Klímapolitika:
A globális felmelegedés mérséklése és alkalmazkodás a globális felmelegedéshez
A Kiotói jegyzőkönyvet aláíró országok: a zölddel jelölt
országok már ratifikálták, a barna színűek még nem tűzték
napirendre
a ratifikálást
Az éghajlattudósok egyetértenek abban, hogy a
növekvő globális klímaváltozás nemzeteket, államokat, vállalatokat és egyéneket
késztet arra, hogy radikális intézkedésekkel csökkentsék a hatásokat
(üvegházhatású gázok emissziójának csökkentése) és felkészüljenek az
alkalmazkodásra is. Sok környezeti csoport bátorít egyéni lépéseket is a
globális felmelegedés ellen. Az 1992-es ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (United Nations Framework
Convention on Climate Change, UNFCCC) globális
intézményi kereteket biztosít az éghajlatváltozás kezelésére, a célok
megfogalmazására. A keretegyezményt kiegészítő Kiotói jegyzőkönyvben az aláíró fejlett országok vállalták,
hogy üvegházgáz-kibocsátásaikat átlagosan 5,8%-kal csökkentik 2012-ig. „Az
éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell
néznünk – még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetés” – állítja David A. King, abrit kormány tudományos
főtanácsadója.
Korábbi lépések
A globális felmelegedés gyorsulásáról már 1952-ben
bizonyítékok álltak a rendelkezésünkre. 1972 júniusában Stockholmban első
alkalommal szervezett az ENSZ konferenciát az emberi környezet
megóvása érdekében. A konferencián napirendre került az üvegházhatású gázok
emissziójának és a légköri aeroszolterhelés csökkentésének kérdése. A
résztvevők döntöttek egy környezetvédelemmel foglalkozó ENSZ-program, az UNEP elindításáról. Továbbá javaslatot
tettek arra, hogy a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) és a
Meteorológiai Világszövetség (WMO) együttműködésével létrejött terv, a Globális
Légkörkutatási Program (GARP) keretében foglalkozzanak az éghajlati folyamatok
behatóbb tanulmányozásával. A GARP irányító testülete 1974 novemberében Budapesten tartott
ülésén elhatározta egy klímadinamikai alapprogram létrehozását, valamint
ismertette az elvégzendő feladatokat.[105] A
WMO 1979-ben megrendezte az első Globális Éghajlati Konferenciát, ahol
felhívást intézett az országok kormányaihoz, hogy „előzzék meg az ember
előidézte éghajlatváltozás negatív hatásait, illetve készüljenek fel rájuk”.
Hat évvel később, a Villachban (Ausztria) megtartott konferencián valamennyiüvegházhatású gázt bevonták a globális felmelegedés
értékelésébe. Ezt követően született egy becslés, miszerint a légkörben lévő
üvegházhatású gázok száma 2030-ra megkétszereződik. Egyre sürgetőbbé vált az
éghajlati válság elkerülésére törekvő nemzetközi együttműködés. A kérdéskörrel
párhuzamosan haladt az ózonlyukak feltérképezése,
növekedésük nyomon követése és problémáira való megoldások kidolgozása,
mellyekkel többek között a montreali jegyzőkönyv is hivatott volt foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése