Az
legutolsó száz év éghajlatváltozása
Az Éghajlat-változási
Kormányközi Testület (Intergovernmental
Panel on Climate Change, IPCC) adatai
szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg.[4] A
testület szerint ennek fő okai a XIX. század közepe
óta légkörbe juttatott, üvegházhatást okozó gázok. Az üvegházgázok növelik az alsó légkör, a troposzféra hőmérsékletét (Lásd: Üvegházhatás) A
kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben idézik elő
természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység,
a Föld pályaelemeinek
változása) és mennyiben emberi tevékenységek. A legelfogadottabb vélemény
szerint a globális felmelegedés utóbbi évtizedekbeli felgyorsulása emberi
okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a
vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a globális felmelegedés
ellen hat.
Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek
szerint a Föld felszíni
hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1–6,4 °C-kal nő. Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint
előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, hiszen a szén-dioxid (CO2)
más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.
A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz,
a tengerszint
emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének
és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz
vezet. Várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindez komolyan
hathat a gazdaságra,
növelheti vagy csökkentheti egyes országok nemzeti
össztermékét. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására, a gleccserek (el)olvadására,
az árvizek, hurrikánok és tájfunok gyakoribbakká,
nagyobbakká, pusztítóbbakká válhatnak – eközben a fagy és általában a hideg
okozta károk jelentősen csökkenhetnek. Egyes állat- és növényfajok
kipusztulásának sebessége jelentősen nő, másoké viszont megállhat; új ökológiai
fülkék alakulhatnak ki és népesedhetnek be. Eközben bizonyos invazív fajok
elszaporodása felgyorsulhat, számos élőhely ökológiai egyensúlya felborulhat.
Bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek; több, eddig már „megfékezettnek”
hitt betegség mutáns változataival újra megjelenhet. A változások a Föld egyes
területein különbözőek lehetnek.
Megfigyelt hőmérsékletváltozás
A hőmérséklet növekedésére számos bizonyíték
létezik a levegő és az óceánok hőmérsékletének melegedésétől a gleccserek
olvadásán át a tengerszint emelkedéséig.
A Föld átlagos
felszíni hőmérsékletére illesztett lineáris trend szerint 1906 és 2005 között
0,74 ± 0,18 °C-kal emelkedett. A vizsgált időszak második felében a melegedés
üteme kétszeresére gyorsult a kezdetben megfigyelthez képest (0,13 ± 0,03 °C a 0,07 ± 0,02 °C évtizedenkéntivel
szemben). A városok magasabb hőmérséklete csupán elenyésző, mintegy 0,002
°C-kal járult hozzá évtizedenként ehhez a változáshoz. A troposzféra alsó része műholdas
mérések szerint 0.13 és 0.22
°C közötti mértékben emelkedett évtizedenként 1979 óta.
A múltbéli hőmérsékletek az elmúlt egy-két ezer évben relatíve stabilak voltak,
jelentős regionális változásokkal, mint a középkori meleg időszak vagy a kis
jégkorszak. Ez a viszonylagos
stabilitás 0 20. században felborulni látszik, amikor gyorsan elértük, majd az
ezredfordulóra meghaladtuk a középkori meleg periódus 1000 körüli csúcshőmérsékletét is. Mára
pedig túl vagyunk a holocén i. e. 6000 körüli csúcsértékén is.
A NASA Goddard intézete és a National
Climatic Data Center legújabb becslései szerint 2005 és 2010 voltak a
legmelegebb évek a 19. század óta bevezetett széleskörű, megbízható mérések
kezdete óta, megelőzve pár század fokkal az 1998-as évet. A Climatic
Research Unit becslései
szerint 2005 a
második legmelegebb év 1998 után, míg 2003 és 2010 holtversenyben áll a
harmadik helyen, jóllehet az egyes évek közötti különbség hibahatáron belül
található. A Meterológiai Világszervezet által a globális klíma helyzetéről
kiadott 2010-es jelentés szerint a 2010-es +0.53 °C érték épphogy csak
megelőzi a 2005-ös (+0.52 °C )
és 1998-as (+0.51 °C )
adatokat, a különbségek azonban statisztikailag nem számottevőek.
Az 1998-as év az El Nino hatására
volt különösen meleg. A
globális hőmérséklet rövidtávú fluktuációi könnyen felülírhatják és elfedhetik
a hosszabb trendeket, ez azonban konzisztens a 2002 és 2009 között megfigyelt
relatíve stabil hőmérséklettel. 2010
újra El Nino év volt, ám a 2011-es La
Nina év, mely az oszcilláció hidegebb részén helyezkedik el,
ennek ellenére is 1880 óta a 11. legmelegebb év volt. 1880 óta a 13 legmelegebb
év közül 11 2001 és 2011 között volt.
A hőmérséklet változása nem egyenletesen oszlik el globálisan. A földfelszín
melegedése 1979 óta kétszer gyorsabb volt az óceánokénál (0,25 °C évtizedenként
szemben a hasonló időszak alatt elért 0,13 °C-kal). Ennek oka az óceánok magasabb
effektív hőkapacitása, illetve a párolgással bekövetkező hőveszteség. Ennek, illetve a jég és a hó által
okozott albedo változásnak köszönhetően az északi félteke is gyorsabban
melegszik, mint a déli. Az északi féltekén kibocsátott üvegházhatású gázok
nagyobb mennyisége nem felelős ezért a különbségért, lévén a gázok elegendő
ideig vannak a légkörben, hogy elkeveredjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése