9) Mérleg jegy az égbolton
Közvetlenül az égi egyenlítő déli
oldalán a Szűz és a Skorpió között fekvő állatövi csillagkép, amely eredetileg
a Skorpió ollóit jelképezte. A legfényesebb csillagainak neve északi és déli ollót
jelent (Zuben Elgenubi - "déli olló", Zuben Escharnali - "északi
olló"). A csillagképet több mint 2000 éve ismerik. Ma általában a
szomszédos Szűz kezében tartott mérlegként ábrázolják.
A mérleg forgópontja, a
"déli olló" szinte pontosan az Ekliptikán fekszik. A Mérleg
egyensúlyban lévő két tányérja a nappalok és az éjszakák egyenlő hosszát
jelképezte az őszi napéjegyenlőség idején, amely időszak 2000 éve a Napút
Mérleg szakaszával esett egybe.
A mérleg az óvatosság, a mérték,
a rend jelképe, a jó és a gonosz cselekedetek megmérője. Így jelentheti magát
az igazságot, a pártatlanságot, végső soron a sorsot. A kettéosztottság megszüntetése,
az ellentétek kiegészülése (vagy egyensúlya) köthető a szimbólumhoz. A végső megmérettetést,
a végítéletet jelképezi.
Kínában a mérleg két serpenyője a
fény és a sötétség kozmikus kiegyenlítődését (napéjegyenlőség), a jin-jang
ábrában is megjelenő egyensúly és összhang megteremtését szimbolizálja. A
"mérleg" írásjegy mindig pozitív tartalmat közvetít. Tibetben a jó és
rossz tetteket egy fehér illetve fekete kavicsokkal terhelt mérleg ítéli meg
Egyiptomban az alvilági megmérettetésre, utal.
Anubisz a mérleg bal tányérjába a
lelket tartalmazó urnát, a jobb tányérjába Maat az igazság istennőjének jelét,
egy strucctollat helyezi. A görög mitológiában Zeusz kezében látjuk viszont a
sors eszközeként. Egy másik megközelítésben azon hintóként tűnik fel, ami
Perszephonét (Szűz) szállítja az Alvilágba Hádészhoz (Skorpió). A római
ábrázolásokban az Igazság istennőjeként Astraeia (Szűz) mérlegeli a bűn
mértékét.
Majd az Újszövetség Jelenések
könyvében az apokalipszis lovasai közül a harmadik tartja a kezében a mérleget.
A négy sarkalatos erény közül az Igazságosság allegorikus alakjának
attribútuma. Szt. Mihály, az ítélet arkangyala kezében is időnként felfedezhető
a mérleg.
Albrecht Dürer Melankólia című
rézkarcán is ott lóg a falra akasztva a mérleg, utalva az emberi gondolkodás
megmérettetésére, illetve az örök mértékre. A hermetikus hagyományban a testi
és lelki univerzum, a föld és az ég összekötését jelképezi. A két oldal
egyensúlya a legfőbb bölcsesség elérését jelenti.
Ősidőktől kezdve az emberek a
Vénusz ("Esthajnal csillag") hajnali (Bika), illetve esti (Mérleg)
megjelenéséhez két különböző (időnként szembenálló) leánytestvért, istennőt,
női alakot rendeltek. Bika - Mérleg: Nepthünisz-Ízisz, Hathor-Amentet,
Istar-Inanna, Brünhild-Krimhild, Márta-Mária. Még a görögök is, akik már
tudták, hogy azonos bolygóról van szó, megtartották a kettőséget: Aphrodité
(Bika - hajnal) és Pallasz Athéné (Mérleg - est) képében. Ez ismétlődik meg a
rómaiaknál: Vénusz és Minerva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése