, ahol végül mélyen megbántották. Dáksájaní a jóga tüzének lángralobbantásával feladta életét. E tette miatt Szatí néven is ismerik, melynek jelentése "tiszta". Később Párvatí eredeti formájában, Himaván és Mená leányaként született meg. Rendkívüli lemondások végzése által sikerült elégedetté tennie Sivát, aki újra elfogadta őt hitvesének.

Ezen komoly vezeklésének végzése során még azt is visszautasította, hogy száraz leveleket egyen, s így lett a neve Aparná. Édesanyja, Mená, aki nem bírta elviselni, hogy leányát így megviselik a lemondások, megpróbálta eltéríteni őt e folyamattól, azt mondván: "U má" ("Kedvesem, ne tedd ezt!"). Innen kapta aztán Párvatí az Umá nevet. Az univerzum anyjaként Ambának, illetve Ambikának nevezik. Mindkét név anyát jelent.

Férjéhez, Sivához hasonlóan neki is két aspektusa van: szelíd és félelmetes. Párvatí és Umá néven a szelíd, kedves és szépséges aspektusában jelenik meg. Ebben az aspektusában szinte mindig Sivával együtt ábrázolják. Ilyenkor csupán két keze van, amelyek közül a jobban kék lótuszvirágot tart, bal kezét pedig lazán leengedi maga mellett. Egymagában ábrázolva négy karral jelenik meg, kezeiben piros, illetve kék lótuszvirágot tartva.

Bár a női istenségeket férfi megfelelőjük saktijának (sakti = energia) nevezik, a Sakti illetve Déví elnevezéseket különösen - sőt, csaknem kizárólagosan - Siva hitvesének, Párvatí számtalan aspektusának jelölésére használják.

Durgá

Párvatí déví egyik legismertebb formája. Kálí vagy Umá néven is utalnak rá. Néha csodálatos, gyönyörű nőként jelenik meg, néha pedig szörnyűséges, vérengző formáját mutatja. A durgá szó azt jelenti: "áthatolhatatlan, legyőzhetetlen, mint egy hegyi erőd", s a Durgá általa képviselt anyagi energia rendkívüli erejére utal.

Ő Siva hitvesének egyik sötétebb formája, aki büntető és megfélemlítő hangulatban van.

Megjelenhet négy vagy nyolc karral is, melyekben kést, kardot, poharat, kereket, kagylókürtöt, csengőt, nyilat, háromágú szigonyt, kígyót, buzogányt, vizeskorsót és levágott fejeket tarthat. Néhány keze "ne félj" gesztust mutat, s áldásokat ad. Látható jógahelyzetben ülve is egy lótusztrónuson. Hordozója általában egy tigris vagy egy oroszlán.

Durgát önmagában is gyakran imádják saját templomának oltárán. Hívei főként anyagi nyereség érdekében imádják.

Egy bivaly-démon (Mahisaszura) megölése miatt Mahisaszura-mardinínek (Mahisaszura démon elpusztítója) is nevezik. Azt mondják, Durgá azért született meg, hogy megölje ezt a démont, aki Brahmától azt az áldást kapta, hogy sem férfi, sem nő, sem pedig állat nem ölheti meg.

Csámundá formájában borzasztóan néz ki. Koponyákból készült füzért visel, s kígyók és skorpiók ékesítik a testét.

Kálí

Kálí Siva hitvesének (Párvatínak) talán a legvadabb formája. Tigrisen utazik, tüzet okád, s emberi koponyákból és kígyókból készült füzért visel. Kálí azt jelenti: "fekete", s ő valóban fekete színű. Ebben a formájában Bhadrakálínak vagy Mahákálínak is nevezik. Lángoló szemei vannak, és hosszú nyelve gyakran kilóg. Nyaka köré kígyók tekerednek, s mind a tíz kezében fegyvert tart. Kezeiben íjat, nyilat, korongot, kardot, pajzsot, hurkot, lándzsát, kagylókürtöt, egy kopo-nyát és egy holdkorongot tart. Néha nyolc, illetve négy kézzel is ábrá-zolják.

Ganésa

Ő a bölcsesség és a gazdagság, valamint a tudomány és a képességek elefántfejű istene. Siva és Párvatí két fia közül ő az idősebb. Hívei leginkább azért imádják őt, hogy eltávolítson az útjukból minden akadályt, amivel az ember szembekerülhet élete során. Ganésának két felesége van, Sziddhi (eredmény) és Riddhi (siker). Ganapatinak, a törpe démonok vezetőjének is nevezik. Dél-Indiában Vinajakának hívják.

Ormánya általában a bal oldalra hajlik. Derekán övként vagy esetleg a mellkasán egy kígyót visel. Általában piros vagy sárga testszínnel, négy, hat, nyolc vagy tíz karral ábrázolják. Három kezében többek között fejszét, ösztökét, kötelet és egy tál édességet tarthat. Negyedik keze áldásosztó helyzetben van. Hordozó állata egy egér, amely a legkisebb lyukon is át tud menni, illetve keresztül tudja magát rágni bármilyen akadályon.

Sok templom van, ahol önmagában, egyedül imádják. Más hindu templomok bejáratánál szintén megtalálható, mert úgy tartják, hogy imádatával megszűnnek azok az akadályok, amelyek a templom fő istensége imádatának útjában álltak. Indiában az üzletemberek irodájában, illetve a különböző üzlethelyiségekben is gyakran találkozhatunk vele.

Egyszer, amikor Siva hosszú távollét után hazatért, Ganésát anyja, Párvatí ajtajában őrként állva találta. Siva be akart lépni, de Ganésa megállította. Mivel nem gondolta, hogy a fia távolléte alatt így felnőtt, Siva levágta a fejét. Amikor később tisztázódott a helyzet, Párvatí rávette Sivát, hogy keltse életre a fiát. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy Siva annak az élőlénynek a fejét helyezi vissza Ganésa nyakára, akit először meglát. Ez az élőlény pedig egy elefánt volt.

Ganésát "Ekadantának" is hívják, mert az egyik agyara törött. Azt mondják, ez az agyara akkor tört el, amikor az elefánt fejét levágták. Egy másik történet szerint Parasuráma volt az, aki eltörte az agyarát. Egy nap Parasuráma megérkezett, hogy meglátogassa Sivát, de Ganésa nem engedte be őt az apjához. Amikor Parasuráma megpróbált elmenni Ganésa mellett, verekedni kezdtek, és Parasuráma eltörte az agyarát. Párvatí éppen meg akarta átkozni Parasurámát, látva fiának szerencsétlenségét, de Brahmá megakadályozta ebben. Megígérte neki, hogy annak ellenére, hogy csak egy agyara van, Ganésát minden ember, még a félistenek is tisztelni fogják.

Amikor Vjászadéva rendszerezte és elmondta a Védákat illetve a Mahábháratát, Ganésa volt az, aki papírra vetette az írásokat.

Karttikéja

Karttikéja a háború istene, és a félistenek seregének fővezére. Azért lett a félistenek fővezére, hogy megöljék a Taraka nevű démont. Karttikéja Siva legkisebb fia, Ganésa testvére. Azt is mondják, hogy Agni, a tűzisten fia. Nevezik még Szubrahmanyának, Kumárnak, Murugannak, Szkandának és Szénapatinak (hadseregparancsnok) is. Általában hat fejjel és tizenkét karral látható, de néha egy fejjel és két karral is ábrázolják. Egy Paravani nevű sárga páva a hordozója. Két felesége van, Dévaszéná és Vallí. A nők fiúgyermek születéséért imádkoznak hozzá.

Kezeiben kagylókürtöt, kardot, íjat, nyilakat, lándzsát, hurkot, pajzsot, zászlót és korongot hordoz. Egy keze lehet védelmező, egy másik pedig adományozó helyzetben. Néha tizenkét karral is látható.

Dél-Indiában, ahol hat fő temploma van, általában Subrahmanya néven jámbor és szent személyként imádják.

Más fontos személyiségek

Brahmá

Brahmá az univerzum változatosságának és az élőlényeknek a te-remtője. Ő maga a Visnu köldökéből kihajtó lótuszvirágon született. Négy feje és négy karja van, s haja csimbókos. A kezeiben kanalat, egy korsó szent vizet, jogart, imafüzért és a Védák egy kötetét tartja, de láthatunk a kezében íjat, lótuszt vagy jogart is. Két keze néha védelmező és áldásosztó helyzetben van.

Négy arca a négy Védát képviseli, négy karja pedig a négy irányt. Pitámahának vagy Nagyapának is nevezik, mert Brahmá az univerzum teremtője, s ezért mindenki nagyapja.

Meditációban elmélyedve szemét gyakran becsukja. Ő Siva apja. Tigrisbőrt vagy egy fekete antilop bőrét viseli. Hordozóállata a hattyú. Ezen vagy pedig egy hét hattyú által húzott szekéren ül lótuszülésben. A hattyúkról azt mondják, hogy a hét világot képviselik. Bőre rózsaszínes árnyalatú vagy piros.

Hitvese Szaraszvatí, de Gájatrít is a feleségeként imádják. Azt mondják, hitvese, Szaraszvatí Puskarnál megátkozta őt. Erről azonban a Puskarról szóló részben fogunk beszámolni.

Brahmá a szentírások szerint száz félisteni évig él. Ez a száz év azonban a mi időszámításunkat alapul véve rendkívül hosszú idő. Brahmának egy napja a négy világkorszak (júga) ezer köre, ami 4,32 milliárd évig tart. Éjszakája ugyanilyen hosszú. A mi mértékünkkel mérve tehát Brahmá 2 X 4 320 000 000 X 365 X 100 évig él. Élete végén az egész univerzum elpusztul, és Visnu testébe áramlik vissza, egészen az újabb teremtésig, amelyet Visnu kilélegzése indít el.

Brahmának csupán néhány temploma van Indiában. A legfontosabb ezek közül Rádzsasztánban a puskari templom.

Szaraszvatí

Szaraszvatí a tanulás és a tudás istennője, de valójában mindenféle tudás - művészetek, tudományok, kézművesség stb. -, különösen az irodalom, a költészet és a zene irányító istenségének tartják. Ő Brahmá hitvese. Szaraszvatí egy gyönyörű hölgy, akinek színe tejfehér, s általában fehér ruhát vagy arannyal hímzett szárit visel. A különböző ábrázolások páván, hattyún vagy lótuszvirágon ülve jelenítik meg. Kettő vagy négy karja van, s kezeiben különböző tárgyakat, például könyvet (pálmaleveleket), imafüzért (aksamálá), elefánthajtó botot, lótuszt, kereket, hurkot, nektárral telt kelyhet, buzogányt és kagylókürtöt tart. Gyakran láthatjuk húros hangszerén, a vínán játszva is. Őt tekintik a szanszkrit nyelv és az írás létrehozójának.

Ő a tudósok, a diákok és a művészek imádandó istensége. Ő a beszéd istennője is, amelyen keresztül a tudást ki lehet fejezni. A szaraszvatí szó jelentése "hömpölygő, áramló". A Rig Véda szerint ő a híres szent folyónak, a Szaraszvatínak az istensége. Imádóját intelligenciával, bölcsességgel és jó emlékezettel áldja meg.

Többféle néven is ismerik, mint például Száradá (az esszencia adományozója), Vágísvarí (a beszéd úrnője), Bráhmí (Brahmá felesége), Mahávidjá (a legfelsőbb tudás) stb.

Ő a tudatlanság sötétségének ellentéte, s emiatt tiszta fehér színben ábrázolják. Nagyon szép és méltóságteljes.

Nárada Muni

Nárada Muni híres bölcs, aki a hindu szentírások szerint Brahmá homlokából jelent meg. Sok Purána tesz említést róla. Ő volt az, aki lelki tanítómestereként azt az utasítást adta Vjászának, hogy a Védák (a hinduizmus szent könyvei) összeállítása után írja meg a Srímad-Bhágavatamot. Ebben a könyvben Vjásza útmutatást adott az emberek számára az élet legmagasabb rendű célja - az Isten iránti szeretet - eléréséhez. Ő inspirálta Valmikit arra, hogy megírja a Rámájanát, a híres óind eposzt. Azt mondják, hogy ő találta fel a vínát, amely egy csodálatos hangú húros hangszer, s a gandharvákat, a mennyei bolygók zenészeit és énekeseit is ő tanította a zene művészetére. Múrti-formájában általában vínát tartva áll.

Garuda

Garuda Visnu félig ember, félig madár (sas) hordozója. Gyakran Visnu temploma előtt, térdelő helyzetben ábrázolják. Ő a madarak királya. Visnu és hitvese, Laksmí gyakran az ő hátán ülve tesznek látogatást az univerzum különböző helyeire. Garuda, Kasyapa a bölcs és felesége, Vinatá fia. Ő a kígyók legfélelmetesebb ellensége. Vörös szárnyai vannak, melyekkel megüti és elpusztítja a démonokat.

Ananta Sésa (Sésa-nága)

Ananta Sésa a nágák, vagyis a kígyók királya. Anantának nevezik, ami azt jelenti: "örökkévaló". A Patala nevű Föld alatti régiókban elhelyezkedő, alsó bolygórendszerek irányítója. Sok ezer csuklyája van. Visnut gyakran láthatjuk, amint fejével Sésa mellkasára dőlve pihen. Sésa az anyagi világon túli Okozati-óceánban lakik, és Visnut azzal szolgálja, hogy tekervényei által kényelmes "kígyóágyat" képez számára. Erre lepihenve Visnu megteremti az univerzumokat, beindítva a teremtés bonyolult folyamatát. Sésa ez idő alatt sok száz fejének csuklyájával védőernyőt alkot Visnu feje fölött.

Bordó királyi ruhát visel, és gyöngysor díszíti. Egy drágaköves palotában (Mani Mandapában) lakik. Szankarsannak és Anantadévának is nevezik. Mivel valójában Sésa az Úr Visnu kiterjedése, formája, úgy tekintik, hogy nem különbözik magától Visnutól.

Ananta Sésa fő feladata az, hogy elpusztítsa ezt az anyagi teremtést. Amikor eljön a pusztulás ideje, Anantadéva két szemöldöke közül megjelenik a háromszemű Siva, aki háromágú szigonyt tart a kezében. Siva ezután tizenegy Rudra (üvöltő) formában nyilvánul meg, amelyek együtt pusztítják el az egész univerzumot.

Az univerzumot irányító félistenek

Indra

Indra az irányító félistenek vezetője és a mennyei bolygók királya. Ő az ég, az eső, a villámlás és a vihar ura. Indra egy fehér elefánton, az elefántok királyán, Ajrávatán vagy néha lovak húzta aranyszínű szekéren utazik. Kettő vagy négy karral ábrázolják. Kezében általában legfontosabb fegyverét, a villámot (vadzsrát) tartja, de láthatunk nála íjat és nyilakat, kagylókürtöt, hálót vagy horgot is.

Indra a keleti égtáj istensége. Teste arany- vagy vöröses színű. Oda és akkor küld zivatart, ahová és amikor csak akar. Szahaszráksának vagy "ezerszeműnek" is nevezik. Néha egész testét szemekkel borítva ábrázolják. A mennyei bolygókon lévő Indra-Pura nevű városban lakik.

A Védák gyakran írnak cselekedeteiről. Gyakran harcba száll a démonokkal, s néha el is veszíti a csatákat, s ilyenkor az Úr Visnuhoz kell fordulnia segítségért.

A templomokban nem imádják közvetlenül, de gyakran látható a Visnu templomokban faragványokon, amint elefántján ül.

Felesége Indrání, akit Aindrínek vagy Paulomínak is neveznek. Ő az ég istennője, akinek csodálatos aranyszínű bőre van. Indrání az eszményi indiai nő, aki rendkívül odaadó a férje iránt, s gyönyörű szép.

Szúrja

Szúrja a Nap félistene, aki hét vörös ló húzta szekéren utazik keresztül az égboltozaton. Kocsihajtója Aruna, a hajnal istensége, aki ostort tart kezében. Aruna Garudának, az Úr Visnu hordozójának a bátyja. Szúrjának kettő vagy négy karja lehet, s a kezeiben néha lótuszt, harci korongot vagy kagylókürtöt tart, negyedik keze pedig védelmező helyzetben áll. Ha két karral ábrázolják, akkor mindkét kezében lótuszvirágot tart.

Szúrja fia Vajvaszvatá, az ő fia pedig Iksváku. Az Asvini-kumárák, akik ikerfiai, saját aranyszínű szekerükön utaznak előtte. Szúrja saját fővárosában, Vivaszvatiban lakik.

Mivel ő a Nap félistene, s ő befolyásolja a fényt és a hőt, nagy hatása van a mezőgazdaságra. Ezért egész Indiában nagy tisztelettel imádják őt. A bráhmanák a titkos Gáyatrí-mantrával dicsőítik nap mint nap.

Szúrját a védikus irodalom gyakorta megemlíti. A félistenek között az egyik legfontosabb helyet foglalja el. Őt ábrázoló képeket és szobrokat más isteneknek szentelt templomokban is láthatunk, de ismert néhány saját temploma is Dél-Indiában. E Nap-templomok, amelyek közül a legfontosabbak Orisszában és Konarkban vannak, kívülről nézve Szúrja szekerét ábrázolják (szekértemplomok).

Szóma

Szóma a holdisten, akit Csandrának is hívnak. Két karja van, melyek közül az egyikben buzogányt tart, a másik pedig védelmező helyzetben áll. Teste rézszínű, s egy háromkerekű szekéren utazik. A három vagy tíz ló által húzott szekerét vörös zászló díszíti. Azt mondják, hogy Atri Risi és felesége, Anaszúja gyermekeként született. A Hold-dinasztiát tőle származtatják, s őt tartják a hétfő istenségének is. Hatása nagyon kedvező lehet az ember életére.

Első felesége Rohiní, Daksa lánya, később azonban Daksa másik huszonhét lányát is elvette feleségül. Mivel jobban szerette Rohinít, a többi lány panaszt tett ellene apjuknál, mire Daksa megátkozta Szómát, hogy váljon leprássá. Feleségei úgy érezték, hogy ez túlságosan súlyos büntetés, és megkérték apjukat, hogy semmisítse meg az átkot. Daksa erre már nem volt képes, azonban módosítani tudta az átkot, amely azóta is a hold elfogyását majd újbóli megtelését eredményezi.

Agni

Agni a tűz istene, akinek teste vörös színű. Egy vagy két feje van, s vörös szemekkel, három lábbal s kettő-hét karral ábrázolják. Azt mondják, azért van hét karja, hogy elérje a hét világot, három lába pedig az ember életében oly fontos három tüzet - az áldozati tüzet, a házassági tüzet és a halotti máglyát - jelképezi. A kezében legyezőt, lándzsát, poharat, kanalat, valamint olyan tárgyakat tart, melyeket a tűzáldozatoknál használnak. Agni nagy pocakjával egy koson közlekedik. A szájából lángnyelvek törnek elő, amelyekkel elfogyasztja azt a tisztított vajat, amelyet a pap felajánl az áldozati tűzbe. Úgy tartják, hogy az áldozati tűz Visnu nyelve, hiszen ő minden áldozat végső élvezője. Így asszisztál Agni félistenként Visnunak.

Amikor tüzet gyújtanak - különösen áldozati tüzet -, az Agni születését jelenti. Feleségét Szváhának hívják.

Az ember életének végén az ideiglenes anyagi testet Agni a temetési tűzön keresztül emészti el. Azt tartják, hogy lángjaival mindent megtisztít, amivel kapcsolatba kerül.

Kámadéva

Kámadéva a szerelem istene. Káma azt jelenti: "szerelem" (kéj), déva pedig azt jelenti: "isten". Jóképű, világos testszínű félisten. Cukornádból készült íjat tart a kezében, amely zümmögő méhekkel van felhúrozva. Ebből az íjból lövi ki nyilait, melyeknek öt virágból álló szárnya van vágyméhekkel körbelengve. Papagájon vagy páván utazik. Felesége Rati (a szenvedély), barátja pedig Vaszanta (a tavasz). Az ő segítségükkel választja ki, hogy melyik nyilát lője éppen kiszemelt áldozatának szívébe. A földet járja s különösen tavasszal gyakran lövi ki nyilait bölcsekre, fiatal lányokra és férjes asszonyokra.

Egyszer Kámadéva megzavarta az Úr Siva meditációját, aki a harmadik szeméből kitörő tűzzel hamuvá égette őt. Úgy mondják, hogy Kámadéva nyila ennek ellenére célba ért, hiszen Siva később feleségül vette Párvatít. Ez idő alatt Kámadéva halott volt, s a szerelem eltűnt a földről. Végül Kámadéva Krisna fiaként Pradyumna néven született újjá.

Varuna

Varuna az óceánok istene. Teste világos színű, s kettő vagy négy karja van. Egyik jobb kezében egy nágapasa nevű hurkot tart, amellyel a bűnösöket és a hazugokat kötözi meg. Hordozó állata egy krokodilszerű szörnyeteg, amelyet Makarának neveznek, s amelynek feje és lábai olyanok, mint az antilopé. Varuna egy gyémántból készült trónuson ül, s a folyók és tavak különböző istenségei veszik őt körül. Aditi fiaként született, s feleségét Varunínak hívják. Királyságát Szukhának (boldogságnak) vagy Puspagirinek (virághegynek) neve-zik. Ő a nyugati irány felett uralkodik.

Váju

Váju a szél és a mindenkinek életet adó lélegzet istensége. Úgy tekintik, hogy ő az életfolyamatokat irányító félistenek közül a legfőbb, hiszen minden újszülöttnek először lélegzetvételre van szüksége. Lehet kettő vagy négy karja is, s kezeiben kereket vagy ösztökét tart. A Védák csak ritkán tesznek említést róla. Ő Bhíma apja a Mahábháratában, s Hanumán apja a Rámájanában. Az északnyugati irányt felügyeli.

Két vörös vagy bíborszínű ló vagy őz húzta szekéren utazik, de szekerét akár negyvenkilenc vagy ezer ló is húzhatja. Néha úgy is ábrázolják, amint egy őzön lovagol, s fehér zászlót tart a kezében.

Visvakarmá

Visvakarmá a félistenek, illetve a mennyei bolygók építésze, s a mesteremberek imádott istensége. Általában négy karja van, s kezeiben könyvet, hurkot, vizesedényt vagy buzogányt, illetve szerszámokat tart. Lánya Szandzsaná, aki Szúrjához, a napistenhez ment feleségül.

Visvakarmá építette a félistenek díszes lakhelyeit, szekereit, és ő készítette a különböző fegyvereiket. Ő alkotta Dváraká városát Krisna, Lanka városát pedig Rávana számára. Ő mutatta be a Szatapatja Védát, ami az építészet tudományát elmagyarázó kiegészítő védikus írás.

Jamarádzsa

Jamarádzsa a halál ura, s ő ítéli meg az élőlényeket, amikor elhagyják testüket. Zöld színű, s vörös ruhát visel. Kettő vagy négy karral ábrázolják, amelyek közül egyik kezében buzogányt, a másikban pedig egy hurkot tart, mellyel elkapja áldozatait. Egy fekete bivaly a hordozója.

Amikor az emberek meghalnak, akkor Jamarádzsa és Csitragupta (Jamarádzsa jegyzője) elé viszik őket. Csitragupta feljegyezte az ember életének minden tevékenységét. Akik jámboran cselekedtek, azok a mennyei bolyók boldogságát élvezhetik, akik pedig bűnös tevékenységeket végeztek, azok a pokoli régiókba kerülnek. Jamarádzsa a jámbor emberek számára olyannak tűnik, mint Visnu, lótuszhoz hasonló, mosolygó arccal. A bűnösök azonban szörnyű, elborzasztó ítélőbírának látják, rendkívül hosszú hajjal s mély kúthoz hasonló szemekkel. Azt mondják, hogy a halál után a léleknek négy órát és negyven percet vesz igénybe, hogy elérjen Jamarádzsa birodalmába.

Az emberek többsége fél Jamarádzsától, mert ő mindenkit megbüntet a gonosz tettekért. Úgy tartják azonban, hogy a Legfelsőbb Úr híveinek nem kell félniük tőle. Az ő számukra Jamarádzsa kedves barát, a gonosztevők számára pedig maga a megszemélyesült félelem.

Jamarádzsáról azt mondják, ő volt az első halandó, aki meghalt, s mivel megtalálta az utat a másik világba, most ő irányít másokat a haláluk után. Két vad kutyájának fejenként négy szeme van. Ők őrzik a Jamarádzsa lakhelyére vezető utat.

Brahmá megkérte Visvakarmát, a félistenek építészét, hogy építsen egy ideális lakhelyet Jamarádzsának, ahol zavartalanul gyakorolhatja ítélőbírói szolgálatát. Azt mondják, ennek a helynek tökéletes az éghajlata, ahol az embert nem háborgatják még a teste, az elméje s az ellenségei által okozott szenvedések sem.

A hét napjainak istenségei

Szam-vár (hétfő)

A hét első napja a Hold bolygó (Szóma) hatása alatt áll. Szóma fehér színű, s buzogányt tart a kezében. Háromkerekű, három ló által húzott szekéren utazik. Ezen a napon jó koplalni és fehér ruhát viselni. Aki Szóma hatása alatt született, az tiszteletreméltó, gazdag és hatalmas lesz, sok baráttal fog rendelkezni, s nagy megbecsülésnek örvend majd a társadalomban.

Mangal-vár (kedd)

E nap istensége Mangala, vagyis a Mars. Teste vörös színű, s négy karja van, amelyekben buzogányt és háromágú szigonyt tarthat. Ahogy említettük, általában egy koson vagy szekéren közlekedik. Aki e bolygó hatása alatt áll, az általában hajlik arra, hogy szenvedjen, hogy balesetek érjék, hogy kirabolják, megtámadják, vagy börtönbe zárják, s jó hírnevét tönkretegyék. Ez a bolygó általában káros, s gyakran azért imádják, hogy megszabaduljanak negatív hatásaitól. Azt mondják, az ember viselhet vörös színű ruhát, hogy ellensúlyozza e bolygó kedvezőtlen hatását. Ha egy király ezen a napon kezd el háborút, akkor győzni fog. A keddi nap nem alkalmas kedvező tevékenységek elkezdésére. Mangala istenség jelképe a réz háromszög.

Budha-vár (szerda)

Ez a Merkúr félistenének, Budhának a napja. E Budha nem azonos az isteni inkarnációk között felsorolt és a buddhizmus alapítójaként ismert Buddhával. Teste világossárga színű, és sárga ruhát, valamint sárga füzért is hord. Ha négy karral ábrázolják, akkor buzogányt, kardot és pajzsot is tarthat a kezében. Budha befolyása általában nem is kedvező, és nem is kedvezőtlen. Leginkább más bolygókkal való kapcsolatában terjeszti ki hatását. Ezen a napon különösen kedvezőnek tekintik azt, ha valaki megeteti a bráhmanákat. Budha apja Szóma, a holdisten, anyja pedig Tara.

