V. Rész - A globális felmelegedés és lehűlés a 21. század elején - Kezdő borító

V. Rész

A globális felmelegedés és lehűlés a 21. század elején, Sri Joakim Matias Gosvámi Gautama Räikkönen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének korszakában és idejében!

V. Rész - A globális felmelegedés és lehűlés a 21. század elején

Globális felmelegedés és lehűlés

 

 

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Globális felmelegedés és lehűlés

A felszínközeli levegő átlagos hőmérsékletének emelkedése 1860 és 2000 között. A fekete görbe az éves, a vörös görbe pedig az ötéves átlaghőmérséklet alakulását mutatja

 A legutóbbi 2000 év hőmérsékletváltozása

 A legutóbbi 12000 év hőmérsékletváltozása

Globális felmelegedésnek a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését nevezzük, amelynek során emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegőhőmérséklete. Az éghajlatváltozási keretegyezmény a globális éghajlatváltozás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja.

A 20. században és különösen az utóbbi évtizedekben ez a klímaváltozás gyorsabb volt, mint a megelőző néhány évszázadban.  A folyamat várhatólag folytatódik. A kérdés, hogy a hőmérséklet változása milyen mértékben az emberi tevékenység következménye. Alig 10 000 éve kezdődött meg a Kainozoikumi eljegesedés Würm-glaciálisa utáni interglaciális szakasza. A megelőző öt interglaciális szakasz 50–400 ezer évig tartott, ami arra utal, hogy még melegedési időszakban vagyunk természetes módon is. Kérdés azonban, hogy az emberi tevékenység ezt mennyivel gyorsítja és így mennyivel nehezíti a felmelegedéshez való alkalmazodást.

A témával foglalkozó tudósok több mint 90%-a szerint a legutóbbi évtizedekben zajló felmelegedés mértéke zömmel emberi tevékenység eredménye. A tudományos konszenzus mértékét jelzi az is, hogy a klímaváltozás elméletét az összes fejlett ipari ország tudományos akadémiája elfogadja.

Tartalomjegyzék   [elrejtés]  ·                                 1 Az legutolsó száz év éghajlatváltozása o                                        1.1 Megfigyelt hőmérsékletváltozás ·                                 2 Éghajlatváltozások a földtörténetben ·                                 3 A globális felmelegedés okai o                                        3.1 Gázkibocsátás és gázelnyelés o                                        3.2 Állattartás §                                                 3.2.1 Esőerdők irtása §                                                 3.2.2 Ózonkoncentráció csökkenése §                                                 3.2.3 Légköri kémiai folyamatok o                                        3.3 Geológiai okok §                                                 3.3.1 A kontinensek vándorlása §                                                 3.3.2 Vulkáni tevékenység §                                                 3.3.3 Óceáni vízkörzés o                                        3.4 Csillagászati okok §                                                 3.4.1 A napciklus §                                                 3.4.2 A napállandó változása §                                                 3.4.3 A Föld pályaelemeinek nagy léptékű változása o                                        3.5 Felmelegedési spirál, visszacsatolások ·                                 4 Klímamodellek ·                                 5 A globális felmelegedés hatásai o                                        5.1 Golf-áramlat o                                        5.2 Tengerszint-emelkedés o                                        5.3 Gleccserek olvadása o                                        5.4 Szibéria jegének olvadása o                                        5.5 El Niño o                                        5.6 Tavak kiszáradása o                                        5.7 Biológiai hatásai o                                        5.8 Az óceánok savasodása és felmelegedése o                                        5.9 Hatások az emberi egészségre o                                        5.10 A GDP esése o                                        5.11 Mezőgazdaság o                                        5.12 A Kárpát-medence helyzete o                                        5.13 Magyarország ·                                 6 Klímapolitika: A globális felmelegedés mérséklése és alkalmazkodás a globális felmelegedéshez o                                        6.1 Korábbi lépések o                                        6.2 Az IPCC és jelentései o                                        6.3 Hogyan mérsékeljük az éghajlat további változását? ·                                 7 A globális felmelegedés kutatása ·                                 8 A Kiotói jegyzőkönyv ·                                 9 A koppenhágai konferencia ·                                 10 Kapcsolódó szócikkek ·                                 11 Jegyzetek ·                                 12 További információk o                                        12.1 Legfontosabb kapcsolódó lapok o                                        12.2 Legfrissebb kapcsolódó lapok o                                        12.3 További kapcsolódó honlapok o                                        12.4 Irodalom

V. Rész - A globális felmelegedés - Éghajlat és hőmérséklet változások

Az legutolsó száz év éghajlatváltozása

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) adatai szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg.^[4] A testület szerint ennek fő okai a XIX. század közepe óta légkörbe juttatott, üvegházhatást okozó gázok. Az üvegházgázok növelik az alsó légkör, a troposzféra hőmérsékletét (Lásd: Üvegházhatás) A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben idézik elő természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek. A legelfogadottabb vélemény szerint a globális felmelegedés utóbbi évtizedekbeli felgyorsulása emberi okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a globális felmelegedés ellen hat.

Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek szerint a Föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1–6,4 °C-kal nő.  Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, hiszen a szén-dioxid (CO₂) más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.

A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindez komolyan hathat a gazdaságra, növelheti vagy csökkentheti egyes országok nemzeti össztermékét. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására, a gleccserek (el)olvadására, az árvizek, hurrikánok és tájfunok gyakoribbakká, nagyobbakká, pusztítóbbakká válhatnak – eközben a fagy és általában a hideg okozta károk jelentősen csökkenhetnek. Egyes állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége jelentősen nő, másoké viszont megállhat; új ökológiai fülkék alakulhatnak ki és népesedhetnek be. Eközben bizonyos invazív fajok elszaporodása felgyorsulhat, számos élőhely ökológiai egyensúlya felborulhat. Bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek; több, eddig már „megfékezettnek” hitt betegség mutáns változataival újra megjelenhet. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.

Megfigyelt hőmérsékletváltozás 

A hőmérséklet növekedésére számos bizonyíték létezik a levegő és az óceánok hőmérsékletének melegedésétől a gleccserek olvadásán át a tengerszint emelkedéséig.  A Föld átlagos felszíni hőmérsékletére illesztett lineáris trend szerint 1906 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal emelkedett. A vizsgált időszak második felében a melegedés üteme kétszeresére gyorsult a kezdetben megfigyelthez képest (0,13 ± 0,03 °C a 0,07 ± 0,02 °C évtizedenkéntivel szemben). A városok magasabb hőmérséklete csupán elenyésző, mintegy 0,002 °C-kal járult hozzá évtizedenként ehhez a változáshoz.  A troposzféra alsó része műholdas mérések szerint 0.13 és 0.22 °C közötti mértékben emelkedett évtizedenként 1979 óta. A múltbéli hőmérsékletek az elmúlt egy-két ezer évben relatíve stabilak voltak, jelentős regionális változásokkal, mint a középkori meleg időszak vagy a kis jégkorszak.  Ez a viszonylagos stabilitás 0 20. században felborulni látszik, amikor gyorsan elértük, majd az ezredfordulóra meghaladtuk a középkori meleg periódus 1000 körüli csúcshőmérsékletét is. Mára pedig túl vagyunk a holocén i. e. 6000 körüli csúcsértékén is.

A NASA Goddard intézete és a National Climatic Data Center legújabb becslései szerint 2005 és 2010 voltak a legmelegebb évek a 19. század óta bevezetett széleskörű, megbízható mérések kezdete óta, megelőzve pár század fokkal az 1998-as évet.  A Climatic Research Unit becslései szerint 2005 a második legmelegebb év 1998 után, míg 2003 és 2010 holtversenyben áll a harmadik helyen, jóllehet az egyes évek közötti különbség hibahatáron belül található.  A Meterológiai Világszervezet által a globális klíma helyzetéről kiadott 2010-es jelentés szerint a 2010-es +0.53 °C érték épphogy csak megelőzi a 2005-ös (+0.52 °C) és 1998-as (+0.51 °C) adatokat, a különbségek azonban statisztikailag nem számottevőek. 

Az 1998-as év az El Nino hatására volt különösen meleg.  A globális hőmérséklet rövidtávú fluktuációi könnyen felülírhatják és elfedhetik a hosszabb trendeket, ez azonban konzisztens a 2002 és 2009 között megfigyelt relatíve stabil hőmérséklettel.  2010 újra El Nino év volt, ám a 2011-es La Nina év, mely az oszcilláció hidegebb részén helyezkedik el, ennek ellenére is 1880 óta a 11. legmelegebb év volt. 1880 óta a 13 legmelegebb év közül 11 2001 és 2011 között volt.  A hőmérséklet változása nem egyenletesen oszlik el globálisan. A földfelszín melegedése 1979 óta kétszer gyorsabb volt az óceánokénál (0,25 °C évtizedenként szemben a hasonló időszak alatt elért 0,13 °C-kal).  Ennek oka az óceánok magasabb effektív hőkapacitása, illetve a párolgással bekövetkező hőveszteség.  Ennek, illetve a jég és a hó által okozott albedo változásnak köszönhetően az északi félteke is gyorsabban melegszik, mint a déli. Az északi féltekén kibocsátott üvegházhatású gázok nagyobb mennyisége nem felelős ezért a különbségért, lévén a gázok elegendő ideig vannak a légkörben, hogy elkeveredjenek. 

V. Rész - A globális felmelegedés - Éghajlatváltozások a Földtörténetben

Éghajlatváltozások a földtörténetben 

A földtörténet félmilliárd évének hőmérsékleti adatai

A Jeges-tenger hőmérsékletének becsült változása kainozoikum 65 millió éve alatt az oxigén 18-as izotópjának mérése alapján

  

Az utóbbi ötmillió év hőmérsékletváltozásai

Az Antarktisz hőmérsékletváltozásai az utóbbi félmillió évben

A glaciális és interglaciális korszakokhoz tartozó hőmérséklet és jégmennyiség adatok. A jelenkor a bal oldalán látható az ábrának.

A geokémiai kutatásokból arra következtetünk, hogy a földtörténet során a melegebb (interglaciális) és hidegebb (glaciális) időszakok váltották egymást, de nem teljesen ciklikusan. Ezek között a Földátlagos hőmérséklete 6-8 °C-ot változott. Milutyin Milankovity szerb meteorológus elmélete szerint a ciklikusan visszatérő glaciális időszakok alapvető okai a Föld pályájában 100 ezer év alatt bekövetkező változásai. Ezen teória szerint jelenleg egy hosszúnak (100–150 ezer év) ígérkező interglaciális időszak elején tartunk.  Problémát okoz a klímakutatóknak, hogy a jégfúrásokból – jégmagokból – származó vizsgálati eredmények ezt az elképzelést nem, illetve nem egyértelműen támasztják alá. Mi több, az orosz Vosztok-jégfúrás antarktiszi adatai egészen mást mutatnak. Ez a több mint 2000 méteres fúrómag jó lehetőséget adott az Antarktisz 400 ezer éves hőmérséklet-változásainak vizsgálatára. Mintegy 120–130 ezer éve az Antarktiszon a mainál melegebb volt – csakúgy, mint 320 ezer éve. Ez a növekedés egészen gyors volt; gyorsabb, mint ezt bárki gondolta volna. E csúcsok közben 240 és 400 ezer éve a maihoz hasonló volt az Antarktisz hőmérséklete, ami az ilyen melegedések után lassan, ingadozásokkal esett vissza körülbelül a hidegcsúcsok környékére. Mintegy húszezer éve kezdett újra növekedni, és ma is nő. A folyamat teljesen független az emberiségtől, az elmúlt évszázadban nem látszik semmilyen tendenciaváltozás. Ráadásul az Antarktisz hőmérsékletének változásai szemmel láthatóan nem követik a kainozoikumi eljegesedés máshol tapasztalható ciklusait.

Más elméletek szerint a mostani interglaciális időszak nem egy ciklikus természeti folyamat része, hanem az emberi tevékenység által légkörbe juttatott üvegházgázok okozzák. E feltételezés szerint ez az időszak hozzávetőleg 100 000 évig tart majd. Tény, hogy 417 000 év alatt sohasem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppmv értéket, és jelenleg 383 ppmv, a Föld teljes korának azonban ez csak 0,01%-a, így nem vonható le pusztán ebből az adatból jó következtetés. A széndioxid üvegházgáz, tehát amíg viszonylag kevés van belőle, koncentrációjával a levegő középhőmérséklete is nő. A légköri széndioxidnak ez a koncentrációja azonban kirívóan alacsony, a Föld szinte a teljes történetében ennek többszöröse volt.

A glaciális-interglaciális ingadozások érintik bolygónk szárazföldi területeinek nagy részét, elsősorban Grönlandot, az Antarktiszt, Észak-Amerikát ésEurázsiát. A jelenlegi földi éghajlati rendszer még mindig a jégkorokra jellemző glaciális és interglaciális közti állapotban van. Minden éghajlati öv hőmérséklete bőven alatta marad a jégkorszakként emlegetett kainozoikumi eljegesedés interglaciális periódusainak. Ez azt jelenti, hogy ha létezik is a globális felmelegedés, az emberi tevékenységet semmilyen módszerrel nem tudjuk elkülöníteni a természetes folyamatoktól. A Duna-glaciálisra jellemző adatok:

északi szélesség (fok)	korábbi átlaghőmérséklet (°C)	glaciális átlaghőmérséklet (°C)	interglaciális átlaghőmérséklet (°C)	mai átlaghőmérséklet (°C)
0	31	26	29	28
20	29	20	28	25
40	24	6	20	16
60	15	–25	9	2
80	8	?	–1	–17

Az 1860-as évektől léteznek rendszeres meteorológiai feljegyzések. Az azóta eltelt időszak hőmérséklet-változásait tetszetős diagramokon mutatják be. A 19. század közepe azonban egy hideg periódus vége, ami után a felmelegedés tejesen normális. A hőmérsékletek nagyobb időtávlatokra tekintő összehasonlításai egészen mást mutatnak, méghozzá azt, hogy az elmúlt 65 millió évben a Föld átlaghőmérséklete szinte folyamatosan csökkent. Jelenleg a kainozoikum leghidegebb szakaszát éljük. Az is látható, hogy a kainozoikumi eljegesedés néhány millió éve szintén egy lehűlés története: a felmelegedések utáni újabb jégkorszakok egyre hidegebbek lettek. A grafikonon úgy tűnik, mintha az utóbbi néhány százezer évben nőtt volna az éghajlat instabilitása is (nagyobbak a kilengések), azonban ez valószínűleg inkább annak következménye, hogy a hozzánk közelebbi időkben pontosabban állapítjuk meg a kort és a hőmérsékletet is. Az utóbbi három lehűlési periódust vizsgálva az is szembetűnő, hogy a hőmérséklet többször is hirtelen nőtt meg a mai fölé, majd lassan esett vissza.

Az északi sarkvidék környékén még alig 1000 éve is jóval melegebb éghajlat volt a mainál. Történeti adataink vannak arról, hogy a vikingek nyitott hajókon keltek át Skandináviából Izlandra anélkül, hogy jéghegyeket láttak volna, majd Grönland déli részének  jégmentes területein településeket alapítottak – ahol földművelést is folytattak –, majd probléma nélkül átkeltek Észak-Amerikába is. Ez a periódus a 14. századig tartott, majd az 1310-es években elkezdődött a „kis jégkorszak”, ami a 19. századig tartott. A mostani „globális felmelegedést” e rendkívül hideg periódus átlaghőmérsékleteihez hasonlítják.

A földtörténet egészét tekintve jól látható, hogy az éghajlatváltozások természetes jelenségek. Melegedések és lehűlések követik egymást, a jelenlegi melegedési ráta az ábrák alapján illeszkedik az eddig megismert földtörténeti folyamatok hosszú távú – százezer év vagy hosszabb – trendjébe, a legutóbbi 10 ezer évét azonban már sérti a 20. század óta.