Brihaszpati-vár (csütörtök)

Brihaszpati a félistenek papja, s emiatt egyszerűen Gurunak is nevezik. Négy karja van, amelyekben imafüzért, buzogányt és egy labdát tarthat. Teste aranyszínű, s általában lótuszon ülve vagy egy nyolc ló által húzott szekéren utazva ábrázolják. Úgy tartják, hogy aki Brihaszpati hatása alatt áll, az nagyon gazdag lesz.

Sukra-vár (péntek)

Sukra a Vénusz bolygó irányító istensége, s a démonok tanítója. Tudása által képes a holtakat visszahozni az életbe. Teste fehér színű, s általában négy karral ábrázolják. Két kezében buzogányt és imafüzért tart, miközben a másik két keze védelmező és áldásosztó helyzetben van. Általában lótuszon ülve ábrázolják, de néha nyolc ló által húzott szekéren utazik, amelyet sok zászló díszít. Jelképe az ezüst négyzet.

A Vénusz a legkedvezőbb bolygó. A befolyása alatt álló személyt mindenhol tisztelni fogják, s magas hivatalba jut.

Szani-vár (szombat)

Szani a Szaturnusz bolygót irányító és megszemélyesítő félisten. Befolyása nagyon kedvezőtlen az ember életében. Azt mondják, ha ez a bolygó rossz helyen van az ember horoszkópjában, akkor az nagy szerencsétlenséget hozhat rá, például szegénységet vagy szeretteinek az elvesztését. Szani fekete színű, és négy karral látható, amelyekben háromágú szigonyt, íjat és nyilat vagy imafüzért tart. Egyik keze ajándékosztó helyzetben is lehet. Sakálon vagy egy vasszekéren utazik. Szúrja és felesége, Csaja fiaként született.

India-szerte számos Szani-szentély található más istenek templomaiban. A hagyomány szerint Szanit (lehetőleg a szombati napon) imádva az ember megszabadulhat a Szaturnusz bolygó okozta kedvezőtlen hatásoktól, szerencsétlenségektől.

Felesége átka miatt bárkinek a pusztulását okozhatja pusztán azzal, hogy ránéz valakire. Ezért gyakran arcával lefelé tekintve ábrázolják, hogy semmiben és senkiben ne tegyen kárt.

Ravi-vár (vasárnap)

A hét utolsó napját a Nap befolyásolja. Ravi Szúrjának, a napistennek egy másik neve. Teste piros színű, s úgy tartják, hogy ezen a napon kedvező piros ruhát hordani. Egykerekű szekéren utazik, amelyet hét ló húz. Kettő vagy négy karja van, amelyekben két lótuszvirágot vagy egy kagylókürtöt és egy harcikorongot tart. Vasárnap a legjobb nap arra, hogy egy új erőfeszítést kezdjünk el. A Ravi általában kedvezőtlen bolygó az asztrológiában.

Ráhu

Ráhu befolyása az ember horoszkópjában általában bajt jelent. Ez az a bolygó, amely a nap- és holdfogyatkozást okozza, valamint a meteorok irányítója. Eredetileg szörnyűséges démonként ábrázolják. Sárkányfeje van, s farka olyan, mint egy üstökös. Időnként felfalja a Napot és a Holdat, nap- és holdfogyatkozást idézve elő ezzel. Nyolc fekete ló által húzott szekéren utazik.

Amikor Mohiní a halhatatlanság nektárját osztotta a félisteneknek, Ráhu démon felvette egy félisten formáját, s elkezdte inni a nektárt. A Nap és a Hold azonban rájöttek, hogy mi történik, s megmondták Visnunak, aki azonnal levágta Ráhu fejét. Mivel Ráhu ivott a nektárból - azonban az csak a nyakáig ért el, a testébe már nem -, a teste meghalt, a feje pedig élve maradt. Felemelkedve a bolygók közé, bosszúból minden hónapban megtámadja a Holdat, s időnként napfogyatkozást is okoz.

Ásrama

Lakhely egy templomban vagy egy szent helyen. E szó magányos kunyhóra is utalhat, ahol egy szent ember vagy bölcs lakik. A bölcsek gyakran az ásramjukban végzik személyes meditációjukat, s tanítványaikat is ott oktatják. Ez általában nagyon egyszerű hely, de néha lehet nagyon nagy, templomból és vendégházakból, valamint oktatóhelyiségekből stb. álló épületegyüttes. Az ásrama általában nagyon békés és nyugodt hely. Tökéletesen alkalmas az Istenről és az önvalóról való meditációra.

Az ásrama szó másik jelentésében a védikus társadalmi rendszer szerinti élet négy lelki rendjére utal. Ez magában foglalja a brahmacsári, vagyis tanuló, a grihasztha, vagyis háztartó, a vánaprasztha, vagyis visszavonult, valamint a szannyásza, a lemondott életrendet.

Astánga-jóga

A jóga folyamatának nyolc lépcsőfoka van ("jóga-létra"). Ezek a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma, a pratyáhára, a dháraná, a dhjána és a szamádhi. Ezek a gyakorlatok azért ajánlottak, hogy az ember lelki fejlődése érdekében megtanulja irányítani az érzékeit. E folyamatot a híres Patandzsali nevű bölcs tanította, s filozófiájának alapelveit könyvében, a Jóga-szútrában összegezte. A Patandzsali-féle jógarendszer megtanítja az embert arra, hogy mechanikus úton irányítsa a test életlevegőinek működéseit úgy, hogy ez végül a léleknek az anyagi ragaszkodásoktól való megtisztulásához vezessen. E folyamat szerint a végső cél az érzékek visszavonása az érzéktárgyaktól, s az anyagi tevékenységek megszüntetése.

A jama a bűnös cselekedetek feladását jelenti, amellyel az ember tisztává teszi az életét. A nijama pedig kizárólag a tiszta tevékenységek végzésére utal. E két lépcsőfok eredményezi a test tisztaságát. Az ászana a jógahelyzetek gyakorlását jelenti, amelyek különböző hatha-jóga gyakorlatokból állnak. A nyugaton általában ismert jógaklubok kínálata gyakran csupán e gyakorlatokból áll, amelyek valójában az egész folyamatnak csupán töredék részei.

A pránájáma a testben áramló életlevegők irányítását foglalja magába. E levegők áramlásirányának megfordításával bizonyos élettani változásokat lehet előidézni. A pránájáma folyamatát végző jógi gyakorlata során ellenkező hatást fejt ki a levegők áramlására addig, amíg az áramlatok egyensúlyba nem kerülnek. A kifelé áramló levegőt a belélegzett levegőbe ajánlják. Amikor mindkét légáramlat teljesen megáll, akkor azt mondják, hogy a jógi kumbhaka-jógában van. A kumbhaka-jóga gyakorlásával az ember növelheti élettartamát annak érdekében, hogy legyen ideje a lelki tökéletesség megvalósítására.

A pratyáhára azt jelenti, hogy az ember visszavonja érzékeit az érzéktárgyaktól, ugyanúgy, ahogyan a teknős húzza vissza végtagjait páncéljának menedékébe. A dháraná koncentráció, az elmének egyetlen tárgyra való rögzítése. A dhjána folyamatos meditációt jelent.

A jóga utolsó lépcsőfoka a szamádhi vagy transz. Ezen állapotban az ember transzcendentális elméjén és intelligenciáján keresztül megvalósítja a szívében lakozó Felsőlelket. Mindezt anélkül a félreértés nélkül teszi, hogy az egyéni önvalót a Legfelsőbb Önvalóval, a Felsőlélekkel azonosítaná. Ezen a ponton az embernek nincs többé vágya a világi örömökre, hiszen transzcendentálissá válik hozzájuk képest. Ekkor az élőlény az önvalóból merít vég nélküli boldogságot. E szint tehát a jóga tökéletessége, amely nem érhető el azok számára, akiket az anyagi, érzéki élvezet érdekel. Ha a jógi nem éri el ezt a helyzetet, akkor életének minden erőfeszítése hiábavaló volt.

Átman

Az átman a lélek egyik neve. Örökkévaló, tehát mentes a születéstől és a haláltól. Méretét a hajszál végének tízezred részéhez hasonlítják, amely olyan parányi, hogy közönséges felfogással nem is lehet érzékelni. Amikor a test meghalt, a lélek túléli azt. Életben maradva egy másik testbe költözik, amelyben előző életének karmája szerinti boldogságban és szenvedésben van része.

Aum (Om)

Az Om vagy pránava a transzcendentális megvalósítás lényege. Három transzcendentális betűből (a-u-m) áll, amelyet vibrálva, illetve énekelve bárki képes lehet az anyag fogságába került elméjét irányítása alá vonni. Az Om a lényege minden transzcendentális hangnak, mely képes elhozni az elme és az érzékek olyannyira óhajtott, kedvező változását. Az Om a Legfelsőbb Abszolút Igazság, Isten közvetlen hangképviselője. Éneklésével és a légzőfolyamatok irányításával bárki képes lehet elérni a pránájáma végső állapotát, és megszilárdulhat a szamádhiban, vagyis a transzban.

Az Om hangot öröknek tartják, amely túlmutat bármely időfelfogáson. Orrhang végződéssel ejtik ki, amely az N és az M között helyezkedik el. Általában áldozatok, meditáció, ima és jógagyakorlatok előtt szokták alkalmazni.

A Bhagavad-gítá szerint: "A teremtés kezdetétől ez a három szótag, az "om-tat-sat" a Legfelsőbb Abszolút Igazság megjelölésére szolgált". E három szimbolikus szót használják a bráhmanák, mialatt a Védák himnuszait énekelve áldozatokat mutatnak be a Legfelsőbb Úr elégedettségére.

Ájurvéda

Az Ájurvéda az Atharva Véda kiegészítő részeként ismeretes. Azt mondják, hogy e körülbelül ötezer verset tartalmazó művet Brahmá írta le, még jóval a teremtés előtt. Az Ájurvéda szerint a testben három fő elem van, amelyek fenntartják és befolyásolják az anyagi test fiziológiai állapotát. Ezek az elemek a vata, vagyis levegő, a pitta, vagyis a tűzelem és a kapha, a földelem. E három elem egyensúlya biztosítja a test egészséges állapotát. Az embereket általában a három elem valamelyike uralja, bizonyos típusokra osztva őket. Az Ájurvéda ezeket a típusokat figyelembe véve kezeli a betegségeket.

A vata a test mozgását és az izmok működését irányítja. Azok az emberek, akikre ez az elem gyakorol uralkodó hatást, általában nyugtalanok, tevékenyek, s viszonylag gyorsan tudnak gondolkodni. Hajlamosak a magas vérnyomásra, általában soványak.

A pitta irányítja az emésztést, a hőt és a tápanyagok átalakulását. Azok az emberek, akikre ez az elem gyakorol uralkodó hatást, hevesek, könnyen ingerültté válnak, és viszonylag intelligensek. Testsúlyuk normális, alkatuk általában izmos.

A kapha a test felépítését és stabilitását irányítja. A kapha által uralt személyek általában zömök felépítésűek, lassan tanulnak, ugyanakkor nehezen felejtenek. Természetük alapjában véve kiegyensúlyozott.

Az ájurvédikus gyógymódok szerint az étrend szabályozásával és különböző gyógyfüvekből készült gyógyszerek, illetve főzetek fogyasztásával a legtöbb betegséget meg lehet gyógyítani, vagy el lehet kerülni. A jó egészség fenntartásához hozzájárul még a masszázs, a különleges testgyakorlatok és a meditáció is. Az Ájurvéda diagnosztizálja a test kiegyensúlyozatlanságait, s módszerei nemcsak a betegség tüneteit gyógyítják meg, hanem annak okát is.

A hinduizmus alapfilozófiája

Kétféle élőlény van, a Legfelsőbb Irányító (Ísvara) és az egyéni lélek, vagyis az irányított élőlény (dzsíva). Az élőlény a Legfelsőbb szerves része, aki saját "én"-nel, személyiséggel rendelkezik. A vaisnava iskolák szerint egy élőlény bármilyen hatalmas is legyen, sohasem válhat egyenlővé a Legfelsőbb Úrral. A személytelen iskola szerint azonban az egyéni lélek az önmegvalósítás egy bizonyos pontján eggyé válhat Istennel.

A hinduizmus filozófiai iskoláinak közös megértése az, hogy az élőlények nem azonosak az anyagi testükkel. Természetük szerint örök, változatlan és személyiséggel rendelkező egyedek, akik valójában sohasem pusztulnak el. Az örök léleknek e felsorolt transzcendentális tulajdonságai az anyagi természet hatására befedődnek, s a szentírások ennek az anyagi illúziónak, feledékenységnek a szertefoszlatá-sát szorgalmazzák a különböző lelki folyamatok révén.

Az anyagi világ természete az, hogy automatikusan problémák támadnak benne anélkül, hogy vágynánk rájuk. Olyan ez, mint az erdőtűz, amely valahogy fellobban, anélkül, hogy bárki meggyújtotta volna. Senki sem akarja a tüzet, mégis meggyullad, zavart okozva ezzel az élőlényeknek. A Védák kijelentik, hogy az anyagi világ szenvedései közepette megzavarodott élőlénynek egy hiteles tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnia annak érdekében, hogy megérthesse az önmegvalósítás tudományát.

  

A Bhagavad-gítá

A Bhagavad-gítát India Bibliájának tartják. Ez az egyik legnépszerűbb szentírás, amely nemcsak a hinduk körében, de az egész világon rendkívüli tiszteletnek és érdeklődésnek örvend. E könyv a Mahábhárata című óind eposz legfontosabb része, amely a védikus szentírások lényegi tanításainak összefoglalása. A 18 fejezetből és 700 versből álló művet filozófusok, irodalmárok, történészek és az abszolút tudás után kutató emberek sokasága tanulmányozza. Cselekményének keretéül az ötezer évvel ezelőtt lezajlott kuruksetrai csata szolgál, amely a Pándava- és a Kaurava-dinasztiák között dúlt. A hagyomány szerint a tizennyolc napig tartó csatában mintegy 64 millió ember pusztult el. Bár a modern tudomány e csatát pusztán allegorikusnak, jelképesnek tekinti, a védikus kultúra követői úgy tartják, hogy valódi történelmi eseményről van szó.

A Bhagavad-gítában Ardzsuna, a kiváló harcos lelki tanítómesterének fogadja el Krisnát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Beszélgetésük a csata előkészületei közepette zajlik, miközben a két hadsereg harcra vágyva felsorakozott már a csatamezőn. Ardzsuna az ellenség táborában barátait és rokonait látva hirtelen elveszti harci kedvét, s megzavarodik kötelességét illetően. Ekkor Krsna elmondja nagyszerű tanításait, amelyek a védikus tudás végső következtetései.

Első tanításában rámutat, hogy az élőlény nem azonos anyagi testével, hanem örök lélek, aki csupán átmenetileg került az anyagi test börtönébe. Krsna elmondja Ardzsunának, hogy az élet tökéletessége a Legfelsőbb Úr előtti teljes meghódolás, s arra ösztönzi őt, hogy: "Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, imádj Engem, ajánld hódolatodat Előttem! Így kétségtelenül eljutsz Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy."

A Bhagavad-gíta a védikus tudás lényege, s úgy mondják, ha valaki a hiteles tanítványi láncolaton keresztül sajátítja el a benne rejlő transzcendentális tudást, tökéletessé teheti az életét.

Bhakti

A bhakti a szeretet, a szolgálat és az odaadás kifejezése a személyes Isten iránt. A Bhagavad-gítá által ajánlott út a bhakti-jóga, amelyben Ardzsunát arra kérik, hogy szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Srí Krsnát. A bhakti-jóga szemben áll azzal az elképzeléssel, mely szerint az ember eggyé válhat a Legfelsőbb Úrral. A bhakti-jógában úgy tartják, hogy Isten szolgálata örökkévaló, s az egyéni lélek sohasem válik eggyé Istennel. India nagy bölcsei, mint például Csaitanja Maháprabhu, Rámánudzsácsárja és Madhvácsárja azt tanították, hogy Isten megvalósítását, megismerését a bhakti, vagyis az odaadó szolgálat útján lehet elérni.